Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-13 / 293. szám

8 NÉPÚJSÁG, 1986. december 13., szombat Fiatalos lendület, kilencvenen túl is... Mindig hittem, tudtam — az utóbbi időben szerencsé­re tapasztaltam is —. hogy a legkiválóbb, a legnagysze­rűbb személyiségek a leg­közvetlenebbek, a legszeré­nyebbek. a legmegnyerőb- bek. A több mint kilencvenesz- tendős Ruzicskay Györgyről is ezt írták az emberi szel­lem kiemelkedő alakjai. And­re Salmon így fogalmazott: „Ez a művész századunk egyik legjobbja." André Malraux sem fukar­kodott az elismeréssel: „Én­rám rendkívül hat az ön formanyelve, tehát az egye­dül fontos dolog, amely egv rajzot alkot, ön ebben a formanyelvben és annak ér­tékében oly összhangot feje­zett ki az ábrázolás és a valóságontúliban, amelyet én csodálok, és amiért önnek szerencsekívánataima-t feje­zem ki.” Pogány ö. Gábor műtör­ténész. a Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója hasonló húrokat penget: „Megint csak meggyőződ­tem arról, hogy munkássá­god századunk képzőművé­szetének egyik leggazdagabb, legsokoldalúbb együttese, melyben az elmúlt fél év­század nagy hatású szellemi áramlatainak vizuális meg­felelőjét találja meg a ku­tató elme." Dicséret, főhajtás min­denünnen. méghozzá felső fokon. Sokfelé megfordult a vi­lágban. Ezer szállal kötődik nemcsak a szülőhelyhez, ha­nem Budapesthez és Párizs­hoz is. Bárhol fordult meg, állított ki, folyvást sikert aratott, megszerezve a leg­rangosabb kitüntetéseket. Nemes egyszerűsége épp ezért lefegyverző. A hosszúra nyúlt ősz de­rekán jártam a Körös holt ága mellé búvó Erzsébet-li- getben, ottani al'kotóházában, hogy megismerjem, hogy eg­ri bemutatkozásra invitáljam. Szándékainkat. elképzelé­seinket rögvest megértette, s bevezetett közszemlére tett, illetve rejtett .kincsesházá­ba, érzékeltetni kívánván a .'káprázatos választékot. ötvenközelben már nem könnyen bűvöl el semmi, ez a varázslatos anyag azon­ban megbabonázott. Lebilin­cselt egy ritka rajzkészségű, szuverén egyéniség, aki tö­kéletesen elsajátította a szak­ma. a hivatás fortélyait, aki­re nem divathóbortként ha­tottak a század húszas, har­mincas éveinek irányzatai, aki egyiknek sem hódolt be. mégis néhány ellesett motí­vummal árnyaltabbá tette kifejező eszközeinek arzenál­ját. Mindig hű maradt 'önma­gához. Belső rezdüléseit fi­gyelte. s ezek indíttatására cselekedett, ez a titka an­nak. hogy mindmáig újabb értékekkel lepi meg a vi­lágot. Nem kedveli a szakmai zsargont. A legbonyolultabb összefüggésekről is világosan, közérthetően szól. Vezet a házban, én egyik ámulatból a másikba esem. Mindez nem zavarja. Krőzus- ként szórja kincseit, meg­ajándékozva vendégeit soha nem feledhető élmények re­gimentjével. Azóta többször beszélget­tünk. s másokkal együtt re­mélem. hogy ott lesz galé­riánk legújabb, holnapi tár­latának megnyitóján, amely­nek ő lesz az igazi főszerep­lője. Kilencvenen túli. fiatalos lendületével. .. s Pécsi István Az MMK és a Hevesi Szemle Galériájában December 15-én nyíló kiállítás programja A Megyei Művelődési Központ, a megyei tanács műve­lődési osztálya és a Hevesi Szemle Galériájának szervezés seben december 15-én, délután 3 órakor nyílik meg — az intézménynek otthont adó oktatási igazgatóságon — Ruzics­kay György festőművész. Rénes György üvegtervező ipar­művész és Perl Márton fotóriporter fotókiállítása. Köszöntőt mond: dr. Kovács János, a művelődési osz­tály vezetője. Ezután a Dúdoló együttes ad műsort. Ezt kö­vetően a művészek vezetnek tárlatot majd a hagyomá­nyokhoz híven egy neves színművész mutatkozik be: a Kossuth-díjas Szabó Sándorral Pécsi István, a folyóirat fe­lelős szerkesztője beszélget. Cyrano, Égi T öbbször kerestem tele­fonon, de soha nem sikerült elérnem. A válaszok mindig ugyanazok voltak: filmezik, a tévében van. játszik. Már-már le­mondtam az egészről, aztán mégis összejött a dolog. Meg­beszéltük a találkozót, s én a rögzített időpontban csön­gettem nála. Házikabátban nyitott ajtót, értetlenül né­zett ránk. Egy kis magya­rázkodás után kiderült, el­felejtette az interjút. Bár, szerinte magam is ludas voltam, hiszen ismét fel kel­lett volna hívnom. Rövid töprengés, s megállapodunk: (Fotó: Berta László) egy óra múlva ott vagyok. Egy közeli presszóba ül­tem be. Gondolkodtam, mit is tudok róla. Talán azt, amit mindenki. Hogy itthon remek karriert futott be, hogy sokáig a nők bálványa volt. hogy Cyranó szerepé­ben utánozhatatlant produ­kált. Aztán, hogy elment az országból, s később újra visszatért. S a közönség, a szakma megint a szívébe zárta. Vagy talán el sem felejtette ... ? Igen. Szabó Sándor nevének hallatán két szó jut azonnal a?, eszünk­be: Cyrano és Amerika. Ért­hető. hogy beszélgetésünk­nek is ez utóbbi szabott irányt. Utalok arra, hogy irigy­lem azért a bátorságáért, karakterének azért a hatá­rozottságáért. amellyel az USA-ban is felalálta magát, amellyel ott is boldogult. Szerencsés alkat, aki a sem­miből inauiva küzdi fel ma­gát a csúcsra úgy. hogy közben egy pillanatig sem téveszti szem elöl a nagy célt. Hatalmasat nevet, szinte zeng a ház. Ahogy mesél, egész lényéből erő, energia, fiatalos lendület sugárzik. — Tudja, erre van egy viccem. Egy cirkusz hirdet egy artistaállást. Jön is egy jelentkező. Na. felküldik a trapézra. A pali dobja ma­gát innen oda. onnan ide, repdes. Lemászik, mondják neki. uram. ez csodálatos, le van szerződtetve, estén­ként kap ezer dollárt. A fickó nemet int. Jó, akkor kétezret. De erre is csak a fejét rázza. Legyen három­ezer ... Ekkor sem vállalja De hát miért nem. uram? Azért — felelj —. mert ezt én többet az életben nem tudom megcsinálni. Nos, er­ről van szó nálam is... Nem firtatom, hogyan ke­rült el a hazától. Többször megírták már. Tény viszont, hogy 40 évesen, alig egy táskával, családostól vágott neki a kalandnak. — Igen. nem voltam fia­tal. Ahhoz a döntéshez olyan körülmények, olyan lelki szituáció kellett. Csak így bírtam el az erőfeszítéseket. Másodszor nem vágnék be­le. Mert már jönnének a fé­lelemérzetek. Kemény hely­zet volt. Nyelvtudás nél­kül ... A család jött. de még a fogkefe is itt maradt Irdatlan nehéz volt az angol elsajátítása, de ugyanígy az életkörülmények megterem­tése is. Amikor a feleségem dolgozott, én tanultam, az­tán meg fordítva. Sok min­dent végigcsináltam. a mixerkedéstől az asztalos­ságig bezárólag. A két gye­rek intézetben nevelkedett. Később ők is megteremtet­ték a saját otthonukat. Nem­régiben voltunk kint náluk A szarvasi otthonban

Next

/
Thumbnails
Contents