Népújság, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-13 / 293. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. december 13., szombat 7 NAGYOBB ESÉLYT A TOVÁBBTANULÁSHOZ A tehetségesek és a többiek Tapasztalatok Gyöngyösorosziból Már az iskola első osztá­lyaiban kiderül, kik azok a gyerekek, akik eszesebbek, ügyesebbek, érdeklődőbbek a többieknél. Kiviláglik azon­ban az is, kikkel kell töb­bet foglalkozni ahhoz, hogy utolérjék társaikat. Milyen esélyük van a tehetséges gyermekeknek arra, hogy ki­bontakoztassák képességei­ket, hogy továbbtanulhassa­nak? S milyen módszerek­kel segítik a pedagógusok azokat, akik kissé elmarad­tak a tanulásban, hogy föl­zárkózzanak a többiekhez? Ezekre a kérdésekre ke­restünk választ Gyöngyös- orosziban, a kis községi ál­talános iskolában. ★ — Eléggé szűkösen va­gyunk — kalauzol az intéz­ményben Szarvas Gáborné igazgatóhelyettes. — Jelen­leg hét tantermünk van és két szükségtermünk. De amint látják, már bővül az iskola. Három és fél millió forintot szánt rá a községi tanács, hogy jövő év augusz­tus 20-ra kész legyen a négy tanterem, a három szertár és az irattár. Az új tan­evet tehát már ilyen körül­mények között kezdjük, és lehetőségünk nyílik két nap­közis csoport megalakításá­ra is. A gyöngyösoroszi általá­nos iskolába 209 tanuló jár. A 13 pedagógus közül — a gyesen lévők távollétében — három képesítés nélküli tanít. — A meglévő feltételek mellett hogyan tudják meg­Adám Jánosnc: sok a lema­radó gyerek is, akiket külön foglalkozások során igyek­szünk felzárkóztatni valósítani a tehetséggondo­zást? — Mindenekelőtt azt kell elmondanom hogy iskolánk­ból valamennyi gyerek to­vábbtanul. Az elmúlt tan­év tanúsága szerint 75 szá­zalékuk szakmunkásképző intézetbe, a többiek szak- középiskolába jelentkeztek. Két év óta gimnáziumban nem tanult tovább senki Ám a mostani hetedikesek, nyolcadikosok közül már szövögetnek többen ilyen terveket. Mint mindenütt, itt is úgy van, hogy néhány gyerek egy-egy tantárgyból tűnik ki. E képességek to­vábbfejlesztésére igen jók a szakköri foglalkozások. Van orosz nyelv baráti körünk, honismereti szakkörünk. Je­lenleg a község felszabadu­lás utáni éveit kutatjuk a gyerekekkel, régi dokumen­tumok, beszélgetések és a szakirodalom segítségével. Feldolgoztuk az úttörőcsapa­tunk' történetét. A gyerekek nagyon élvezik, van olyan tanuló, aki történelem szakos tanár, vagy történész sze­retne lenni. — És hogyan foglalkoz­nak a gyengébb képességű iskolásokkal? — A megyei művelődési osztálytól kaptunk támoga­tást az úgynevezett felzár­kóztatásra. Ciklusonként két órában a hetedik és nyol­cadik osztályban magyarból és matematikából plusz órá­kat vezettünk be. A fakul­táció megszervezésére még nincs lehetőségünk. Nemesik Éva rendszeresen sportol a Gyöngyösi Sport- egyesületben Az oroszórán is egyénre szabott oktatás folyik ★ A gyöngyösoroszi általá­nos iskolában megvalósítot­ták az eltérő képességűek oktatását. Meglátogattuk — ilyen szemmel vizsgálva — az oroszórát. Ádám Jánosné szaktanár: — A gyerekek közti kü­lönbségek miatt más mód­szerrel nem is lenne ered­ményes a munkánk. Vannak olyanok, akik még csak ol­vasási, írási szinten vannak, a többieknek viszont már kitűnő a lexikális tudásuk. De nemcsak az órán, hanem a szakkörben is egyénre sza­bottan foglalkozom a tanu­lókkal. A gyengébbek is jár­nak ide, hogy külön is fog- lalkozhassam velük. A ha­todikosok, hetedikesek kö­zül többen, reméljük már nemsokára eljutnak a leve­lezési szintre. Beszélgettünk a gyerekek­kel is. Nemesik Éva jeles tanuló, mindössze egy né­gyese volt. — A testnevelés, a törté­nelem, az irodalom és az orosz a kedvenc tantárgya­im — mondja. — Harma­dikos korom óta atlétikai edzésre járok Gyöngyösre. A 400-as és a 800-as síkfutás az erősségem, de a sport nem megy a tanulás rová­sára. Otthon is foglalkozom például a történelemmel, az Rudas Ildikó: Én leszek a királyasszony a mesejáték­ban (Fotó: Perl Márton) ilyen témájú könyveket, cik­keket mindig elolvasom, és beszámolok az órán belőle. — Mi szeretnél lenni. Éva? — Még nem döntöttem, de vagy testnevelő tanár, vagy stewardes. Szeretem ugyan­is a nyelveket is. Ha elvég­zem az általános iskolát Egerbe szeretnék menni gim­náziumba. Rudas Ildikó szinte majd­nem minden tantárgyat fel­sorol kedvenceként. — Tanítónő szeretnék len­ni, a gyöngyösi gimnázium­ba jelentkezem majd. Ott­hon sok matematikai témá­jú könyvünk van, külön is foglalkozom ezzel a tantárgy - gyal. De járok énekkarba, a művelődési házba színjátszó szakkörbe. Most éppen a fe­nyőünnepélyre készülünk. A királylány bajusza című mesejátékban én játszom a királyasszonyt. ★ Ebben az évben az isko­lákban kiemelt feladat a testnevelés. Bár tornater­mük nincs, a művelődési ház nagytermében tartják meg az órákat. Kéthetenként két- két órában testnevelé­si szakkört tartanak, a tö­megsportra a felső tagozat­ban négy, az alsóban két órát szánnak. A foglalkozá­sokat, arany- és ezüstjelvé­nyes sportolók vezetik. Az igazgatóhelyettes még megjegyzi: — A szakkörök számát még növeli a művelődési házban működő több foglal­kozás. A színjátszó mellett működik bábszakkör, ház­tartási és néptánc is. Nagy segítségünkre van a községi könyvtár, gyakran tartunk itt irodalomórákat, tanu­lóink többsége tagja is a könyvtárnak. Több tehetsé­ges gyerekünk van, aki a versmondásban tűnik ki, ők mindig szerepelnek a közsé­gi társadalmi ünnepségeken. S bár százszázalékos a to­vábbtanulás, a jövőben sze­retnék elérni, hogy többen jel étkezzenek gimnáziumba. Mikes Márta VISSZA A SZÜLŐFÖLDRE Egy ötéves kislány elindul... Pódiumsorozat kezdődik Egerből indultak címmel a Megyei Művelődési Köz­pontban. A városból más vi­dékekre került színészek mu­tatkoznak be itt a honi kö­zönség előtt. Az első alka­lommal Saárossy Kinga, a kecskeméti Katona József Színház tagja látogat szülő­földjére, hogy előadóestet tartson. A december 15-én hétfőn este fél 8-kor kez­dődő műsorának címe : Meg­hitt és vidám találkozás. A művésznőt a fellépése előtti héten kértük, hogy mutat­kozzon be röviden olvasói­nak. idézze föl emlékeit. — Pályám szempontjából meghatározó a gyermekko­rom és a diákéletem. Mivel ezeket Egerben töltöttem, hát a város döntő számom­ra — kezdi. — Először öt­éves koromban jelentettem ki. hogy színésznő leszek. A család döbbenten kapta fel a fejét, mindenki azt gon­dolta: majd kinövi. Nem így lett. Később szinte tör­vényszerű volt, hogy a szín- művészeti főiskolára jelent­kezzem, hiszen ez követke­zett az addigiakból. Voltam zeneóvodás, részt vettem szavalóversenyeken és nyertem Kazánczy-díjáit is. Hogy első próbálkozásra felvettek — semmihez nem fogható ajándék. Köszönet­tel tartozom érte sok em­bernek: az 1-es számú ének­zene tagozatos általános is­kola és a Gárdonyi gimná­zium tanárainak, valamint a megyei irodalmi színpad „nagy öregjeinek” és ve­zetőjének, Szívós Józsefnek. — Hogyan alakult szülő­földjétől távol élete, milyen állomásai voltak eddigi pá­lyafutásának? — A főiskolán Szinetár Miklós osztályába jártam, az úgynevezett prózai sza­kon, de nagyon szeretem a zenés műfajokat is. Pálya­futásomat szép veszprémi évekkel kezdtem, utána egy évadot Nyíregyházán foly­tattam és most Kecskeméten vagyok. Örömmel jöttem ide, szép a város és jól érzem magam a színházban is. Nem könnyű művészet ez. bár jó volt abba a sokféle bőrbe bújni, ami számomra szerencsére eddig megada­tott. Talán legjobban a Ka­baré című musical Sally- jét, Füst Milán Árvák cí­mű darabjának Máriáját és Molnár Ferenc Olympiáját szerettem. Most Kálmán Imre Marica grófnő című operettjében Lizát játszom. Csak sajnos a színész ki­szolgáltatott. Arról nem is beszélve, hogy ez a hivatás a családi élettel szinte ösz- szeegyeztethetetlen. Nekünk férjemmel és há­roméves kislányunkkal vala­hogy azért mindig sikerül. Mégis: az ember legalább abban fárad el, amit sze­ret . . . (kovács) Német ácsok Ceglédpusztán Nyugatnémet vándorácsok faluházat építenek Baranya me­gye egyik legkisebb településén. Ceglédpusztán. Egy ifjú hölgy és öt fiatalember Hamburg környékéről érkezett és egy öreg vadgesztenye-ligetben építik — teljes egészében fából — a tíz méter magas és 330 négyzetméter alapterületű kupolás építményt. Az NSZK-beli építőcéh szabályzata sze­rint munkabért nem fogadhatnak el, csak szállást és étke­zést, esetleg némi zsebpénzt: a mesterlevelet három év és egy napi külföldi munka után fogják megkapni. Felvételünk az épülő ifaluházról készült (MTI-fotó: Kálmándi Ferenc felv.) Mindennapi nyelvünk Egy szóösszetételünk életútja mai nyelvhasználatunkban Hogy az élőnyelv közlés­formáiban egy-egy szó, szó- összetétel egészen feltűnő módon jelentkezik sajátos és változatos szerepekben, arról a zöldfülű szóösszeté­telünk mai nyelvhasználat­beli életútja is tanúskodik. Igen változatos beszédhely­zetekben és szövegösszefüg­gésekben találkozhatunk sa­játos szólásszerü szerepválla­lásával is. Hogy milyen ta­nulságokat vonhatunk le eb­ből a nyelvhasználati je­lenségből és gyakorlatból, az sem közömbös azok számá­ra, akik a kifejező és ár­nyalt fogalmazás mesterfogá­sait is igyekeznek megtanul­ni és felhasználni. Lássuk először: miről val­lanak megfelelő példamonda­taink: „Nem tigris, vagy oroszlán szökött meg az ál­latkertből, csupán egy zöld­fülű elsőéves katona siet az utcán” (Bettes István: Sehol egy palacsintabarát). — „Ha véget ér a szerelem, az élet múlik el, gotidoltam zöldfü­lűn" (Rózsa Endre: Ha va­lakit megszeret.). Azt sem tartjuk véletlennek, hogy a magyar nyelvre szinkroni­zált külföldi filmjátékok be­szédhelyzeteiben és szöveg- részleteiben is egyre gyak­rabban szerephez jut össze­tételünk: „Mit képzelsz, te. zöldfülű!" (Tekintetek és mo­solyok c. angol film tévés adásában: 1986. nov. 7.). — „No, te, zöldfülű, kis kezdő!” (Pici Taylor, c. ausztrál film televíziós adásában: 1986. nov. 16.). A Telesport hí­reinek nyelvi szövetében hangzott el ez a szövegrész- let: „A válogatottban újonc­nak, zöldfülűnek számít" (1986. nov. 9.). A megidézett példáink megfelelő alapot nyújtanak arra, hogy értelmezni le­gyünk képesek az összetétel használati értékének árnya­latait is, s ennek alapján meghatározhatjuk rokon ér­telmű jelentésváltozatainak körét, illetőleg azt, hogy miért illik rá ez a minősí­tés: a bizalmas beszédhely­zet, s a tréfálkozó, g'Jnyo- roskodó szándék kifejezésé­re alkalmas nyelvi forma Éppen ebben a szerepkö­rében jól illeszkedik bele ebbe a rokon értelmű kife­jezéssorba : éretlen, ta­pasztalatlan, gyakorlatlan, újonc, nagyon fiatal, meg­gondolatlan, buta kölyök, ügyetlen, szeleburdi, ostoba fickó, suhanc stb. Valóban, csak a megfelelő beszédhely­zet alapján tudjuk megálla­pítani, hogy melyik fogalmi és használati értékárnyalat alkalmas a zöldfülű nyelvi forma szólásszerű szerepének kifejezésére. Ugyanakkor eb­ben az összefüggésben kell arról is szólnunk, hogy a zöldfülű egyre gyakoribb je­lentkezése nyomán, a felso­rakoztatott rokon értelmű szók nem jutnak mai nyelv- használatunkban megfelelő kifejező, közlő szerepükhöz A zöld előtagja összetéte­lünknek elsődlegesen hor­dozza azt a jelentéstöbbletet, amiről ezek a nyelvi for­mák bizonykodnak; zöld eszű, zöld fejű, ne beszél) zöldeket, ez csak zöld mese. zöld ifjúság stb. Nagyapáink, apáink nyelv- használatában inkább a zöldhasú összetétel játszotta el azt a szerepet, amit ma a zöldfülű. A régi pataki diákok a még éretlen, ta­pasztalatlan mendurokat csak így minősítették; no, te zöldhasú pupák. Mai nyelv- használatunk már nem él vele, ennek a szerepét is a zöldfülű összetétel vette át. Dr. Bakos József

Next

/
Thumbnails
Contents