Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-13 / 267. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. november 13., csütörtök 5 í t ^ ^» KISVÁLLALKOZÓK, GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK Az ellenőrzések megyei tapasztalatai MÚLTBÓL - A JELENNEK Elfelejtett gyöngyösi gyógyfürdők (I.) Még esküsznek a forrás erejére E fák alatt várták egykor a vendégeket A témával kapcsolatosan közelmúltban már megjelent- cikkünkben részletesen irtunk a kisvállalkozások alakulásának növekvő tendenciájáról. 1983. október 31 -i állapothoz képest számuk csaknem három és félszeresére nőtt. Továbbra is a legelterjedtebb vállalkozási forma a vállalati gazdasági munkaközösség, amelyből jelenleg 466 működik megyénkben. 1986 október végén 233 önálló gazdasági munkaközösséget és 80 szakcsoportot tartott nyilván igazgatóságunk. Figyelemre méltó, hogy az előzőekben részletezett növekedési ütem a szigorúbbá vált szabályozások ellenére sem csökkent, sőt számszerű növekedés a jellemző. A három legjellemzőbb társasági formában — önálló gazdasági munkaközösségekben, vállalati gazdasági munkaközösségekben, valamint ipari és szolgáltató szakcsoportokban* — a társaságonkénti átlagos taglétszámok alapján 1985. évben 7542 fő tevékenykedett tagsági viszony keretei között. Ez a szám az 1984. évi átlagos taglétszámnál 40,2 százalékkal több. Az 1985. december 31-i Létszámdatok szerint önálló gazdasági munkaközösségeknél a tagok 26 százaléka főfoglalkozású, 73,5 százaléka pedig kiegészítő tevékenységű tagként vesz részt a társaság munkájában. Ipari és szolgáltató szakcsoportoknál a főfoglalkozású tagok aránya 22,2 százalék, a kiegészítő tevékenységű tagoké pedig 77,8 százalék. Az 1985. december 31-i átlagos létszámadatok szerint az önálló gazdasági munkaközösség 67 százaléka 2—5 fő közötti taglétszámmal tevékenykedik. Vállalati gazdasági munkaközösségek és szakcsoportok többségénél 6—20 fő közötti az átlagos taglétszám. A bevallások adatai szerint az egy főre eső éves nettó jövedelem .önálló gazdasági munkaközösségben és szakcsoportban főfoglalkozású tagsági viszony keretei között átlagosan 90 ezer forint. kiegészítő tevékenységeknél 45—50 ezer forint közötti, vállalati gazdasági munkaközösségben az átlaA fiatalok elhelyezkedéséről Az idén Egerben 2826 fiatal végzett a különböző iskolatípusokban, közülük 1524- en álltak vagy állnak munkába. A gazdálkodó egységektől 856 fő számára érkezett ajánlat. ám itt figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy a végzősek jelentős hányada nem egri lakos, ezért elhelyezkedni sem itt kíván. A szakképzetlenek iránt a korábbi időszakhoz képest csökkent a kereslet. Az adatok azt is jelzik, hogy a középfokú szakképzettséggel rendelkezők száma az idén kisebb. Az ezen a területen felajánlott helyek 35,2 százaléka az iparban található. Jelentősen megnőtt a felsőfokú végzettségűek iránti igény. Míg tavaly 56 embernek volt helye. addig ez a szám “az idén 142-re ugrott. A legnagyobb kereslet a műszaki és a közgazdasági diplomával rendelkezők iránt mutatkozik. A munkaerő-szolgálati irodát 220 pályázó kereste fel az idén, ezek 37,7 százaléka azonban szakképzetlen volt. Az irodához bejelentett helyek viszont 1236 fő számára biztosítottak állást. A kínálat tehát — a gimnáziumi végzettségűek kivételével — minden területen meghaladta a keresletet. gos jövedelem 30 ezer forint körül mozog. Ezek az adatok a bevallások adatai alapján lettek meghatározva, és társaságonként igen nagy szóródást mutatnak. 1986 október végéig 400 társaság pénzügyi-hatósági ellenőrzését folytattuk le. Különösen negatívan értékelhető az a tény. hogy az egy ellenőrzött társaságra eső feltárt adóhiányok ösz- szege — az előző év hasonló időszakához viszonyítva — 60 százalékkal nőtt. A vizsgálatok során megállapított hiányosságok nagy- része járatlanságból, a jogszabályok hiányos ismeretéből és téves értelmezéséből adódnak. A megállapított adóhiányok jelentős részét teszik ki a társaságok kisebb hányadánál, az „ügyeskedő”, a jogszabályi hézagokat jól kihasználó, a szándékos szabálytalanságtól sem visszariadó vállalkozásoknál tett megállapítások. Súlyos hibának minősítettük azokat az eseteket, amely mögött adózatlan személyijövedelemszerzésre irányuló törekvéseket tapasztaltunk. Ilyenek voltak például a revízió során feltárt, nem könyvelt árbevételek, vagy az indokolatlan gépkocsi-költségtérítések elszámolása. Megítélésünk szerint sok társaság sem a megalakulása előtt,-sem a tevékenységük során nem törekszik a társaságok működését szabályozó jogszabályok részletes megismerésére. Így fordulhat elő az. hogy a tagok részére olyan jellegű juttatásokat (költségtérítést) biztosítunk, amelyek csak az alkalmazotti munkaviszonyban állókat illetik még. Az ilyen jellegű kifizetéseket — mint a társaságtól kapott egyéb juttatást — tagi jövedelemnek kell minősítenünk. Jogszabályi keretek között több társaságnál folytattunk le becslési eljárást. Ezek közül is kirívóan magas adóhiányt és több különböző jellegű szabálytalanságot állapítottunk meg egy önálló gazdasági munkaközösségnél. A bevételek egy részének eltitkolása miatt mintegy 4 millió forinttal növeltük meg a gazdasági munkaközösség által bevallott bevételek összegét. Számottevően nőtt Heves megyében is a magánkereskedelem szerepe a lakosság ellátásában. Ezt igazolja az is. hogy az e területen dolgozók száma az eltelt négy év alatt két és félszeresére nőtt s eléri a nyolcszázötvenet. Elsősorban a vas-műszakig a kultúrcikk és divatáru üzletek, valamint a büfé-falatozók, s a kisvendéglők iránt mutatkozott nagy érdeklődés. Viszont az élelmiszer-ellátásban, s a napi cikk forgalmazásban még több vállalkozóra lenne szükség, csakúgy, mint a peremterületeken. Érdekesség, hogy a magánkereskedők mintegy fele dolgozik a városokban, illetve Füzesabony városi jogú nagyközségben Tevékenységüket az áruellátás szempontjából is kedvezőnek ítélik az illetékes szakemberek. Az igényekhez igazodó rugalmas árubeszerzésükkel. termelésszervezémelynek 2,2 millió forint adó és 1 millió forint bírság vonzata volt. Revíziós tapasztalataink arra is utalnak, hogy a társaságok — főként vállalati gazdasági munkaközösségek — nem használják ki kellőképpen a jogszabály által biztosított adómentességeket, illetve kedvezményeket. Azoknak a társaságoknak a száma megyénkben a tízet sem éri el, amelyeknek a bevétele találmány megvalósításából, energiatakarékossági. környezetvédelmi termékek előállításából és értékesítéséből, gyógyászati eszközök (termékek) készítéséből, javításából, vagy a Pénzügyminisztérium által a Kisüzemi Innovációs Iroda útján közölt termelésből (szolgáltatásból) származik. Ezen társasági tagok részére ugyanis a jogszabályok jelentős adókedvezményt biztosítanak. Sok gondot okoznak azok a társaságok, akik az éves adóbevallási kötelezettségüknek egyáltalán nem. vagy nemi az előírt határidőben tesznek eleget. Ezen •társaságok képviselői ellen 1986 első negyedévében 44 esetben folytattunk le szabálysértési eljárást. A revíziós tapasztalatainkat összegezve megítélésünk szerint. — mind az ismételten vizsgálatra került, mind az újonnan alakult társaságok többsége — a becsületesen végzett munkával elérhető többletjövedelem megszerzése mellett — gondot fordít a szabályos elszámolásra és az állam iránti kötelezettsége pontos teljesítésére: — annak érdekében, hogy ezen társaságok köre tovább bővüljön, az ismételt hiányosságok feltárása esetén a korábbiaknál, még szigorúbb szankciót fogunk alkalmazni. A társaságok részére ugyanakkor változatlanul fennáll annak lehetősége, hogy a gyakorlatban felmerülő problémákkal ügyfélszolgálati időben igazgatóságunkhoz forduljanak. Dr. Kovács Sándor PM Ellenőrzési Főigazgatóság Heves Megyei Igazgatóságának igazgatója sükkel hozzájárulnak a hiánycikkek enyhítéséhez. Több területen jelent gondot a kistételű rendelések hiányos kielégítése, s az is, hogy nem egy esetben a szállítók hátrányosan különböztetik meg ezeket az egységeket. A megyei tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén arról is szó volt, hogy a vásárlók terhére elkövetett jogsértések többsége az árubeszerzéseknél előírt bizonylati fegyelem megsértéséből adódik. Megállapították azt is, hogy az október elsejétől hatályba lépett jogszabály-módosítás — amely a magánkereskedelmet szabályozza — eleget tesz azoknak a követelményeknek, amelyeknek célja, hogy a kereskedők eredményesen és hatékonyan feleljenek meg a velük szemben támasztott követelményeknek. Régmúlt gyermekkorom izgató felfedezése volt egy díszkötésű vaskos könyv, az „Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képekben” c mű magyarországi, VI. kötetének Felső-Magyarország- ról szóló II. részében az a néhány sor. amely a következőkről tájékoztatott: „Egyik nevezetessége Gyöngyösnek a város nyugati szélén báró Jeszenák Jánosné gróf Forgách Aloizia által létesített timsós-vasas fürdő, szép árnyas parkban; a pa- rádi timsós vízzel tartják egyenhatásúnak ...” A századfordulón megjelent kiadvány után, a kilenc esztendővel később közreadott „Mátrai és gyöngyösi kalauz" mintegy az iméntieket megerősítő leírása pedig még inkább fokozta kíváncsiságomat: „A parádi timsós iker-testvére a gyöngyösi timsós-vasas gyógyfürdő, ugyanazon bajokban, ugyanúgy áldva annyi gyógyult által. A város mellett Ny. felé égy csinos völgyben fekszik, oly közel, hogy a város minden kényelme felhasználható Mert. hogy a parádiak kényelme feltalálható volna a fürdőben, azt nem mondom, ha bár az utóbbi években új lakóépület emelése, parkírozás, stb. által sokkal kellemesebbé lett a hely és a város közelsége oly ritka kedvező körülmény ezer tekintetben (részben fölöslegessé tevén a fürdőben való szállást is), hogy habár a fürdő és a közönség egymástól várják a közelítő, első lépést a modern fürdőiéihez, minden valószínűség szerint sikerülni fog megfelezni a távolságot s összeérnek. Annál kívánatosabb ez, mert a va- sas-timsós gyógyvíz oly ösz- szetételben, s így oly hatásában, mint Párádon és Gyöngyösön, a balneológia szerint széles Magyarországon nem fordul elő...” Megleptek, s felkorbácsolták érdeklődésemet az iménti könyvrészletek — mivel olvasásuk idején úgyszólván már semmi sem emlékeztetett arra, amit a szerzők közöltek. A városszéli Csathó- kertben nyomát sem láttam a leírtaknak, s bárkit kérdezgettem róla gyermekfejjel, csak rámcsodálkozott, nem tudott kielégítően válaszolni. Felhagytam hát a kisfiús nyomozással, s inkább a hozzám közelebb álló témákkal kezdtem foglalkozni. Bár a ritkaság azóta is sokszor eszembe jutott — miért, miért nem? — csupán nemrégiben tértem vissza hajdani élményemhez Mondhatni: véletlenül terelődött egy családi beszélgetésünk a város egykori, ma már kevésbé ismert kincsére. özv. Mayer Ákosné emlegette, hogy a gyöngyösi nagy tűzvészt — legutolsó ilyen katasztrófát — követően került vele ismeretségbe, amikor szüleivel a kényszerű kitelepítés sorsára jutott. Bizony működött még a különleges fürdő, amikor a szomszédos úriház szükséglakásába költöztek. Hosz- szú földszintes épületben voltak a kabinok, ahol a vendégek a gyógyulást keresték. Valamivel arrébb meg a kút, amelyből ló hajtotta emelőszerkezettel nyerték a vizet. Szép fák, bokrok — háVs, kőris, akác, orgona — díszítették a telepet, ahová kirándulni is szeretettel jártak az emberek. i Kapásból faggatott kedves ismerősöm, Dózsa József, Gyöngyös hajdani derék kereskedője, később többet is mondott. Ha jól tudja: az egyik bérlő unokáját, Ko- váts Zoltán fogtechnikust még elérhetem. Szerencsémre nem tévedett. — Anyai nagyapám, Szalmást Sándor — idézte az utód —, az utolsó bérlőként gazdálkodott a területen, az 1910-es években, ahogyan hallottam odahaza. Felszámolt majorság, gazdasági létesítmények helyén csalogatta az érdeklődőket a kádfürdőbe, amit tudomásom szerint ő alakított ki. Gőzgép melegítette a vizet, amit a kúránál használtak. S a nagytemplomtól lovas kocsi szállította a vendégeket. Kedvelték a kezelést, de valahogy mégsem ment az üzlet egészen úgy, mint nagyapá- mék szerették volna, s így utóbb inkább vendéglőt nyitottak az árnyas fák alatt. Ahová teniszpályák is vonzották a kirándulókat. Errefelé a „Netovább” csárda roskadozó, elhanyagolt falait magam is láttam a negyvenes-ötvenes években — de nem hiszem, hogy a jó hírű nagyvendéglő, a városon túlról is szívesen felkeresett legendás mulató maradványát tisztelhettem benne Nem esküdött erfe Szadai János, az ominózus hely egy részét most elfoglaló Fővárosi Ásványvíz- és Jégipari Vállalat telepőre sem —, de teljesen váratlanul a híres kúthoz vezetett. — A hatvanas években ugyanis ismét feltárták az elfelejtett forrást — magyarázta, miközben dudvával. gazzal benőtt szemétkupacok között vezetett oda, amit néhány évtizede üde gyep takart, s rajta mit sem sejtve, önfeledten rúgtuk a labdát iskolástársaimmal. — Így, ha zárt fedéllel is, de újra látható. Egyebet, sajnos nem tudok róla. . . Hanem. a szomszédos likőripari telep rendésze, Bella Józsi bácsi, akinek az előbb beköszöntem, talán nagyobb segítségére lesz! — tette hozzá a búcsúzásnál. A „szomszéd” a kerítésen áthajolva megmutatta a megmaradt egyetlen fát, ami a csodás ligetből megmaradt, s utána elkalauzolt egy megosztott, hosszú, öreg házhoz, amelynek első felében érdekesebb tanúval. Munkácsi Pállal is találkoztunk. — Én azóta is itt élek — hallottuk a 73 éves embertől —, mivel a gróf után a szüleim voltak e birtok gazdái ... — Hétesztendős fejjel kerültem ide, sok mindenre emlékszem ma is. A mostanára már lebontott fürdő gyógyvizét tényleg amabból a távolabbi kútból kapták, amit a jelenlegi szemétdomb közepe táján látott Cső hozta idáig, a gyűjtőmedencéből pedig szivattyúzással keverték azzal, amit a másik, az itteni, az a bizonyos lovaskerekes kút adott. A felmelegített „rendes", vagyis közönséges vízhez egy-egy vederrel öntöttek, már a kádba. Persze, nemcsak kádak voltak a kabinokban, tusfürdőre is emlékszem. S mondhatom, hogy csodákat tett a kezelés! Mi több: jelenleg is lehet ereje a forrásnak, hiszen, amikor jó húsz esztendeje megint kibontották, aztán néhány edénnyel áthoztam belőle, s megmártóztam benne, darabig áztattam magamat: hihetetlenül felfrissültem! Fülnek, szemnek fájdalmas, amiről a Csathó-kert, a régmúlt nagy élet, a gyógyulás és mulatozás, a titokzatos találkozások, zajos majálisok színhelye napjainkban vall. Azt üzeni a jelennek, hogy feltétlenül, alaposabban utána kellene nézni annak, ami a föld mélye alatt rejtezik, s ha lehetséges, hasznosítani újra. A világért sem szabadna hagyni tovább romlani, pusztulni a szabadidőparknak is alkalmas, a mostaninál sokkal jobb sorsra érdemes valamikori kiránduló- helyet. Mert lehet, hogy megmentésének talán már a 24. órájában vagyunk.. . Gyónt Gyula Régi arcok az elfelejtett helyről (Dózsa Balázs reprodukciói) Nőtt a kiskereskedők száma Kevesebb a hiánycikk
