Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-13 / 267. szám

4

NÉPÚJSÁG, 1986. november 13., csütörtök

FOGÁSZATI ÉS TESTÁPOLÁSI HÓNAP

Az egészség mindnyájunk ügye

Eddig is zajlottak különböző kampányok az egészséges életmód jegyében. Hatékonyságuk azonban erősen megkérdőjelezhető, mivel egyre több olyan betegség jelentkezik, melynek hátterében a helytelen szokások állnak. A rossz táplálkozás, az alkohol, a dohányzás s haj- szoltság. Mindezeket természetesen nem „saját jószántunkból” vállaltuk, összetett jelenségek és folyamatok okozták a problémákat. A végeredmény kiáltóan szólít fel a változtatásra: a lehetségesnél sokkal rosszabb mindnyájunk egészségi állapota. Ezért aztán — ha nehéz is —, hozzá kell kezdeni az okok fölszámolásához, s társadalmunk minden területén küzdeni kell a káros hatások ellen.

Ennek jegyében alakították át a novemberi fogászati hónapot az egészségnevelés időszakává, amikor a testápolás került a figyelem homlokterébe. Nem lehet egyik napról a másikra régi beidegződéseket fölszámolni. az eddigiektől eltérő, átütő hatékonyságú módszereket sem találni. De remélhetően a párt és a kormány határozatai nyomán mind többen szegődnek szövetségesül azoknak* akik hivatalból végzik olykor sziszifuszinak tűnő erőfeszítéseiket, gazdálkodóegységek, iskolák, kisebb és nagyobb közösségek kell, hogy felsorakozzanak az egészségügyben dolgozó szakemberek mellé. S végül mindenkinek át kell gondolni saját életvitelét, mert itt dől el a kérdés: a jelszavak és kampányok hatástalanok, ha ki-ki önmaga testi-lelki épségéért nem tesz meg mindent.

Megyénkben a Köjál egészségnevelési csoportja e rendezvény fő védnöke. Szervezésükben az iskolákba, a vállalatokhoz az idén is eljutnak a helyes életmódot bemutató filmek. Több kisközség mozijában is levetítik e kópiákat. Emellett majdnem, mindenüvé küldenek abból a tablósorozatból, amely a korszerű fogápolást mutatja be.

A tanintézmények önállóan is szerveznek egészségnevelés} heteket, illetve hónapot. Kiemelkedik ezek közül a

Gyöngyösi 7. Számú Általános Iskola családi hétvégéje, amelyről már lapunkban hírt adtunk. Itt negyedévenként sort kerítenek erre a programra. Máshol is igyekszik a szervező, a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ, hogy a helyes szokásokat és a testmozgást népszerűsítse. Ugyanígy más közművelődési intézmények is ilyen elvek szerint építik fel hasonló programjaikat. Meg kell említeni még az Egri 10. Számú Általános Iskolát, amely több korosztályt is bevon az ismeretterjesztésbe. Ez az intézmény egyébként is testnevelés szakosokat nevel, ezért több mozOlykor már késő a bánat, de megelőzéssel kikcrülhetőek ezek a kellemetlen pillanatok

(Fotó: Szántó György)

Már

legifjabb korban

hozzá kell szokni a helyes táplálkozáshoz

gásra, kocogásra késztető felhívást tett közzé. Több generációt szeretnének megnyerni, így például „A nagymama nem is olyan öreg” címmel nagyszülők és unokák részvételével tartanak vetélkedőt. Mocorgó néven hívnak mindenkit tornára, a „Mire vagy kíváncsi?" címmel gyermekek a védőnőtől érdeklődhetnek problémáikról.

A hagyományoknak megfelelően a fogápolás nagy szerepet kap e hónapban Az

elképzelésekről dr. Ecsédi Dénes főorvos elmondta, hogy számukra ez nem kampányfeladat, egész évben folytatják a felvilágosítást. Állandóan járják a megyét a szakemberek a megelőzés érdekében. A legsúlyosabb probléma a fogszuvasodás és a fogágymegbetegedés, így ebben az időszakban főleg ezeknek a betegségeknek az okairól, gyógyításáról szólnak az előadások. Jórészt iskolákban tartanak órákat, beszélgetéseket, de a Vöröskeresztes alapszervezetek révén különböző kisközösségekhez is eljutnak. Tartanak tájékoztatót a terheseknek saját, illetve leendő gyermekeik fogápolásáról és az idősebb embereket is elvárják a meghirdetett foglalkozásokra. Itt a tönkrement fogazat pótlásáról, valamint a protézisviselés gondjairól is- szó lesz.

Párt- és kormányhatározatok szólnak arról, hogy széles körű. összehangolt intézményi és személyes felelősségérzetet növelő egész- szégügyi nevelési program szükséges. Ez a november már jelzi a törekvéseket, amelyekkel remélhetően egyre tudatosabban szolgálják társadalmunk minden tagjának létérdekeit.

PÉNTEK IMRE:

A felnőttkor küszöbe

jn 3

S akkor jött Rózsi, 78 szilveszterén „Kiragadta" ebből a csupaszív környezetből. és mi lett belőle . . . Már-már azt fontolgatta, hogy kikéri a bányászkoktélt, amikor hátulról valaki befogta a szemét. Egy ismerős gyerekkéz. Petié. „Te jó isten, hogy kerül ide? S már hallotta is az ismerős hangot: „Találd ki,

hogy ki vagyok?" „Hát nem is tudom, de várj csak. majd megkérdezem a Vakond Tóbiás barátomat. * ö biztosan felismer...” És játszott, húzta az időt, élvezte az arcára simuló hűvös gyerektenyereket. Végül aztán megadta magát: „Szabad a gazda!" Peti elengedte. és máris az ölébe mászott. S ahogy Lajtainak még volt ideje fölpillantani, Rózsit látta rámosolyogni. „Űristen, ez akar tőlem valamit! Fizessem ki a táskát, vagy kölcsön akar kérni?" „Szevasz, Béla! Az ablakból láttuk, hogy itt darvadozol. Gondoltam, meglepünk." Kérés nélkül leült egykori „ernböre" mellé, és kissé kacéran kérdezte: „Nem is hívsz meg valamire?"

Lajtai azt hitte álmodik, rosszul hall, a kánikula ment az agyára. Őrülten kergetőz- tek benne a különböző fel- tételezések: „Lombos elhagyta. megcsalta, és most így akar bosszút állni, hogy visszacsábít engem. Nagy adósságba keveredett. és nyilván rám számit. Baj

van a gyerekkel, majd apa segít." Ö. a vasárnapi apuka. Akinek kezdetben még a láthatásért is küzdenie kellett. Igaz. ez már régen volt, talán igaz sem volt, és most itt barátságoskodik Rózsi, ebben a fantasztikusan kivágott nyári ruhában, kitéve a „kirakatba" a kitenni valókat. ,,Tulajdonképpen még mindig tűrhető mellei vannak" — állapította meg magában. „Barabás- né elbújhat mellette." „Asz- szonyom, mire van óhaja?" „Én inkább valami rövidet innék." Ezt már a tulaj-pincérnek mondta, aki ott sürgölődött körülöttük. „Coca, cola” — hajtogatta

éneklősen Peti, és apja öléből belehuppant az egyik műanyag székbe. „Akkor én egy fél gint kérek." „Én is"

— mondta Lajtai. „Mióta iszol te gint?” .Mostantól fogva" .vigyorgott Lajtai, hogy zavarából, amit Rózsi váratlan viselkedése keltett. valahogy kievickéljen. A barátságos, nagy darab férfi — a tulaj

— azonnal térült-fordult, és hozta is a rendelést.

Rózsi kezdeményezett ismét. „Na, akkor mire koccintsunk?" „A tavalyi hőre" — idétlenkedett Lajtai, de érezte, hogy most melléfogott. Rögtön javított: „A csimotánkra. Elvégre mától kezdve nagyfiú, megvan az iskolatáska." ,,Nem akarod megnézni, nagyon formás darab. Szerencse, hogy félretetettem, mert ezt a fajtát egyszerűen elkapkodták." Peti szólalt meg a colát szűrésűivé: „Most megint együtt családozunk?" „így is lehet mondani, kicsigyöngyöm.' „Érdekes — gondolta Lajtai —. már nem is idegesít any- nyira a prüntyögése."

Koccintottak, az asszony csak annyit jegyzett meg: „Azért egy fiúnak szüksége van apára. Akire felnézhet ...”

„Pont rám?" — akarta mondani, de elharapta a

szót.

„Szóval ez van mögötte. Lajtai, vigyázz! Ez a nő rájött valamire." „Akkor, Béla, feljössz? A táskát megnézni. Péti majd megmutatja" — így Rózsi. Erre nem lehetett nemet mondani. Peti elragadtatottan ugrált: „Jó, jó, jó." Fizettek és elindultak a „tízemeletesük" felé. „És ne haragudj a levélért. nagyon felidegesített Lombos." „Hagyjuk a fenébe! Magánéletet élünk, nem közéletet" — legyintett bosszúsan a férfi. ,.Jó, hogy még a humorodnál vagy" — simult az asszony alig észrevehetően hóizá. De persze azért észre kellett vennie. Nem húzódott el. Aztán Peti középre kéredzke- dett, és lógázni kezdte magát a két erős kézbe kapaszkodva. „Kicsigyöngyöm. ezt ne csináld" — intette az anyja, de nem szigorúan. Pétiké pedig érezte, hogy ezekben a pillanatokban neki mindent szabad, és ez a két hatalmas lény kiszabadítaná akár a törökök fogságából is. Apa a Vakond Tóbiással lyukat fúrna a

föld alatt, és azon az alag- úton szépen elmenekülnének. Anya pedig várná őket krumplipürével, amit a világon a legeslegjobban szeret. meg Colával. Apának pedig sört töltene az ő bányászkalapácsos poharába.

Peti fürdetése szertartásosan Lajtai „feladata" volt. a kissrác tőle mindent eltűrt, még a fütyijét is megmosta. ha Lajtai rászólt. S engedte magát szárazra dörgölni, aztán az apa felragadta, mint egy jópofa csomagot, és bebugyolálva vitte az ágyba. S következett Vakond Tóbiás újabb lélegzetelállító kalandja, a Vakondvár védelme á rókák támadása ellen. „Még egyszer, még egyszer” — nyafogott álmosan Pétiké, de már majd leragadt a szeme. Lajtai megpuszilta, s hallotta, amint az ismerős fész- kelődés után nyugodtan lélegezve elalszik. Rózsi egy ideig álmodozva fújta a füstöt. „Érzed, mennyivel jobban jár a levegő?” „Jobb; sokkal jobb." „Kérsz sört? Most már biztosan lehűlt Lajtai érezte, hogy reszketni kezd, mint régen, amikor először énintette meg asszonyának bőrét. Valami semleges szöveggel próbált kísérletezni, de hirtelen kél puha kar fonódott a nyakába. „Béla. szeretsz te még engem?" Mielőtt válaszolni tudott volna, máris a kissé nyütt családi rekamién találta magát, elhagyott felesége forró vágyakozó leheletében. „A gyerek ...” —

nyöszörögte a maga számára is komikusán, utolsó kibúvóként. De aztán lassan alámerült szeretkezéseik otthonosságába. amiről nem is tudta, hogy ennyire hiányzik neki

Támadásban a kommersz

Nem kell mély szakmai elemzés hozzá, hogy észrevegyük: az irodalomban, a különböző művészeti

ágakban támad a kommersz. Elég a könyvesboltok választékát végigböngészni, a mozik műsorát figyelemmel kísérni. Elönti már az ulcai újságárusok standjait is az a sokféle könyv, amelyet bizonyos túlbecsüléssel lektűrnek neveznek, és meglehetősen drágán kínálja magát. (Könyvnek hívják, mert az irodalmilag értékes művekhez hasonló formában jelenik meg. bár vannak, akik kétségbe vonják, vajon minden összefűzött vagy kötött nyomtatványt el kell-e könyvnek fogadnunk.)

A könyvesboltok forgalma örvendetesen kielégítőnek mondható, ami a forintbevételt illeti. Nem tudom, a könyvterjesztő vállalaté* központjai milyen módon mérik hálózataik eredményességét; tartok tőle. hogy az általános nagy kommer- cializálódásban mindinkább háttérbe szorul annak vizsgálata. vajon a vállalati bevétel miből tevődik össze. Ugyanis tapasztalatom szerint. s ezt megerősítik azok a könyvbolti dolgozók, akik szintén aggódva figyelik a folyamatos ízléseltolódsst — a boltokban a nem éppen értéket képviselő irodalmi alkotások jelentik a forgalom nagyobb hányadát. Természetes dolog. hogy a könyvterjesztés nem szorítkozhat kizárólagosan az irodalmi vagy a szakirodalmi értékek árusítására. el kell hogy ■adja ,a nagyközönséget igencsak érdeklő hobbikönyveket, szakácskönyveket. utazási tanácsadókat, egyebeket, de már nem tekinthető ugyanilyen értékű, hasznos cselekvésnek. ha roppant nagy tömegben kínálja a lektűrként közreadott különböző irományokat. Nem elsősorban a labdarúgó-világbajnoksággal kapcsolatban kiadott és sajátos igényt kielégítő könyvekre gondolok, hanem inkább a népszerű művészek életéről, intimitásairól meg-< jelentetett, népszerű riporterek által összegyűjtött, különböző nagy példányszámban közreadottakra, amelyeket igen sokan kizárólagos olvasmányaikként vesznek, olvasnak, s nagyon sokan azt hiszik, hogy hiteles irodalommal találkoznak. Állítólag üzletnek sem rossz ilyesmiket írni és forgalmazni.

Hazánkban évente 65—70 millió ember jár moziba. Nem közömbös hát az sem. milyen összetételű a filmkínálat. milyen hányadot foglal el a kommersz, illetve az olyan szórakoztató jellegű filmipari gyártmány, amelynek a művészethez igen kevés a köze. legfeljebb csak annyi, hogy hasonló technikai módszerekkel készül, és egyazon forgalmazási hálózatban kerül a tömegek elé. S mert ugyancsak a mozinak a vásznán jelentkezik a kommersz és a selejt, mint ahol az érték, sok esetben ejtheti tévedésbe a nézőt, azt a hitet táplálva benne, hogy filmművészetet kínálnak neki: A filmforgalmazásban a kcmmerszializálódás meglehetősen régóta tart. de az elmúlt hónapokban minden eddigi méretet felülmúlt a kommersznek a támadása. Bátran állítható, hogy a látható filmeknek legalább 80 százaléka, vagy még ennél is több ehhez a kommersz, elsősorban a nyugatról importált, nagyüzemileg gyártott filmipari termékekhez tartozik, s minden egyéb a megmaradó 15 százalékos hányadba szorul. Természetesen ez úgy értendő, hogy nem a filmek számában van a torz arány. hanem az egyes filmek játszásának számában. gyakoriságában. Mert hiába van. mondjuk, egv hónapban tizenkét új film. és azoknak csak. mondjuk 40 százaléka sorolható a kommerszek közé. ha ezek a filmek 10—15—20-szor nagyobb előadásszámban találkozhatnak a közönséggel, mint az értékesebb müvek A kommersz támadása az értékek ellen talán itt a legnyilvánvalóbb.

Idestova két évtizede hivatkozunk a gazdaságosságra. Már elismertük azt is. hogy a kultúra is sok tekintetben áru. Szemet hunytunk és még mindig szemei hunyunk a videóval való visszaélés fölött, jiogy kocsmákban, cukrászdákban, klubokban, és iki tudja, még hányféle nyilvános helyen a videóval való szórakoztatás ürügyén igen sokszor olyan filmgyártmányoknt vetítenek. amelyeknek bemutatása nemcsak hogy nem kívánatos. 'hanem ,sokszor tételes jogszabályokba is ütközik. Itt már nem is a kommersz, hanem leginkább a perifériára szorult, vagy azon kívül eső „művészetperemi termék" támad az értékek és az egyetemes jó ízlés ellen. Vajon van-e — ha van, hol van a határa — annak a tűrőképességnek, amely a nemzeti és az egyetemes kulturális értékek rovására a kommersz és a még annak sem nevezhető produktumok tömeges támadását nem képes visszatartani?

B. M

Programok a hevesi művelődési házban

Számos izgalmas, érdekes műsorral igyekeznek legyőzni a késő őszi. téli esték unalmát a hevesi Móricz Zsigmcnd Művelődési Központban. Novemberben két táncestre kerül sor.

A Következő szombaton kerül sor a Hobo Blues Band együttes koncertjére, melyet igencsak várnak a fiúk, lányok.

A karaterajongóknak szól a videomozi-sorozat. Keddenként, délután 5-től és 7-től hongkongi és kínai filmeket láthatnak. A középiskolai klub műsorán viszont klasszikus alkotások szerepelnek, olyanok, mint a Psycho, Hair vagy a Szelíd motorosok. A felnőtteknek szóló összeállításba pedig horrorfilmek kerültek ezúttal.

A fiatalasszonyokat érdekelheti elsősorban a szabásvarrás tanfolyam, amelynek révén sokat takaríthatnak meg az ügyes kezűek a továbbiakban.

A képzőművészetek kedvelői 14-től tekinthetik meg Péterfy Gizella festőművész és Szabó Tamás szobrászművész kiállítását, a múzeum galériájában. Az esemény érdekessége, hogy mindkét alkotó egy-egy jelentősebb munkáját nemrégiben helyezték el a városi tanács épületének díszítésére.

És végül a gyerekek sem maradhatnak ki a kínálatból. December 1-én a budapesti Meseszínház vendégjátékára kerül sor Piszke és ribiszke címmel.