Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-10 / 264. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. november 10,, hétfő 1; Kitüntetési ünnepségek, megemlékezések (Folytatás a 2. oldalról) csivezetője, Fülöp István, a Hevesi Népművészeti és Há­ziipari Szövetkezet részleg- vezetője, Horváth Mária, a Kékes Cipő- és Textilipari Szövetkezet főkönyvelője. Kollár Károlyné, az Egri Há­ziipari Szövetkezet raktáro­sa, Koppány Károlyné, a Ve­gyesipari Szövetkezet sztk- ügyintézője, Majoros Sándor, az Egri Cipőipari Szövetke­zet elnöke. Nagy Miklós, a Házi-, Kézmű- és Bőripari Szövetkezet gépkocsivezetője, Orosz László, a Kékes cipő­gyártója, Sütő László, az Észak-Heves Megyei Építő­ipari Szövetkezet belső ellen­őre. Szalóki László, a Tar- namente Ipari Szövetkezet kőművese, Várkonyi Sándor, az Épületkarbantartó Szövet­kezet művezetője. Zsuga Im­re, az ERISZ minőségellen­őre és dr. Bereczkei Ottó, a Mészöv közgazdasági taná­csosa. A belkereskedelmi minisz­tertől kapott Kiváló Munká­ért kitüntetést Gergely Lász- lóné üzemgazdász (Zöldért), a MÉM-től Jurák Kálmán, a gyöngyösi hűtőház árukí­sérője (Zöldért). A Szocialis­ta Kultúráért kitüntetést kap­ta dr. Galgóczi Ottó né, a gyöngyösi Kékes elnöke, to­vábbá a Kiszöv támogatásá­val működő gyöngyösi szö­vetkezeti irodalmi színpad, s annak vezetője, Püspöki Győző. A Szövosz Kiváló Szövet­kezeti Munkáért kitüntetés­ben részesült Balázs Zoltán, egri hűtőházi tmk-vezető, Fabók Ferencné, káli gön­gyölegtelepi brigádvezető, Lövei “János központi dolgo­zó és Nagy Lajosáé, gyöngyö­si hűtőházi dolgozó. vala­mennyien a Zöldért munka­társai. Ugyanilyen elisme­rés jutott osztályrészül Pa- tócs Sándornénak, a Gyöngy- szöv titkárnőjének, Erdélyi Ferencnének, a hatvani ta­karékszövetkezet főkönyvelő­jének. A Kiváló Termelőszövet­kezeti Munkáért kitüntetést vette át Balogh Miklósné, a Teszöv ellenőre, Bóta Ferenc­né, a Bélapátfalvi Gárdonyi Tsz anyagkönyvelője, Csor­ba Béla, a zagyvaszántói tsz főagronómusa. Kovács Ernő, a mezöszemerei tsz állatgon­dozója, Mogyoró János, a horti tsz tehergépkocsi-veze­tője. Sipos Károly, a kiskö­rei tsz gépszerelője, Szabó Ágoston, komlói tsz-elnök. valamint Pálfi Tihamér, bo- donyi tsz-elnök. A Szövetkezeti Ipar Kivá­ló Dolgozója lett Árvái Fe­rencné, a Mátra Ruhaipari Szövetkezet minőségellenőre, Bóta Ferenc, a Lakisz fő­könyvelője és Hangost Lász­ióné, az Agromechanika Kis­szövetkezet főkönyvelője. Elismerés fiataloknak November 7-e tiszteletére kitüntetéseket adtak át az if­júsági munkában élenjárók­nak is. Az Ifjúságért Érdemérem kitüntetést kapta Balázs László, a Felső-magyarorszá­gi Vendéglátó Vállalat dol­gozója és Barta Imre, a Mik­roelektronikai Vállalat okta­tási csoportvezetője. A KISZ-érdemérem az el­ismerése Dér Jánosnak, a HNF megyei bizottsága poli­tikai munkatársának, Csaba Györgynek, a Mátraalji Szén­bányák főenergetikusának, Németh Jánosnak, a Mátra­alji Szénbányák Thorez Bá­nyaüzeme üzemviteli vezető­jének, Sebe Józsefnek, az Eg­ri Dohánygyár gépmesteré­nek és Zilahiné Varga Pi­roskának, a Besenyőtelki Le­nin Tsz előadójának. Kiváló Ifjúsági Vezető Érem kitüntetésben részesült Bartha Katalin, az egri vá­rosi pedagógus KlSZ-bizott- ság titkára. Bárdos Ferenc, a HNF megyei bizottsága po­litikai munkatársa. Berkes L ászióné, a füzesabonyi KISZ-bizottság politikai mun­katársa, Kisari Zoltán, a Finomszerelvénygyár KISZ. bizottsági titkára. Kun Zsig- mond, a Csepel Autó 3. Szá­mú Egri Gyára gyártásfej­lesztője, Séber József, a gyöngyösi városi KISZ-bi_ zottság politikai munkatár­sa és Várhelyi István, a Hatvani 213. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet szakoktatója. Aranykoszorús KISZ-jel- vény kitüntetést vett át Csontos Sándor, a megyei ta­nács főelőadója. Tamasik Istvánná, a Mátravidéki Fém­művek gyors- és gépírója, Tóthné Szüle Rita. a Népúj­ság munkatársa és Ürvölgyi László, a Vöröskereszt me­gyei vezetőségének- főelőadó­ja. A KISZ KB dicsérő okle­velét kapta meg Juhászné Őszi Erika, az egri városi KISZ-bizottság gazdasági ügyintézője. Lakatos Nándor, a Mátravidéki Fémművek géplakatosa, Nagy Ferenc, a megyei KISZ-bizottság tech. nikusa. Az úttörőmozgalomban végzett, kiemelkedő tevé­kenységéért,. a Gyermekekért Érdemérem kitüntetésben ré­szesült Gerzovich József. Űt- törővezetöi Érdemérem a ki. tüntetése Révészné Bőgős Zsuzsannának, Heves megye volt úttörőelnökének-és Vass Istvánnénak, a Gyöngyösi 4. Számú Általános Iskola igaz­gatójának. Ugyanezt érde­melte ki Csombok József, a visznek! általános iskolá ta­nára. Papp László, az Egri 4. Számú Általános Iskola igazgatóhelyettese, Patkó Márta, a selypi általános is­kola tanítója, Újlaki Miklós­né, a Hevesi 5. Számú Ál­talános Iskola tanára és Váí- laji Györgyné, a mezőtárká- nyi általános művelődési központ napközisvezetője. Kiváló Úttörővezetö lett Bajcsyné Tóth Ida, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság üzemvezetője. Bajnok Lászlóné, a gyöngyösoroszi általános iskola tanítója. Bí­ró Katalin, az abasári álta­lános iskola tanára, Blahó Éva, a horti általános isko­la tanára, Gottschalk Róbert, hevesi városi úttörőelnök. Harmath Ottóné, az Egri 4. Számú Általános Iskola taná­ra, dr. Joó Kálmánná, a Gyöngyösi 4. Számú Általá­nos Iskola tanítója. Kivés Imréné, a parádi Fáy András Körzeti Általános Iskola igaz­gatóhelyettese, Komáromi Tiborné, az apci általános iskola tanítója, Kozik Laura. a Gyöngyösi 4. Számú Álta­lános Iskola megbízott igaz­gatója, Makovics Zsuzsanna. a mátraderecskei általános is­kola tanítója, Sánta Lászlóné, a hatvani Bajza gimnázium tanára, dr. Suba Jánosné, az Egri 5. Számú Általános Is­kola tanítója. Szamosi Gá- borné, az Egri 1. Számú Ál­talános Iskola tanára. Sze­mén Jánosné, a hevesi kise­gítő iskola tanára, Szőke Zol­tánná, a novaji általános is­kola tanára, Tolnai Miklósné, a Füzesabonyi 1. Számú Ál­talános Iskola tanára, Végh Mihály, a sarudi általános művelődési központ igazgató­ja. Ketten kaptak dicsérő ok­levelet, ugyancsak ketten Ki­váló Ifjúvezetői Munkáért kitüntetést. A fegyveres erőknél és testületeknél szolgálatot teljesítők közül Szolgálati Érdeméremmel tüntették ki Szeidl József őrnagyot, a gyöngyösi vá­rosi polgárvédelmi törzspa­rancsnokot 30 év után, Tóth Tihamér őrnagyot, a hatva­ni városi polgárvédelmi törzsparancsnokot pedig 20 év után. A Haza Szolgála­táért Érdemérem ezüst fo­kozatát vette át Nagy Sán­dor százados és Szabó Bé­la, a gyöngyösi városi ta-, nács műszaki osztályának vezetője. A bronz fokozatot kapta meg Árva József, kinevezett polgári alkal­mazott. Kiváló Munkáért kitüntetéssel ismerték el Novotnik Tibor kinevezett polgári alkalmazottat és Szabó Gábor polgári alkal­mazottat. Szolgálati Érdem­érmet kapott 25 év után ^ Túrna Ferenc őrnagy, 20 év után Dobos József zászlós. Honvédelmi Érdemérem a kitüntetése 15 év után Ki­rály Lajosné polgári alkal­mazottnak. Á honvédelmi miniszter soron kívül alez­redessé léptette elő Ronkó Pál őrnagyot. Az előbb em­lítettek valamennyien a He­ves Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancs­nokság ünnepségén vették át kitüntetésüket A Heves Megyei Rendőr- )gkapitányság állományából a Kiváló Szolgálatért Érdem­rend kitüntetést adományoz­ták Tarnóczi Sándor r. őr­nagynak. A belügyminiszter a Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatával tüntette ki Huszár Mihály r. őrnagyot. Ezüst fokozatot kapott Révész Gyula r. fő­hadnagy és Bőgős János r. főhadnagy. A Közbiztonsági Érem arany fokozata kitün­tetésben részesült Ipacs Gé­za ny. r. őfnagy. Ferencz József ny. r. alezredes, dr. Kádár János ny. r. ezredes és Németh László ny. r. al­ezredes. Ezüst fokozattal is­merték el dr. Orosz Gyula r. főhadnagy. Pálinkás Fe­renc r. főhadnagy, bronzfo­kozattal pedig Bakos And­rás r. törzsőrmester mun­káját. A belügyminiszter soron kívül századossá léptette elő Fekete István r. főhadna­gyot. Dicséretben és juta­lomban részesítette Tóth József r. századost. A megyei tűzoltó parancs­nokság dolgozói közül a belügyminiszter a Tűzbiz­tonsági Erem arany foko­zatával tüntette ki Bene László tű. főhadnagyot, ezüst fokozattal Fehér István tű. főtörzsőrmestert, Math Já­nos tű. főtörzsőrmestert, bronz fokozattal pedig Keszthelyi László tű. zász­lóst, Mogyorósi András (tű. főtörzsőrmestert és Nagy János tű. főtörzsőrmestert. A Szakszervezeti Munkáért elismerés arany fokozatát adományozták Balogh And­rásáénak, a Mátravidéki Fémművek szb gazdasági felelősének, Kapás Antal- nénak, a felsőtárkányi Sziklaforrás Étterem gond­nokának és Nagy Istvánnak, a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat nyugdí­jasának. Ezüst fokozatban részesült Bakó Csaba, a Fi­nomszerelvénygyár szb-tit- kára, Czibolya Mihály, a Mikroelektronikai Vállalat szb-titkára és Szabó István­ná, az Apci Qualitál szak- szervezeti főbizalmija. Az ünnep alkalmából szá­mos munkahelyen nyúj­tottak át a munkában élen­járóknak helyi jellegű ki­tüntetéseket. A népi ellenőrzésben ki­fejtett eredményes tevé­kenységéért az évforduló al­kalmából Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést kapott dr. Fehérvári Mária, a Mát­rai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság jogtanácsosa, Ká­nya Lajos, a Mátraaljai Szénbányák petőfibányai ve­gyesüzemének vezető köny­velője, Kiss József, a He­vesi Városi Tanács személy­zeti vezetője, Kovács Sán­dor nyugdíjas, dr. Sonkádi János, a Mészöv lakásszö­vetkezeti tanácsosa, és Tü­dős Gyula, a Teszöv főmun­katársa, A Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság Országos El­nökségétől MSZBT' arany­koszorús jelvény kitüntetés­ben részesült Géczi Alajos, a Mátra Volán gyöngyösi üzemegysége MSZBT-tag- csoportjának ügyvezető el­nöke és Székely Istvánná, a Füzesabony és Vidéke Áfész MSZBT-tagcsoportja ügyvezető elnökségének tagja. Valamennyi kitüntetettnek tisztelettel gratulálunk. NEGYVENKÉT VÁLLALAT KÖZÜL A HETEDIK HELYEN „Újjáépített” építők A Heves Megyei Állami Építőipari Vállalatot 1982-ben is­mételten szanálták, és fölmerült teljes megszüntetésének gondolata is. Akkor az illetékesek és a szakminisztériumok, a megye párt- és állami vezetésének egyetértésével utolsó lehetőséget biztosítottak e vállalat számára. Az azóta eltelt időszak erőfeszítéseiről, a jórészt újjászervezett cég eredmé­nyeiről, a közelmúltban Szamos Gábor igazgató beszámolt megyénk legfelsőbb pártfórumán is, ahol a jelentés meg­hallgatása után elismeréssel nyugtázták a bekövetkezett változásokat. Ennek kapcsán kerestük fel a HÁÉV igazgatóját ás szakszervezeti titkárát. Su­lyok ■ Ernőt. Természetesen, először e mérlegfordulás főbb okait tudakoltuk: SZ .G.: — Űj intézkedések egész rendszerét kellett ösz- szehangoltan, igen rövid idő alatt bevezetni — és az ezekben foglaltakat követ­kezetesen végrehajtani! Ugyanakkor kedvezőtlenül változtak meg a külső kö­rülmények: minden szer­vezet számára szigorodott a közgazdasági környezet, s csökkentek a beruházások Ez utóbbi természetszerűleg elsősorban az építőipar szá­mára volt hátrányos, hiszen míg korábban a megrende­lők kerestek kivitelezőt, ad­dig napjainkra ez a helyzet megfordult. Ma nekünk je­lent gondot kapacitásaink teljes lekötése. — Beszéljünk elsőként a személyi változásokról. SZ. G.: — Szanáláskor, mint új emberek vettük át az irányítást. De nyilván nem lehetett a korábbi vesz­teséges gazdálkodás miatt mindenkinek a fejét venni! Akkor „hadsereg nélküli tá­bornokok” lettünk volna. Más utat kellett tehát jár­nunk: minden egyes beosz­tásban pontosan meghatá­roztuk a követelményeket. Ezek alapján rövid időnként ellenőriztük, s értékeltük az adott vezető munkáját. Aki pedig ezen új követelmé­nyeknek nem tudott meg­felelni — tehát nem korábbi hibákra hivatkozva (!) —. azt elmozdítottuk tisztségé­ből. Döbbenetes nagyság- rendű változás következett be ezáltal: az első két év­ben a vezetők 85 százaléka került új beosztásba, s kis részük el is hagyta a válla­latot. — Mennyiben változott az irányítás szelleme? Példá­ul, megrendeléseiknek há­nyad részét szerzik ver­senytárgyalások útján? SZ. G.: — Az elmúlt év­ben harmadát, de az idén ez már meghaladja az ötven százalékát. Ezzel az arány­nyal az Építési és Városfej­lesztési • Minisztérium 42 vállalata közül tavaly a he­tedik helyen álltunk. Ehhez persze vissza kellett szerez­ni az építtetők bizalmát: ma már amit vállalunk, azt csaknem mindig teljesítjük! (Kizárólag rajtunk kívülálló okok miatt kell esetenként határidőt módosítanunk.) Ennek érdekében a kapaci­tásunk majdnem háromne­gyedét úgynevezett vezér­programokon foglalkoztat­juk, tehát rangsoroljuk fel­adatainkat. Üzleti sikerein­ket elsősorban annak kö­szönhetjük, hogy alacsonyab­bak az áraink, azonos a vállalási idő, és minden erőnkkel azon igyekszünk, hogy minőségben is mini­mum elérjük a vetélytársak szintjét. — Milyen módon ösztön­zik a dolgozóikat? SZ. G.: — Minőséghez kö­tött teljesítménybérezést ve­zettünk be. Minden kollek­tíva úgynevezett egyösszegű utalvány formájában kapja meg az adott munkáért já­ró pénzt. Ezt a brigádvezető és a szakszervezeti bizalmi osztja el a tagok között. Esetenként jelentős diffe­renciák lehetnek a fizetség­ben. ami már eddig is egy jó értelemben vett kiválasz­tódáshoz vezetett. — Nem okozott ez elinte konfliktusokat? S. E.: — Amikor bevezet­tük. ezt a rendszert, sokan nem hitték el, hogy kifize­tik nekik a többietmunka ellenértékét is. Aztán persze nagyot néztek, amikor a kö­vetkező hónap elején azok­nak, akik hajtottak, jóval több volt a borítékjukban. Ez elég meggyőző erőnek bi­zonyult, nem kellett külön agitálni az embereket. SZ. G.: — Feszültségek — még manapság is — más okok miatt jelentkeznek: ese­tenként nem tudjuk a mun­kavégzés minden feltételét időre, s a kívánt mennyi­ségben biztosítani. Nálunk nagyon sokféle szakma kép­viselői követik egymást az épületen. Bárhol van gond. időlegesen akadályozhatja a többieket is. S akkor még nem szóltam olyan, tőlünk teljesen független dolgok­ról. mint az időjárás ... — Milyenek a szociális körülmények a vállalatnál? S. E.: — A nagyobb mun­kahelyeinken általában meg­felelőek. Kisebb építkezé­seken. a kevés embert fog­lalkoztató vidéki helyszíne­ken dolgozók viszont néha panasszal keresnek meg minket. De a nyolcvanas évek eleje óta ebben is tör­tént javulás: több konténert vásároltunk, s ezek száma a jövőben tovább emelkedik. — Korábban említette, hogy javult az elvégzett munkák minősége. Ennek megfelelően csökkent a sza­vatossági perek száma is? SZ. G.: — Minden évben összegezzük a mennyiségi és minőségi hiányokat, s azok termeléshez viszonyí­tott száma immár alig ha­ladja meg az ÉVM-vállala- tok átlagát! A szavatossági problémák viszont sokkal kisebb mértékben csökken­tek. Ennek az az oka. hogy az öt-tíz évvel ezelőtt elkö­vetett hibákat ma kell kija­vítanunk, s ez igen jelentős anyagi tehertétel a vállala­tunknak. — Mennyire megoldott a társadalmi tulajdon védel­me? S. E.: — Pontosan kiszá­mított és rendszeresen ellen­őrzött anyagnormáink van nak. Ezen a téren nincse­nek gondjaink. A károk je­lentős része az építkezése­ink nem megfelelő védelmé­ből adódik. SZ. G.: — Ennek pedig az a magyarázata, hogy a védelmi rendszer teljes ki­építése és annak költsége olyan nagy, meg nem térü­lő befektetést igényelne, amely messze nem áll arány­ban az eltulajdonított tár­gyak értékével! Más megol­dást kellett tehát keresnünk figyelmünket a megelőzésre összpontosítottuk. Dolgozó­ink minden évben maguk közül, munkahelyenként vá­lasztanak egy úgynevezett társadalmi rendészt. Ö ügyel többek között az anyagok elzárására is. Ez a rendszer — melyet tudomásom sze­rint elsőként vezettük be az építőiparban — az előzete­sen vártnál sokkal hatéko­nyabbnak bizonyult. — A magyar gazdaság tel­jesítménye összességében el­maradt a terv első félévi előirányzataitól. Nem kivétel a HÁÉV sem. Mi ennek az oka? SZ. G-: — Minden szervezet akkor működik a leghaté­konyabban, ha egyenletesen termelhet. Mindeféle cikli­kusság e mutató romlását eredményezi. Mi okoz ma ilyen károkat hazánkban? Mindenekelőtt a kiszámítha­tatlan, gyors gazdasági sza­bályozóváltozások és a terv­készítések rosszul kialakult gyakorlata! Ezzel el is ér­keztünk a mi cégünk — egyébként kismértékű — lemaradásának legfőbb oká­hoz: 1985—86 fordulóján az egyik ötéves terv lezárásait, a másik előkészítését szá­molgatták —, s közben telt az idő! A kettő közötti át­menet nem volt folyamatos. Mi január elején még a fe­lét sem láttuk előre az évi feladatainknak. Azt pedig gondolom, nem kell sokáig bizonygatnom, hogy mit je­lent ha nem tudjuk jó elő­re megrendelni az épületek­hez szükséges anyagokat Nagyobb teljesitménykiesést okozott ez a hosszú számol­gatás. mint a tavalyi kemény tél! — Immár harmadik éve egyre nagyobb nyereséget érnek el. Hogyan ítéli meg a közeljövőt? Folytatódik ez a tendencia vagy csak két hullámvölgy közötti állapot­ról van szó? SZ. G-: — Egészen biz­tosan nem fogunk rosszabbul gazdálkodni, mint az elmúlt időszakban. Aki egyszer meg­tanult tisztességesen dol­gozni, az úgy fog ezután is. Ennek ellenére az eredmé­nyeket illetően már egyálta­lán nem vagyok ilyen opti­mista. Mert egy rossz kül­kereskedelmi mérleg nyo­mán hozott kormányszintű intézkedések esetleg lehetet­len helyzetbe hozhatják az egész magyar építőipart. A legfőbb kérdés tehát az: va­jon lesz-e min dolgozni? Móró István Hengerszékek Nigériába A Nigériában épülő, magyar kivitelezésű malom részére a Budapesti Élelmiszeripari Gépgyár és Szereld Vállalat 1. Sz. Gyára 16 hengerszéket készít. Az automatikusan működő hengerpárok a he­lyi mezőgazdasági igények szerint készülnek. A vállalat az idén Nigérián kívül több országba is szállít a gyárt­mányaiból. Képünkön az Él­gép szerelőcsarnokában az utolsó hengerszéket szerelik (MTI-fotó: Krista Gábor felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents