Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-10 / 264. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. november 10., hétfő Pipafüstben Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Terjengő unalom Hajdani magyartanárom Flaubert Bovarynéjáról szól­va. így mordult fel: nem a mű irodalmi értékeit vita­tom, csupán a téma idősze­rűtlenségét hangsúlyozom. Ma — ennek már jó har­minc éve — majd minden asszony dolgozik, s nincs módja lelkizésre pazarolni heteit, hónapjait, éveit. Nem kedveltük egymást, de érvelésével egyetértettem, s azóta mindig megerősítem, ha olyan alkotások kerülnek a kezembe, amelyek hasonló jelleggel taglalják ezt a gon­dolatkört. Különösképp akkor bosz- szankodom, ha középszerű vagy ennél is gyengébb munkákról van szó, amelyek elrabolják a sokkal jobban kamatoztatható szabad órá­inkat. Az elmúlt héten több ilyen filmmel keserített el bennün­ket a tévé. Közülük leginkább az Asz- szony, férj nélkül és a Far­sangi éj keltett nehezen fe­ledhető csömört. Az elsőben egy magára hagyott nő — a férje ifjabb hölgynél ke­resett „menedéket" — sza­ladgál a pszichológushoz, kapkod társak után, a má­sikban a filmfőszerepre vá­gyó svájci színész renitens- kedik szülővárosában. Mindketten anyagi bőség­ben élnek, s alkalmi pénz­ügyi nehézségeiken könnyen úrrá lesznek. Problémáik annyira idegesítőek, hogy már-már nyavalygásnak tűn­nek. Hivatásáért, sorsának tar­talmat adó szakmájáért egyi­kőjük sem rajong, ez a ná­lunk azért csak létező motí­vum, még jelzésszerűen sem vetődik fel. Jogos hiányérzetünket nem oszlatja el a néhány szelle­mes ötletvillanás, hiszen az ilyesmi véletlenül is felbuk- kahhat. Elégedetlenségünket viszont sokszorozza a „reu­más", épp ezért csak cam­mogó kamera, a vérszegény rendezés, s az a színészi já­ték, amely házai terepen aligha aratna viharos tet­szést. Honunkban ugyanis, bár­milyen lendülettel, de csak tevékenykedünk. Némelyek csak a forintért, a létfenn­tartásért, többen — remél­jük, számuk egyre gyarap­szik — pedig elkötelezetten, szíves-örömest, mindnyájunk javára. Nekik is adódnak szemé­lyi gondjaik, de megoldják. Illene tanulni tőlük a mű­sorvásárlóknak. illetve -vá­logatóknak is ... Pécsi István Ami a könyvekben talál­ható igazságot illeti, az oly igazság, amely ha soha nem is vezet rá bennünket ar­ra, mi a dolgok mivolta, de arra legalább megtanít ben­nünket. hogy mi nem az. (Anatole France) Amikor az eső konzul ál­tal kinevezett bírák először jelentek meg előtte, nyoma­tékosan hangsúlyozta: „So­hase kutassátok annak az embernek a politikai párt­állását. aki az igazságot ke­resi nálatok" (J evgenyij Viktorovics Tarle: Napóleon) Este — pepitában — Csak egy kis tapsot, higgyék el, nagyon jólesik szegény tévéseknek — biz­tatnám legszívesebben a kö­zönséget, Rózsa György után szabadon. Mivel félek, hogy egyébként a kezek nem azért emelkednének, hogy össze­ütődjenek. Sokkal inkább a kapcsológomb felé nyúlna a csalódott néző, ha nem ren­delkezne túlságosan is sok fölös idővel. A szombat, két pihenőnap közé ékelődve, legtöbbünknek alkalmat kí­nált egy kis nyújtózkodásra a fotelben. Ilyenkor aztán sok­kal inkább családtag a „va­rázsdoboz”, mint máskor. Ezért aztán beleadtak a szerkesztők apait-anyait és szigorúan szórakoztattak. összekevertek a Televarieté- ben mindent, ami szem-száj­nak ingere, s leöntötték egy bájdús konferansziészöveg rózsaszín mázával. Végül úgy jártak, mint gyermek­kori mesémben a kacsa, aki rútnak érezvén magát, ösz- szekérincsélte a páva farkát, a kakas taréját, a gém lá­bát, a papagáj tollát, így ret­tenetes szörnyszülemény lett belőle, ráadásul a róka is nyakoncsípte. Hiába, minden­kinek nem lehet egyszerre megfelelőt nyújtani, hiszen a lábméretünktől kezdve, a hajszínünkig, tetőtől talpig el­térőek vagyunk egymástól. Így, egy „masszába" gyúrva, igen rosszul éreztem magam a képernyő előtt, mivel, ha Ungár Anikó tetszett is vol­na. Boncz Géza humorától enyhén remegni kezdett a gyomrom. Na, nem a neve­téstől . .. Még sorolhatnám tovább az egymást „agyonvágó" pro­dukciókat, amelyek a cirku­szi csinnadratta miatt, még bántóbban követték egymást. Ezt az „élményt" tetézte a nyakatekert Halálcsapda. Egy-két, valóban borzongató jeleneten kívül, az egész film ötlete maga a fantáziátlan­ság, az írói kimerültség. A kérdés csupán az, hogy ha valaki ennyire híján van a vénának, akkor miért pró­bálkozik. Persze, ahogy a régi mon­dás tartja: élni nem, de ha­józni muszáj. A televíziónak „kutyakötelessége" a szóra­koztatás, s teljes gőzzel igyekszik is. Csak félő, hogy ennek az erőlködésnek szen­vedő alanyai végül is mi, né­zők vagyunk. Gábor László A kihallgatás vezetőit el- töltötte a tiszta igazság irán­ti odaadás és a megveszte­gethetetlenség öntudata, ami az olyan emberek sajátja, akiknek a halállal van dol­guk, anélkül, hogy nekik is szembe kellene nézniük vele. (Ernest Hemingway) A bűnösségtől az ártatlan­ságig rögös, de nem járha­tatlan az út, viszont az ár­tatlanság hangoztatása ép­penséggel hasztalan és ered­ményében lesújtó. (Friedrich Dürrenmatt) November 15-én indul televíziónkban Hegedűs Gé­za író és főiskolai tanár sorozata, a Pipafüstben. (Alcíme: ... a magyar ko­moly könnyű irodalom­ról...) Az 1912-ben született He­gedűs Géza izgalmasan sok­oldalú alkotó. Jogot és tör­ténelmet tanult, és már na­gyon fiatalon jelentkezett verseivel. A 30-as évek má­sodik felében ügyvédjelölt volt, egyidejűleg drama­turg, kiadói lektor és újság­író. A háború éveiben ka­tona. majd koncentrációs tá­bor foglya. Hazatérése után. a Színművészeti Fő­iskola tanára. Dolgozott a budapesti városházán. ve­zető könyvkiadói munkakö­röket töltött be, szerkesztő és újságíró volt. És közben írt regényeket, rádiójátéko­kat, ifjúsági könyveket, ta­nulmányokat, verseket, és műfordítóként is működött. Könyveit helyszűke miatt lehetetlen ~ felsorolni. Hegedűs Géza vallja, hogy az igazán nagyok is kedvet éreztek olykor a könnyebb műfajú irodalom oltárán ál­dozni. Ezt bizonyítja ez az irodalmi és kortörténi soro­zat is. Az első rész az 1848 előtti, városiasodé Pest- Buda színházi életéből, iro­dalmi és zenei divatjából ad ízelítőt. A második részben azt látjuk hogy a vesztett szabadságharc és a Bach- korszak közepette kellett okot találni a derűre. Be­mutatja az Arany- és' Pe- tőfi-epigonokat, például L isznyai Kálmánt. A har­madik rész kora a kiegye­zés. A következő három rész a századfordulótól a Horthy- korszakig ad betekintést a színházi és irodalmi világ­ba, kabarékba. lokálokba, zenés kávéházakba, és fel­villantja Heltai Jenő, Koz­ma Andor, Ernőd Tamás, Ady Endre, Somlyó Zoltán, Kosztolányi Dezső, Karin­thy Frigyes. Molnár Ferenc és Nagy Endre alakját. A sorozat utolsó része a két világháború közötti év­tizedek alkotásaiból mutat be néhányat. Hegedűs Géza beszélgető­partnere É. Szabó Márta, az adásokban közreműködik Andorai Péter, Cserhalmi György, Gálvölgyi János, Gergely András, Jordán Ta­más. Juhász Jácint. Máté Gábor, Nádas Gábor, Rak- sányi Gellért, Sebestyén András, Sebő Ferenc, Szék­helyi József, Szerednyei Bé­la, Szolnoki Tibor és Udva­ros Dorottya. A szerkesztő­rendező Fekete Katalin. a vezető operatőr Z entay László. A hétrészes sorozat első adását november 15-én. szombaton láthatjuk, dél­után, 15 óra 55 oerces kez­dettel az 1-es programban ... A legeslegjobb és leg­biztosabb álcázás szerintem még mindig a pőre. mezte­len igazság, bármilyen fúr- < csőn hangzik is. Az igazsá­got ugyanis senki nem ve­szi komolyan. . (Max Frisch) Ezen az ülésen döbbentet­te meg először az emberi elmének az a végtelen kü- lönfélesége melynek az az eredménye, hogy nincs az az igazság, amelyre nézve csak két embernek is egyforma volna a fölfogása. (Tolsztoj) I (Gyűjtötte: Havasházi László) 1 TÖPRENGETÖ Az igazságról Simonyi Imre versei — Kerényi Grácia mesejátéka — Szakonyi Károly drámája — Csingiz Ajtmatov: Az anyafarkas álmai — Az idegen (kis­regény) — Kaposy Miklós: Csak szervezés kérdése? — Gárdonyi Gé­za szinonimaszótára — Remenyik Zsigmond naplójegyzetei — Féle­lem nélkül a rák ellen — Hol tart Heves megye egészségügye? — Lá­togatóban Szabó Sándor színművésznél — Pogány O. Gábor kritiká­ja Rónai Mihály András könyvéről Megjelent a Hevesi Szemle ez évi ötödik száma Megyénk országos terjesz­tésű közművelődési folyó­iratának legújabb száma az egészségügy témakörét tag­lalja. Erre utal. a helyi tö­rekvésekre hívja fel a fi­gyelmet bevezetőjében Kiss Sándor, a megyei pártbizott­ság titkára. Homa János kerekasztal- beszélgetést készített az il­letékesekkel. akik nemcsak a sikerekre utaltak, hanem a gondokat is jelezték. Fé­lelem nélkül a rák ellen cí­mű írásában Szalay Zoltán azt nyomatékolja. hogy ez ellen a kór ellen is lehet védekezni. Szalay István, dr. Czenkár Béla sebészföorvos- sal készített interjút az ér­sebészetről. Magyar Elemér a gyógyítás árnyoldalairól közöl látleleteket. Dr. Varga Béla szemészfőorvosra emlé­kezik Szecskó Károly. Változatos az irodalmi anyag is. Simonyi Imre. Ga- lambosi László, Lehóczkv Károly, Bényei József köl­teményekkel jelentkezik. A drámakedvelők örömére szolgál Kerényi Grácia me­Honnan tudhatták volna a sztyeppi farkasak, hogy ősi jussuk — a szajga — most a húsbeadási terv teljesíté­séhez kell. hogy a megyében szerfölött feszült helyzet alakult ki — „lemaradtak a tervvel" —. és hogy a me­gyei vezetésből egy agya­fúrt valaki váratlanul a Mojunkum hústartalékainak stratégiájával hozakodott elő: az ötlet abban foglalható össze, hogy nem a termelés a fontos, hanem a tényleges húsbeadás, csak ez a meg­oldás őrizheti meg a megye tekintélyét a nép és az igé­nyes felsőbb szervek előtt. Honnan tudhatták volna a sejátéka. az Élet-ünnep, va­lamint SzaJconyi Károly: Kardok, kalodákja. Emberséget sugároznak Csingiz Ajtmatov sorai, ame­lyeket Zahemszky László tolmácsol magyarul. Kapo­sy Miklós a Magyar Rádió Karinthy Színpadának veze­tője az igazi humor mara­dandó pillanataival ajándé­koz meg minket. A tolifor­gatók számára kuriózum — Korompai János ismerteté­sében — Gárdonyi Géza szinonímaszótára. Reme­nyik Zsigmond naplójegyze- tei az irodalombarátoknak tartogatnak érdekességeket. Az idegen című sci-fi hang­vételű kisregény szerzője: Pécsi István. Sárhegyi Ist­ván Szabó Sándor színmű­vészhez látogatott el. Gábor László az Agria Játékok, Farkas András a hatvani zenés színházi nyár mérle­gét vonja meg. Pogány ö. Gábor műtörténész a Nem­zeti Galéria nyugalmazott főigazgatója Rónai Mihály András: Magyar Lant című kötetét értékeli. sztyeppi farkasok, hogy a közoontokból egyre jöttek a megyében a pillanat köve­telményét hangsúlyozó tele­fonok — ha a föld alól ke­rítik elő a húst. akkor is teljesíteni kell a tervet, már eleget húzták — ez az év a terv utolsó esztendeje, mit mondunk a népnek, hol a terv, hol a hús. hol a válla­lások teljesítése? „Feltétlenül meglesz a terv — válaszolta a megyei vezetés —, a legközelebbi dekádban. Vannak póttarta­lékaink. majd a helyszínen megnyomjuk, kiszorítjuk ...” A sztyeppi farkasok pedig ezalatt mit sem sejtve mel­lékutakon lopakodtak hőn áhított céljuk felé. Akbara anyafarkas vezérletével nesztelenül lépdeltek a pu­ha havon, közeledtek a tá­madás előtti utolsó határ­hoz. a magas tövű csijcser- jékhez, és közéjük hatolva ugyanolyan barnás kupacok­ra emlékeztettek. Onnan közvetlen közelről láttak ■mindent. A sztyeppi antilo­pok mintha csak úgy vá­logatták volna össze őket. születésétől fogva mindnek egységesen fehér volt oldalt a szőre és gesztenyebarna a háta — óriási csordában legelésztek a tamariszku- szokkal borított széles völgy­ben. még nem gyanították a veszélyt, és mohón falták a friss hóval együtt a lá­buk alatti árvalányhajat. Akbara egyelőre még vára­kozott. feltétlenül várnia kellett, hogy ugrás előtt összeszedje magát, és hirte­len ugorjon elő rejtekhelyé­ről. kapásból vesse magát a hajszába, a vadászat ké­sőbb majd maga sugallja, hol és hogyan manőverez­zen. A fiatal farkasok tü­relmetlenségükben görcsö­sen összerándították a far­kukat. a felröppenő mada­rakhoz hasonlóan magasra húzták a fülüket, forrt a vére a mértéktartó Tascsaj- narnak is. kész voft rá. hogy agyarát az utolért ál­dozatba mélyessze. ám Ak­bara. elrejtve a szemében fellobbanó lángot, még nőm adott jelet az elrugaszkodás­ra, várta a legmegfelelőbb pillanatot, csak akkor lehe­tett sikerre számítani .— a szajgák képesek egy szem- villanás alatt úgy nekiira­modni, ahogy az egyetlen vadról sem képzelhető el. El kellett kapni a kedvező pillanatot.” (Fordította: Zahemszky László Tanároknak, diákoknak A korszerű technika eszközeivel Az oktatásban egyre in­kább tért hódítanak és ter­mészetessé is kell válniuk a korszerű technikai eszközök­nek. Megyénkben ehhez se­gítséget ad a Pedagógiai In­tézet oktatástechnikai cso­portja. Ennek vezetője. Fe­hér Vilmos elmondta, hogy mintegy 70—80 videoanyagot tudnak rendelkezésre bo­csátani. Ezek elsősorban módszertani jellegűek s a továbbképzésekhez ajánlják őket. Sz?repel köztük köz­lekedési. egészségnevelési és az új matematika alapjait tartalmazó anyag is. Kap­csolatban állnak a Veszp­rémben székelő Országos Oktatástechnikai Központ­tal, ahonnan be tudják sze­rezni az itt fel nem lelhe­tő filmeket. Kérésre bárme­lyiket üres kazettára má­solják. örvendetes, hogy a középiskolák majd mind­egyikében van már videó- berendezés is, viszont az általános iskolákban nem ilyen jó a helyzet. A közelmúltban készült ei önálló videofilmjük. melyet a pályaválasztásukban ta­nácstalan fiataloknak szán­nak. A huszonnégy perces felvett anyag a gépipari for­gácsolást mutatja be, és ha­sonló terv van építőipari szakmák megkedveltetésére is. ' Zenélő kút Szekszárdon Szekszárdon. a Liszt Ferenc téren elkészült Kis Ildikó és Fusz György keramikus iparművészek alkotása, a zenélő szökőkút. A kút minden páratlan órában Liszt 8. magyar rapszódiájának azt a részét játsza, amelyet Szekszárdon írt a művész. Az elektromos szintetizátort — amely a zenét szolgáltatja — Kovács László villamosmérnök készítette (MTI-fotó: Gottvald Károly — KS) Csingiz Ajtmatov: Az anyafarkas álmai (részlet)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents