Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-01 / 258. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. november 1., szombat

7

Négysorosok költője

Horváth Imre nyolcvanéves

LJ orváth Imre költői ■* sorsa szinte eseménytelennek tetszik, hiszen szülőföldjéről. Nagyvárad környékéről alig mozdult ki, s korunk nagy bölcseleti vagy költői kalandjaiban sem vett részt. Meglehetősen szűk körben találta meg otthonát, életének tulajdonképpen négy erdélyi város volt a színhelye: Dés, ahol iskoláit végezte, Arad és Szatmár, ahol újságíróskodott. és mindenekelőtt Nagyvárad, ahol költővé érett, ahol értő olvasóközönségre és hűséges barátokra talált, ahol ma is él.

Látszólag eseménytelen volt ez az élet, belül azonban annál nyugtalanabb. A fiatal költőt állandó létbizonytalanság gyötörte, apró napi gondok, bosszúságok, amelyek alattomban őrölték fel eleve érzékeny, szorongásra hajlamos idegzetét. Nagyvárad, ahol ifjúságának zömét töltötte, hanyatló határmenti város lett. a trianoni békeszerződés után. híján annak a rohamos fejlődésnek. amely a századelőn áthatotta. Már csak nosztalgiájában őrizte a korábbi emlékeket, az urbanizációs fellendülést, a zajló szellemi életet, Adyt. A Holnapot. Az újságírás robotot, szegénységet és kilátástalan jövőt jelentett olyan lapoknál, amelyeket bármelyik percben tönkretehetett az anyagi csőd. s amelyek függetlenségét eleve idézőjelek közé tette az. hogy rá voltak szorulva a nagyvállalatok és bankszindikátusok támogatására. hirdetéseire. Talán ezért is vállalta kihívón és dacosan a „szabad író” még szegényesebb, de talán több önérzetet ígérő státusát.

A viszonylagos elszigeteltségben mégis tartós szellemi értékek vezérelték a nagyváradi költő munkáját. Horváth Imre ugyanis azok közé az írók és gondolkodók közé tartozott, akik a

polgári radikalizmus eszméinek elkötelezettségében kettős ellenkezéssel figyelték a körülöttük zajló eseményeket. politikai áramlatokat. Nemzetiségükhöz és anyanyelvi kultúrájukhoz ragaszkodva szembekerültek a hivatalos román nacionalizmussal, demokratikus felfogásuk következtében pedig elutasították a magyarországi jobboldali politikát. Az a polgári réteg, amelyet a váradi költő képviselt, elszegényedve sem mondott le eszmei és kulturális igényességéről. s az egymással versengő nacionalizmusok idején is az európai művelődés és haladás ideáljaihoz ragaszkodott. öntudatában és műveltségében nem „bur- zsoá” akart lenni. hanem „citoyen” — különösen Nagyváradon. ahol még mindig éltető szellemi példát és mértéket jelentett a század eleji polgári fellendülés, az Ady által képviselt progresz- szió.

Ezek az eszmék kaptak hangot Horváth Imre költészetében is. Költői indulása idején főként panaszos hangokat hallatott a kisvárosi lét szűkös viszonyai között, a „szabad író" köznapi gondjaival terhelve, távol a-/, irodalmi élet tűzhelyeitől magányos tengődésnek érezte sorsát. elesettnek, reménytelennek érezte önmagát. Kilátástalan helyzetében kora ifjúságának természeti emlékeit idézte fel. a pantheisztikus életfilozófiában, pontosabban életérzésben keresett menedéket. Nosztalgikus vággyal fordult a természethez. az egyértelmű dolgok egyszerű és tiszta rendjét találta meg benne. És minthogy minden ízében városi költő volt, absztrakt képet alakított ki róla. nem a természet konkrét anyagát szerepeltette, hanem az elvonatkoztatott, sőt szimbólummá alakított „fát. virágot” és „madarat". E szimbolikus fogalmak által tiltakozott a háború és minden más embertelenség ellen, s általuk nyilvánította ki részvétét a szegények, az üldözöttek iránt.

A tiltakozás és a részvét költői etikája többnyire négysoros versekben ölt alakot. A négysoros fegyelmezett tömörséget kíván, aforisztikus formában fejezi ki az összetettebb gondolatokat is. általában élesen egymásnak ütköztetve a felismert ellentéteket. Horváth Imre nagy hagyományokat követ négysorosaiban: Heine, Petőfi és Kosztolányi költészetének szellemi örökségét. Élesen metszett képeiben, pontos logikára vagy éppen logikai ellentmondásra épülő versszerkezeteiben így fejezi ki a huszadik század közepén. " Közép-Európában élő jobbra törekvő költő és moralista történelmi tapasztalatait. csalódásait és reményeit.

P. B.

Szaggatott krónika...

„Tisztelettel jelentem, hogy Németh József ménfőcsanaki lakost megvizsgáztatásra beidéztem. a fogalmazási és egyben helyesírási, valamint számtani feladatok megoldására vonatkozó iratokat felterjesztve tudatom, hogy nevezett szerény fellépésű, értelmes és jó szóbeji előadói készséggel rendelkező személy." A győri területi pénztár ügyvezetője dr. Márton Endre írta e sorokat 1948 júniusában. Nevezetes dátum ez Németh József életében: a munkakezdésé. De bizonyára felejthetetlen marad a megyei társadalombiztosítási igazgatóság vezetőinek 1986 októbere, nyugdíjba vonulásának időpontja is.

(Fotó:

Szántó

György)

A negyven esztendő alatt volt lehetősége megtanulni, hogyan kell az emberek gondjait, problémáit lelkiismerettel orvosolni. Kalandos, fiatal éveiről nem szívesen beszél, s ennek nemcsak szerénysége az oka. Vannak életének olyan állomásai. melyeket szívesen kitörölne emlékezetéből. Például 1944 szilveszter reggelét.

(összeszedték a faluban a tizennégy-tizenhét éves fiúkat. Az öcsémmel együtt nyugatra indultunk. Két hétig gyalogoltunk az Alpokon keresztül étlen-szomjan. Amerikai fogságba kerültem. A táborban több náció élt együtt, különböző foglalkozású emberek. A magyar pedagógusokra ma is hálás szívvel gondolok, hiszen tanórákat szerveztek a leventéknek. Nevüket sajnos fejből nem tudom, de őrzöm azt a bizonyítványt. amit Lüneburgban kaptam. A „gondtalan" »diáknapok után egy újabb fogság következett. Keserves esztendőt töltöttünk egy belga bányában. naponta tíz-tizenkét órában szenet fejtettünk. A szüléimhez 1947. márciusában térhettem vissza. Az iskolában kitűnő eredményeim voltak, a háború miatt azonban csak huszonkét évesen érettségizhettem ...)

Meleg szívvel emlékezik vasutas édesapjára. s édesanyjára, aki túl a nyolcvanon Ménfőcsanakon él. A nehéz időkben varrogatással. mosással segítette a kis család megélhetését, a gyerekek iskolai előmenetelét.

(Hazatérésem után jelentkeztem az MKP-ba, majd a helyi MAD1SZ vezetőségi tagjává választottak. Alkalmi munkák után 1948 júniusában az OTl győri, területi pénztárához szerződtettek. Azóta szolgálom a társadalombiztosítás ügyét.)

Messziről érkezett tehát Egerbe, 1953-ban. Tíz évig volt osztályvezető, 1970-től a megyei igazgatóság helyettes vezetője, 83-tól pedig igazgatója. Megszállott — így emlegetik. Folyton tanult, bújta a jogszabályokat, hogy felkészülten tudjon választ adni az irodájába kopogtató idős néniknek, a beteg gyermeküket nevelő szülőknek, az üzemi bales tét szenvedőknek. Készséges volt mindenkihez, kivétel nélkül. Soha senkit nem küldött el azzal, hogy „nincs időm, nem érek rá”.

(Való igaz, a rideg. s tengernyi számokhoz, a gyakran változó paragrafusokhoz, azok alkalmazásához megszállottság kell- Az emberek természetesnek tartják, hogyha belépnek egy hivatalba. ott udvarias, kedves alkalmazottakat találnak, akik segítenek gondjaikon. Ezért hála nem jár. Ne kérdezze, hogy vannak-e hozzám

címzett köszönőlevelek, üdvözlő képeslapok. Nem őrzök ilyen albumokat. A legnagyobb megnyugvást, hálát számomra mindia az jelentette. ha a panaszos elégedetten távozott, s nem jött újra bosszankodva, hogy rossz tanácsot kapott.)

A társadalombiztosítási teendők mellett kiváló eredménnyel végezte el a marxista—leninista egyetem hároméves esti tagozatát. A Közalkalmazottak Szakszervezete megyebizottságának is tagja még ma is. A szociális bizottság vezetői teendőjét látta el hosszú éveken keresztül. Az elismerések sem maradtak el, kitüntetéseire nagyon büszke.

(A napi feladatoknak éltem inkább, nem az emlékeknek. A jövőt, a „nagy szabadságot" jó egészségben szeretném eltölteni feleségemmel, gyermekeimmel, unokáimmal. Hódolhatok végre szenvedélyeimnek is, a fafaragásnak és a horgászatnak. örülök, hogy a sors erre a területre sodort, hogy feladatom volt a rászorult emberek segítése. Jó érzéssel vonulok nyugdíjba, mert tudom. ha nem is látványosan, de teljes odaadással szolgáltam Heves megyét, szeretett városomat. Egert.)

Szüle Rita

Római

erődítmény

Igen jelentős régészeti leletmentés első szakasza fejeződött be a Tolna megyei Bölcskénél. A Duna medréből kiemelték egy római erődítmény maradványait. Ezen a helyen igen vastag falak maradványai találhatók egymástól távol a Du- na-mederben. tehát nagy kiterjedésű építmény állt ott, eredetileg természetesen nem a folyóban, hanem közvetlenül a vízparton. A leletek felszínre hozását a folyó kivételesen alacsony vízállása tette lehetővé, s a szépen faragott, domborműves és írásos, de a rárakó- dások miatt egyelőre olvashatatlan feliratú kövek már a szekszárdi Béri Balogh Adám Múzeum előtti téren várják további sorsukat.

Az első vizsgálatok alapján megállapították a szakemberek. hogy a római korból származó 19 nagy méretű kő ritka értéket képvisel. Velük együtt a IV. század elejéről való. ugyancsak római bélyeges téglák is előkerültek.

A munka sürgős volt, mert közben a Duna vízszintje emelkedni kezdett. A szekszárdi régészek segítségére sietett Kőhegyi Mihály, a bajai Türr István Múzeum igazgatója, és segítséget kaptak a Mahart- tól. amely úszódarut küldött a helyszínre, valamint a Ma- hajosz 123-as kotróhajójának dolgozóitól. De a hatalmas kövek átrakásához és Szekszárdra szállításához szükség volt a dunaföldvári kendergyár, a szekszárdi Volán, továbbá a honvédség segítségére is.

A szekszárdi múzeum régészei arról tájékoztatták az MTI munkatársát, hogy a leletanyagot tisztítás és restaurálás után nem a múzeumban állítják ki, mert a többmázsás, sőt többtonnás kövek súlyát nem bírná el az épület. A római maradványokat a szabadban fogják elhelyezni, de ehhez előbb védőtető építésére van szükség, s ahhoz meg kell szerezni az anyagi fedezetet. A lelőhely további kutatásához pedig a Magyar Tudományos Akadémia segítségét, több tudományág szakembereinek közreműködését kéri a Béri Balogh Ádám Múzeum.

Megnyílt a Martyn Ferenc Múzeum Pécsett

Pécs nevezetes múzeumutcájában a Káptalan utcában október 10-én megnyílt a Martyn Ferenc festőművész alkotásainak szentelt múzeum. Az idén tavasszal, 87 éves korában elhunyt Kossuth-díjas. kiváló művész, a magyar és az európai kortárs képzőművészet kiemelkedő alakjának válogatott alkotásai — festmények, szobrok, grafikák és rajzok — volt otthonában, műtermében nyertek elhelyezést. Martyn Ferenc életművét képező legfontosabb munkáit a Magyar Nép- köztársaságra hagyományozta, alkotásainak többségét a pécsi Janus Pannonius Múzeum őrzi. Felvételünk a Káptalan utcai házról, a művész volt otthonáról készült

(MTl-fotó: Kálmártdy Ferenc felv.)

Mindennapi nyelvünk

„Hivatalosan

szólva...”

Közleményünk címében olvasható nyelvi formát ebből a szövegrészletből emeltük ki: „Ezekben a falvakban — hivatalosan szólva —: az alapvető infrastruktúra, vagyis bolthálózat és más szolgáltatás nincs meg.” (Vasárnapi Hírek, 1986. júl. 20.). Már eddigelé többször írtunk a hivatalos nyelvhasználat, a hivatali nyelv, a hivata- loskodó stílus gyakori jelentkezéséről a sajtó hasábjain, a különböző tájékoztatási szerve^ megfogalmazásaiban. Hogy újra és újra visz- szatérünk erre a nyelvhasználati jelenségre és gyakorlatra. annak az az oka. hogy a hivatalos nyelvnek, ennek a sajátos nyelvi rétegnek mélyebb és szélesebb társadalmi és közéleti összefüggéseit is tekintetbe kell vennünk.

Már azt sem tartjuk pl. véletlennek, hogy a sajtó hasábjain megjelent közleményekben a szerzők külön is felhívják olvasóink figyelmét. hogy tudatosan, kritikai éllel és szándékkal élnek a hivataloskodó nyelvhasználat mesterkélt, bonyolult, fontoskodó és aktaízű nyelvi fordulataival, a hivatalos szemlélet sugallta kö- rülményeskedő mondatfűzéseivel. Vitáink, felszólalásaink beszédhelyzeteiben vagy a sápatag általánosságokat megfogalmazó, elsze- mélytelenített szakzsargont ismételgetjük, vagy az öncélú pontoskodás, fontoskodás feleslegesen szószaporító nyelvi formáit emlegetjük. Különösen elszaporodnak élőszóbeli közléseinkben ezek a nyelvi formák: téma, tényező, költségkihatás, kapacitás, éves szintű eredményeink. hálózati egységeink, (boltjaink és üzleteink értelemben!), milliós nagyságrendű stb.

A kacifántos, a hivatalosan szakszerűsködő és a raffinál- tan szakszerűnek tűnő stílus

elrettentő példáinak olvastán felvetődik a kérdés: tudatosan bonyolultan fogalmazunk, vagy az értemes nyelvi formálásban vagyunk járatlanok. De beszéljenek példáink: „Tájékoztató az egri 12 sz. autóbuszjárat trolibusz- szál történő kiváltásának (?) vizsgálatához" (Népújság. 1986. szept. 22). — „A MÁV a vonatokat a kihasználtság mértéke szerint (?) állítja forgalomba. természetesen figyelembe veszi az utassá- rüséget (?) (Észak-Magvar- ország. 1986. aug. 7.). — „Augusztusban is az utassűrű - ségre (?) számítunk (Népújság, 1986. júl. 28.). — „Az Agria Játékok lefutása után (?) kezdődik az újabb évad" (Népújság. 1986. júl. 12.). — „A mozgástér bővítésének egyik módja az erőforrásokon való osztozkodás arányának módosítása, illetőleg az adott arányokon belül annak más kritériumok szerinti allokálása (?) (Népújság, 1986. aug. 4.).

Idegmegterhelést okoznak az olvasóknak és a hallgatóknak a sablonszerűén jelentkező töltelékszavak, hivatalosul hangzó nyelvhasználati betétek: messzemenően egyetértünk a javaslattal. vitatkoznom kell az előadóval (de valójában a tartalmas vitát a tartalmatlan szó- szátyárság helyettesíti!); az egyértelmű ingyenes szót a térítésmentes szóalak váltja fel. az áremelkedés, a drágulás nyelvi formák kimennek a divatból, csak az árrendezés divatozik a hivatalból nyilatkozók tollán és száján. Elszoktunk az olcsó, olcsóság szavak használatától is. az alacsony árfekvés, az alacsonyabb árszint most kezdi diadalútját.

Vajon meddig hivatalos- kodunk? A válasz a nyelvet használók minden rétegének kell megadnia.

Dr. Bakos József