Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-07 / 263. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. november 7., péntek esetre jó volna sokkal több tornaterem. szabadtér, uszoda, s plusz speciális ás- ványvizfogyasztás. 'Ez volna az igazi! De amint tudjuk, pontosan az egészséget védő és megőrző intézmények igen szűkösek. Nem elég azt modani egy embernek. hogy ne igyon szeszes italt, hanem meg -kell mutatni azt is, hogy mit igyon. De térjünk vissza Darádra. Mi történt az elmúlt évtizedekben? A környezeti ártalmak hatására elszennyeződött a világ egyik legjelentősebb és legfinomabb forrásvíz lelőhelye, a Szent István-kút, az Ilona-völgyben. A mátraalji Tarna-völgyéből pedig második Bükfürdő lehétne. De mi kellene ehhez? Most már komoly beruházás. El kell vezetni a 104-es kút 'vizét, s fel kell támasztani a Szent István-forrást! Ahhoz, hogy exportképes kiváló minőségű gyógyásványvizet hozzunk a felszínre, már 500 méterre kell lefúrni. Nem akarok pánikot kelteni, de a legtöbb városban a csapi ivóvizek sem a legtisztábbak, nem véletlen, a sok szájiiregbeli. torokbeli Az a bizonyos diagram fertőzés, daganat. Am az igazi ásványanyagokat tartalmazó víz bizony drágább jelenleg a világpiacon mint a tömény szeszes ital. A főorvos dolgozószobájának polcain igen tetszetős, a legmárkásabb italos üvegekre emlékeztető palackok sorakoznak. Egy közeljövőben megnyíló ásványvízmúzeum bemutatandó relikviái. Ezek közül emel le most néhányat. — Az ásványvizek királya a Perrier — ebből egy palack az USA-ban négy és fél dollár. A királynő pedig az Appolinaris és a harmaDr. Tóth Sándor, a kutató főorvos E gy képletben summázható az egész — kezdi a beszámolóját — nem kell hozzá más, mint komputertechnika, kórélettani kutatások és élettani ismeretek. Azaz fele víz. fele szellemi tőke. — Ez így túl egyszerűnek tűnik, kérem, fejtse ki bővebben. — Nem kell messze menni a példával. Nézzen ki az ablakon. A híres Erzsébet Szálló roskadozik. Nem ápoltak az épületek, csak használtak. Ugyanilyen az ember is. Egy csomó tilalomfát állítunk elé anélkül, hogy kiutat mutatnánk, itnert nemcsak az épület omlik össze, hanem amint erre magyarországi halálozási adatok mutatnak, az ember is, ha nem „restaurálják’ időben. — S ennek egyik módja c gyógyfiirdőzés és a gyógyvíz, ha nem tévedek? — így igaz. csak nem mindegy, hogy milyen gyógyvíz. Tudniillik eddig a világ .Tündén részén fel volt tüntetve a palackok címkéjére, hogy milyen ásványi anyagokat tartalmaznak. Sokfajta rendezési elv született, mi most kimondottan egy keringési betegségekre alkalmas gyógyvizet kerestünk. Ehhez kellett a számítógép. amelynek adattárába minden létező ásványvíz adatát beprogramoztuk. így egy diagramot kapunk, s az a jó vív amelyik esetében a diagramot rajzoló számítógép minél kevesebb nátriumot, azaz piros színt fest ki. A szívelégtelenségben szenvedőknek igen hasznos többek között a kálium. — Anélkül, hogy bagateli- zálnánk az eredményeket, meg kell kérdeznünk, a gyógyvizet fogyasztót elkerülik a keringési betegségek is? — Na. nem egészen. De a kutatások azt bizonyítják, hogy sokkal egészségesebbek az úgynevezett nagy ásványvízfogyasztó országok lakosai, mint mi. MindenMagyarország ásványvíz-nagyhatalom? A recept: Fele víz, fele szellemi tőke A „mátrai ékszerdobozként" ismert Párád. Állami Gyógyintézetének dolgozószobájához, annak is ablakához jött az ősz, a betakarítás. a beérés évszaka. De nemcsak a bólogató lombos fák készülnek a nagy átváltozásra, hanem változást hozott ez az évszak dr. Tóth Sándor laboratóriumi szakorvosnak tudományos életében is. A Kanadában élő dr. Sellye János világhírű élettankutató Mátraalján tevékenykedő tanítványa nemcsak megcsontosodott, évről évre tragikusabbá váló életmódi szokásainkat, hanem államunk gazdasági barométerének fellendülését is „orvosolja" gyógyvizkutatásaival. Sőt mi több, munkássága alapján elképzelhető, hogy hazánk az ásványvízexportban világnagyha- tálom lehet. De erről és másról beszéljen a szakember. Ottlétünkkor kértünk tájékoztatást ígéretes eredményeiről. Minta a kollekcióból (Fotó: Tóth Gizella) dik St. Paulo pedig a jelenlegi pápa asztali ivóvize. — A jelenlegi magyarországi kedvezőtlen helyzet ellenére úgy gondolja, hogy be tudunk törni szerény kivitelű, kevésbé szűrt ásványvizeinkkel a piacra? — Nem gondolom, hanem biztos vagyok benne. Ugyanis már tárgyaltam ez ügyben Rubik Ernő amerikai menedzserével. Óriási az érdeklődés, na persze ehhez be is kell ruházni. Jelenleg három vizünk exportképes. A Parádi, a Kékkúti és a Mohai Ágnes, jelenleg viszont nátriummentes vizünk nincs. Pedig erre volna igény. A kikísérletezett diagram arra is jó. hogy első nézésre megállapítható belőle az, hogy mit tartalmaz a palack. Mivel mi. magyarok ahogy már említettük oz infarktusosok hazája lettünk, számunkra a halványkék rajzolatú víz volna a legideálisabb. Minket. magyarokat Európában csak az olaszok előznének meg exportban, ugyanis nálunk már nincsenek működő vulkánok. Ez a föld alatti mozgás jótékonyan hat az ásványvízre. Megfelelő színvonalú palackozással. no és persze nátrium- mentesítéssel gyógyvizex- portáló nagyhatalom lehetne —. sőt reális esélyeink vannak ahhoz, hogy lesz is Párád és Magyarország. Be akarunk törni a vízszegény ázsiai, közel-keleti és tengerentúli területekre. — No és mi lesz a nátrium mai? — Nézze, ez maradjon a könyvem megjelenéséig, illetve a tárgyalásom befejezéséig az én titkom, de annyit mondhatok, leszűrhető! Dr. Tóth Sándor kutatásai többek, mint üzleti vállalkozás. Egy egészségtelen kor önpusztító embereinek kiutat kínál, egy egészségesebb élet felé. Búcsúzáskoi önkéntelenül is az újságíró eszébe jut az a 900 falu, ahol zacskóban árulják pénzért a nátrium miatt no, nem az ásvány-, hanem a szimpla ivóvizet egy olyan országban, —, amely a főorvos kutatásai szerint — ásváriiyvíztengeren úszik .. . Soós Tamás A kiérdemesült libapásztort olvasásra fogták. Aztán a tanyai iskolából bekerült a városba, merthogy az agárlábú tanító úr szerint ott a helye. Beret- va az esze, kár lenne elkallódnia. Segített a gimnáziumi felvételnél is! Addig járt a református elnöklelkész nyakára, míg az is vallatni kezdte a tízesztendős sihedert, majd beszerezte az egyházi iskolába. Még ételre, italra, szállásra sem kellett gondolnia, Pétert befogadta a tanyai tanulók otthona, amely egy íróember és egy megszállott tanár ügybuzgalmából született a különben elkallódó sze- génylegénykék javára. — Végül is minő pályát választanál fiam — kérdezte később, immár a maturandussá érő egykori libapásztortól az elnöklelkész. — Tanár, az szeretnék lenni. Merthogy anpyi még a hozzám fogható, akiket mind ki kellene emelni a tudatlanságból, s felmutatni nekik a szellemi javak gyönyörűségét, hasznát... De nemsokára háború tombolt. Kelet felől vörös csillagos katonaezrek és százezrek hömpölyögtek a haza határai felé. némelyütt át is törve már nagy szélességben a a frontvonalakat. A tavasszal még maturandus Péternek pedig nemcsak a fölnevelő gimnáziumot, nemcsak testvéreit, szüleinek rozzant béreslakását kellett odahagynia. hanem a szándékát is. Miként tanulhatott volna tovább? És hol volt már Horatius, Tacitus, akiktől oly szívesen, művesen fordított, hogy latin tanára mindany- nyiszor kérdőn megjegyezte: — Fiam, remélem, nyomdokaimba lépsz egyszer, itt, az öreg alma mater katedráján ... ? Aztán nagy hirtelen egybeterelték a város diákfiataljait, 's egy nyár eleji reggelen útnak indították őket. Kevéske motyóval. tanári kísérettel, akikből Kecskeméten egy-egy század parancsnoka is kitelt. — Mi célból,1 kiknek a javára? — fordult harmadik estén, immár a reptértől alig két kilométernyire épített sátorban Baracska Gyula százados úrhoz a frissen maturált. — Látástól vakulásig csak a kubikolás ... Az „öreg’’ leszegte a fejét, elnézett a város tompa fényei felé, aztán csak sóhajtott. Baracska Gyula egyébként napszítta, vékony, nagy szemű férfi volt. Ugyancsak Tacitus írásművészetének csodáló- ja. merthogy őt meg a kecskeméti gimnázium tanári karából emelték ki, póttartalékosként a diákok munkatáborát szolgálandó. De hát inkább csak a nyelvi fordulatok, a latin kultúra izgatta itt is, mintsem a reá bízottakat hajszolja. — Sornyi kiégett Gigant'-roncs. Meg amelyek olykor a levegőbe tudnak emelkedni. Érdemes ezekért kockáztatnunk? A kérdés elröppent, halk virágsóhajként szinte. És mintha csak e szavakra formáznának valakik, valahol feleletet, előbb donogni kezdett az ég alja Szolnok irányából. a donogás kisvártatva morajlásba csapott, de úgy, hogy Péterék alatt is rengeni kezdett a föld. S ők ketten. Baracska Gyula százados úr. civilben latin—magyar szakos tanár, meg az egykori libapásztor csak ültek a táborszélen elfutó árok partján. Hunyorogtak az égbolt fényeiben, majd reszkettek, reszkettek, reszkettek^ pillantásukat olykor a messzeségre vetve. Péter egyszer, lopva, a csont-bőr arcú századosra tekintett, aki sose öltött egyenruhát, s a szivébe markolt valami. Baracska Gyula szeméből lassan szivárogni kezdett a könny, majd szinte záporként ömlött alá megviselt ingére, cibált vászonzakójára. — Tanár úr sír? — Ahol mennydörög a föld, az Szolnok, édes fiam... És talán azok a zümmögő gépcsodák szórják rá embert, életet ölő-pusztító bombáikat, amelyek itt húztak el tegnap, tegnapelőtt felettünk. Akkor és az imént is minket megkíméltek. ezt a repteret ők már leírták ... De Szolnoknak nem jutott a kegyelemből. A rádió esti hírei őt igazolták. Szűkszavúan bár, s lelkesen erősítve. hogy a szövetséges elhárítás milyen rendet vágott a halállal közelgő, ellenséges égimadarak röptében. Baracska Gyula százados úr akkor is az árokparton ült, tenyerébe hajtott fejjel, és egyre csak hajtogatta maga elé: — Egyszer legyen már vége, csak egyszer . . . Péter azon az éjszakán szökött meg a táborból. És most, bő negyven év múltán, megkopaszodva, derűsen itt ül a Fekete Sas terített asztalánál, velem, az egykori diáktárssal szemközt. Véletlenül bukkantunk egymásra, a véletlen ültetett bennünket a közös diákköri élményekben gazdag város kávéházának asztalához. Negyven év. úristen! És sose találkoztunk. Nézem az arcát, kemény vonásait, eres kezét, egyszerű, testre szabott öltönyét. — Hol, merre bolyongtál a világban annyi időkön átal . . . ? Kicsi hallgatás után kezd a szóba. — Amerre te nem . . . Anyámé- kat elsöpörte a háború, a latint Tacitusszal együtt sutba vágtam, majd fegyverrel próbáltam szolgálni azt, amit te talán pennával igyekszel... Persze, már nyugdíjas vagyok. Nálunk van korkedvezmény. De az egyenruha azért gyakorta fölkerül rám. És olykor, például egy-egy katonai eskütétel ünnepélyes pillanataiban, nagyon felforrósul a szívem... A dolgozó népet szolgálom, harsogja száz meg száz ifjú ember. Az élet kapujában. a jövendő letéteményeseként. És ugye. milyen más ez, mint amikor Szolnok felől sátrainkra hömpölygött az angol és amerikai bombák eget-földet egybeszakító mennydörgése ... ? Látom. csodálkozol. Ugye? Hogy én. a filosz, kimegyek a szovjetbe, de nem nyelvet tanulni csupán, és nem irodalmat, hanem valami egészen mást.. . De nagyon készültem valamire. Keményen, hosszú éveken át. Hogy szükség rá sose legyen, de azt védelmezhessem, amiből szüleimnek még nem jutott. A földet, folyóival. A fölserdülő generációkat. sok kis boldogságukkal Szóval: ami a szocialista forradalommal, annyi évtizede egünkre rajzolódott . . . Ö römödet lelted benne...? Netán voltak kételyeid ... ? — Soha sem kételkedtem, s minden kemény szolgálatomban csak örömöm telt. Poharaink összecsendültek. Moldvay Győző
