Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-05 / 261. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. november 5., szerda 1. Az osztrák fővárosban kedden ünnepélyes keretek között megnyílt az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó harmadik utótalálkozó. Belgrád és Madrid után ezúttal itt tárgyalnak 35 állam (Albánia kivételével valamennyi európai ország, az Egyesült Államok és Kanada) képviselői az 1975-ben Helsinkiben elfogadott ajánlások végrehajtásáról, illetve az együttműködés fejlesztéséről. A megnyitó héten valamennyi részt vevő ország külügyminiszterével képviselteti magát, Magyarországot Várkonyi Péter külügyminiszter képviseli. A Hofburg kongresszusi központjában Peter Jankowitsch, az osztrák diplomácia vezetője nyitotta meg az ülést, majd a vendéglátó ország nevében Franz Vranitzky kancellár mondott üdvözlő beszédet. Szólt arról, hogy éppen e térséget, amelyben Ausztria és szomszédai élnek. a történelemben visz- szatérő konfliktusok sújtották. s e tapasztalatok alapján is elsőrendű érdek az európai együttműködés. A helsinki folyamat mit sem vesztett vonzerejéből — hangoztatta a kormányfő: maradandó alapelv, hogy a békét és a biztonságot csak hosszú távon kiépített, sokrétű együttműködés garantálhatja, amely .kiterjed az államközi kapcsolatok minden területére. A biztonság nemcsak katonai kérdés, mutatott rá a továbbiakban Vranitzky, s szólt arról, hogy az emberi jogok, az emberi kapcsolatok akadálytalan érvényesülése nélkül a tartós béke elképzelhetetlen. A helsinki folyamat történelmi érdeme, hogy az ideológiai különbözőségek, s a belőlük eredő gyakorlati következmények ellenére közös politikai akarattal mindenki számára elfogadható megoldásokat lehet találni a valamennyiünket fenyegető veszélyek elhárítására. Különösen áll ez a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés sürgető feladatára — hangoztatta. Az osztrák kormányfő szerint Ausztria szempontjából — amely a semleges országok nézeteit tükrözi — különösen fontos a találkozó nyilvánossága, valamint az, hogy a helsinki folyamat tartós jellege immár nem vitatott. E folyamat egyébként 1975 óta új távlatokat is kapott, a leszerelést célzó biztonságpolitikai területen csakúgy, mint a környezetvédelem, vagy a gazdasági együttműködés vonatkozásában. Vranitzky kifejtette véleményét, hogy emberiességi és emberi jogi vonatkozásban súlyos hiányosságok várnáik még felszámolásra, de általában minden területen gyakorlati. kézzelfogható megoldásokra van szükség. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár tanácskozáshoz intézett üzenetében rámutatott, hogy a helsinki folyamat „korunk legfontosabb és legígéretesebb politikai folyamatainak egyike”. és példát ad a világ más térségei számára is. A nemzetközi # biztonságért, a gazdasági haladásért, az emberi jogokért, az érintkezés, a kölcsönös megértés fejlesztéséért párhuzamosan, egymást kölcsönösen segítve fáradozik az ENSZ és a helsinki folyamat — mutatott rá az ENSZ-főtitkár üzenete. Az ünnepi megnyitót követően az osztrák külügyminiszter ebédet adott kollégái tiszteletére. A délutáni órákban megkezdődtek a miniszteri felszólalások, amelyek péntek délutánig tartanak. ★ Elsősorban leszerelési kérdésekkel foglalkozott kedden, több mint egyórás találkozóián Eduard Sevard- nadze és Geoffrey Howe a bécsi szovjet nagykövetség épületében. A szovjet és a brit külügyminiszter az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó utótalálkozón vesz részt az osztrák fővárosban. A két külügyminiszter a reykjaviki csúcstalálkozó után kialakult, minőségileg új helyzet fényében vitatta meg az időszerű nemzetközi kérdéseket. Sevardnadze rámutatott, hogy most minden államnak realizmust, politikai bölcsességet és magas fokú felelősségérzetet kell tanúsítania a korszellemnek megfelelő döntések kiválasztásában. Kifejezte azt a reményét, hogy Nagy-Britannia is megtalálja a helyét ebben a történelmi jelentőségű folyamatban, s nemzetközi jelentőségének megfelelő lépésekkel járul hozzá az atomfegyvermentes világ megteremtéséhez, az űrfegyverkezés megakadályozásához. Mindkét külügyminiszter hangsúlyozta a szovjet—brit politikai párbeszéd folytatásának fontosságát. A találkozón érintették az európai hagyományos fegyverzet, a harcászati rakéták, a vegyi fegyverek témáját, a terrorizmus elleni harc, a helsinki folyamat és ezen belül az emberi jogok kérdéseit is. Folytatódott a KGST 42. ülésszaka A tagállamok küldöttségeinek részvételével plenáris ülésen folytatódott kedden délelőtt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 42. ülésszaka. A magyar küldöttséget Lázár György, a Minisztertanács elnöke vezeti. A háromnaposra tervezett ülésszak első napján, hétfőn a tavaly júniusi, varsói ülésszak óta végzett tevékenységről szóló végrehajtó bizottsági beszámoló és az atomerőművek, továbbá atomfűtőművek építési programja volt napirenden. Tegnap az ötéves népgazdasági tervek egyeztetéséről, a beruházási koordinációról, a többoldalú integrációról volt szó elsősorban. Áttekintik a tudományos-műszaki együttműködés ezredfordulóig szóló komplex programjának végrehajtásával kapcsolatos feladatokat is. Tegnap ülést tartott a szerkesztőbizottság és az ülésszak több más munkaszerve is. Lázár György és Nyikolaj Rizskov együttműködési megállapodásokat írt alá A KGST 42. ülésszaka során kedden kétoldalú kormánymegállapodások aláírására került sor. Nyikolaj Rizskov, a Szovjetunió Mi-' inisztertanácsának elnöke, a szovjet küldöttség vezetője a vállalatok közvetlen együttműködését, valamint a közös vállalatok alapítását szabályozó egyezményeket írt alá Lázár György miniszterelnökkel. továbbá a Bolgár Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság küldöttségeinek vezetőivel. Mit és mennyiért? N agyokat sóhajtanak olykor a mezőgazdasági szakemberek, ha (elmerül az igény: Venni kellene egy ... — Venni kellene egy vetőgépet. Mindjárt következik is az indoklása annak, miért lenne minél előbb és feltétlenül szükség a tsz-ben egy új vetőgépre. — Ma egy ilyennek a/ ára ötszázezer forint — így fogalmaz a Gyöngyösi Mátra Kincse Tsz fő-ága- zatvezetője, dr. Nagy Géza. — Evekkel ezelőtt még csak harmincezret kértek érte. Számítsuk csak ki. hányszorosa a mai ár a néhány évvel ezelőttinek? Ha ugyanezt az időszakot vesszük figyelembe például a búza, a* árpa és a kukorica felvásárlási árának alakulásában, akkor azt kell kimondanunk, hogy a volt és a mai számok között húsz- százalékos a növekedés. Az eltolódás mértéke eléggé szembeszökő. Mert azt is kérdezhetjük: mi indokolja, hogy a gyűrűs- henger kilogrammja éppen annyiba kerüljön, mint amennyit fizetni kell egy Lada kilójáért? Belső értéke miért egyenlő a két „végterméknek” az eladási ár vetüietében? Reálisak ezek az arányok? Panaszkodnak a mezőgazdasági szakemberek talán, amikor az árak szóba kerülnek? Nem, ezt nem teszik. Tudják, a panaszkodással nem sukra mennek. Sóhajokkal nem lehet sem megszántani a földet, sem a kukoricát elvetni bele. Csak számolnak. A végeredménye ennek a műveletnek pedig olyan kérdőjeleket rajzol ki, amelyekre szeretnének megnyugtató választ' kapni. Addig is türelmesen várnak és ... vetnek. Mert jövőre is kell aratni, jövőre is élni — bocsánat! — enni akarnak, ök is. Mi is. (g. molnár) Több mint 160 nagy teljesítményű szerszámgép A Csepel Művek Szerszámgépgyárában az idén több mint 160 nagy teljesítményű, számjegyvezérléses úgynevezett NC-szer- számgépet gyártanak. A bélés külföldön egyaránt jól ismert és keresett Yasda és az MK—500-as megmunkálóközpontból ebben az évben a tavalyi mennyiség dupláját, az MU—51-es típusú marógépből pedig a négyszeresét gyártják. A nagy bonyolultságú alkatrészek megmunkálására is alkalmas gépekből a belföldi megrendelők mellett számos európai, főleg nyugat-európai és ázsiai országba is szállítanak. A gyárból az első negyedévben 440 millió forint értékű gépet szállítanak ki a megrendelőknek. Képünkön: készül a Yasda megmunkálóközpont. (MTI-fotó: Fehér József) így látják ők A pult másik oldalán Az utóbbi időben jópár elmarasztaló megjegyzést kapott az egri Csebokszári- laikótelep KaUómalom utcai ABC-je. A vásárlók kifogásolták az áruk minőségét, az eladók modorát, a kiszolgálás kulturáltságát. A vevők gyakorta hangot adnak véleményüknek, míg a kereskedők ritkábban jutnak szóhoz. Ezért úgy gondoltam — mivel az érémnek két oldala van — szétnézek a pult másik oldalán is. Vajon a kritikák mindig megalapozottak voltak? Ezt a ‘kérdést tettem fel elsőként Buzay Józsefnek, az ABC vezetőjének. — Az észrevételek fele jogos, de a többi elhamarkodott, felületes megítélés szülötte. Tény, hogy rengeteg hibával dolgozunk — nemegyszer önhibánkon kívül —, ám, elhihetik nekem, nem azért vagyunk, hogy bosszantsuk a hozzánk betérőket, hanem hogy minél tökéletesebben ellássuk a lakótelepet. Sokan sajnos csak ellenséget látnak bennünk. Mi is azt szeretjük, ha nyitástól zárásig lehetőleg teljes a választék, és még szombaton délután is elégedetten távoznak tőlünk a vásárlók. — És ennek mi az akadálya? — Hogy csak egyet említsek a sok közül: kiszámíthatatlanok a vásárlási szokások. A lakótelepen élők heterogenitása hozza magával, hogy ahány ház, annyi igény. S ezt követni szinte képtelenség. Több, mint 2500 féle cikket árulunk, de még lehetne színesíteni a skálát. Ugyanakkor, nincs egyforma nap. Lehet, hogy ma elég lesz 8 mázsa kenyér, s lehet, holnap 10 is kevésnek bizonyul. — Egy ilyen patthelyzetben hogyan tudnak . mégis alkalmazkodni? — Próbálunk előre gondolkodni. Szerda és péntek a családoknál , általában tésztanap, ekkor több túrót, tejfölt rendelünk. Ha meccs lesz a tv-ben, több sört kell kiraknunk, fizetéskor a húsok, húskészítmények a kelendőbbek. Végeredményben az ellátás attól is függ, hogy a szállítók mennyire teljesítik a megrendeléseket. — Hamis méréssel, számolással sokszor vádolják a kereskedelmet. . . — A tévedés veszélye fennáll. Ezért a lehetőségeinkhez mérten >— hiszen jö- vedelemérdekelitségű rendszerben dolgozunk' — igyekszünk fejleszteni a „gépparkunkat”. Pénztárgépeinket kicseréltük igazán modern, japán masinákra, de ettől még fontosabb, hogy sikerült beszereznünk digitális számkijelzésű, francia gyártmányú, elektromos mérleget. Ez kizárja a valótlan árazás lehetőségét. mert fillérre pontosan kiszámítja az adott termék árát. — Korábbi beszélgetéseimből tudom, hogy eladónak lenni nem fenékig tejfel. A kívülálló nem is sejti mennyire erőt próbáló ez a foglalkozás. Az ABC harmincöt tagú kollektívájából mindössze öt a férfi. Az a tény, Tiogy a pult mögött nőknek kell helytállniuk, korántsem csökkenti a problémák számát. Nemde? — Valóban. A lányok, asszonyok nagy része vidékről jár be, iá kakasokat megelőzve kel, későn tér nyugovóra. Néhányan gyér sen vannak, pótlásukról gondoskodni kell. Ha a gyerek beteg, az anyuka kénytelen otthon maradni, mindjárt kevesebb a létszám. De még sorolhatnám. Viszont tudja mit? Kérdezze meg őket személyesen! Ottjártamkor, délután két óra lévén, gyér volt a forgalom, így nem okozott nehézséget, hogy a csemege részlegénél szót váltsak Domboróczki Jánosnéval: — Felsőtárkányban lakom, innen, a lakótelepről költöztünk ki. mert építkeztünk. Ha délelőttös vagyok hajnal négykor csörög az ébresztőóra. Elkészítem a gyerekeknek a reggelit, a buszom 3 4 5-kor indul. Tíz éve dolgozom az üzletben, jó a társaság, ezért is nem változtattam munkahelyet. — Mondja, sűrűn kihozzák a sodrából a vevők? — Hát eléggé. Sokukkal az a baj, hogy türelmetlenek, sietnek, s bizony bizalmatlanok. Vannak olyanok, akik eleve azzal kezdik, hogy hány hetes a hús. ké- rem-köszönöm még véletlenül sem hagyja el az ajkukat, arrogánsán viselkednek. Tudja, az az érdekes, hogy a város más részeiből idejárok valahányszor elégedetten távoznak. Szegediné Farkas Anikó. a pénztárosok egyike. Egerben él, s ő is tíz esztendeje már az ABC alkalmazottja: — Minden a kasszánál csapódik le, nekünk panaszkodnak a vásárlók, tőlünk kérdezik, hogy miért nincs ez, miért nincs az. Ezelőtt dolgoztam a pultnál is, nekem az könnyebb volt. ha lehet egyáltalán ilyet mondani. Néha magunk is csodáljuk, hogyan bírjuk a mindennapos megterhelést. — A hét végék, a szabadnapok nem elegek a pihenésre? — Nemhogy a szabadnapokat, de még a szabadságunkat sem tudjuk kivenni. Nincs ember, nincs helyettesítés, szóval ne irigyelje senki se az eladókat! Befejezésül ismét az ABC vezetőjéhez fordultam: — Félre ne értsenek, nem akarok általánosítani. de mégis hadd említsek meg egy-két példát. Szinte mindennap találok a vegyiáruk. göngyölegek között mélyfagyasztott termékeket, csomagolt húskészítményeket. Vajon, hogy kerülnek oda? A szifonkészülékeknek rendszerint eltűnik a teteje, a cumisüvegek cumija kámforrá változik, lába kél a húsdarálókból a késnek, és ..., de inkább nem folytatom. Talán most már látja nem is olyan egyszerű I és felhőtlen a kereskedők, ele- te. Mit is tehetnék mindehhez hozzá? Talán csak any- nyit, kíváncsi lennék. ha a vásárlók könyve mintájára lenne eladók könyve is, s azt állandóan magunknál hordanánk, hány észrevétel, beírás tarkítaná a lapokat? Budai Ferenc Bécsben Megnyílt az Európa-találkozó
