Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-05 / 261. szám
2 NÉPÚJSÁG, 1986. november 5., szerdo Ünnepi tanácsülés Szolnokon (Folytatás az 1. oldalról) Nagy szükség van tehát arra — mint ahogy már 1956. november 4-től ezt megtette a Magyar Szocialista Munkáspárt —, hogy mindig különbséget tegyünk az ellenfoi radalomban tudatoson riszt vett, az árulóvá vált erők — valamint azok között akiket kihasználtak, megtévesztettek, félrevezettek — Abban a helyzetben — alig egy évtizeddel a fel- szabadulás után — természetes. hogy a megdöntött uralkodó osztályok itthoni maradványai is alkalmasnak látták az időt a színre lépésre. Előbb burkoltan, majd egyre nyíltabban a szocializmus megdöntésére uszítottak. A nemzetközi imperializmus fegyverekkel, politikai ígérettel, biztatással is támogatta őket. Ennek is része volt abban, hogy a fővárosban és vidéken is sok helyütt elszabadult a fehérterror. A háziőrizetből kiszabadított Mindszenty József emlékezetes rádióbeszéde pedig nem hagyott kétséget az ellenforradalom valódi célja iránt, 'ő már temette „a bukott rendszert” és követelte a korábbi tulajdonviszonyok visszaállítását. A fegyveres ellenforradalom térnyerésében az játszotta a döntő szerepet, hogy a párt vezetésében eluralkodott hatalmi harc miatt megbénult, szétesett a politikai vezetés; dezorgani- zálódott a párt, sőt az állam és annak fegyveres erői is. A Rákosi—Gerő klikk politikailag és morálisan is végképp megbukott. Az állam élére került Nagy Imre-cso- port pedig — mint ez kiderült — lépésről lépésre meghátrált az ellenforradalom előtt, majd szövetkezett vele, s ezzel a nyílt árulás útjára lépett. Ez ma is történelmi igazság, megbocsáthatatlan bűn. A restaurációs veszély megerősödése a szocializmus nemzetközi pozícióira nézve is súlyos helyzet kialakulásával fenyegetett. Történelmi követelmény lett a szakítás a forradalmi, hazafiasinternacionalista, marxista— leninista erők, valamint az ellenforradalmi erőkkel szövetkező revizionista csoport között. A szocialista ellentámadás létszükséggé vált. A magyar nemzet sorsa szempontjából azonban nem volt közömbös. hogy a pártot, a szocializmust addig képviselők közül milyen erők állnak az ellentámadás élére. Kibontakozhatott volna egy dogmatikus offenzíva is. amely megnehezítette volna a konszolidációt. Hazánk és szocializmust építő nemzetünk számára sorsdöntő volt az a tény, hogy — Kádár János elvtárssal az élen — léteztek olyan valóban forradalmi erők, amelyek vállalták a szakítást az előző évek hibáival, bűneivel, a revizionista árulással és egyúttal a folyamatosságot, a megújulást a szocializmusban. A szakítás november 1-ején történt meg és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1956. november 4-i itteni zászlóbontásában öltött testet. Kádár János és harcostársai — a politikát ekkor már meghatározó forradalmi központ tagjainak egy része — Szolnokon tartózkodtak és részben a megyeházáról, részben pedig a Vörös Hadsereg úti laktanyából irányították az ellenforradalmi fegyveres felkelés leverését célzó politikai-katonai akciókat. November 4-én délután találkozott Kádár elvtárs a szolnoki kommunisták vezetőivel, ezzel a nyilvánosság előtt is megmutatva a forradalmi erők jelenlétét, fellépését. Az új forradalmi központ létrejöttének történelmi jelentősége mindenekelőtt abban áll, hogy világos választóvonalat húzott a forradalom és az ellenforradalom között. Segítette a helyes út megtalálását, mindazok el\z ünnepi tanácsülés résztvevőinek egy csoportja Szolnokon igazodását, akik — egyéni szándékuk és meggyőződésük szerint — a szocializmus eredményeit féltették, értékeit védték, a hibák és törvénytelenségek ellen léptek fel. A forradalmi erők történelmi felelősséget vállaltak, nemzeti és internacionalista feladatot teljesítettek, amikor nyíltan és félreérthetetlenül kinyilvánították: gyökeresen szakítanak az MDP politikájának hibáival; ugyanakkor határozottan szembefordulnak az egymással szövetkezett revizionista és ellenforradalmi erőkkel. Kinyilvánították, hogy a párt és a munkás-paraszt kormány ilyen elvi alapokon áll, kétfrontos harcot indít és elsőrendű kötelességének tekinti a népi hatalom, a szocializmus vívmányainak megvédését, a népköztársaság törvényes rendjének helyreállítását. Célja a szocializmus egészséges elveken alapuló építésének folytatása, pozícióinak erősítése a szocialista országok közösségében. Történelmi tanulság, hogy a szocializmust felépíteni csak nemzeti összefogással lehet. A szocialista társadalom valamennyi becsületes és hazáját szerető ember számára épül és részvételét igényli. Ezért meg kellett bé- külnünk egymással és értenünk kellett egymást — becsületes magyaroknak — e hazában. Az egyik legnagyobb érték, amit népünk az elmúlt 30 év fejlődésében felmutathat, hogy megosztott nemzetből egységes nemzetté kovácsolódott. Harminc évvel ezelőtt érdekellentétektől szétzilált, tudatában megzavart, érzelmeiben felzaklatott és sérelmektől szenvedő nép voltunk. Ám, a kis- hitűek ismét korán indultak temetni nemzetünket. Pártunknak, a magyar kommunistáknak újra volt erejük szembenézni a valósággal, tanulni a tapasztalatokból, és új politikájukat megvalósítva cselekvésre vezetni a dolgozókat. A helyes politika, a társadalmi aktivitás és a fel. lendülés alakította ki az újkori történelmünkben példa nélkül álló nemzeti közmeg-, egyezést, a szocialista egyetértést hazánkban. A nemzeti összefogás társadalmi céljaink elfogadásával, az e célokhoz vezető utak közös keresésével, a nézeteltérések folyamatos tisztázásával, közös munkával valósult meg és erősödik. Erre az egységre vigyázunk a legjobban fejlődésünk minden időszakában. Kádár János elvtárs 1980 őszén, az Országgyűlésben e kérdésről mondta a következőket: „Magyarországon a nagy osztályharcok időszaka befejeződött... a harcot akkor éleztük, amikor minket erre rákényszerítettek. Most erre semmiféle jelentős társadalmi tényező sem késztet bennünket, politikánkat sem kell «-keményítenünk«, a pártnak nincs is ilyen szándéka ..., így tehát nekünk semmiféle politikai okunk és szándékunk sincs a dolgok élezésére, és bízunk abban, hogy erre nem is kerül sor. De azt is meg szeretném mondani, hogy aki az alapvető vívmányainkat támadja, annak csak egy régi magyar mondás szerint válaszolhatunk: »amijen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten!«, mi tehát nem keressük az összeütközést, de szükség esetén nem is térünk ki előle, mert vívmányainkat, amelyekért az egész nép megszenvedett és megdolgozott, senkinek a világon nem engedjük bántani.” A hatalom számunkra soha nem volt öncél. Anélkül is sok mindent elért a munkásmozgalom. de a társadalom szocialista átalakítását, amire történelmi hivatása kötelezi, csak a hatalom birtokában képes megvalósítani. A szocializmus építése tudatos és szervezett társadalmi tevékenység, amelyben döntő szerepe van a marxista—leninista pártnak: a párt érettsége, vezetésre való alkalmassága meghatározója a népi hatalom erejének. Ezt számunkra negatív előjellel bizonyította a politikának az a torzulása, amely 1949 tavaszával vette kezdetét, s amely miatt már 1953 nyarán olyan politikai-vezetési válságba jutott az ország, hogy három évvel később a munkáshatalom elvesztésének reális veszélye is fennállt. A stabilizáció elveinek kidolgozásakor és az ahhoz szükséges módszerek megválasztásakor tehát gyakorlati kérdés volt, bár elvi jelentőséggel bírt annak tisztázása, hogy kié a hatalom. Minthogy nyilvánvaló volt az is: a napok alatt vereséget szenvedett fegyveres ellenforradalom feletti győzelem csak akkor lesz végleges és teljes, ha az emberek tömegeit sikerül meggyőzni a magyar szocialista munkáspárt, a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány igazáról, programjának helyességéről, ha sikerül szembefordítani az ellenforradalommal a be. csületes embereket. Pártunk politikájában épít ezekre a drága áron szerzett, megszenvedett tapasz, tálatokra. Gyakorlatunk tér- mészetesen folyamatosan kiegészül a legutóbbi harminc év felismeréseivel. Ha indokolt, készek vagyunk meggondoltan és időben korrigálni azt is, ami korábban adott feltételek között egyébként helyes véleménynek vagy döntésnek bizonyult, ám közben az élet túlhaladta. A legutóbbi három évtized megmutatta, hogy a népi hatalom szilárd, ha olyan politikai gyakorlatra, vezetésre épül, amely a fejlődést szolgálja. Megtanultuk azonban, és számolunk vele. hogy a fejlődés nem egyenes vonalú és nem egyenletesen felfelé ívelő folyamat. Az előrehaladás az objektíve keletkező ellentmondások folyamatos megoldásán keresztül megy végbe. Politikai rendszerünk nem egyedüli, de legfontosabb eleme volt és marad a párt. Politikája, aktivitása, amely eszmei és cselekvési egységre épül, meghatározza a szocialista demokrácia sorsának alakulását. Vezető szerepe ma is nélkülözhetetlen, bár e vezető szerep formája, érvényesítésének' módja változik. Az izmosodó szocialista demokrácia viszonyai között az irányító szerep a vélemények türelmes alakításával, az emberek meggyőzésével, a viták vállalásával és a társadalmi közmegegyezésnek e viták során való újrateremtésével érvényesíthető elsősorban. Pártunknak ma kell felismernie a századforduló követelményeit, a magyarság jövőbeli érdekeit. A haladó erőket egységbe fogva, bátran és kezdeményezően kell vezetnie. Ez társadalmunk szilárdságának legfontosabb feltétele, a néphatalom. a szocializmus fejlődésének alapvető tényezője. Ami pártunk munkájában nem elég hatékony, azon időben változtatni kell. Határozottan és meggyőzően vissza kell azonban utasítanunk az olyan kritikát, amely tetszetős elképzelésekre hivatkozva igyekszik egyrészt meggátolni az előrelépést, vagy másrészt a reformfolyamat továbbvitelének ürügyén, úgy kívánná átalakítani társadalmunkat, hogy megszűnjön a vezető marxista—leninista párt meghatározó szerepe, gyengüljön a szocialista kormányzat és államhatalom. A mai ideológiai küzdelmek, viták, politikai próbálkozások középpontjában éppen. ilyen próbálkozások állnak. Társadalmi-gazdasági fejlődésünkben lehetnek, vannak is nehezebb időszakok. Történelmi tapasztalatunk, hogy a nehézségekből való kijutás mindenekelőtt a párt erején és munkájának hatékonyságán múlik. Túl nagy árat fizettünk e tapasztalatért ahhoz, hogy elfeledjük. A pártnak most is van programja, amit a XIII. kongresszus határozatában és a VII. ötéves terv céljaiban fogalmazott meg. De napjainkban ennél konkrétabb cselekvési terveket várnak a dolgozók. Igazuk van. A Központi Bizottságnak az törekvése, hogy a már elfogadott célok megvalósításában, számolva a konkrét körülményekkel, mindnyájunk ösz- szefogásával, érzékelhető előrehaladást érjünk el. Ennek érdekében minden szinten az eddiginél határozottább vezetésre és hatásosabb pártmunkára van szükség. Az ellenforradalmi válság keletkezésének, az abból kivezető politikai küzdelemnek, a szocializmus megvédésének és megújulásának tanulságai nem évülnek el. Most és a jövőben is világosan kell látnunk, hogy a tragikus helyzetből való kibontakozás és a későbbi előrehaladás legfontosabb záloga az volt, hogy az IV^SZMP képesnek bizonyult . szakítani a szocializmus í ügyét végveszélybe sodró politikával. de megvédte a nép alkotó munkájával létrehozott értékeket. Vállalta a folytonosságot, valamint a szolidaritást á munkásmozgalom fő vonulatával, miközben a megújulásnak, amely népünk életében nemzetközileg is figyelemre méltó eredményeket hozott, alkalmas útját és megoldásait dolgozta ki. Nem gondoljuk, hogy a fejlődés során többé nem kell kritikus helyzetekkel szembenéznünk, de kötelességünk, hogy a tanulságokat megszívlelve, a kritikus helyzeteket időben, a szocialista nemzeti egységet folytonosan újrateremtve feloMjuk. Akik harminc évvel ezelőtt részesei voltak a szocializmus megvédéséért és megújulásáért folyó harcnak, ezért is küzdöttek. Az utódok nemzedékeinek ezzel az örökséggel kell híven sáfárkodniuk — mondotta befejezésül Berecz János. A tanácsülést követően ko- szorúzási ünnepséget tartottak az épület előcsarnokában. a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány megalakulásának emléket állító márványtáblánál. Elhangzott a Szózat, majd az MSZMP Központi Bizottsága és Szolnők megyei bizottsá- - ga nevében Berecz János és Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára; a Minisztertanács képviseletében Czinege Lajos és Papp Lajos helyezett el koszorút. Elhozták virágaikat a megyei párt- és állami szervek, a helyi társadalmi és tömegszervezetek, a fegyveres erők és testületek küldöttei is. A megemlékezés az Inter- nacionáléval ért véget. Tanácskozás a néphatalom megvédéséről (Folytatás az 1. oldalról) dolgozott, 1400 tagot tömörített. Az 1957. március 9-re összehívott megyei pártaktívaülésen, már arról számoltak be. hogy a megye minden településén van pártszervezet. .Az újjászervezés 1957. május végére fejeződött be lényegében, s az MSZMP szervezetei átkommunisták akcióképle- lenségét. Tóth Miklós, a poroszlói községi pártbizottság titkára, az MSZMP Ideiglenes Községi Intéző Bizottságának egykori elnöke részleteiben számolt be a helyi eseményekről. Mint utalt rá, a községben is nagy volt a zűrzavar, s keményen kellett fellépniük, hogy felszít Az ünnepi tanácskozás felszólalói voltak: Virág Károly, dr. Szecskó Károly, Gubán Dezső, Dorkó József (fent), Erdélyi Ferenc, Tóth Miklós, Papp Lajos (középen), Horváth Nándor. Stelcz József, Tóth Béla. Szolnoki János (alsó sorban). fogták a megye egész területét. Az újjászervezés befejezésekor a párt tagjainak és tagjelöltjeinek száma megyénkben elérte a tizenegyezret. e létszám közel 90 százaléka az átigazolt MDP-tagok közül került ki, mintegy 10 százalékuk pedig már újonnan belépett párttag volt. Virág Károly beszéde végén hangsúlyozta, hogy a párt az elmúlt harminc év alatt mindig képesnek bizonyult a megújulásra, ,s meggyőződése. ha a jövőben is ezt teszi, akkor a párt vezetésével képesek leszünk az ország fejlődését felgyorsítani s a XIII. kongresszus határozatait végrehajtani. Ezután dr. Szecskó Károly. a megyei pártbizottság archívumának vezetője adott ízelítőt kutatómunkájának eddigi eredményeiből. többek között felelevenítve azt is. hogy az ellen- forradalmat követően hogyan történt megyénkben, s az egyes településeken a tanácsok s a karhatalom újjászervezése. A visszaemlékezések sorát Gubán Dezső, nyugdíjas, a megyei pártbizottság tagja, az SZMT elnöke, az MSZMP egri járási ideiglenes intéző- bizottságának egykori elnöke nyitotta meg, aki a párt újjászervezésének kezdeti nehézségeiről adott számot, s aki azt is elmondta, hogy az emberek bizalmát a tömegkapcsolatok erősítésével tudták megnyerni. Dorkó József, az SZMT nyugdíjas vezető titkára, a megyei pártbizottság tagja, az MSZMP Heves Megyei Ideiglenes Intéző Bizottsága elnökségének egykori tagja azt a lassan, de széles körben kibontakozó felvilágosító munkát érzékeltette, amelyet a kommunisták folytattak a nehéz napokban az eszmei, politikai zűrzavar felszámolása érdekében. Erdélyi Ferenc nyugdíjas, az MSZMP Hatvan Járási Ideiglenes Intéző Bizottságának egykori elnöke egyebek mellett azt emelte ki. hogy az októberi eseményeket követően a pártszervek széthullása nem jelentette a molják a helyi ellenforradalmi tanácsot. Papp Lajos középiskolai igazgató, a Gyöngyösi Városi DISZ-bi- ZQttság, majd a KlSZ-bizott- ság titkára személyes benyomásait osztotta meg a résztvevőkkel beszámolva többek között azokról a vitákról is, amelyek a város pártvezetői és az ellenfor ■radalmárok között lezajlottak. Horváth Nándor, az SZMT-iskola nyugalmazott igazgatója, az MSZMP Egri Városi Ideiglenes Intéző Bizottságának egykori elnöke azokról a tettekről számolt be, amelyek igazolták, hogy a megyeszékhelyen a kommunisták október 27-e és november 4-e között is aktívan tevékenykedtek a párt újjászervezésén. Stelcz József, a Honvédelmi Minisztérium nyugdíjasa, markazi pártcsoportvezető azt érzékeltette hozzászólásában, hogy a hadseregben milyen gondok nehezítették azt, hogy egységesen tudjanak fellépni a rendbontókkal szemben. Tóth Béla nyugállományú őrnagy Gubán Dezső szavaihoz fűzte hozzá, hogy a verpelétiek segítették megerősíteni a karhatalmat Pé- tervásárán. Végül dr. Szolnoki János, a Politikai Főiskola tanára emlékezett meg azokról a katonatisztekről akik hősiességükről tettek tanúbizonyságot a nehéz na pókban. A tanácskozás Barta Alajos zárszavával ért véget, alti egyebek között hangsúlyozta, hogy a felszabadulás utáni időszak történetének alapos, sokoldalú. a részletekre is kiterjedő ismerete korunk, életünk, munkánk parancsa, s mint hangsúlyozta, a - vita. az eszmecsere, az itt felvetett kérdésekről nem fejeződhet be. Egyébként az elhangzott előadások anyagát ön állókötetben a következő évben megjelentetik. T udósítaa Homa János Fotó Kőhidi Imre
