Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-05 / 261. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVII. évfolyam. 861. szám AR Y: 1986. november 5., szerda 1.80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Harminc esztendeje alakult meg a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Ünnepi tanácsülés Szolnokon Harminc esztendeje, 1936. november 4-én adta hírül az akkor Szolnokról sugárzó Kossuth Rádió: megalakult, s a szocializmus minden hívét harcba hívja a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. Az évfordulóra emlékezve ünnepi ülést tartott kedden Szolnokon a megyei tanács. Az elnökségben foglalt helyet Apró Antal, aki részt vett az akkori kormány megalakításában, Czinege Lajos, a Minisztertanács elnök- helyettese, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője és Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke. Okét, s a meghívottakat — a megye országgyűlési képviselőit, a helyi párt- és állami szervek, társadalmi és tömegszervezetek vezetőit, a munkásmozgalom régi harcosait — a Himnusz hangjait követően Mohácsi Ottó, a Szolnok megyei tanács elnöke köszöntötte. Emlékeztetett a három évtizede történtekre. arra, hogy a Magyar Népköztársaság forradalmi erői innen hirdették meg az ellentámadást, harcukat a szocialista Magyarország győzelméért, majd átadta a szót Berecz Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának. Helytállás Sokszor elhangzik manapság a kérdés az írott sajtóban, a rádióban, a televízióban: soha nem gondolt rá. hogy más munkahelyet keressen? Kérdezik ezt az újságírók azoktól, akik nehéz fizikai munkát végeznek, akik valamilyen tevékenységtől nem sajnálják a pluszórákat, az ünnepeket. a vasárnapokat, vagy akikre az átlagostól jóval nagyobb megterhel- tetés hárul. S a válasz 'többnyire az, hogy nem, nem gondoltak arra, hogy könnyebb, esetleg több anyagi vagy erkölcsi sikerrel járó munkahelyet válasszanak. És a miértre is megadják az indokot: megszokták a munkahelyüket, megszerették az adott szakmát az adott kollektívát. Valljuk be őszintén, első hallásra egy kicsit furcsának is tűnik, hogy miért ragaszkodik szakmájához a mozdonyvezető, aki a nyári forróságban dacol a kazán melegével, télen a süvítő szelekkel, ráadásul tudja, hogy a vonatnak éjjel-nappal. vasárnap, ünnepnap is menni kell. Akkor is, amikor mások alszanak vagy éppen pihennek. Vagy miért ragaszkodik : munkájához a bányász, aki. bármennyire is gépesített egy bánya, mégis több száz méterre a föld alatt, mostoha körülmények között, bizony a veszély- lyel is számolva dolgozik. Teszik ezt a pénzért? Bizonyára az anyagiak is közrejátszanak. De nem csupán azok, hiszen ki tudná azt igazán megfizetni, hogy a bányászok tavaly is és az idén is szinte pihenő nélkül küzdenek azért, hogy a háztartásokba az üzemekbe elegendő fűtőanyag jusson. Ügy, hogy a családot is alig látják. Túl az anyagiakon jócskán akadnak társadalmunkban olyan emberek, akik vállalva a nehézségeket, küzdenek a többért, a jobbért az élet minden területén. Hiszen nem csupán az előbb említett szakmákra jellemző a helytállás, hanem minden munkaterületen vannak olyanok, akik emberségből. szakmai szeretetből, meggyőződésből, hitből, nap mint nap jelesre vizsgáznak. Ügy, hogy természetesnek tartják mindazt, amit tesznek, sőt maguk lepődnek meg a legjobban, amikor az átlagostól nagyobb kitartásukra, munkavégzésükre. szorgalmukra, meg nem ingó meggyőződésükre valaki felhívja a figyelmet. A helytállás, a politikáért. a szakmáért való következetes kiállás mindig tiszteletre méltó emberi tu- I lajdonság. Különösen olyankor, amikor ez még az átlagostól is nehezebb körülmények között valósul meg. Kaposi Levente A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya nevében köszöntötte az ünnepi ülés résztvevőit és rajtuk keresztül szocializmust építő hazánk minden dolgozóját, majd ígv folytatta: — Mai ülésünk a tiszteletadásé. Történelmi tény, hogy három évtizeddel ezelőtt, 1956. november 4-én ebjaen a városban, Szolnokon alakult meg, innen hirdetett programot a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. Tisztelettel köszöntjük mindazokat, akik harminc évvel ezelőtt bátran kiálltak a haladásért, fegyvert fogtak a szocialista rendszer védelmében, tettekkel segítették a kibontakozást, a konszolidációt. Megbecsüléssel és hálával ápoljuk azoknak a magyar hazafiaknak és szovjet internacionalista harcosoknak az emlékét, akik három évtizeddel ezelőtt vérüket hullatták. életüket adták a magyar nép hatalmáért és szocialista jövőjéért. — A hősök és a mártírok előtt is tisztelgünk, de a következő nemzedékek tisztánlátását is erősítjük azzal, hogy ismételten kinyilvánítjuk álláspontunkat arról, ami hazánkban három évtizeddel ezelőtt és azóta történt. A megtett út a bizonysága, hogy nem voltak hiábavalók a szocializmus híveinek erőfeszítései és áldozatvállalásai. Helyrehoztuk a korábbi hibákat és tanultunk belőlük. Értékeink megőrzésével megújultunk, a szocialista országok testvéri közösségében, a magunk választotta úton haladva dolgozunk hazánk felvirágoztatásáért, népünk boldogulásáért, az emberek gyarapodásáért. Ma sem kell másképpen megítélnünk 1956 történéseit és a hozzá vezető folyamatokat, mint tettük akkor, 1956 végén. A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága 1956 decemberi határozatának, majd az 1957 júniusi országos pártértekezlet állásfoglalásának nagy érdeme, hogy maradandó érvénnyel minősítette az eseményeket és tárta fel az ellenforradalom okait. Ez a marxista elemzés kiállta az idő próbáját, s ma, történelmi távlatból visszatekintve sincs okunk arra, hogy igazát vitassuk. Pártunk ma is töretlenül vallja, hogy az események egésze — a fegyveres felkelés és az azt előkészítő ide- clógiai, szervező tevékenység — társadalmi tartalmát, politikai céljait tekintve, ellenforradalmi jellegű volt. Alapvető célja volt a munkáshatalom megdöntése. a társadalmi tulajdonviszonyok megváltoztatása és a Magyar Népköztársaság kiszakítása a szocialista szövetségi rendszerből. E tervek valóra váltása állandó konfliktusforrássá, hidegháborús góccá változtatta volna Magyarországot Európa közepén. Az ellenforradalom nemzetünk tragédiája is. Sok család fiai haltak meg hősként, a néphatalom védelmében, vagy értelmetlenül egy rossz ügy félrevezetett képviselőjeként. Magyarok tízezrei szóródtak szét a világban, hazát veszítve, közöttük számosán olyanok, akik jobb sorsot érdemeltek volna. Eltakarítanivaló romokat és nehezen helyrehozható gazdasági visszaesést hagyott maga után 1956 októbere. S legtragikusabb vonása, hogy szükségtelen volt. A megújulást nem az ellenforradalom hozta magával, hanem a tévedések korábban megkezdődött felismerése. Nem az ellenforradalmárok követelései valósultak meg az 1957-tel kezdődött szakaszban, hanem a dolgozó nép igazi érdekeinek megfelelő politika. S tragikus az is, hogy jó szándékú törekvések nyithattak utat, teremthettek mozgásteret minden ízükben visz- szahúzó szocializmusellenes szándékoknak. Az ellenforradalom nem a tömegek műve volt. A nagy tömegek az országban, s itt Szolnok megyében is, döbbenten háttérbe húzódtak, tették a dolgukat, például elvégezték az őszi munkákat, mert tudták, hogy a nemzetnek élnie kell. Mégis, csak megerősíthetjük azt a mindig is félreérthetetlenül kinyilvánított meggyőződésünket, hogy a megmozdult emberek döntő többsége nem volt ellenforradalmár, őket nem a szocializmusellenes szándék vezette, éppen .ellenkezőleg: Magyarország szocialista jövője érdekében léptek fel. A társadalmi mozgásban résztvevők egy részét tartósan megtévesztették, félrevezették a revizionista csoport jelszavai. Ezeknek az embereknek a jó szándékában nem kételkedünk, azonban nem, vagy nehezen ismerték fel az árulást, s némelyek még november 4-e után is szembenálltak a forradalmi erőkkel. Magatartásukkal eszmei zavarokat és politikai károkat okoztak. (Folytatás a 2. oldalon) A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásának 30. évfordulója alkalmából ünnepi tanácsülés volt Szolnokon. A képen: Berecz János beszél Tanácskozás a néphatalom megvédéséről A tanácskozás elnöksége A néphatalom megvédése, a szocializmus megújulása és a párt újjászervezése címmel rendezett tanácskozást tegnap Egerben az MSZMP Heves Megyei Bizottsága az Oktatási Igazgatóságon. Az eseményt — amelyen részt vett Bónyai István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja is — Bar- ta Alajos, a megyei pártbizottság első titkára nyitotta meg. köszöntve valamennyi megjelentet, közöttük külön említve a párt- és a munkásmozgalom veteránjait, a Szocialista Hazáért Érdemrenddel, valamint a Munkás-Paraszt Hatalomért emlékéremmel kitüntetetteket, mindazokat, akik harminc évvel ezelőtt tevékenyen részt vettek a párt újjászervezésében. a néphatalom megvédésében, a szocializmus megújulásáért vívott küzdelemben. A rendezvény résztvevői néma felállással emlékeztek meg azokról, akik életüket áldozták hazánkban a munkáshatalom megvédéséért, az ellenforradalom leveréséért folytatott harcokban. Barta Alajos megnyitójában szólt többek között a felszabadulást követő évek történéseiről, eredményeiről és sorra vette azokat az okokat, amelyek az 1956-os ellenforradalmi felkelésbe torkolltak. Kiemelte: ebben a nehéz helyzetben ismét a magyar kommunisták, újjászerveződött pártunk és a sokoldalú szovjet segítség mutatta meg a kiutat. Az MSZMP gyökeresen szakított az előző vezetés hibáival. megszüntette a torzulásokat, a munkásosztályra, a népre támaszkodva, a szocialista közösség országainak segítségével győzelemre vitte a harcot. Hangsúlyozta, hogy a tanácskozás célja: visszatekinteni hazánk és megyénk három évtizeddel ezelőtti nehéz időszakára. De nem csupán az emlékezés igényével, hanem a tanulságok levonásának kötelezettségével is. Ezután Virág Károly, a megyei pártbizottság titkára tartott ünnepi beszédet. Többek között szólt az ország felszabadulását követő demokratikus átalakulásról, amely megtörte a nagybirtok és a nagytőke osztályszövetségének hatalmi rendszerét, az antifasiszta demokratikus forradalom 1947 —48 fordulóján szocialista forradalomba nőtt. A munkásosztály vezette demokratikus népi hatalom a dolgozó parasztsággal, az értelmiségi, s a városi kispolgári tömegekkel szövetséges munkásosztály hatalmává vált. A politikai hatalom megragadása pedig a háború utáni gazdasági újjáépítés folytatásával egyidejűleg lehetővé tette a szocialista társadalmi rendszer alapjainak megteremtését is. Egyebek között elmondta azt is, hogy a kommunista párt már 1947 őszén hozzálátott a feladatok és a program kimunkálásához, a szocialista építés feladatainak meghatározásához, s ezek elfogadására 1948-ban került sor azon az egyesülési kongresszuson, amelyen létrejött a Magyar Dolgozók Pártja. Elemezte az ötvenes évek ellentmondásokkal terhes politikáját, s rámutatott ezen időszak hibáira is. Az 1956-os Heves megyei eseményekkel kapcsolatban megállapította, az ellenforradalom erői itt is megkísérelték a törvényes rend megbontását, a kapitalista rend restaurációját. Lépésről lépésre törtek előre, s mindenekelőtt a vezető erő. a párt ellen támadtak. Október 27-én feladásra kényszerítették a megyei pártbizottság Klapka utcai székházát. Ezzel egy időre megszüntették a pártszervek közötti ösz- szeköttetést. Október 28-án szétkergették a Dobó István laktanyában önvédelemre berendezkedett megyei pártapparátus maradványait is. December 10-én és 12-én pedig nyílt provokációkat robbantottak ki Egerben. Az ellenforradalom az emberi sorsokban, s a gazdasági életben 'is nagy károkat okozott. Megyénkben az ipar ebben az évben csak 86,5 százalékos termelési eredményt ért el, s a mezőgazdaság két- százegy termelőszövetkezetéből 93 feloszlott. A megye párttagsága október 28-tól gyakorlatilag az illegalitás módszereivel tartotta egymással a kapcsolatot. A párt feloszlatásáról szóló budapesti hír rövid idő alatt eljutott Egerbe is, és november 1-én azok, akik az előző napokban biztosították a párt létének folytonosságát, megalapították annak Heves megyei ideglenes intézőbizottságát. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásának másnapján került sor az intézőbizottság átszervezésére, az elnökség megválasztására, amely november 7-i ülésén felhívással fordult a megye kommunistáihoz, felszólítva őket. hogy a járásokban és a városokban alakítsák meg az ideiglenes elnökségeket. A párt újjászervezésének folyamata — amely főként a bányavidékeken indult meg — december elejétől gyorsult föl, és december közepén megyénkben már mintegy 70 alapszervezet (Folytatás a 2. oldalon) Koszorúzások, megemlékezések november 4-e alkalmából Az 1956-os ellenforradalom áldozatainak emléke előtt tisztelegtek, s a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásának 30. évfordulójára emlékeztek kedden országszerte. A néphatalom hőseinek, az ellenforradalmárok ellen vívott harcban elesettek emlékműveinél, sírjainál lerótták kegyeletüket a párt-, az állami és a .társadalmi szervek, valamint a fegyveres erők és testületek képviselői. Az MSZMP Budapesti Bizottságán, a fővárosi kerületekben és az ország számos településén ünnepi üléseken idézték fel a 30 esztendővel ezelőtti eseményeket. A fővárosban koszorúzás! ünnepséget rendeztek a Néphatalom Hőseinek Köztársaság téri emlékhelyén, A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága nevében Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára és Jassó Mihály, a budapesti pártbizottság titkára. továbbá a főváros állami. társadalmi és tömeg- szervezeteinek vezető képviselői koszorúztak.
