Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-29 / 281. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. november 29., szombat 9. március 3.) rettegünk az igazat nyilván kimondani, ha örökké csak mellékes tekintetek szolga- rabjai leszünk: úgy a tudo­mányos haladásnak bízvást lemondhatunk még remé­nyeiről is . . . (Vezérszó a Kritikai Lapokhoz. 1831) ■k A szigorú, de alapos kriti­ka hasonlít a termékeny zá­porhoz. A gyönge növények eleinten lehajtanak alatta, de csakhamar általa erősöd­ve. ismét fölemelik fejőket, nagyobb elevenségben, mint előbb (Gondolatok. 1833) ■k Nagyobb, népesebb, tisztel­tebb. szabadabb resbuplica világ elejétől nem volt. mint az íróké. Kiterjed ez a vi­lág minden tartományaira s nemzeteire, minden karú és korú emberekre, maguk az. asszonyok sincsenek belőle kizárva. Minden élő és holt nyelv divatoz benne Ezen státus, politikája sza­vak. gondolatok s észrevéte­lekben áll inkább, hogysem tettekben. Az igazságot a kritikusok szolgáltatják ki, gyakran több szigorúsággal, mint szüksé­ges .. . A hírt és dicsőséget a pub­likum osztogatja, gyakran igen hirtelenkedve . . . Halhatatlanságot csak az idő adhat. . . Eltörleni ezen respublicát a föld minden hatalmai nem bírnák; s fenn is fog marad­ni a világ végéig. (Az írók respublicája. 1832) A legnagyobb becsület és legnagyobb szerencse szaba­don állni, saját erőben és függetlenül . . . Az értelmes ember, vagy ki emberi kedéllyel bír. sze­reti népét, mint önmagát, mert a nép benne van. mi­ként viszont ő a népben (Nemzetiség és nyelv. 1846) k Élni annyit teszen. mint egész komolysággal munkál­kodni. Az utat meg lehet ugyan mutatni, de menni mindenkinek maganak kell. Az értelem iránytű. Az igazság olyan, mint az ágyú Elsütni könnyű, de mennyköveit kiállni, midőn ellenünk szegeztetik. igen nehéz. Ki ma megvallja. hogy tegnap hibázott, azt bizonyít­ja, hogy ma bölesebb. mint tegnap volt. Kit dicséret vagy gáncso­lás felfuvalkodottá teszen vagy lever, az éppen olyan mértékben gyenge, milyen­ben elbízott az. ki a dicsé­retet s gáncsot egykedvűleg veszi. Próbálni akarod barátai­dat? Beszéld el nekik nyo­morúságodat, szükségeidet: melyik ekkor segédkezet nyújt s nem hagy el. az va­lódi barátod. Akinek ellensége nincs, nem érdemel barátot. Ne higgy annak, ki min­dent. mi szép és jó. arany­hoz hasonlít A hiúság többnyire sza­vakban fejezi ki magát. a szerénység hallgatás által. A művészet munkái job­bítják erkölcseinket. mert azt. mi bennünk jó. felsza­badítják. álláspontunkat föl­emelik. bensőnket tisztítják A teória nem gyökeres, hanem virága a praxisnak (Töredékes gondolatok. 1837—1842) fiz «alapítás Hatvan, ez a nagy múltú település, százesztendős aléltság után, az 1800-as évek második felében, végre gyors gazdasági és társadalmi fejlődésen ment keresztül. ,1867-ben megépült a vasút, amely összekötötte Hatvant Budapesttel és Salgótarján­nal, majd a következő években a miskolci és a szolnoki vonalak is kiépültek 1880-ben megkezdte működését városunkban Magyarország és Közép-Európa egyik legnagyobb -cukorgyára. A korszerű közlekedési üzem és a hatalmas gyár nag> számban igényelte az olyan dolgozókat, akik középiskolai végzettséggel rendelkez­nek. Másrészt az itt foglalkoztatott mérnökök, tisztviselők, de a szakmunkások is. szerették volna, ha gyermekeik Hatvanban megszerezhetik azt az iskolázottságot, ami a jobban fizetett munkakörök betöltéséhez vagy a felsőfokú iskolai tanulmányok folytatásához szükséges. A gazdasági, társadalmi változásokat azonban csak vontatottan követi a kultu­rális élet fejlődése. A köz­oktatási intézmények nem képesek kielégíteni a lakos­ság megnövekedett igényeit, hiszen az 1920-as években is csak egy leány- és egy fiú polgári iskola működött. Az I. világháború előesté­jén teszik meg az első lépé­seket a város akkori vezetői annak érdekében, hogy egy középfokú kereskedelmi is­kola létesüljön Hatvanban. Mondani sem kell. hogy a hamarosan kitörő nagy há­ború eleve kilátástalanná tet­te a szép terv megvalósu­lását. Több mint 10 évnek kellett eltelnie, hogy a há­ború befejezése, a két for­radalom. majd az ellenfor­radalom viharos időszakai­nak elmúlása után, ismét ko­molyan lehessen foglalkozni a középiskola megalapításá­nak gondolatával. Addig bizony a tanulni vá­gyó hatvani fiatalok kényte­lenek voltak Egerben, Gyön­gyösön vagy Budapesten ke­resni továbbtanulási lehető­séget. Legtöbben azonban a vasúton könnyen elérhető Aszódra jártak át. Nem cso­da. ha a Hatvan és Járása című helyi újság vezércik­ket szentelt a kérdésnek 1927. február 13-án. amely­nek címe: Gimnáziumot Hat­vannak! A napirenden tartás azon­ban az ügyet nem vitte előbbre. A kultuszminiszter nem akarta a gimnáziumok számát növelni, inkább még egynéhánnyal csökkenteni szerette volna. Az ok köz­ismert. mégis el kell mon­dani. Azért ellenezték a gim­náziumi képzés kiterjeszté­sét, mert attól tartottak, hogy tovább növekszik az ország­ban az elhelyezkedni nem tudó fiatalok száma, a fia­tal tisztviselőké és értelmi­ségieké. Pedig ebben az idő­ben még a kapitalista világ és a tőkés-földbirtokos Ma­gyarország gazdasága kifelé lábalt az I. világháborút kö­vető válságból. Hatvan akkori vezetői jól érveltek, amikor kérvényt intéztek az illetékes minisz­terhez, amelyben a gimnázi­um létesítéséhez kértek en­gedélyt és segítséget. A mi­niszter hozzájárult az iskola létesítéséhez, de csak azzal a feltétellel, ha a község vál­lalja az iskola fűtését, vilá­gítását. takarítását, gondos­kodik egy osztály ideiglenes elhelyezéséről, igazgatói iro­dáról, igazgatói lakásról, az iskola bebútorozá­sáról és végleges épületben történő elhelyezéséről. A minisztérium nehéz fel­tételek mellett adta meg az engedélyt, de már az első tanév után vissza is akarta vonni azt. Amikor ez köztu­domásúvá lett, a város ve­zetői kénytelenek voltak a tömegek támogatásáért folya­modni. összehívtak egy nagy­gyűlést, amelyen a környék falvai is képviseltették ma­gukat. Ezen ismertették a gimnázium megszüntetésére irányult mesterkedést, amely ellen a gyűlés résztvevői ha­tározottan tiltakoztak. A til­takozó emlékiratot egy kül­döttség vitte a miniszterhez. Szinnyei Merse Jenő ország- gyűlési képviselő vezetésével, így sikerült elérni, hogy a miniszter megígérte: nem fogja megvonni a működési engedélyt, sőt hozzájárul az iskola továbbfejlesztéséhez. Nagy gondot jelentett a megfelelő épület megszerzé­se, kialakítása. Az intézetnek először a Horváth Mihály ut­ca 23-as számú háza adott otthont, amelyben jelenleg körzeti orvosi rendelő műkö­dik. A következő évben ez a/ épület már szűknek bizo­nyult. amikor beindult a 2 osztály is, az iskolát át kel­lett helyezni a villanytelep épületeibe. Csak a 3. tanév­ben talált otthonra véglege­sen az intézet, az akkori pol­gári fiúiskola épületében. Az épületet, amely akkor egyemeletes volt. 1902-ben készítették szecessziós stílus­ban. Ennek a századfordulón kedvelt stílusnak ma már csak a nyomait figyelhetjük meg épületünkön, mert 1931- ben. amikor helyet kellett adni az 5. osztálynak, az el­ső emeletre másodikat épí­tettek. és bizony az építő­ipar abban a7 időben nem mindig volt tekintettel a stílusra. Az 1931-es emeletráépítés óta. az Intézet épülete a fel- szabadulásig nem változott, de változott az iskola szer­vezete. 1927-ben ugyanis még úgynevezett reáliskolaként kezdte meg működését. Több­szöri kérvénvezés után 1931_ ben reálgimnáziummá, majd 1935-ben gimnáziummá mi­nősítették, amellyel elnyerte a legrangosabb középiskolai ál­lapotot, ami a felszabadulás előtti Magyarországon léte­zett. Másfél évi működés után. amikor a miniszter meg akarta szüntetni az iskolát, egyik ürügye az volt, hogy kevés a tanulók száma. Va­lóban. az első évben csak 21 tanuló iratkozott be. de ezen nincs mit csodálkozni. hi­szen akkor még nem volt az iskolának hírneve, rangja, létbiztonsága, felszereltsége. Egy-két éven belül azonban a hatvani iskola megnyerte a szülők bizalmát. A 3. tanév­ben már a beiratkozok szá­ma meghaladta a negyvenet, sőt 1942-től 2 első osztályt kellett indítani. Az osztályok felfejlődésével a tanulói összlétszám hamarosan meg­haladta a 300-at, amit abban az időben a legkedvezőbbnek tartottak egy középiskola számára. Az élet tehát iga­zolta azokat, akik azt a meg­győződést vallották, hogy Hatvannak és környékének ’ szüksége van a középiskolá­ra. Mert mit is jelentett az el­lenforradalmi Horthy-kor- szakban a hatvani gimnázium megalakulása Hatvan és já­rása életében? Nagy köny- nyebbséget jelentett az úgy­nevezett középosztálybeliek­nek: a polgároknak, értelmi­ségieknek. mert gyermekei­ket nem kellett más hely­ségbe küldeni tanulni. na­ponta vonatoztatni. interná­tusba adni vagy magánhá­zaknál elhelyezni őket. ide­genekre bízni az ellátást es a felügyeletet. Sokkal nagyobb változást jelentett azonban a gimná­zium létrejötte a dolgozó kis­emberek számára; a kisipa­rosok. kiskereskedők, sőt a munkás- parasztszülök sza­mára. mert ezután sokkal in­kább elképzelhetővé vált hogy ők is gimnáziumba Írat­hassák gyermekeiket. Meg in­kább érvényes ez a megálla pitás a környékbeli falvas lakóira. Éltek is a lehető­séggel. mint az előbb mon­dottakból kitűnt, évről évre növekedett iskolánk tanulói­nak száma. Hatvaniak és olyanok. akiknek hóban, fagyban fél órát kellett na­ponta saját falujukból a vas­útállomásig gyalogolni A felszabadulás előtt a re­gi iskolában régimódi nevelés folyt. Az 1934-ben kiadott, középiskoláról szóló törvény a következőkben szabta meg az iskola fő céljait: „A ma­gyar középiskola feladata hogy a tanulót vallásos ala­pon. erkölcsös polgárrá ne­velje, a magyar nemzeti mű­velődés szellemének megfe­lelő. általános műveltségéhez juttassa, s az egyetemi, s más főiskolai tanulmányokra ké­pessé tegye." Nos, ennek a feladatnak a régi iskola messzemenően igyekezett megfelelni. Idéznünk kell a haladó hagyományokat is. Azt. hogy ebben az iskolában jól meg­fértek egymás mellett hosz- szú éveken át a különböző vallású tanulók Azt. "hogy a hatvani gim­náziumban nagy gondot for­dítottak, már a felszabadu­lás előtt is a népi tehetsé­gek felkutatására és az adott szűk lehetőségek között a fi­zikai dolgozók gyermekeinek ' felkarolására. Ebben az is­kolában fogékonyak voltak a népi kultúra iránt. Kodály és Bartók hatása nyilvánul meg abban. hogy szervezetten gyűjtötték és énekelték a népdalokat. De lényegében véve, pozitívan értékelhetjük azt is, hogy a hatvani gim­náziumban magas követel­ményeket támasztottak a ta­nulás terén. Döntő többségé­ben derék, jól képzett, ki­tartó munkabírású érettségi­zett fiatalembereket bocsá­tott útra az iskola falai kö­zül. Közöttük olyanokat, mint Kerek Gábor, aki népi demokratikus rendszerünk­ben országgyűlési képviselői mandátumot kapott vagy Gá­bori Miklós, aki nemzetközi hírű tudósa a régészetnek. ^ számos tudományos könyv­szerzője. A régi gimnáziumnak és a régi tanároknak hivatalosan előírt nevelési-oktatási fel­adatok mellett megvoltak a maguk nemes célkitűzései is: a hatvani és a Hatvan környéki dolgozók gyerme­keiből akartak művelt, jó! képzett, nemesen gondolkodó hazájukért minden áldozatot vállalni kész. dolgos állam­polgárokat nevelni. Németi Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents