Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-29 / 281. szám

•

00

NÉPÚJSÁG, 1986. november 29., szombat

99

Az iskola szelleme kötelez’9

Diákok, tanárok a Bajzáról

Amikor a hatvani Bajza József Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola diákjaival és tanáraival beszélgettem, mindig felvetődött az a gondolat: az iskola szelleme kötelez. Kíváncsivá tett ez a megfogalmazás, amely részben túl általános, részben pedig nagyon is egyértelmű volt. olyasmit sugallt. hogy erős a kötődésük az alma materhez. Egyre inkább feltámadt bennem a kíváncsiság, hogy mit is jelent kötődni a Bajzához, milyen összetevői vannak annak a szeretetnek, amellyel az intézmény felé fordulnak. Végül is összetett kép bontakozott ki előttem, egy olyan szerves és erős közösséggel találkoztam, amely ritkaság manapság.

Gódor Kálmán műtermében

Budapesten szerzett középiskolai rajz tanári oklevelet 1935-ben Gódor Kálmán festőművész. Csak 1938-tól kapott állási a sátoraljaújhelyi állami polgári iskolában. később Munkácson tanított. A felszabadulás után előbb Hatvanban, a Raj za gimnáziumban dolgozott három esz tendon ál. majd Egerben, a Dobo gimna. ziumban folytatódott pályafutása. Fest ményein gyakran szerepel a hatvani laj és a környéken elő emberek arra. Mun kásságáért Derkovils-emlékérommel tön telték ki. Ma is Hatvanban él és dolga zik. összeállításunk műtermében készült.

<Fotá: Szomo Ggorggi

AZ INTÉZMÉNY NÉVADÓJA

(Szűcsi, 1804. január 31. —

Először az iskola igazgatóját, Farkas Kálmánnét kérdeztem az itteni életről. Négy éve áll az intézmény élén. Ambrus Endre nyugdíjba vonulása óta. így összegzi a jelenlegi helyzetet:

— Ebben a felállásban 1969 óta dolgozunk. Húsz osztályunk van: minden évfolyamon három gimnáziumi és hét egészségügyi szakközépiskolai. Tanulói létszámunk hétszáztíz és hétszáz- harminc között van. Talán különös amit mondok, de ez az épület miatt van így: a tantermeink adta lehetőséggel gazdálkodunk Néha bizony kétszer annyi helyre is szükség volna, az idegennyelvi órákat és a fakultációkat a kollégiumi szobákban tartjuk.

— Vonzáskörzetünk elsősorban Hatvan és környéke, bár az egészségügyi szakközépiskolába Gyöngyös tájékáról is jönnek. Az érdeklődés évek óta igen nagy, a jók közül is válogathatunk. A felvételiknél elsősorban a bizonyítvány dönt: négy

egész felett jöhetnek szóba a tanulók. Sok olyasa gyerek jár ide, akiknek, szülei, sőt nagyszülei is Itt végeztek, egy ilyen kisvárosban családia- sctbban alakulnak a dolgok. Jónak mondható a továbbtanulási arány, a többségnek sikerül azok közül, akik ilyen elképzeléssel jönnek hozzánk. A humán tárgyakon kívijl erősségünk a matematikatanítás: tanítványaink

jeleskednek a felvételi vizsgálton.

— Környezetünkkel kitűnő a kapcsolatunk. Az általános iskolák már jól ismerik követelményeinket. Eleve így készítik fel a hozzánk jövőket. Komolyan támaszkodunk a városi kórházra: előadókat adnak az egészség- ügyi szakközépiskolai oktatáshoz. Az ő érdekük is ez: ápolónőket nyerhetnek meg. Manapság nem kis dolog, jószerivel ez hiányszakmának számít. Pesti kórházakból olykor nagyon kedvező ajánlattal érkeznek küldöttek: a legjobbak azért ügyes eszközökkel itt marasztalhatok. Nevelőtestületünk képviselteti magát legkülönbözőbb városi szervezetekben, jó az összeköttetésünk a Hatvani Konzervgyárral, ahova őszi munkára járunk és a Lenin Termelőszövetkezettel. Persze. más jellegű lehet a viszony, mint mondjuk egy szakmunkásképzővel, de így is számítanak sok téren ránk. Kiemelném a helybeli áfésszel kialakított együttműködést: két tagozattal működik iskolaszövetkezetiünk, ami országosan is egyedülálló. Leendő ápolónőink gyakorolhatják a szociális gondoskodást ilyen keretek között is.

— Tanulmányi munkánkban szép eredmények születtek, az iskolai átlagunk 3,8 volt az elmúlt esztendőben, ez azt jelenti, hogy a gimnáziumi osztályok közül 4.5es átlaggal is találkozhattunk. A legjobb közösség jutalmat is kap munkájáért. Kevés a bukás, s a hiányzás: évek óta egyik fő céhünk a munkafegyelem erősítése. Ebben jó partnerek a szülök: közös fellépésünk eredményes volt.

— A titok nyitja? Keressük az új formákat, gyakran találkozunk a családdal, a szülők és a diákok képviselői a tantestületi ülésen is jelen vannak. Jelentősen hozzájárultak például az új házirendünk kialakításához. Nem csoda, ha a tanulók ön- tevékenysége is magas szintű: jól dolgozik a K1SZ- szervezet. Éneikül nem tudtuk volna elérni mindezt. Rájöttek; értük tesszük mindezt. A tehetségeket támogatjuk, minden esztendőben kiadjuk Az év diákja címet. Ugyancsak elismerést kapnak az évfolyamelsők. Sok programmal, szakkörrel, diákakadémiával várjuk az érdeklődőket, a sportolási lehetőség is adott, bár megfelelő tornatermünk nincs. De úgy segítünk magunkon, ahogy tudunk: péntekenként Jászberénybe szervezünk kirándulást, ahol úszni, télen korcsolyázni lehet.

Harminc éve a katedrán

Az iskola egyik legidősebb tanára , Kepics Ferenc, aki nemrégen nyerte el — a tantestület bizalmából — a vezető pedagógusi címet. A most is fiatalos, energikus férfi így beszél a kezdetekről:

— Annak idején a köz- gazdasági technikumban kezdtem, ami megszűnőfélben volt. Az 1955—56-os tanévet már a Bajzában köszönthettem. Akkoriban az iskola még óriási volt, s kevesen voltunk benne fiatal pedagógusok. Kicsit csodálkozva is .tekintettek ránk- Szabolcsi vagyok, de végül itt kötöttem ki. Az akkori igazgató. Kovács Sanyi bácsi megkérdezte: „Honnan jöttél, fiam?’’ Én válaszoltam,'de nem bíztam abban, hogy ismeri a helységet. Ugyanis tuzséri származású vagyok. Erre rögtön ottani személyes ismerőseiről érdeklődött. Ezzel nyert meg magának.

— Mi változott az eltelt harminc év alc.tt. milyen tapasztalatokról tudna beszámolni?

— A feltételek sokat változtak. Most tizenhat számítógéppel dolgozunk, s éppen most kaptunk hozzá új színes televíziót is. Sokat számit például ez a technikai eszköz. Manapság olyasmit is tanítunk, ami azelőtt csak a felsőoktatásban szerepelt. Már-már túlságosan is gyors az átalakulás, a fejlődés. Jó lenne, ha — mint régen — kisebb csoportokban is dolgozhatnánk. mert például egy negyvenes létszámú osztályban félév vége felé sem feleltethettem még mindenkit.

— Hogyan fogalmazná meg, hogy mit jelent a Bajzához kötődni, mi az a bizonyos „iskolai szellem"?

— Rengeteg olyan kolléga van, aki itt diákoskodott. mikor elkezdtem a pályát. A folyamatosság így biztosított. Nehezen tudok erről beszélni. mert inkább kívülről lehet ezt meglátni. Diákjaink — összehasonlítva más iskolákkal — fegyelmezettebbek. rendesebbek. Nemzedékek kötődnek ehhez az alma materhez, ez adja meg a közös alapot.

Tanulóból — nevelő

Valamikor Kepics tanár úr tanítványa volt Bodonyi- né Balogh Erzsébet, aki most kolléga. Történelmet és oroszt tanít, szrencsésnek érzi magát, hogy régi gimnáziumában állhatott a katedrára.

— A debreceni egyetemen végeztem 1982-ben. Éltem az alkalommal, s visz- szajöttem. Már diákként éreztem, amit most már tudok: a tantestület jő közösség. Sok segítséget kaptam az induláshoz noha közben gyesen voltam, nagyobb kiesést nem jelentett a gyermeknevelés. Számítottak rám, még a diákok is körülfogtak. mikor visszajöttem év elején: tartok-e

szakkört, s ha igen. milyet?

Persze furcsa volt visz- szajönni volt iskolámba. Fegyelmezési problémáim fiatal korom ellenére sem voltak, tanítványaim elfogadtak, szeretem munkámat.

— Sokat beszélnek az iskolai pályakezdés nehézségeiről. Okozott-e ez valami gondot?

— A szüleimnél lakom férjemmel, kétéves kisfiámmal. [gy nem érezzük különösebben az anyagi problémákat. Szokatlan volt a kisvárosi légkör is, az egyetemi városhoz képest szegényesebb kulturális kínálat. De közel van Pest, s gyakran élünk a főváros lehetőségeivel. S a tekintély? Nem akkora a pedagógusoké, mint régen, de azért egy ekkora településen még jobban megmaradt.

— Van-e lehetősége kísérletezésre, az oktatási tör. vény kínálta függetlenség gyakorlására?

— Nyelvszakosként igazából nyelvi laborra volna szükség, de ez nincs. A történelmi fakultáció már nagyobb „játékteret” kínál. Nincs tankönyv, öntevékeny formában készülnek a résztvevők. Persze, kevés az alapóraszám, a túlterheltség is komoly gondot jelent, de a legérdeklödőbbekkel komoly eredményeket lehet felmutatni.

A harmadikos

Kaszás Mónika talpraesett, nem ijed meg a saját árnyékától. Harmadikos tanuló. az iskola KISZ-titkára.

— Selypi vagyok, onnan

járok be naponta. Szeretem az iskolát, különösen az önállóságunk vonzó. A tanárok partnereknek tekintenek bennünket, van beleszólásunk szinte mindenbe. Persze el- - ső a tanulás, a fegyelem, de ez nem öncélú szándék: a

mi érdekeinket is szolgálja, hogy minél magasabb legyen a színvonal.

— Szabadidőnk nagyon korlátozott. Ez azért fájó néha. mert érdekes programok. foglalkozások várnának délutánonként. A követelmények reálisak, de egyre többet kell tenni, hogy megfeleljünk azoknak.

— Egyik fő vonzerő mostanában a számítógép. Sokaknak otthon is van. Akad. aki még a tanárait is lepipálja a programkészítésben. Többen még lázasan is képesek bejönni, hogy a készülék elé ülhessenek.

— S a hagyományos diákélet, teljesen le kell mondanotok róla?

— Á, nem! jól érezzük itt magunkat, csínyek is előfordulnak. Bizonyára a felnőttek közül mindenki őrizget magában élményeket, de mi sem vagyunk komolyabbak. mint a régiek.

Túl o tűzkeresztségen

Elsős diák Sebestyén Zoltán. Már túl van az első tapasztalatokon, tudja, mit jelent az iskolához tartozni. Szívesen beszél élményeiről. amelyek egyáltalán nem riasztóak.

— Szüleim meséltek már a Bajzáról, ők is itt végeztek. Most mindketten mérnökök. Ezenkívül láttam Rohács Tibit tavaly a televízióban. amikor megnyerte a Ki miben tudóst. Ezek miatt találtam vonzónak az iskolát. Az átlagom 4.9 volt. továbtanulni is szeretnék, ilyen elképzelésekkel jöttem.

— Mit mondtak szüleid az itteni életről, milyen emlékeik maradtak?

— Sok élményük volt. közösen fociztak a tanárokkal, általában jó hangulatról, de magas követelményekről szóltak ezek a történetek.

— Az első hóniapok tapasztalatai?

— Eleinte nagyon nehéz volt megszokni a légkört, sok tanulnivalónk akadt. De az osztály közössége átsegített bennünket az első nehézségeken, már túllátunk a könyvszabta határokon. Járunk közösen kirándulni, kezdünk' összerázódni.

♦

A kép lassan kezd kirajzolódni, a szemlélő megérti a Bajza „titkát”, amely nem is olyan nagy rejtély. Olyan fogalmak húzódnak meg mögötte, amelyek talán elvontan csengenek : színvonal, fegyelem,

önállóság és felelősség. Ezek azonban az iskola minden tanára és diákja számára a mindennapok meghatározói.

S ez a szellem valóban kötelez. így válik rangos intézménnyé a Bajza József Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola.

Gábor László

A reformkor irodalmi életének egyik vezéralakja Heves vármegyei középbirtokos családból származik. Gyöngyösön és a pesti piaristáknál tanult, majd Pesten és PozsonvbanVfoIytatott jogi tanulmányokat. Ügyvédként nem helyezkedett el. kizárólag az irodalomnak élt. Müveiben a polgárosodás szószólója volt. szembeszállt a feudális tekintélytisztelettel.

1837-től az akkor megnyílt pesti Magyar Színház igazgatója. A szabadságharc éveiben Kossuth hírlapja és a Futár című napilapok szerkesztője. 1851-ig bujdosásra kényszerült. Élete utolsó évei. ben műveit sajtó alá rendezte. Merengő. érzelmes hangú lírájával iskolát, az úgynevezett almanachkölte- szetet teremtette meg.

Farkas Kálmánná: Fő

célkitűzésünk a munka- fegyelem erősítése

Kaszás Mónika: Értünk van a követelményrendszer

Sebestyén Zoltán: Flleinte nehéz volt

__

(

Fotó: Szántó György)

Idézetek Bajza József munkáiból, gondolataiból

Szeresd hazád’ és nyelvedet E két legdrágább kincsedet (Gondolat — töredék)

Hol nem Ígér a beszéd

sikert.

Lehet hallgatni: ám. ha

szólni kell,

■Mást nem szabad, mint

lelkűnknek hitét. (Deák Ferenchez. 1845)

Kritika kell közöttünk, meg nem kérlelhető és kemény kritika, de részreháj- latlan. de igazságos. Ki kell irtanunk a hízelkedés, a

szolgai csúszás lelkét, ledön. tögetnünk szobrait a bálványozásnak, elrezzentenünk a lelketlenséget, kimutagatnunk egymás vétkeit, botlásait, kimutogatnunk az utat. melyen nagy nemzetek példájaként a tökély magas pontjához vergődhetni. Ha m; barátainkat, rokonainkat, mint eddig csak ölelgetjük; hitsor- sósainkat addig dicsérgetjük. nagyjainknak csak hízelkedünk. bókolunk; ellenségeinket csak üldözzük, s a jót bennök is elismerni nem tanuljuk, s nem akarjuk; ha

Kepics Ferenc: Nemzedékek kötődnek ide

Bodonyiné Balogh Erzsébet: Szerencsém volt. visszajöhettem