Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-29 / 281. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. november 29., szombat }. KATONAI PÁLYÁRA IRÁNYÍTÁS Országosan második helyen Heves megye Évek óta visszatérő és örökös feladat a fiatalok pályára irányítása, mert kell az utánpótlás az élet minden területén, s az sem mellékes, milyen felkészültséggel, ismerettel vág neki egy- egy fiatalember a jövőjét megteremtő mesterségnek. A civil foglalkozásokhoz hasonlóan a hadsereg, a fegyveres erők is keresik a hivatásos utánpótlást. mert nyílt titck, hogy ezeknél a szerveknél kevesebb a tiszt, a tiszthelyettes, mint ameny- nyit igényelne, foglalkoztatni tudna a „sereg”. Ráadásul eléggé tartózkodó az ifjúság, sok mendemonda idejétmúlt, mondható úgy is: hamisságok megtorpanásra késztetik azokat a gyerekeket is, akit kedvet, hajlandóságot éreznének magukban a haza védelmére, a szent és szép hivatás ellátásához. Az igaz, a fegyveres szolgálat egy életen át kemény követelményeket támaszt a jelöltek elé; fegyelmet. a parancsok maradéktalan teljesítését, az állandó önképzést, politikai elhivatottságot minden körülmények között. Hogyan állunk ezen a területen Heves megyében ? Mit tesznek szűkebb hazánk illetékesei hogy a fegyveres erők hivatalos állományának utánpótlása biztosítva legyen? Ezekkel a kérdésekkel kopogtattunk be Bállá Sándor alezredeshez, a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság katonai pályára irányító főtisztjéhez. — Nem rendelkezünk nagy múlttal. Pontosabban fogalmazva, tizennégy éve folyik ebben a szervezett formában a katonai pályára irányítás — mondotta a főtiszt. Nehéz a feladat, mert sokan nem ismerik, vagy félreismerik célját, témáját, s az igazságot meg kell ismertetni a gyerekekkel és a szülőkkel. Elsősorban az iskolák felé nyitottunk. Felhasználjuk az osztályfőnöki órákat és a szülői értekezleteket a katonai pálya szépségeinek és a kollégiumi élet bemutatására. Laktanya- és katonai kollégiumi látogatásokat szervezünk, ahol az általános iskolások saját szemükkel győződhetnek meg a valóságról, az ottani élettel. követelményekkel és juttatásokkal ismerkedhetnek. Kiállításokat. múzeumokat látogatunk velük, hogy felébresszük a haza szenetete iránti vágyat a fiatalokban. Katonai kisfilmeket vetítünk, különböző vetélkedők szervezésében veszünk részt. Azon munkálkodunk, hogy működési területünkön Heves, Borsod megye és a főváros egyes kerületeiből az egri Lenkey János Honvéd Kollégium létszámát biztosítsuk. — Kik lehetnek lakói ennek a kollégiumnak? — Azok az általános iskolások, akik a nyolcadik osztályt elvégezték és kedvet, tehetséget éreznek a katonai életpálya iránt, s vállalják dolgozó népünk hivatásos fegyveres szolgálatát. Szükséges a magyar állampolgárság, az egészségi alkalmasság, alkati rátermettség, az előírt tárgyak; magyar nyelv és irodalom, történelem. matematika, fizika és orosz nyelv osztályzatait figyelembe véve legalább jó tanulmányi eredmény. Azonos feltételek esetén előnyben részesülnek a nagycsaládos fizikai dolgozók gyermekei, az egyedül álló szülő által eltartottak. az állami gondozottak, a fegyveres erők és testületek hivatalos állományú tagjainak gyermekei. A kollégiumban teljes és ingyenes az ellátás. Zsebpénztől és tanulmányi eredménytől függően tanulmányi pótlék is jár a gyerekeknek, akik térítésmentesen megszerezhetik a hivatásos gépjármű^ vezetői jogosítványt is. Ide tartozik még az is, hogy folytatunk beiskolázást Szolnok, Tápiószecső, Szabad- szállás, Debrecen, Vác, Orosháza és a fővárosi tiszthelyettes képző szakközépiskolákban is. — Milyen propagandát fejtenek ki a középiskolákban? — Látogatásokat szervezünk részükre a katonai főiskolákra. Videofelvételeket és katonai témájú filmeket vetítünk. Kiállításokat rendezünk. 1987-ben létre hozzuk Egerben a haditechnikai parkot és a pályára irányítási kabinetet a katonai kollégium területén. — Hogyan segítenek ebben a fontos mnkában a tantestületek? — Örömmel mondhatom, hogy minden tőlük elvárható segítséget megadnak részünkre. A már említett programokat megszervezik és végrehajtják. Ennek is köszönhető, hogy az 1985— 86-os tanévben úgynevezett „tervteljesítésünkben” országosan második helyre kerültünk a megyék rangsorában. illetve összevetésében. Persze ebben a sikerben nagy sgítségünkre voltak az alakulatok tisztjei, a helyi KISZ-, úttörő- és Ifjú Gárda szervezetek vezetői is. Felettes szerveink elismerik ez irányú tevékenységüket. Pénteken például kitüntették, jutalomban részesítették a legjobbakat. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetést kapta Szabó Gyula (Gyöngyös, Vak Bottyán Szakközépiskola igazgató- helyettese), ezüst fokozatát Kepics Ferenc (Hatvan, Bajza József gimnázium tanára), Scitovszky Sándor (Gyöngyös, Mátra Művelődési Ház munkatársa) kapta, míg bronz fokozatát Koós Józsefné (Eger. 5-ös Számú Általános Iskola igazgatója) vehette át. Miniszteri elismerésben részesült Bujdosó Sándorné (Eger 3- as Számú Általános Iskola). Emléktárgyat kapott a minisztertől az Egri 9-es Számú Általános Iskola tanári kollektívája.... — mondotta befejezésül a főtiszt. Fazekas István Állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési szolgáltatási díjak A Mezőgazdasági és Élei“ . mezésügyi Minisztérium közzétette az állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési szolgáltatások rögzített hatósági formába tartozó díjtételeit és azok alkalmazásának feltételeit. Megállapították a magán- gyakorlatot folytató állatorvosok által felszámolt díjakat is: ezek a legutóbb 1962-ben megállapított ösz- szegekhez képest átlagosan 25—30 százalékkal emelkedtek. Nem változnak a kedvtelésből tartott állatokkal kapcsolatos díj tételei: ezeket ugyanis 1981-ben, a többi állattól elkülönítetten, szabályozták. Közzétették a szolgáltatások térítési összegét a munkaszüneti napokra. valamint az este 9 és reggel 5 óra közötti időszakokra is. A díjakat a MÉM-értesítő 20. száma közli. KIS ÜZEM, NAGY LEHETŐSÉGEK Egy vásárlás, s egy sor remény Lapunk hasábjain nemrégiben adtunk hírt arról, hogy az egri Finomszerel- vénygyár megvásárolta az egri Fém- és Elektromechanikai Szövetkezet péter- vásári üzemegységét. Kétségtelen, a döntés jelentős volt, raárcsak azért is, mert mindkét részről sokat remélnek ettől. Miben bíznak az érintettek, mit várnak a jövőtől? Erre kerestük a választ a helyszínen folytatott beszélgetésekkor. Az igazat megvallva, a nagyközség szélére szorult üzem nem nyújt valami vigasztaló látványt. Kopott, megfakult cégtábla, szétszórt, cseppet sem modern, földszintes épületek sora. Találomra nyitottunk be az egyikbe, ahol az asszonyok éppen a csavarhúzók nyele- zését végezték. Hogy mire számítunk a jövő esztendőtől? — kérdez vissza Bojtos Lászióné. — Legfőképp arra, hogy ha a bervaiak átvesznek minket, akkor mindig lesz anyag, így folyamatosan dolgozhatunk, nem kell állni. Ennek következtében pedig nyilván több lesz a pénzünk is. Tizenkét éve vagyok itt. az órabérem 17 forint 60 fillér. Nem tudom ugyan, hogy mit kell majd csinálnunk, de úgy gondolom, az órabér csak-csak emelkedik majd. Ebben egy véleményen vagyunk a többiekkel. — Úgy tudom, önök már tapasztalatokat szereztek a gyárban is . .. — Igen én például három hónapig voltam amolyan betanuláson a Bervában. Jól kerestem, ráadásul az ottaniak nagyon sokat segítettek. elmagyaráztak mindent, egyszóval rendesek voltak. Jól éreztük magunkat. — Szerintem is az volt itt az egyedüli gond — mondja Szántó Györgyné szitaszövő —, hogy töhb alkalommal tétlenségre voltunk kárhoztatva, minthogy nem volt anyag. Nem szorongunk. bár tudjuk, a követelmények ezentúl magasabbak lesznek. Dolgozni mindenhol kell. . . Az egyik csarnokban találkozunk össze Varga János beállítólakatossal. — Az az igazság — gondolkodik el —. hogy a mi részlegünk mór ez idáig is kapcsolatban állt a finomszer e 1 vén y gy á r iakika 1, Egy hosszú távú szerződés keretében béreltük a gépeket és a hűtőgépkompresszorokhoz gyártottunk különféle alkatrészeket az egrieknek. Régóta szóbeszéd tárgya volt ez a dolog, örülök neki, végre tényleg bekövetkezett. Ideje volt, hiszen sokan elmentek már innen, főként a pénz miatt. Ügy hírlik, felfejlesztik majd a létszámot. azaz lesz munkalehetőség. Ez jó. hiszen a községből így kisebb lesz az elvándorlás, nem kell majd ingázni. marad szabadidő bőven. — Említette, hogy a korszerűsítés sem elhanyagolható .. . — Nem bizony. Üj masinákra van szükség, mert a géppark meglehetősen elavult. Feltételezem, hogy a dolgok anyagi oldala is előnyösen módosul. Jelenleg 29 forintos órabérrel, körülbelül 5880-at viszek haza. Ez persze nem rossz . .. Nálunk a gépmunkásállomány nincs úgy megfizetve, mint a Bervában. Reméljük, most majd valamelyest közelebb kerülünk hozzájuk, főleg ha géemkára is nyílik lehetőség. A munkafegyelemben bizonyára nagyobb szigor lesz. de ez nem baj. Akinek nem felel meg. elmegy. A gárda így jobban összeforr- 'hat maid. — Azt hiszem, a körülmények sem a legmegfelelőbbek pillanatnyilag ... — Ha végigment az üzemen. látta . . . Feltétlenül kell, hogy kielégítőbb feltételeket teremtsenek meg. csakúgy, mint a szociális ellátottság javítása. Talán ezentúl nem 5—10 fokban dolgozunk telente. talán az öltözők is kulturáltabbak lesznek. Arról már nem is szólva, hogy az üdültetés magasabb színvonalú lesz. Nos, és nem utolsósorban... Az itt tevékenykedők szakmailag is előreléphetnek, fejlődhetnek. A munkásokkal folytatott eszmecseréket végighallgatta Ungi László, az üzemegység vezetőhelyettese is. — Magam sem tudnék mással előhozakodni — feleli —. mint azzal, hogy egy sor területen rohamos előrejutást várok. így például a gazdálkodási, a szociális, az anyagi szféráiban egyaránt. Véleményem szerint a legdöntőbb gondot az jelentette. hogy az embereink keresete nem úgy alakult, mint azt joggal kívánták volna. A béralapot nem emelhettük önkényesen, pedig a szövetkezet vezetői mindent megtettek azért, ■hogy jobb helyzetet teremtsenek. Most egyfajta felfokozott érdeklődést lehet megfigyelni. Tény persze az is. hogy mindnyájan tisztában vagyunk azzal: egyik napról a másikra nem lehel 180 fakos fordulatot elérni, magyarán nem leszünk már holnap olyanok, mint a bervaiak. Először nekünk kell valamit letenni az asztalra, nekünk kell bizonyítani. Végh István, a nagyközségi pártbizottság titkára még csak rövid ideje került a jelenlegi beosztásába, így első „leckéje- volt az egész települést megmozgató eseményben való részvétel: — Talán furcsa, de Péter- vásárán sem a felszabadulás előtt, sem azóta nem volt fejlett ipar. Ennék ellenére nem kis számban léteznek itt olyan szakmunkások, akik az ipari követelményeknek is megfelelnek. Bizonyság erre. hogy például Sirokban, Egerben. Bor- sodnádasdon is tevékenykednek pétervásáriak. Ügy gondoljuk, alapvetően az ő érdekeiket szolgálja ez a mostani lépés. Azt sem titkoljuk. hogy Heves példája is a szemünk előtt lebeg, mert másfél évtizeddel az ottani Berva gyár telepítése után a helység városi sorba lépett. Ez a dolog lényegében csak a kezdet a nagyközség fellendítését célzó vállalkozásaink közül. A gáz- és vízhálózat fejlesztése, az egészségügyi létesítmények kialakítása óriási erőfeszítéseket követel meg. Ha minden az elképzeléseinknek megfelelően alakul. akkor Kócza Imre ezekhez lassan-lassan meglesz a legfontosabb, mégpedig a gazdasági alap. Kócza Imre, az egri Fi- nomszerelvénygyár vezér- igazgatója. országgyűlési képviselő: — Először is hadd említsek néhány számadatot A VI. ötéves terv folyamán a termelésünk 55 százalékkal növekedett, méghozzá úgy. hogy a létszám ugyanakkor 5 százalékkal csökkent. Jelenleg mintegy 500 emberünk tevékenykedik a vállalati gazdasági munka- közösségekben. A mostam ötesztendős periódusra is ilyen ugrásszerű fejlődést határoztunk el. Az autóbuszoknál használt aitónyitó- berendezésünkből is többet állítunk majd elő. egészen pontosan az eddigi mennyiségnek a két és félszeresét. Az évi 400 ezer hűtőgépkompresszor helyett pedig 500 ezret szeretnénk csinálni. Ha a forintokat nézzük: Az idén 1 milliárd 900 milliót produkálunk, 1990-re viszont — remélhetőleg — 2,5 milliárdot. — Ha jól értem, akkor itt. Pétervásárán is a bővüléshez keresték a lehetőséget... — Pontosan. Egyfelől adódott ez a telep, amelynek a termékei nem voltak korszerűek. amelynek rendelés- állománya nem volt hosz- szabb távra megalapozott, ráadásul a szövetkezet nem rendelkezett a fejlesztésekhez szükséges pénzeszközökkel. Másfelől ott voltunk mi. akik éppen ilyen lehetőségre vártunk. Létrejött hát o szerencsés találkozás ... — Ezek szerint önöknek nem kevés pénzt kell ide befektetniük . . . — 12 millióért vásároltuk meg az üzemet, s a jövőben még 23-at költünk majd rá. Ebből 15 milliót már az 1987-es évben. A meglévő temékeket fokozatosan felváltjuk majd korszerűbbekkel. azaz kompresszor-, és pneumatikus alkatrészekkel. A 80-as esztendők végére az itt dolgozók létszámát — az eddigi UO-röl 160-ra növeljük. még később 250-re. Az előbb említett 15 millió forintból oldjuk meg a fűtést, illetve az épületek felújítását. a szociális szféra javítását. Azt már most ígérhetem. hogy becsületesebb munka esetén a boríték is vastagabb lesz. Szükség is van erre. ugyanis a szövetkezetben ez idáig 54 ezer forint volt az évi keresetszint, nálunk viszont 75 ezer. Január 1-től tehát mindenkinek lesz feladata, s az itt dolgozók — természetesen — hozzák magukkal az ed- dig megszerzett jogaikat is * Minden olyan téren, ami az üzemünkkel összekötődik, a * község előrehaladását is támogatjuk. Ennek első megnyilvánulása lesz. hogy „beszállunk” a gázvezetéképi- tésbe. Láthatja tehát, olyan vállalkozás ez, amely nem kis eredményekkel kecsegtet.. . Sárhegyi István Bojtos Lászlóm* Szántó Györgyné Varga János Vngi Lászln Végh István (Fotó: Köhidi Imn
