Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-27 / 279. szám

4. Ik "wl Mf NÉPÚJSÁG, 1986. november 27., csütörtök Vidám találkozé, telt házzal A színpadon: Boncz Géza (Fotó: Gál Gábor) Egy esztendeje annak, hogy létrejött a Megyei Mű­velődési Központ és a He­vesi Szemle Galériája. amelynek a megyei pártbi­zottság oktatási igazgatósága adott otthont. Az egyes kiállítások komp­lex jellegű megnyitói mindig szép számú közönséget von­zottak. s a tárlatok látoga­tottsága is arra utalt, hogy a művészetbarátok megked­velték a kezdeményezést. Az anyagi gondok azonban sokáig kísértettek. Ezek fel­számolására szerveződött az a közös fenntartás, amely­ben az MMK-hoz, az Ól­hoz csatlakozott a Heves Me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat, a Mefag, a Finomsze- relvénygyár, a Mátravidéki Fémművek, az Egervin, a Technolux Ipari Szövetkezet, a Parádi Üveggyár. Az egyes cégek — a megkötött szer­ződések előírásai szerint — közművelődési programokat, műsorokat, a művészet va­lódi értékeinek házhoz szál­lítását remélték, kérték. A hatékonyan munkálko­dó társadalmi vezetőség rög­vest valóra váltotta szavát. A 95 esztendős Kastaly Ist­ván képei az egri seregszem­le után eljutottak a HÁÉV- hez, a siroki v művelődési házba, hogy azok rangos ér­tékeit megcsodálhassák a kétkezi munkások is. Kocsis Árpád művei hamarosan a borkombináthoz kerülnek. Ehhez a „nyitányhoz” kap­csolódott az MMK és a lo- lyóirat miniszínpadának no­vember 24-i, este nyolc órai előadása is. amelyre az ál­dozatkész üzemek dolgozói kaptak — viszontszolgálta­tásként — meghívást. Eljöttek mindnyájan, így aztán a Vidám találkozás című. szórakoztató hangolt- ságű produkció telt ház előtt zajlott. Azok voltak ott, akik ki­kapcsolódni, felüdülni vágy­tak. s jó érzés leírni, hogy nem távoztak csalódottan, hiszen a pódiumra lépő mű­vészek nemcsak sejtették, hanem tudták is, hogy mit kell nyújtaniuk. Boncz Géza a tőle meg­szokott szinttel ajándékozta meg a kétségkívül hálás kö­zönséget. Humora nemcsak hagyományos ízekben bővel­kedett. hanem a közéleti töl­tést sem nélkülözte. Vastaps méltatta Lőrén Lenke, érdemes művész gonddal összeválogatott blokk­ját is. amelyet Körmendi Péter értő zongorajátéka tett még élvezetesebbé. Különös­képp tetszett a szellemesen felbukkanó önirónia, a mér­téktartóan érvényesülő pa- rodisztikus szándék. Kár. hogy a nevettetés műfajának képviselői kevés önálló est­tel lepik meg azokat, akik nagyra becsülik teljesítmé­nyüket. Egy biztos: ez alkalom­mal olyan népes tábor ko- vácsolódott. amelyre máskor is számíthatnak a vendéglá­tók. A folyóirat olvasóiként, a galéria barátaiként. Ezért a szellemi nyeresé­gért születtek azok a mecé- nási alapállású megállapo­dások. Szerencsére nem hiába .. . Pécsi István Úttörők szavalóversenye Gyöngyösön (Tudósítónktól): A gyöngyösi városi úttö­rőház Móra Ferenc Gyer­mekszínpada az idén hato­dik alkalommal rendezte meg a város és környéki úttörőcsapatok minősítő sza­valóversenyét. A városi út­törőházban 18 általános is­kola képviseletében 120 pi­ros nyakkendös pajtás vett részt a minősítő versenyen. akiknek tanáraikon kívül szüleik is szurkoltak. A zsű­ri a szabadon választott ver­sek elmondásánál a mű választását, szövegmondás pontosságát, értelmezés he­lyességét és a beszéd tiszta­ságát előadás művészi ha­tását értékelte. Az utóbbi évekhez képest népes szá­mú úttörő versmondó közül 15-en szereztek arany, 16-an ezüst, 22-en pedig bronz mi­nősítést. Püspöki Győzőnek, a Mó­ra Ferenc Gyermekszínpad vezetőjének elmondása sze­rint a minősítőn kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a következő diákok: Ferencz Andrea Gyöngyössolymosi Általános Iskola. Berecz Zsófia, Kiss Zsuzsanna gyön­gyösi 1-es iskola pajtásai. A 4-es Számú Általános Isko­la úttörőjét Körösi Ágotát és a gyöngyöstárj án i Nagy­falusi Editet színvonalas elő­adásuk alapján a zsűri kü­lön tárgyjutalomban is ré­szesítette, melyet Barna Ist­vánná, az úttörőhöz igazga­tója adott át a pajtásoknak. Korcsog Béla MATUZ GÁBOR: Védtelenül Sötét, borús éj. Keményre fagyott, frissen hullott hó teszi egyenletessé, egyfor­mává a házakat, kerteket, az utcákon szabadon kóborló szél jégkristályokat ragad magával céltalan útjaira. Az­tán egy pillanatra előbuk­kan Földünk hűséges kísé­rőjének kerek, sárga arca. fény önti el a tájat, a hó­lepel könnyedén veri vissza az éjszaka ellen intézett erőtlen támadást, és a feke­te hideg zavartalanul ural­hatja tovább a terepet. A konyhakertbe félig be­ékelt masszív, fából ácsolt épületből apró zajok szű­rődnek ki. Ijedt, izgatott hangok egymást keresztez­ve. meghaligatás nélkül száll- dosnak és hullnak a föld­re megértetlenül. — A fő — tégla — épü­letben lámpa gyullad, az ud­varra kitörő világosság a hóba rajzolja az ablakkere­tet és egy magas, erős fér­fi körvonalait. Az árnyék a hajába túr, lehajol, lavórt húz elő, vi­zet löttyint bele, vadul dör­gölni kezdi magát. Üjabb árny jelenik meg, alacsony, tömzsi asszony, hosszú haj­jal, fürge mozdulatokkal. Látni, ahogy összehajol­nak. a nő mond valamit, a férfi az órára pillant, bólint. Nyílik az ajtó, eddig is­meretlen férfi árnyéka a ha­von. kezet fog a háziakkal. A lámpa kigyulladásával szinte egy időben a faépület­ben megszűnt a neszezés, suttogás, a szél megtorpant, a beálló csend félelmetessé sűrűsödött. A vendég kezében kés vil­lan. indulni akar, de a há­zigazda határozott mozdu­lattal visszatartja. Ismét nyílik az ajtó. haj­lott hátú alak vetül a hóra. kézfogás. Az újonnan érke­zett mozdulatai idegesek, kapkod óak. Mielőtt elindulnának, fel­hajtanak egy-egy féldecit Megborzonganak. Borzongá­sukban benne van az előt­tük álló feladat gondolata is. ezé a véres hagyományé. Kilépnek a verandára, va­laki felkattintja a külső vi­lágítást, a sötétség újabb te­rületről kényszerül vissza­húzódásra. számára ez már a vég kezdete. Hajnalodik. Remegő testek verődnek a faház itt-ott már korhadó falához. A menekülni aka­rók tehetetlensége. Jövőnél­küliség. Három pár csizma gyűri csikorogva a havat, ösvény keletkezik háztól-házig. Az élen haladó halkan megnyit­ja a faház nehéz, vasalt aj­taját, bal kezében elemlám­pa, a mögötte állónál kés. hátul, ugrásra készen, a harmadik. Kattan az elemlámpa. A padlón, félelemtől reszketve, megnémult torokkal, két ha­talmas disznó bújik egymás­hoz MEGINT GYÖNGYÖSÖN Ahány kép, annyi virág A virágcsendéletek festő­je. jelenthetjük ki minden fenntartás nélkül, ha végig­nézzük Séday Éva kiállítá­sát a gyöngyösi Diósy Antal Teremben. Nincs ebben sem. mi meglepetés, hiszen ké­peit már láthatták a mátra- alji település lakói és a más­honnan érkező érdeklődök. Mindig is a virág vonzotta a leginkább a festőt. Tulajdonképpen nem is a virágokat örökíti meg a vász­nain. Ha bármelyik képét elemezzük, egyiken sem ta­láljuk meg azt a virágot, ami maradéktalanul olyan, mint amilyennek ábrázolta, ahogy kikerekedik az ecset alól. Virágok ezek. félreis­merhetetlenül azok. még azt is megkockáztathatjuk, hogy ez őszirózsa. amaz kála vagy ... ? Vagy melyik vi­rág volna mégis? Nem lényeges. A hangulat a lényeg, amit ezek a vásznak hordoznak és kifejeznek, illetve tolmá­csolnak. Ez a hangulat a jó közérzetből táplálkozik. a szépet jelzi, azt. hogy az élet tele van derűs percekkel és órákkal. Aki nem akarja magát kivonni a valóság ha­tása alól. az léDten-nyomon azokkal a jelenségekkel ta­lálkozik. amelyek azt sugall­ják. hogy élni szép, élni jó. Más sem kell ennek a kö­vetkeztetésnek a megfogal­mazásához. mint látó szem es halló fül. Igaz. meg va­lami: higgyük el. hogy amit látunk és hallunk, az jó is. szép is. Tehát: akarjunk kellemes hangulatot magunk körül. Nem olyan magától érte­tődő életfilozófia ez. hiszen a valóság olyankor nem kis bánatokat és fájdalmakat is kiró mindannyiunkra. De — ezekkel együtt is érdemes és jó — élni. Séday Éva vásznai ezt az üzenetet hordozzák. A „szál­kás” ecsetvonások ugyan nem adják vissza a virág részleteit, és a közvetlen környezet finomságait sem. A vázát vagy a virágtartó edényt is inkább csak sejt­jük. mintsem felismernénk Azt is el lehet képzelni, hogy egyetlen valóságos cso­kor variációit, átrendezései sorakoztatják fel a képek. Valamennyinek ugyanazok a jegyek a jellemzői, a sö- tétebb háttérből mindig ki­emelkedik néhány fehér szi­rom. amely így a kép kö­zéppontját jelöli és egyben a tisztaság, az öröm hordo­zója is. Végül az juthat az eszünk­be. hogy: „Aki a virágot sze­reti, az . ..” Tulajdonképpen nagyon szimpatikus életfilo­zófia sugárzik Séday Éva ke­peiből. Ezzel akar hatni ránk. G. Molnár Ferenc Kincskeresés Országos gyermekkönyvhét — november 28—december 5. A rádióban nemrégiben Weöres Sándorral és felesé­gével. Károlyi Amyval be­szélgetett valaki gyermekko­rukról és gyerek verseikről. A rádiós megkérdezte Weö­res Sándortól, mikor irt ver­set először. — Két- vagy hároméves koromban már afféle kis mondókákat szereztem. El is ritmízálta az egyi­ket. amelyben újra meg új­ra a Zeppelin szó tért visz- sza („Zeppelin, csórna-csó­rna”). Ha figyelünk a gye­rekeinkre, mi magunk is följegyezhetünk hasonlókat, már csak az a kérdés, hogy lesz-e belőlük Weöres Sán­dor vagy sem. Inkább nem. mint igen, de olvasó min­denkiből válhat. Gyermeke­ink azonban ahogy nőnek, egyre kevesebbet olvasnak manapság. Áttérnek a kép­regényekre — igen sok gyer­mek- és ifjúsági lap azt is kínálja nekik —. a hang­lemezekre. a magnószalagok­ra. s újabban a videoka­zettákra. Kilenc esztendeje fölis­merték, hogy a könyvekre jó lesz vigyáznunk hogy amikor elérkezik a kará­csony előtti nagy ajándéko­zás ideje, jó lesz a könyvek­re külön is fölhívni a szü­lők. a gyerekek figyelmét. Az idén ugyanis már kilen­cedik alkalommal rendezik meg az országos gyermek- könyvhetet. Az ajánlat: hu­szonnégy mú. amelyből öt verseskönyv, a többi pedig mese, történelem, ismeret- terjesztés. A verset tehát még mindig nagyon fontos­nak tartja a magyar könyv­kiadás Nem is tudom el­képzelni másként: az óvo­dásoknak, a kisiskolásoknak ebből az ősi világból kell elindulniuk. Ha a könyves­boltokat, az újságos pavilo­nokat járjuk, minden ünnep­re, minden évszakra verses leporellókat kínálnak ne­künk. s bizony a nem ol­vasó szülő sem sajnálja ar­ra a pénzt, hogy a gyereké­nek vegyen belőlük. Csak később szokik le róla. Az ilyen-olyan üzleti vállalko­zók leporellói azonban a legtöbbször elképesztő kla­panciákat tukmálnak ránk. a szülők pedig igazi vers­ként olvassák őket estén­ként elalvás előtt a gyere­keiknek. (Pici koromból én is emlékszem egyre-kettö- re.) Az a baj, hogy beléjük is ragadnak. Nos. a gyer­mekkönyvhét verses kínála­ta kivételes — igazi irodal­mat nyújt S ha a többi könyvet néz­zük, akkor is csak jót mondhatunk. Móra Ferenc Kincskereső kisködmönét immár huszon­nyolcszor jelenteti meg a róla elnevezett ifjúsági könyvkiadó. A klasszikusok­ból ugyanis sohasem elég. Sütő Andrástól, az egyik legnagyobb mai magyar író­tól pedig az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó kínál mese­játékot Kalandozások Ihaj- csuhajdiában címmel. A ter­mészet kifogyhatatlan vilá­gáról Schmidt Egon egyszer­re két könyvet is irt: az Ezer ágán ezer fészek című védett madarainkról, A ma­dáretető vendégei pedig a madarak téli gondozásáról szól — mind a kettő örök tárgy, jó, hogy ismét ilyes­mit adhatunk gyermekeink kezébe. Az állatókról még egy mú jelenik meg: Vargha Béla Kisállatok a lakásban című könyve. Történelmi, zenei, művészeti könyvek egészítik ki a kínálatot. Hogy ez a huszonnégy mű sok vagy kevés, nem tudom megítélni. Természetesen ar­rafelé hajlok, hogy nem elég. Igaz a téli könyvvá­sárra még külön is ajánl könyveket a Móra Kiadó. A Móra Kiadó, csak a Móra Kiadó. Igen. Az országos gyermekkönyvhétre, amely elnevezés kissé hangzatos, a többi nem rukkol ki szinte semmivel. Tudniillik gyermekeinkről van szó. F. L. A harmadik címmel kiállítás nyílt a Fia­talok Fotóművészeti Stúdió - jának anyagából az Ernst Múzeumban. Képeink a ki­állításon készültek. Lengyel Gábor: Vagyunk . . . A nevelőotthon életéből című sorozatból Tamás Katalin: Poszter (Hauer Lajos reprodukciói — KG)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents