Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-22 / 275. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. november 22., szombat 3 fl •tT" Ape, a Hol a kvartett föl muzsikál MESTERLEVÉL 1923-BÓL Három falu cipésze Az 1923-ban kiállított mesterlevél (Fotó: Szántó György) Három falu cipésze. Talán ez az egyik legjellemzőbb meg­állapítás a boconádi Simon Alajosról. A nyolcvanöt eszten­dős kisiparos hosszú-hosszú éveken át készítette a lábbe­liket, s tán már a számát sem tudja, hány és hány pár cipő került ki a keze alól. Az idős mester még ma is dolgozik. Beszélgetésünkkor arra kértük, elevenítse fel kicsit a múl­tat, meséljen életéről, s arról a hivatásáról, amelyhez so­hasem lett hűtlen. — Itt születtem Boconá- don — mondja, a szüleim is itt éltek. Édesanyám csak a háztartásban dolgozott, édesapám viszont maga is cipészmester volt, s az ide­valósiak jól ismerték szak­tudását. Egyrészt tehát az ő hatására választottam én is ezt a hivatást, másrészt meg azért, mert úgy láttam, kel­lene a környékre még egy suszter. — A fogásokat, az isme­reteket hol sajátította el? — Otthon is -sokat megfi­gyeltem, de tanultam is kü­lönféle iskolákban. 1917-ben kaptam segédlevelet, aztán Miskolcra mentem, majd 1919—1920-ban Budapestre. Lényegében ekkor sajátítot­tam el az összes fortélyt. Egy esztendeig a fővárosban dolgoztam, mégpedig a Ra­pid Cipőgyárban. Ezt köve­tően — 1921-ben — végle­gesen hazatértem, önálló let­tem. — Nem lett volna kedve ottmaradni az élet „sűrűjé­ben”? — Hát. az az igazság, hogy valahogy meguntam az egé­szet. meg aztán a pesti lá­nyokkal sem voltam elége­dett. No. és a legfonto­sabb ... Egy alkalommal, amikor idehaza jártam — ha jól emlékszem, valami búcsún — megismerkedtem a feleségemmel. Falusi lány volt. úgy gondoltam, ő lesz az igazi, el is vettem. A krónikához tartozik az is. hogy 1923-ban megszerez­tem az iparigazolványt, az­az már több mint hat évti­zede. — Ügy hallottam. hogy hamarosan ismert, közked­velt ember lett. . . — Ez így igaz. A munká­mat nagyra tartották, meg­becsülték. Volt megrendelé­sem mindenhonnan, a föl­desúrtól, a paptól, a csend­őrségtől, a gyógyszerésztől. Akkortájt a Gosztonyi csa­lád volt itt a legfőbb föld- birtokos, ők is hozzám jöt­tek. S még ők is úgy szó­lítottak: mester úr. — Akkor jól ment az üz­let. . . — Jól bizony. Egy pár Cipőt 10—12 pengőért csi­náltam, egy pár csizmát 30 —32-ért. Nagy pénzek vol­tak ezek, hiszen egy mázsa búzát 20-ért adtak. Szerződ­tettem tanulókat is, s volt két segédem. A környező községekből is engem ke­restek fel. A tanyasi cselé­dektől is felvettem rendelést, s többnyire hitelbe dolgoz­tam nekik, a pénzt csak ké­sőbb hozták. Nagy segítség volt ez, így szerettek is. Ké­sőbb. amikor beindult a bolt. vettem 3 hold földet, jószá­gokat tartottam. — Katona csak rövid ide­ig volt . . . — Viszonylag igen. 1942- től 1945-ig Egerben. Később az oroszországi hadifogság jött. de a táborban sem volt rossz dolgom, mert csizmá­kat kellett készítenem. A koromnál fogva hamar ha­zaengedtek. s ismét folytat­hattam a szakmát. Persze a helyzet nehéz volt, az em­bereknek nem tellett új ci­pőre, így szinte kizárólag csak javításokat végeztem. 1959-ben beléptem a téesz- be. s ott, mint locsolómester tevékenykedtem, de csak az eredeti foglalkozás mellett, hiszen esténként készültek a lábbelik. — így van ez még ma is? — Részben. Most már csak javítok, új cipőket nem var­rók. Nem tudok már halad­ni a korral, az új „módikat” nem ismerem. Aztán az is igaz. hogy a gyárak olcsób­ban dolgoznak, a versenyt sem bírnám. De azért nem unatkozom, hozzák a repa- rálnivalót a helybeliek, meg a tarnabodiak. tarnaméral­ak. Nem is vihetnék más­hová. mert én vagyok az egyedüli cipész ezen a vidé­ken. — Ezek szerint nincs utánpótlás? — Sajnos, nincs. Mintha kicsit lenéznék a szakmát. Ma minden srác autószerelő meg ilyesféle akar lenni. Én nagyon szeretem, ez adta a kenyeremet, s ha még egy­szer elölről kezdhetném, új­ra csak ezt választanám. — Látom, a műhely fala­in ott függenek az okleve­lek . .. — Megkaptam már a Ki­váló Kisiparos jelvényt is, s — 1973-ban — az 50 éves kisipari munkásságért járó díszoklevelet. — A család? — A feleségemmel békes­ségben élünk immár 65 esz­tendeje. Két fiam van, az egyikük Mezőkövesden él. s vegvtisztítással foglalkozik, a másik Gyöngyösön dolgo­zik a bányánál. Két uno­kám is van már. — Az egészségemmel sincs semmi baj . . . — Hál'isten, nincs okom panaszra. Mi a titka? Nem dohányzom, soha nem poha- razgattam mértéken felül, meg talán örököltem is az egészségemet. — S a szabadidő mivel telik ? — A legnagyobb szórako­zás a kert gondozása, a sző­lőművelés. Mindig tartok há- rom-négv sertést, azokkal is törődni kell. Na. és sokat olvasgatok, az újságokat na. ponta átnézem. Ott van a televízió is, igen szeretem. Mit is mondjak még . . . Az az igazság, hogy minden ér­dekel az égvilágon .. . Sárhegyi István Amikor az apci Qualitál- nál elkészítették a három­negyedéves mérleget, talán a legoptimistább gazdasági szakemberek is meglepődtek, hiszen mind a nyereségterv, mind a termelés frontján tíz százalékkal túlteljesültek az elképzelések. És ami a tőkés exportot illeti, annak érté­ke például a tervben sze­replő 186 millióval szem­ben meghaladta a 226 millió forintot. Hulladékfeldolgo­zó üzem és öntödei techno­lógia értékesítése révén még a kínai piacra is betörtek az apciak másfél millió dollá­ros üzletkötés erejéig, amely­nek a rendezése végett Hor­váth Lajos igazgató épp most tartózkodik külhonban. A Qualitál fémöntöde igen ösz- szetett, ezerkétszáz munkás­embernek megélhetést biz­tosító tevékenységét külön­ben fokozatos fejlődés jel­lemzi. és amikor ennek a háttere felől érdeklődtünk többen is a vállalati „négy­szög" aktív jelenvalóságára utaltak, mondván: ez a kvar­tett igen jól „muzsikál” és a sikerek egyik letéteményese Vajda Pál — Véleményem szerint is sokat köszönhet mind a gaz­dasági, mind a műszaki ve­zetés, de valójában az egész munkásközösség a négyszög­nek — jegyezte meg beveze­tésként Vajda Pál igazgató- helyettes. — A gyárvezetés, a párt, a KISZ és a szak- szervezeti bizottság titká­rainak a munkakapcsolata nálunk nem formális, hanem élő, mindennapi gyakorlat. És abban sincs vita közöt­tünk. miszerint nem isme­rünk külön gazdasági vagy politikai tennivalót. Mikor mit kell forszírozni, jobbí­tani, arra összpontosít mind a négy tevékenységi kör. mind a négy testület, hiszen valójában a termelést nem lehet elkülöníteni a politikai feladatoktól. Kölcsönösen feltételezik egymás haté­konyságát . .. ! Különben, ha csak nincs rá spontán ok. hetenként szoktunk összeül­ni vállalati szinten, mert hi. szén az üzemeknek is van külön négyszögük. S bár elő­fordulnak közöttünk nézet- különbségek, például a kol­lektív szerződések, a bérfej­lesztés, a kommunista mű­szakok előkészítése tárgyá­ban, vagy épp a lakásépíté­si támogatás odaítélése te­rén. én nem emlékszem, hogy' ne jutottunk volna e vitákból kivezető megegye­zésre. Egy lényeges szem­pont ugyanis mindig előt­tünk lebeg: a döntés talál­kozzon az egész munkáskö­zösség érdekeivel és megér­tésével ... Nagy Imre — Ogv vélem, ide vág. miszerint a gyári munka legkülönbözőbb területein új ösztönzőket szeretnénk be­vezetni. mégpedig a legkö­zelebbi időben, talán janu­árral. Lényege összefügg a megyei pártbizottság szep­temberi határozatával, s a munka minőségének javítá­sára. e célból pedig újféle anyagi ösztönzők meghono­sítására irányul — kapcso­lódik a beszélgetésbe Nagy Imre pártbizottsági titkár. — Gazdaságpolitikai munkabi­zottságunk erre irányuló ja­vaslatait már el is fogadta a végrehajtó bizottság, ezzel szeretnénk leülni a tárgyaló­asztalhoz. Voltaképpen mi­lyenek elképzeléseink? Az eddiginél differenciáltabb, csoportokon belüli és egyé­ni bérezéssel részint a nye­reségnövekedést kívánjuk biztosítani, meg hogy felol­dódjanak a szűk keresztmet. szetek. A gyári kollektíva érdekei egyébként itt talál­koznak a vállalatéval, és hogy tapasztalati adatokkal is szolgálhassunk majd a négyszög-megbeszélésen. az új bérezési formát kísérlet­képpen bevezettük az öntödé­ben. Miért tartom én olyan jelentősnek az új típusú bé­rezést? Mivel már látszik, hogy egy csoportban, egv közösségben a jók a gyen­géket is többre kényszerítik, nevelő hatással vannak rá­juk. Persze, a sikert nem szeretném elkiabálni. Majd december végén. amikor mérleget csinálunk, eldől tervünk és módszerünk he­lyessége .... Pajkos István — Talán arról sem érdek­telen beszélni: mennyire ve­szik nálunk komolyan az üzemi, vagy éppen a válla­lati négyszög létét, szerepét. Persze az első számú veze­tőkre gondolok. Nos. eddi­gi munkásságom során jók a benyomásaim! Nem ta­pasztaltam például, hogy a KISZ képviselete nélkül bár­mikor tanácskozott volna ez a szocialista szellemű, a mi sajátos viszonyaink között megszületett kis testület. De mi. KISZ-esek, ugyanilyen fontosságot tulajdonítunk je­lenlétünknek. és hogy segít­sük a vállalati gondok fel­számolását. Ehhez azonban értelmes munkafeladatok kellenek mindannyiunk ré. szére. továbbá a gazdasági, műszaki vezetők, a társadal­mi szervezetek irántunk meg­mutatkozó bizalma — fogal­maz közös témánk kapcsán Pajkos István KlSZ-bizott- sági titkár. — És nem pa­naszkodhatunk! Mert az idén is belefolyhattunk többek kö­zött a vállalati terv készíté­sébe, s a tagság mozgósítá­sa végett feladatot kértünk, amely aztán szervesen be­épült tevékenységünkbe Egyetlen példát hadd idéz­zek! Amely bizonyít! Export­terveink megvalósítása vé­gett „miénk a gyár" jelszó­val fiataloknak kiírt mű­szakot szerveztünk, amelyek­ből egyetlen alkalommal hét­százezer forintot profitált a vállalat! És ha ezt nyújtjuk, erre vagyunk képesek, ak­kor mindjárt többet nyom a latban a KISZ. de többet érhet el a jó szociálpolitika megvalósításában is . . Mozsár Ferenc (Fotók: Perl Márton) — Én. ha lehet, a dolgo­zó oldaláról nézve kísére­lem meg kiegészíteni mind­azt. ami eddig elhangzott Vallom, tudom, hogy külön- külön nem hasznos, nem le­het a célok felé törni. Csak egymással vitázva, az egy­mással való megértést keres­ve. Szerintem ez a négyszög létének egészséges alterna­tívája. Tehát legyenek konf­liktusok. mert ez az élettel jár,_ de találjuk meg a kive­zető utat — mondja, kicsit disputánkat is összegezve Mozsár Ferenc, a Qualitái szakszervezeti bizottságának titkára. — Persze, nem kí­vánom jelentőségük fölé taksálni akár az üzemi, a csoport, akár a vállalati négyszögeket, hiszen dönté­si hatáskörük inkább lát­szólagos. Ám, az egyeztetés a négyszög stratégiai kér­désekben betöltött szerepe mindenképpen olyan értékű ami meghatározó lehet bár­mely gazdasági egység jele - ne, jövője szempontjából Mert nem mindegy, hogy mit viszünk egy vállalat mun­kássága elé. és benne van-e abban a mi 64 tagú bizalrri testületünk véleménye Ná­lunk igen! A vállalat szo­ciálpolitikai terve tanúsítja ezt talán a legeklatánsab- ban. Igaz. új vonása nincs. De egy végtelenül fontos, az általános közérzet szempont­jából döntő célt az idén is elértünk. As Qualitál nem­hogy csökkentette volna az ilyen célú kiadásokat, vagy szinten tartja, mint legtöbb helyen, itt, nálunk ezek nö­vekedtek, s csak üdültetés­re többet áldoztak 1986-ban mint az előző tíz év átlaga És ez nem lebecsülendő vív­mányunk a ma nehéz gaz­dasági viszonyai közepet te. . . Négy ember, annyiféle vallomás. De egyazon célért lobogva. így van ez. ahol a kvartett valóban jól muzsi kát. Moldvay Győző Könnyek nélkül Vége, ez sincs többé. Ügv eltűnt, mintha sohasem lett volna. Pedig öreg falaival, markáns külsejével felhívta ma­gára az arra járók figyelmét. Bányászház. mondták róla a gyöngyösiek. A múlt idők üzenetét hordta magán. Kövei közül valamikor mély sóhajok, ziháló lélegzet és sok-sok panasz szűrődött ki. Olyan is volt. ahogyan sok-sok évtizeddel ezelőtt átala­kították a szegény emberek otthonává. Fedél volt, ami alá be lehetett húzódni, ahol meg lehetett főzni a krumplile­vest. ahol a dikón ki lehetett egyenesíteni az elfáradt derekat. Közben gyerekek hada ricsajozott, sikongatott és sírt a házban és a ház előtt. Mikor, hol lehettek az időjá­rástól és az évszakoktól függően. Ez a. bányászház mára már semmire sem volt jó. Hiába próbálta a városi hatóság és az ingatlanok kezelője ..elfo­gadhatóvá” tenni, a folt hátán folt nem tudta eltüntetni ez eredendően nagy hiányosságokat. Csak a pénzt vitte amit hasznosabban is el lehetett volna költeni. — Nincs szándékunkban építkezni a bányászház helyért — tudtuk meg Szabó Bélától, a Gyöngyösi Városi Tanács osztályvezető főmérnökétől. — Közterület marad. Kialakí­tására igénybe vesszük a Hazafias Népfront, a tanácstag és a környék lakóinak önzetlen segítségét, tehát a társa­dalmi munkáját. Egy szép pihenőhelyet képzelünk el a felszabadult területen. Ki könnyezné meg az öreg ház elmúlását, hiszen bokrok növények, padok állnak majd a romok helyén. így alakul át a sóhajok háza a derű. a pihenés tanyájává. Egv öreg házzal „szegényebbek” és egy szép parkkal „gazdagabbak lesznek a gyöngyösiek. Jó az egyenleg. (gmf)

Next

/
Thumbnails
Contents