Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-20 / 273. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. november 20., csütörtök 3. f Időalapok S ok szó esik mostanában — okosan és jogosan — a munkaidő- alap védelméről. S bizony beszélhettünk volna erről már korábban, jóval hamarább is. Hiszen — akár bevalljuk, akár sem — szépen, lassan már-már szinte elfelejtettük, hogy mettöl meddig tart a műszak, menynyi a hét munkanapjainak száma és tulajdonképpen hány órát is kell dolgoznunk egy-egy esztendőben ott, ahol a keresetünkhöz jutunk. Vicctéma és sajnos, még mindig inkább jókat derülünk rajta, amikor csak felvetődik, hogy például „hétfőn a fű sem női”, nincs ennél jobb alkalom a szombati, vasárnapi események értékelésére. A péntek meg nemcsak ..hivatalból” kurtább a többinél, hanem magunk is megrövidítjük vagy egyenesen ellopjuk. Hiszen úgyszólván már első percétől a hót vége tervezésével, előkészítésével telik, s ennélfogva sok helyen csaknem teljesen elvész a munkáltató számára. A napközben történő kávézgatás rég kinőtte már a büfék, irodák falait, s majd, hogy nem szentségtörésnek számít, ha a vele töltött időt bárki is számlálgatja. A legtermészetesebbé vált, hogy ügyes-bajos dolgaink végzésére félbeszakítsuk fizetésért végzett dolgainkat, s csapot-papot felejtve, kilépjünk az OTP-hez, a tanácshoz, az orvoshoz, a fodrászhoz, a boltba, s még ki tudja hová. A szabadságunkba. „csúsztatott” szabadnapjainkba pedig aztán különösen nem engedünk semmiféle beleszólást! Mert —. hogy úgy mondd —: ezek már tényleg csakis a mié- ink, ezeknek a kivételéhez, felhasználásához kinek, mi köze. A kóros és káros gyakorlat — ha nem is találkozik még egyértelmű helyesléssel, tetszéssel — ma, holnap szerencsére a múlté. S bizonyos, hogy előbb vagy utóbb megérti a központi, helyi intézkedések szükségességét az is. aki manapság talán még ellenzi. Mivel, ha sokak számára kezdetben. esetleg később is bár, nehéz megszokni az új helyzet kétségkívül mindenki hasznára lesz. Biztos, hogy valamennyiünknek kamatozik, ha egyformán komolyan vesszük, s közösen akarjuk a jó szándékú kezdeményezés. állásfoglalás sikerét. Feltétlenül együttesen nyerünk, ha nem csak beszélünk a nemes - program szükségességéről. Ilyen-olyan fórumon nem csupán tanácskozunk a felesleges tanácskozások csökkentéséről, megszüntetéséről, hanem ki-ki a maga helyén a legjobb akaratával valóra is váltja a tiszteletre méltó elképzeléseket. Legalább tulajdon szabadidejének védelmére azon lesz, hogy a műszak után rendezett értekezleteken, megbeszéléseken, oktatásokon sem ücsörögjön értelmetlenül. S ha más nem, talán ez utóbbi eszébe juttatja ennek is, annak is, hogy voltaképpen a szabadidő óvását sem szabadna figyelmen kívül hagyni. Miután — noha, ez a téma még nem forog közszájon — hasonlóan fontos. Vitathatatlan, hogy a kikapcsolódásra a szórakozásra, a művelődésre, a pihenésre is gondot kell fordítani. Elengedhetetlen ez normális életvitelünkhöz, nélküle aligha vagyunk képesek szüntelenül megújulni, s helytállni a mindennapi munkában. Ez utóbbiakhoz is közösen kellene ragaszkodnunk. Nem elég. ha az egyik ember akarja, a másik pedig nem, vagy csupán alig. Semmit sem ér az egyoldalú szándék, törekvés. Kevés pusztán tervezni a műszakon túli programot, amikor például a hivatal, az orvos, a szolgáltató többnyire nem törődik vele, jobbára csak önmagához igazodik ezután is. S — mondjuk — a piaci. bolti szép áru. újdonság nem tart ki estig. Sokat elrabol szabadidőnkből, ha itt vagy ott a félfogadás rendje, s az ügyintézés merev szabályok közé szorul, ide-oda küldözgetik az embert, s bosszantóan várakoztatják. Vagy ez és az az ügyeletes nem mindig teljes értékű személy, egy-egy panasznál, kérésnél legfeljebb szükség- hnegoldásra átmenti intézkedésre képes. Más esetben: a néhány perces munkára is egész jobb esetben is fél napot kell várni a szerelőre. Vég nélkül emlegethetnénk a hasonlókat, meri sajnos, bőven van belőlük. S amíg nincs határozottabb változás, javulás ezen a téren is, bosszúságaink, gondjaink csak szaporodnak. Ezek a kellemetlenségek pedig sajnos, óhatatlanul rányomják bélyegeiket a munkaidőre még akkor is, ha valójában dolgozunk vagy dolgoznunk kellene. Bárhogyan is próbálunk feladatainkra figyelni, gondolataink részben vagy egészen az említett problémák körül forognak, s elvonják érdeklődésünket. Ahelyett, hogy kipihentek lennénk, fáradtak vagyunk, kevesebbre képesek. Korántsem tudunk maradéktalanul eleget tenni kötelességeinknek. Időalap helyett, helyesebb lenne hát az időalapokról beszélni, mert nyilvánvaló, hogy nemcsak az egyik, hanem a másik is ugyancsak létkérdés. S az lenne igazán örvendetes ha egyidejűleg tennénk a munkaidő- és a szabadidőalap védelméért, azt, hogy az idő pénz, mindkét esetben egyaránt hangsúlyoznánk, de főleg megtanulnánk. M éghozzá úgy, hogy ki- ki mielőbb tisztességgel „felmondhassa” a leckét! Gyóni Gyula Kiválasztás Ismerősöm nemregiben tanulmányúton járt gz Amerikai Egyesült Államokban, ö mesélt egy ottani, már meglehetősen hosz- szú ideje meglévő szolgáltatásról. Miről is van szó? Tegyük fel, hogy valamely nagyvállalatnak vagy intézménynek szüksége van — megüresedett vezetői pozícióba — emberre. Jönnek is a jelentkezők, de közülük választani, azaz valamelyik mellett dönteni nem könnyű. S ekkor lépnek be azok a kis „intézmények”, pontosabban irodák. amelyek ezt a lépést hivatottak segíteni. méghozzá alapos táéjékozódás után. A vizsgálat igen kemény. Bemegy a páciens, s szinte még le sem ül. máris kapja a feladatot. valahogy így: Uram! Az ön háza lángokban áll. Bent csak maga és a két és fél hónapos kisfia tartózkodik. Csupán egyikük menekülhet; meg. Ha a gyereket menti. ön nem éli túl, ha magát, akkor fordítva. Mit tesz? A delikvens gondolkozik, majd büszkén kivágja: Természetesen a gyereket óvnám meg. Helyes — hangzik a válasz —. ez humánus dolog, de ésszerűtlen, ugyanis ön már egy kész felnőtt, érték, míg a kicsiből ki tudja, mi lesz. Nem racionálisan ítélkezett, igv hát viszontlátásra. Az irodák még garanciát is vállalnak. Ha az általuk ajánlott illető beválik, akkor — természetesen — komoly összeget kérnek az alkalmazó cégtől, ha nem. úgy csak a tesztelést, a munkadíjat fizettetik meg. Nem állítom, hogy az effajta ténykedés az egyedüli üdvözítő út ahhoz, hogy valamennyi posztra az arra alkalmas személyeket találjuk meg. Annál is inkább. mivel tisztában vagyok azzal, hogy egy-egy vezetőnek nemcsak „hideg” racionalitással, hanem még számtalan egyéb tulajdonsággal is rendelkeznie kell. Ám az is bizonyos, hogy az egzaktabb vizsgálódások révén, több információ birtokában lényegesen kisebb kockázattal voksolhatunk X vagy Y mellett. A mai gyakorlat még — többnyire — azt mutatja, hogy különféle papírok, ajánlások, jellemzések alapján szavazunk bizalmat. Kétségtelen, ezek is szükségeltetnek, de nem kizárólag ezek. A szubjektív elemek mellett fokozatosan támaszkodnunk kell az objektívakra is. Gazdaságunkban már pozitív változások is fellelhetők. Elég, ha csak a pályázati rendszerekre, vagy éppen az igazgatóválasztásokra utalunk. Ezek helyes igénybevétele elvezethet ahhoz, hogy sok helyen azok legyenek, akik valóban odavalók. Nem kell tehát irodákat felállítanunk. Elegendő, ha vezetőink kiválasztásánál olyan mechanizmust alakítunk ki. és működtetünk. amely több adat. több tény beszerzését teszi lehetővé a végső határozat meghozatala előtt. A tévedés persze még ekkor sem kizárt, ám annak valószínűsége — bizonyára — az eddiginél csekélyebb lesz Ellentétben a várható eredménnyel. Sárhegyi István Ahogy a dolgozók látják A szakszervezeti nevelés és a politikai tudat A Szakszervezetek Heves Megyei Tanácsa a közelmúltban összegezte, hogy milyen a szakszervezeti nevelőmunka hatása a dolgozók politikai tudatának alakulására, s egyben meghatározta az Időszerű feladatokat. Megállapítást nyert, hogy az ideológiai agitáció és propagandatevékenység a jelentős erőfeszítések és eredmények ellenére sem éri el a kellő hatást. Nem alkalmazkodott a bonyolult gazdasági és politikai viszonyokhoz, elbizonytalanodás tapasztalható a tisztségviselők egy részénél is. Sok esetben nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel és érvekkel szocialista céljaink elfogadtatásához. Mindenképpen jobb tájékoztatásra, nyitottabb szakszervezeti munkára volna szükség. A demokratikus törekvések sokszor még formálisak vagy kampány jellegűek. Nagyobb figyelmet kell fordítani az egyes rétegek eltérő műveltségére, igényére is. Az általános tapasztalatok leszűréséhez 30 üzemben és intézményben folytattunk eszmecserét, mintegy 250 dolgozóval. Ez alapján világosan kirajzolódott a nevelő- munka hatása a gondolkodásra, a közvélemény alakulására, s ezen keresztül a cselekvésre, a gyakorlatra. Megyénk szakszervezeti tagsága politikai tudatának néhány alapvető vonását ezek szerint elemezhetjük. Megállapíthatjuk, hogy a szervezett dolgozók a szocialista társadalmat tartják a leghaladóbb, legigazságosabb berendezkedésnek. Ugyanakkor aggodalommal érzékelik. hogy a két világrend- szer gazdasági versenyében pozícióink kedvezőtlenül alakulnak. Elismerik, hogy az eltelt negyven év alatt hazánkban minden vonatkozásban szebbé, jobbá vált az emberek élete. A gazdasági fejlődés lelassulása miatt azonban féltik eddig elért vívmányainkat. Többek véleménye. hogy gyakran nem azok járnak jobban, nem azok jutnak könnyebben anyagi javakhoz, akik szorgalmasan dolgoznak, hanem azok, akik más úton hajszolják egyéni boldogulásukat. Az országos helyzetnek megfelelően, megyénkben is csak a vállalatok egyharmada dolgozik, gazdálkodik korunk színvonalán. az alapanyag húsz százaléka, az energia 30 százaléka elpazarlódik, s a munkaidő egyötöd része is veszendőbe megy különböző okok miatt. Sokakat felháborít egyesek munka nélkül szerzett jövedelme, ugyanakkor szóvá teszik, hogy jelenleg 12—13 órát kell dolgozni, ha valaki meg akarja tartani a hetvenes évek életszínvonalát. Az elmúlt esztendők során a vállalatok egy részénél indokolatlanul kifizetett béreket központilag áremeléssel ellensúlyozták. így a vétlenek is megfizették a gazdaságtalan termelést Ügy érzékelik, hogy az MSZMP XIII.. és a Magyar Szakszervezetek XXV. kongresszusát a gazdasági életben nem követte fellendülés, sőt a munkafegyelem és a gazdasági mutatók romlottak. jCitűnt az is a dolgozókkal folytatott beszélgetésekből. hogy kellő erő van ahhoz. hogy úrrá legyünk a nehézségeken, és továbblépjünk az intenzív fejlődés irányába. A türelmetlenséget és tenniakarást kell fölhasználni. Ezt az váltotta ki, hogy hosszú évek óta csak a gondokra hivatkozunk. Túl kell látni ezen. Nem jó, hogy a problémák gyorsabban halmozódnak fel. mint ahogy megoldásra jutunk. Megengedhetetlen, hogy a munkahelyi vezetés csak a dolgozókat hibáztassa, mondván: azok lógnak, nem ügyelnek a minőségre, s a munkások csak irányítóikat hibáztassák olyan indoklással, hogy nem mutatnak példát. nem biztosítják a feltételeket. Kitűnt az a felismerés. hogy a kongresszusok helyzetelemzései, jó céljai segíthetik fejlődésünket, ha következetes, hatékony végrehajtás társul melléjük. A szocialista. szűkebben véve a munkahelyi demokráciával kapcsolatban sokszor elhangzott, hogy mind szélesebb körben értik: e 2 a dolgokba való tényleges beleszólást, az érdekek érvényesítését jelenti. Emellett még igen sokan csak formalitásként érzékelik, megbeszéléseket, értekezleteket értenek alatta. Elhangzott, hogy kevés a vállalkozó szellemű, jól felkészült vezető, gyakoriak az elvtelen kapcsolatok. nincs meg a szavak és a tettek közötti összhang, az irányítók közül kevesen ismerik be tévedéseiket. Kiemelték sokan, hogy a vezetés mindig alapvető dolog volt, de jelenlegi helyzetünkben már létkérdés. Helyesnek tartják, hogy a szakszervezetek védjék és támogassák a dinamikus. igazságos, következetes és a fejlődést előrevivő vezetőket. Általános vélemény, hogy nagyobb becsületet kell adni a munkának és a közéleti tevékenységnek. Nehezen lehet viszont társadalmi munkát szervezni, ha a fő munkaidőből nem lehet megélni. Nem jó, ha a hatalmat a funkció, a rangot pedig a pénz biztosítja: o szakszervezetek bátrabban lépjenek fel az igazságtalanság, a durvaság, a dolgozók ok nélküli megbántása ellen. A mozgalom teljes erőből küzdjön a deviáns magatartások — az alkoholizmus, a munkakerülés. a bűnözés stb. — ellen, s törődjünk többet a a családokkal, hogy csökkenjen a válások száma. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni az egészséges életmód — helyes táplálkozás, testneve. lés stb. — népszerűsítésére, a dohányzás és a kábítószer fel-felbukkanó réme ellen ki kell állnia. Jelentős hangsúllyal szóltak a megkérdezettek a tájékoztatás fejlesztéséről. Megengedhetetlennek tartják az óvatoskodást. a részigazságokat. Az őszinte, nyílt tájékoztatást tekintik a kölcsönös bizalom alap- feltételeinek. Csak a jó gyakorlatra alapozva lehet megfelelő agitá- ciót és propagandát végezni Az ideológiai tételek ismételgetése még nem politizálás és nem nevelés. Néhá- nyan a helyes politikán célravezető jövedelemelosztást értenek, és ezen túl kevéssé érdeklődnek a társadalom. a közösség és gazdaság sorsát meghatározó egyéb irányú döntések iránt. A kevés politikai ismerettel rendelkező tagok a szakszervezeteket abból ítélik meg. hogy sikerül-e béremelést, üdülőjegyet vagy segélyt „kiharcolni". Kevéssé érdekli őket. hogy a szakszervezetek nemcsak végrehajtói a politikának, hanem részt vesznek annak alakításában, a dolgozók élet- és munkakörülményeit illető kérdésekben semmilyen szinten nem lehet dönteni egyetértésük nélkül. Végül az az igény is megfogalmazódott. hogy a mozgalom tisztségviselői, aktivistái. függetlenített dolgozói mulassanak példát a fegyelmezett munkában, az áldozatkészségben. a közéletí- ségben. a szerénységben, a művelődésben és a szocialista életmódban. Lévai Ferenc SZMT-titkár Infravörös fűtőtestek Tatabányáról Ötféle méretben gyárt infravörös fűtőtesteket a tatabányai Delta Ipari Szövetkezet. A 800 és 10 000 Watt közöt ti teljesítményű berendezések gázüzeműek, az ipar és a mezőgazdaság bármely területén felhasználhatók. Gazdaságosak, mert az energia zömét infravörös sugárzás formájában adják le, így hagyományos fűtőtesthez képest 30—60" »-kai olcsóbb az üzemeltetésük. A készülékeket elsősorban baromfinevelők, üzemcsarnokok, irodák fűtésére használják. A szövetkezet hamarosan háromszáz darab fűtőtestei szállít Algériába (MTI-fotó: Arany Gábor — KS)