Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-20 / 273. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. november 20., csütörtök A hevesi NEB vizsgálta Mi lesz a tovább nem tanulók sorsa? Elvégezték a nyolc osztályt, aztán nincs tovább. Nem jelentkeznek semmilyen középiskolába, s nem biztos, hogy azonnal kopogtatnak valamelyik gyárba. A ház körül tesznek-vesz- nek, amíg a szükség rá nem kényszeríti őket a munka- vállalásra, ám addig értékes éveket veszítenek. A hevesi NEB a közelmúltban az általános iskola' padjaiból „kikopottak” sorsát vizsgálta Tarnaörsön, Erdőtelken, Pélyen Hevesen és Kömlőn — különös tekintettel arra, hogy vajon a cigány lakosságból milyen arányban kerülnek soraikba. Kevesebb a lemorzsolódó Nos, az adatok az első pillanatban biztatónak tűnnek. Hiszen a korábbi évekkel ellentétben kevesebb az olyan gyerek akit egyáltalán be sem íratnak iskolába, csökkent a lemurzso- lódás is. és egyre ritkábban látni tizenhat-tizenhét éveseket a nyolcadikban. Mindez azt tükrözi, hogy a nevelőtestületek fokozottabban figyelnek a hátrányos hely- zetűekre, igyekeznek megelőzni a lemaradást. A pedagógusok készítik föl elsősorban a családokat arra is, hogy a fiúk-lányok merre felé induljanak tovább. Sajnos, évente három-négy gyerek esetén hiába a fáradtság. A legek maradottabb famíliáknál ugyanis nem tartják fontosnak sem a továbbtanulást. sem azt, hogy valamiféle életpályára irányítsák utódaikat és — előfordul — még azt sem. hogy akárhol, de dolgozzon fiuk. lányuk. Néha ez utóbbinak oka egyébként az is, hogy kor- társaiknal jóval gyengébb fizikumú, rosszabb egeszsegx állapotú fiatalokról van szó. Az ennyire hátrányos környezetből kikerülők pár év elteltével próbálkoznak az elhelyezkedéssel. nemegyszer csak a gyámügyesek, az ifjúságvédelemmel foglalkozók noszogatására. Pedig minél tovább szakad el valaki a közösségtől, annál nehezebb beilleszkednie a továbbiakban a társadalomba. S növekszik a veszélye annak hogy rossz társaságba kerülnek, s végképp kicsúszik lábuk alól a talaj . . . De lássuk a rendezett eleire törekvők milyen lehetőségek közt válogathatnak! Munkahelyek korlátozottan I.e kell szögezni, hogy bar az e vizsgálatban érintet- tak kilencven százaléka cigány, a legtöbb környékbéli termelőszövetkezetben, kisüzemben vagy akár távolabbi gyárban szívesen foglalkoznak azokkal, akiken látják az igyekezetei. Nincs például problémájuk azoknak a fiúknak, akiket apjuk „visz be” saját vállalatához. különösen ha a papa már bizonyított. (Igaz, egyes helyeken a tizennégy, tizenöt éveseket nem akarják alkalmazni épp a tankötelezettség miatt.) Nehezebb a helyzetük azoknak, akik nem vállalják az ingázást mert a lehetőségek a falvakban meglehetősen korlátozottak. S mivel eleve nincs mód különösebben válogatni, érthető. ha sűrűbben mondják be (szó szerint) a fiatalok az „unalmast”, addig- addig - hanyagolva a fegyelmet. míg végül kénytelenkelletlen, meg kell szüntetni munkaviszonyukat. Jó esetben a későbbiekben tovább keresgélnek, s ha mást nem, alkalmi vagy segédmunkát elvállalnak. Szomorú, hogy bár több helyütt szívesen képeznék tovább a hozzájuk jelentkezőket, a várakozásoknak azonban kevesen felelnek meg. Nem tudnak, nem akarnak megbirkózni a tanfolyamok anyagaival. A gyökerek megint csak a mélybe, a családi háttérhez nyúlnak. A segítés módjai A termelőüzemek nem egy esetben konkrét erőfeszítéseket tesznek annak érdekében. hogy megnyerjék munkaerőnek a kallódókat. Az iskolákban pályaválasztási előadásokat tartanak, vagy igyekeznek a lehetőségek körét bővíteni. Kömlőn például a tsz varrodát létesített. Erdőtelken gyümölcs- és szőlöüzemet terveznek, s lehet még találni pozitív példákat. Sok múlik azon, hogy a munkahelyeken a szocialista brigádok, a KISZ miként foglalkozik az újonnan beállókkal. A legtöbbet azonban mégis úgy lehet tenni e „problémás” gyerekeknek. ha egész családjukkal foglalkoznak. Szerencsére igazán komoly gond, tragikus helyzet viszonylag kevés helyen van, s a tanácsok ismerik a területükön előfordulókat. A meglevő nehézségek megszüntetése azonban így sem egyszerű feladat, hosszú távon és összefogással kell keresni megoldásokat. Németi Zsuzsa szén az lűmk a légiókéi etc - sebbnek és legbiztonságosabbnak. (Az 1. pontban leírt lehetőségen ugyanis már túljutott. a 2. pontban leírtakhoz pedig egyáltalán nem volt se kedve, se energiája.) Egy másik nagyon szemléletes példa Kronberg úr esete. ö három éve hiába keres az üzletekben A—5-ös iratrendezőt. Végső kétség- beesésében elkövette azt a hibát, hogy írt az illetékes gyártónak. A válasz itt is nagyon gyorsan megérkezett : „Sajnálattal közöljük, hogy üzemünk már nem gyárt A—5-ös iratrendezőt. Nem is tudjuk, hogy ki gyárt, és egyáltalán hol kaphat ön ilyet." Ebből a néhány sorból egv valamirevaló vásárló már tudja. hogy mi a dolga Kronberg úr azonban így morfondírozott magában: Hát az mégsem szolgálhatja a népgazdasági érdekeket, ha veszek A—4-es iratrendezőket. s azokat méretre vágatom!? De kedves Kronberg úr! Miért kell ezen annyit gondolkodni? Mint vásárlóigazán lehetne egy kicsit rugalmas. Mindannyiunk érdeke ez Vagy talán nem?! Manfred Schrehl A vásárlók oldják meg maguk! Sajnálattal kell megállapítanunk. hogy még nem mindenki becsüli megfelelően a mások munkáját. Többen csak akkor büszkék az elért eredményekre, ha nekik is részük van benne. S minél nagyobb a sikerben való részük, annál nagyobb a büszkeségük! Azonban még nagyon sok olyan vállalat és szolgáltató egység van, amely nem használja ki teljes mélységében ezt az emberi tulajdonságot. Pedig hát ezzel csak a vásárlók önbizalmát nö-' vélnék, és lehetővé tennék számukra, hogy még hatékonyabban támogassák az említett intézményeket feladataik megoldásában. A vásárlók bevonása a termelési és kereskedelmi folyamatba még sok kívánnivalót hagy maga után. De azért már vannak előremutató példák is! Csak így tovább! Nézzük Ramonat úr esetet. Szenvedélyes vitorlás, bár az elmúlt időszakban inkább több bosszúsága, mint öröme volt hajójával. Már régóta hiába keresett biztonsági szegecseket, hiába kereste fel az illetékes szaküzleteket, sehol nem kapott. Erre támadt egy remek ötlete, s levelet írt a gyártó cégnek, abban bízva, hogy nekik biztosan vannak szegecseik. Az üzem válasza meg is érkezett postafordultával: „Sajnálattal közöljük, üzemünk nem állít elő ilyen szegecseket, s így nem is tudjuk a kereskedelmi pótalkatrész-ellátást befolyásolni. Megoldásként azonban a következő lehetőségeket ajánljuk önnek: 1. Keresse fel az illetékes szaküzleteket! 2. Érdeklődjön más gyáraknál. hogy egyáltalán létezik-e ilyen pótalkatrész! 3. Készítse el saját maga!' A levél elolvasása után Ramonat úr, mint öntudatos vásárló természetesen a 3. megoldást választotta, hiA táj csendes költészete Kaslaly István kiállításáról A Hevesi Szemle Kisgalé- riája — o Megyei Művelődési KözpoiiUal együttműködve — rendezett tárlatot az MSZMP Oktatási Igazgatóságán, még szeptemberben: a kilencvenöt éves Kastaly István szándéka szerint bemutatta életművének jelentős részét, művészi fejlődésének egész ivét; kezdve a pesti tabáni utcarészletektől, egészen addig amit utóbbi hónapjaiban festett, a szobája ablakából élvezhető egri városrészletet. Az egyéniség, az egyéni látásmód, a színeknek és a formáknak az a semmi mással és senki máséval össze nem téveszthető játéka, játékossága, a szemlélő számára mindig izgalmas kutatási téma, ha egy-egy alkotó énjét igyekszik felismerni. Kastaly kép ein az egyéniség, a tájhoz kötődő szemérmes líra, a vallomás őszinteségével fegyverez le minket. Nincsenek hivalkodó színei. Még akkor is barnát fest, vagy barnában gondolkodik, amikor a harsány tavaszban a sárgák, az öröm, a virágok. a táj, tobzódásra ingerelnek. Halk szavú, szelíd előadásmód jellemzi a ma is elevenen érdeklődő, a festészetéről ma is hitvallás- szérűén, határozott mondatokkal nyilatkozó mestert. Tárlatvezetésén a középiskolás diákoknak épp úgy elmagyarázta a látás, a festészet, az alkotás, az adott táj által ihletett perc szépségét, a művészi teremtés rendjét és ebben a teremtő rendben az esztétikum, a tett okosságát, mint a gyári dolgozóknak, akik meg is értették a> közvetlen hangvételből, a szabatosan egyszerű szavakból azt a lényeget, ami minden művészet alfája. És hogy mennyire lehet hatása alá kerülni ezeknek a tájképeknek, arra egy vásárlás rövid történetére hivatkozunk. A kiállítással egy- idöben ugyancsak az Oktatási Igazgatóság épületében mozogtak az egyik orvoskongresszus résztvevői. Az innen elszármazó bécsi orvosasszony addig-addig nézegette a Kastaly-képeket. míg a kongresszus után ismét visz- szautazott Egerbe, hogy két alkotást megvásároljon. Ugyanez történt a kétkezi dolgozók körében is. A kritikai méltatáson túl, ezt már megtettük Kastaly alkotásával kapcsolatban nem egyszer, azt az emberi közvetlenséget emelnénk ki, amely a művészt ma is rokonszenvessé teszi bárki elölt. Nemcsak vállalkozott tárlatvezetésre, arra, hogy élményeit, gazdag életpályájának tapasztalatait, az élete csúcsán állva és a teljes őszinteség hangsúlyos mondataival lerakja hallgatósága elébe, de azt akarta, hogy ne csak a képek látványával eltelve távozzanak alkalmi vendégei, hanem értsék is a művészet szerepét és hasznát a társadalomban. Nem zárkózott el az elől sem. hogy képeit a Hevesi Szemle Kisgalériája vándoroltas- sa mecénásainál. Most. a Hevesi Állami Építőipari Vállalatnál eltelt hetek után Sírokban kerülnek a müvek egy másik közönség; a Fémművek dolgozói elé. A Bük- köt és Elgert, az egri hóstyák. apró házak és utcák vidékét megörökítő alkotásai, bizonyára itt is hatni fognak. S hogy mennyi megértést, rokonszenvet tud kelteni a tiszta élményből származó művészi teljesítmény és a mester maga: a kétkezi dolgozók tiszteletbeli brigádtagnak választották az idős festőművészt. Ez a gesztus akár kitüntetésinek is megéri, mindkét oldalra. EÍzért a kapcsolatért, visszhangért érdemes tárlatot rendezni ipari környezetben is! (f. a.) Vallomások a városról Gyöngyös város felszabadulásának évfordulóján nyílt meg a városi úttörő- házban Potje Péter fotókiállítása. A tárlaton - a város fejlődésének utolsó 40 éve mellett lírai beszámolót is láthatnak az érdeklődök a Mátra műemlékekben gazdag fővárosáról Fordította: Szabó Béla Munkások kozott a RAÉV-ncI (Fotó: Gál Gábor)
