Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-17 / 270. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. november 17., hétfő 3* Cél: az anyagi és szellemi erőforrások egyesítése A közigazgatás átszervezésével már korábban kialakult az együttműködés a kereskedelem, az idegenforgalom és a kommunális ellátás területén. Gyöngyös 24 település központja, s szerepköre alapján a megye lakosságának 24 százalékát — 83 és fél ezer fő — s a vonzásában élőket — 46 ezer embert — hivatott ellátni. E kapcsolatok legfontosabb jellemzője az egymásra utaltság, az anyagi és szellemi források egyesítése. Városkörnyéki alap Nyilvánvaló, hogy a településfejlesztés szempontjából hozott legjobb döntések sem nélkülözhetik a megalapozott pénzügyi hátteret. Ezért létesült 1985 szeptemberében a ■városkörnyéki alap, amely szükséges feltételeket, kedvező gazdasági és közigazgatási keretet biztosít a feladatok végrehajtásához. Az alapra valamennyi község évi meghatározott összeget — 50 ezer forintot —. míg a • városi tanács százezer forintot ad be. Mindezekből tavaly Abasáron, Gyöngyösorosz i ban, Gyöngyös- solymoson vízműre, illetve útépítésre kaptak kölcsönt. Idén tovább bővítették a városkörnyéki alapot. A falvak a korábbi egységes hozzájáruláson túl lakosonként 20 forintot fizetnek az alapba. Ebből Nagyréde gázvezetékre, Atkár útépítésre, Kisnána pedig sportpálya létrehozására kapott különböző összegeket. Ezeket jövőre kell teljes egészében visszatéríteniük. Lakás, ivóvíz Városi lakások árának növekedése, az állami bérházak arányának csökkenése indokolttá tette Gyöngyös és a környező községek ilyen irányú együttműködését is. Ez főleg új telkek kialakításának útján valósult meg. A jövőben e téren továbbra is a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokra kell helyezni a fő hangsúlyt, természetesen szem előtt tartva a falvak eltérő lehetőségeit, mert míg például Gyöngyössoly- moson és Nagyrédén a viszonylag magas telekárak mellett is van kereslet. addig Atkáron és Gyöngyöshalászon a mérsékelt árak ellenére sincs. f Az elkövetkezendő időszakban fontos feladat lesz a kellő mennyiségű ivóvíz biztosítása. A községek nagy hányada úgynevezett egykutas bázissal rendelkezik, ám ezek már középtávon sem tudják az igényeket maradéktalanul kielégíteni. A geodéziai viszonyok miatt a vízellátást a települések egy részében nem sikerült megoldani. Itt Abasárt Visontát, Halmaj- ugrát, Gyöngyöstar jánt, Gyöngyöspatát és Szűcsit kell megemlíteni. A visontai bányavíz, további fel- használásának és a regionális vízmű kiépítésének feltételeit már a VII. ötéves tervidőszakban biztosítani kívánják. Kereskedelem, idegenforgalom Gyöngyös és vonzáskörzetének kereskedelmi életét a többszektorúság jellemzi. A két nagy szervezet — 02 élelmiszer kiskereskedelmi vállalat és a Gyöngyszöv Áfész — központja is a városban van. Az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is kiemelt feladatként fogalmazódik meg a környék ellátásának javítása. Ez annál is inkább sürgető, mivel az iparcikkhálózat kis alapterületű egységekből áll, ezért indokolt a kultúrcikk-, a bútor- és Fészek Áruház építése a raktárbázis bővítése is. A nemzetközi és hazai üdülési és idegenforgalmi igények kielégítése érdekében javítani akarják a fogadási feltételeket. Itt említhető a Nyugat-Mátra infrastruktúrájának fejlesztése, a galyatetői sícentrum kialakítása is. Ezen a területen is indokolt az anyagi erők koncentrálása, annál is inkább, mert egyre több községben nyílik lehetőség a falusi turizmus fellendítésére. Havas András Új takarék- szövetkezet Horton... A■/. impozáns épület Új Takarékszövetkezet készült el a nagy októberi szocialista forradalom 69. évfordulója tiszteletére Horton. Az ország legnagyobb betétállományával — 518 millió forinttal — rendelkező Hatvan és Vidéke Takarékszövetkezet közel 3 millió forint költséggel építtette a „pénzintézményt" a településen. Kovácsné Galó Ibolya, Dávid Sándorné. Szomszéd Ferencné gépi könyvelés közben . . . (Fotó: Szabó Sándor) „Beérett” a szőlőoltvány a Mátraalján A mátraalji történelmi borvidéken megkezdődött a táj egyik jellegzetes nagy munkája, a szőlőoltványok betakarítása. A vidék három oltványtermeléssel foglalkozó közös gazdasága — az abasári, a nagyrédei és a markazi termelőszövetkezet — az idén mintegy tízmillió gyökeres oltványt készített. ebből a belföldi szükségletnek több mint az egyharmadát fedezik és az exportból is hasonló arányban részesednek vele. A piaci értékesítés teljes egészében biztosított. A szakemberek véleménye szerint az időjárás kedvezett az oltványok gyökereztetésének és megerősödésének, így a szaporítóanyag minősége jobb az átlagosnál. A betakarítását azonban nagyon megnehezíti, hogy a talaj erősen kiszáradt, megkeményedett. Helyenként öntözéssel lazítják körülöttük a földet. A frissen felszedett oltványokat osztályozzák, gondosan csomagolják, majd folyamatosan szállítják az ország különböző borvidékeire. A megrendelésekből következtetve 02 előző két évben ■ tapasztalható hanyatlás után, az idén ismét megélénkült a telepítési kedv, részben új ültetvényeket hoznak létre, részben a kiöregedett tőkéket pótolják. Az oltványkészítő termelőszövetkezetek a tőlük vásárló gazdaságok igényeinek megfelelően az íz- és zamatanyagokban gazdag, korai és középérésű fehér borszőlő-fajtákból készítették a legtöbbet. A rizling iránt késői érése miatt csökkent az érdeklődés, annál keresettebb a muskátotto- nel, a tramini, a hárslevelű, valamint az étkezési és borászati célra egyaránt (kiváló irsay Olivér és a saszla. Terjed az egyik legújabb szőlőfajta, a zenit, amely bőven termő, illatos és zamatos. Az egri történelmi borvidéken folytatják a bikavért adó kékszőlő-fajták telepítését. Ehhez az idén ugyancsak megfelelő meny- nyiségű gyökeres oltványt állítottak elő a Mátraalján élén feltűntek széles vállai 99 Siáz éve született Münnich Ferenc „Ezrek Pártmunkás, forradalmár volt. Szerette az életet is, a nehéz, kockázatos feladatokat. A legveszélyesebb helyzetekből is épségben kerüli ki. Jó megjelenésű, művelt, több nyelvet beszélő, kom- binatív készséggel rendelkező, s az igaz ügyet meggyőződéssel valló és vállaló ember volt. Tömören így lehetne összefoglalni viharokban bővelkedő, mintegy 80 éves életútját. Münnich Ferenc a Fehér megyei Seregélyes községben született 1886. november 16- án. Édesapja állatorvos volt. Gyermek- és diákévei azonban inkább az akkori Észak- Magyarországhoz és Erdélyhez fűzik. A munkácsi gimnáziumban érettségizett, majd Eperjesen a jogakadémia hallgatója. Tanulmányait Kolozsvárott fejezte be. mint jogi doktor. Diákéveiben Petőfi és Ady költészete. valamint a nagy német és francia költők versei hatottak rá. Már ekkor kereste a társadalmi igazságtalanságokra adandó válaszokat. Az egyetemi évek után katona volt Miskolcon, tartalékos tisztként szerelt le. és rövid ideig ügyvédjelöltként dolgozott. Fiatal éveiben már megmutatkozott mindaz nála. ami egész életútján elkísérte. Jó humora, bátor, az élet örömei iránt fogékony, virtuskodó magatartása, szellemi virtuozitása kedvelt társasági emberré tette. Az 1. világháború kitörése után az orosz frontra került. 1915 őszén fogságba esett, és a szibériai tomszki hadifogolytábor lakója lett Itt rövidesen egyik szervezője az antimilitarista-szo- cialista tisztek csoportjának 1916-ban érkezett ide Kun Béla is. s ez fordulatot jelentett a csoport és Münnich tevékenységében. Mozgalmuk ettől kezdve határozott szocialista osztályharcos irányt vett. 1917 májusában Münnich Ferenc belépett a bolsevik pártba. 1917 végén résztvevője Tomszkban a szovjethatalom megteremtésének. Szervezője a tomszki Vörös Gárdának, majd mint az internacionalista zászlóalj, illetve ezred parancsnoka, részt vett a Vörös Hadsereg oldalán a fehérgárdista erők elleni szibériai harcokban. 1918 októberében Moszkvába hívták, majd több társával együtt Magyarországra indult. 1918. november végén érkezett haza. Aktívan részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártja befolyásának növeléséért, és a szervezet kiépítéséért folytatott küzdelemben. Főleg a hadseregben végzett agitációs és propagandamunkája volt eredményes. 1919 februárjában a többi kommunista vezetővel együtt - letartóztatták és bebörtönözték. A fogház kapuit számára is az 1919. március 21-én győzött proletárforradalom nyitotta ki. A Magyarországi Tanács- köztársaság idején először a Hadügyi Népbiztosság tobor- zóosztályán dolgozott, majd tagja lett a Vörös Őrség Kollégiumának. Április közepén már a román fronton találjuk a 6. hadosztály politikai megbízottjaként. Május —júniusban részt vett a Vörös Hadsereg sikeres északi hadjáratában, a salgótarjáni és kassai harcokban. A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása után — az egykori eperjesi diák — annak hadügyi népbiztosa lesz. A tanácshatalom megdöntése után az ő útja is az emigráció. Bécsben a KMP újjászervezésén fáradozik. 1920-ban azonban már Csehszlovákiában. elsősorban Kárpát-Ukrajnában segít a Csehszlovák Kommunista Párt megszervezésében. 1921 - ben több magyar kommunista vezetővel együtt őt is ott találjuk a német munkások sikertelen márciusi felkelésének szervezői között. Ezután sincs pihenő. A román, a bolgár, majd ismét a német kommunisták munkáját segíti a Komintern megbízásából. 1922 és 1936 között a Szovjetunióban él, és ott a gazdasági építőmunkában tevékenykedik, mint az ásványolajipari ellenőrző bizottság elnöke. Közvetlenül nem vesz részt a KMP munkájában, de a Moszkvában megjelenő Sarló és Kalapács szerkesztőbizottságának tagja, s így közvetetten, a moszkvai emigráción keresztül a magyar események ismerője. 1936 őszén a spanyol szabadságharc védelmére elsők között sietett Spanyolországba, Otto Flatter néven a 12. nemzetközi brigád, amelynek parancsnoka a legendás hírű Lukács tábornok, azaz Zalka Máté helyettes parancsnoka lett. Később a 15. spanyol hadosztály vezérkari főnöke, majd az ebrói fronton a német—osztrák— skandináv internacionalistákból álló 11. nemzetközi brigád parancsnoka. A spanyol szabadságharc leverése után a franciaországi verneti internálótáborba került, ahonnét 1940-ben a szovjet kormány közbenjá. rására szabadult. Visszatért Moszkvába, ahol rövid ideig még folytatta félbehagyott békés gazdasági munkáját. A nagy honvédő háború kezdetén már a szovjet hadseregben találjuk. Tevékenysége most is rendkívül változatos. Kezdetben partizánkiképzésben részesül, 1942 nyarán a sztálingrádi fronton harcol. 1942 novemberétől — hadigazdasági feladatok mellett — megbízták a szovjet rádió magyar nyelvű adásainak irányításával. Huszonhat évi emigráció után 1945 szeptemberében tért haza Magyarországra. Először Pécsre került, ahol Baranya megye főispánjaként tevékenykedett. Fél évvel később már a fővárosban van, a Budapesti Rendőr-főkapitányság parancsnoka. A háborút követően a főváros közbiztonságának, politikai rendjének megteremtésében, a népi rendőrség megszervezésében elévülhetetlenek érdemei. Határo- rozottsága, igazságérzete, spanyolos volta miatt Rá- kosiék — a személyi kultusz kibontakozása idején — nem jó szemmel nézték itthoni munkáját. Nemzetközi tapasztalatait respektálva ezért külföldre küldték. Követként. nagykövetként dolgozott 1950 és 1956 között. Először Helsinkiben, majd Szófiában, 1953 és 1956 között pedig Moszkvában képviselte a Magyar Népköztársaságot. 1956 őszén nevezték ki Belgrádba követnek, ahonnét azonban hazaszólították a magyarországi ellenforradalmi események. 1956. október végén, november elején egyik kezdeményezője az ellenforradalmi erőkkel való leszámolásnak, a kibontakozásnak és a szocialista megújulásnak. Kádár János oldalán meghatározó szerepe volt a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány létrehozásában. Az MSZMP Intézőbizottságának, Központi, illetve Politikai Bizottságainak is tagja volt. Egyidejűleg a kormány elnökhelyettese, egyben a fegyveres erők minisztere. „Amikor világos lett. hogy cselekedni kell, az elsők között ott volt Münnich elvtárs, és a nagyon nehéz helyzetben bebizonyította, hogy ő nem változik, hogy az ő élete azé az eszméé, amelyre oly régen felesküdött . . — mondotta róla Kádár elvtárs. Nemcsak a néphatalom megvédésében, hanem a párt és a népi állam újjászervezésében, megszilárdításában. majd a szocialista építőmunka irányításában is kiemelkedő érdemeket szerzett. 1958 januárjában Münnich Ferencet a kormány elnökévé választották, s ezt a magas tisztet 1961-ig töltöttebe Ezt követően 1965-ig állam- miniszterként dolgozott. A magyar munkásmozgalom „viharos” éveket megélt — ahogy vázlatos visszaemlékezésében is írja — nagy öregje 1967-ben halt meg. A magyar és a nemzetközi munkásmozgalom szempontjából is páratlanul változatos és gazdag életutat soV magas kitüntetés mellett kéi Lenin-rend is „honorálta”. Dr. Pintér István
