Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-17 / 270. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. november 17., hétfő Ibsen ítélőszéke Minden valamirevaló toll- forgatc arra törekszik, hogy az önérdek sár ka Ha sá tól szabadulva egyértelmű, félre nem magyarázható, nemes elvekéit, igazságokért kardoskodjék, megkönnyítve mindannyiunk számára a [tisztánlátást, a határozott véleményformálást. Ezt az alapállást így fogalmazta meg Ibsen: „írni annyit jelent, mint ítéletet tartani önmagunk felett’. Mindezt nemcsak hirdette, hanem ekként is élt, dolgozott. cselekedett. Kivételes tehetsége mellett ez is indokolja művei örökzöld voltát. A Nóra valaha a női egyenjogúságot propagálta, s [tiltakozott a személyiség kincseinek házasságbeli devalválása miatt. Egy sajátos konfliktus hatására — a jellemek valódi arculata csa'k nehéz helyzetekben rajzolódik kii igazán — a szinte játékszerként kezelt feleség rádöbben férje kisstílűségére, s ezért határozza el, hogy távozik a korábban megszokott otthoniból. Egykor aktualitása miatt rajongtak a darabért, ma aligha vitatható tartalmi és formai értékei miatt becsüljük,. Ilyen szituációk ugyanis — legfeljebb más körülmények közt — napjainkban is előfordulnak, hiszen az eltérő karakterek komprcmisz- szuma sohasem végleges. Emiatt is időtlen érték ez a színmű. Esztergályos Károly az igényre érzett rá, ráadásul közművelődési missziót is [teljesített, amikor elkészítette, képernyőre vitte a drámát. A lényeget ragadta meg. Venczel Vera és Balázsovits Lajos személyében olyan főszereplőket választott, akik megsejtették a tegnapok üzenetét, de szóltak a jelennek, sőt a jövőnek is. Gálffi László — nincs ebben semmi túlzás — zseniális képességekkel büszkélkedhet, ám a beteg doktor figurájával mégsem birkózhatott meg, mivel alkatától, adottságaitól idegen volt ez a feladatkör. Ettől függetlenül a norvég szerző ítálőszékéről nekünk is postázott, magvas gondolatok hangzottak el. Valamennyiünk okulására. Pécsi István A szabadítólevél Hiába, nem akarják aláírni a szabadítólevelünlket. Igen, így többesszámban, .mivel a Rabszolgasors című sorozat szorosan odabiiincsel bennünket a képernyőhöz, s hiába várjuk a megváltó befejezést. Azt mondják, vannak, akik fittyet hánynak erre a ke- serédes kötődésre, s bátran szerveznek magúknak programot kedd, vagy mostanában csütörtök estére. De ők vannak kevesebben. Bárhol járok-kelek. imindertütt azt hallom, hogy vajon Tobias úr és Malvina megszökött-e a lángtengerből. Leoncio vajon összeomlik-e, mi lesz szegény kis Isamra sorsa? Országos [beszédtéma mindez. Érdekes dolog, hogy nem valami óriási múlttal [rendelkező i televíziós társaság készítette ezt az alkotást, hanem az általunk -kevéssé ismert brazil. Bár lehet, hogy éppen a szokatlan arcok, s a túlontúl is ismerős indulatok együttese a kiváltója ennek a hatalmas sikernek. A történet ügyesen tavírozik a már-már kétségbeejtően együgyű fordulatok és az emberileg mélyen alátámasztott cselekménymozzanatck között. Kicsit ebből is, abból is: érdekes ötvözete a Szabó család-féle megoldásoknak és a — kis túlzással — a Háború és béke morálfilozófiájának. Valamit tudnak ezek a brazil tévések, amire honi tájakon még kevéssé képesek kollégáik. Rájöttek, hogy mindnyájunkat rendkívül érdekel az emberi élet legmélye, indulatai, érzelmei. Viszont a képernyőn mindezt kevéssé áttételes formában, részben „előre megrágva" szeretnénk megkapni. A közönség hálás, ha felnőttnek nézik, s csák nagyon ravaszul lehet fogni a kezét és vezetni. [Nem nagy titok ez, de ha felfedezik, hogy nem távoli bolygókon vagy más különleges helyzetekben, de egyszerű, mégis érdekes körülmények között kell megmutatni sorsunk fordulatait, akkor kétszeresen jövedelmezőék az ilyen sorozatok. Talán mindegy is, hogy mi lesz a Rabszolgasors vége. A nézők többsége ugyan szorongva várja, de hamar rájön: a folyamat volt igazán fontos. Nem a szabadí- tólevél áll a [középpontiban, hanem a személyiség. Vagyis mi, akik a képernyő előtt ülünk. Gábor László Várpalotai galéria Étterem volt, galéria lett. A múlt században épült az a zsinagóga, amely sokféle hasznosítás után október második felében nyílt meg Várpalotán, helyet adva a képzőművészeteknek (MTI-fotó: Arany Gábor) A Filharmónia hangversenyéről A nagy szólisták időszaka Egerben Az Országos Filharmónia egri hangversenysorozatának harmadik estjén, hétfőn, a Gárdonyi Géza Színházban két hegedűművész, Szenthelyi Miklós és Szabadi Vilmos lépett fel. Kétórás összeállításukban a zeneirodalom híres hegedükettősei szerepeltek: a csillogó, a virtuozitást kívánó művek nem tévesztették el hatásukat az egri közönségnél. Vivaldi G-dúr duója kezdte a zenei élményt, majd Mozart B-dúr szonátája idézte a sajátosan finom dallamvilágot, amely annyira mindenki mástól megkülönbözteti az áradó zenélés mesterét. Paganini Velencei karneválját Szenthelyi Miklós átiratában hallhattuk, s így kaptunk némi fogalmat arról, miként játszhatta ez az „ördöggel is cimboráid művész" a formai remeklést. Liszt „Grand Duo concertant" címet viselő hegedű-zongora szonátája minden bizonnyal a nagy mester iránti tiszteletből került a műsorba, hiszen a hegedű és hegedűs itt a zongora mögötti kiosztásban érvényesül; ,,a hangok nagy tanárja” itt sem tudta megtagadni zongoramüvészi Önmagát. Ysaye Szólószonátája (Op. 27. No. 4.) ismét csak bizonyíték arra. hogy a hangszer szerelmese értője mit tud kezdeni, ha érett alkotói véna Ls szorult beléje. Sarasate Navarraja nemcsak a tüneményes pályafutásé hegedűvirtuózra emlékeztetett, hanem arra is. mit hoz többletként a népies kolorit a zenében is. Mindezt talán csak a beNegyvenéves a nemzetközi diákszövetség Negyven esztendeje, 1946. november 17-én alakult meg Prágában a nemzetközi diákszövetség. Akkor, közvetlenül a háború után, negyven ország fiataljai tettek hitet a béke, a szabadság, a haladás ügye mellett; ma a világ mintegy 130 diákszövetsége közül 110 tagja a szervezetnek. A negyvenedik évforduló alkalmából november 17—20. között „Oktatás és társadalom” néven világfórumot rendeznek a szövetség székházában. Prágában. A nemzetközi diákszövetség tevékenysége kiterjed mind az öt kontinensre. A szervezetben együtt dolgoznak a legkülönféle politikai, ideológiai, világnézeti elveket valló diákok csoportjai. Egységesek a háború ellen, a békéért és a leszerelésért folytatott küzdelemben, de felemelik szavukat az éhség, az analfabetizmus, a faji megkülönböztetés, a környezetszennyeződés ellen is. S nem szorítkoznak csupán a bírálatra, de tenni, változtatni. építeni, alkotni akarnak. _ A béke megvédése érdekében csatlakoztak a szövetséghez olyan neves fiatal amerikai tudósok — köztük a NASA több munkatársa is — akik a világűr kutatásával foglalkoznak. Mérvadó véleménviik befolyást gyakorol az SDT-program végrehajtására is hiszen ők valóban tisztában vannak egv esetleges csillagháború következményeivel. A szolidaritás kiterjed a függetlenségért, az elnyomás ellen nyújtott segítségre, A nemzetközi diákszövetség sokszor és eredményesen hallatta hangját Vietnamért, Laoszért, Kambodzsáért, Chiléért és Angoláért. A szövetség orvosokat küldött Angolába, mezőgazda- sági szakértőket Mozambik- ba, oktatóbrigádjai segítették és segítik Nicaraguában az írástudatlanság felszámolását. A tagszervezetektől kapott és szolidaritási alapjába gyűjtött összegeket árra is fordítja, hogy évente több száz fiatal a fejlődő országokból ösztöndíjasként tanulhasson és az így megszerzett tudását népe boldogulásának szolgálatába állíthassa. Eddig több mint négyezer fiatal kapott ilyen módon diplomát. Hazánkban évszázados hagyományai vannak a haladó diákmozgalmaknak. Már 1848—49-ben is jelentős szerep jutott a diákságnak, a jurátusok és az orvostanhallgatók támogatásának. A fasiszta elnyomók ellen a munkássággal vállvetve harcoltak fiatal értelmiségiek A felszabadulást követően pedig tevékenyen vesznek részt a nemzetközi diákszövetség munkájában. Ösztöndíjas helyeket juttatnak azoknak a diákszervezeteknek, amelyeknek tagjai otthon nem tanulhatnak. Magyar javaslatra vonták be a középiskolásokat a szervezet tevékenységébe. A diákok nemzetközi szövetsége négy évtizedes munkájával kiérdemelte a világ ifjúságának bizalmát és támogatását. Születésnapján a magyar fiatalok és felnőttek nevében köszöntjük a diákság harcos szervezetét és kívánunk lelkes munkájukhoz további sikereket! g. iszámoló pontosságáért írtuk le. jelezvén azt az érzelmi és hangulati keretet, amelyben ez a két fiatal és kiváló hegedűművész mozgott. Az összeállított műsor felfogható úgy is mint az életörömnek, a játékosságnak, a szellemi szárnyalásnak a bemutatása pódiumon. Tudjuk mindkettőről, hogy versenyeket nyertek; azt is. hogy fontos beosztásban dolgoznak, Szenthelyi tanít a Zeneművészetin, Szabadi az Állami Hangversenyzenekar koncertmestere. Azt is tudjuk, hogy Szenthelyi még nincs húszéves 1970-ben, amikor a nemzetközi Weiner Leó kamarazene-verseny második díját elnyeri; hogy Szabadi Vilmos már középiskolai évei alatt megnyeri Csehszlovákiában a 111. Nemzetközi Ifjúsági Hegedűversenyt, és pályája azóta is töretlenül felfelé ível. De mindezek az adatok csak távolról érzékeltetik azt a színes tartalmat azt a kiváló fegyelmet és azt a lelki rendet, amit kettejük közös játékából kapunk. Talán hangszerük okán is lírai alkat mindkettő. A megélés és a kifejezés csi- szoltságával állnak a közönség elé. aminek a varázsát egyre szürkülő korunkban már-már ünnepi ajándéknak foghatjuk föl. A hangok összhatása végül is so káig rezgő élmény a hallgatóságban. Szabadi Vilmost a remekül megformált Ysaye-szólószonátáért külön is ünnepelte a közönség, de hálásan fogadta a Liszt-szonátában Szenthelyi Judit zongorajátékát is. Ügy tűnik, ez az évad a nagy szólisták időszaka Egerben. És itt a korábbi koncertre, Tusa Erzsébetre is gondolunk. Farkas András Liszt-ház Weimarban Liszt Ferenc életének jelentős részét töltötte Weimarban, a német és európai szellemi, és művészeti élet egyik XIX. századi központjában. Háza, amelyben 1869-től élete végéig lakott weimari tartózkodásain, ma az egykori bútorokkal és a nagy zeneszerző emléktárgyaival berendezett múzeum (MTI-fotó: Fényes Tamás) Rodostóban felavatták II. Rákóczi Ferenc mellszobrát A törökországi Tekirdag- ban (Rodostó) ünnepélyes körülmények között avatták fel a Rákóczi-ház előtt a fejedelem mellszobrát. Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész alkotását. Az ünnepségen a török kulturális és idegenforgalmi minisztérium meghívására Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes vezetésével küldöttség vett részt. A delegáció, amelyet fogadott Mesut Jilmaz kulturális és idegenforgalmi miniszter is. Ankarában tárgyalásokat folytatott a magyar—török kulturális kapcsolatokról meghívójával, Olus Arik kulturális és idegenforgalmi minisztériumi államtitkárral. Rátkai Ferenc ünnepség keretében átnyújtot ta a ..Pro kultúra Hunga- rica" plakettet Adnan Saygun neves török zenetudósnak és a Liszt Ferenc- emlékérmet Hikmet Simsek török karmesternek. A küldöttség szombaton késő este hazaérkezett Eduard Gevorkjan Átöltözés Az ebédszünetig még jó tizenöt perc volt hátra, de a brigádvezető a tekintetével már kitartóan figyelte Gar- szevant, az egyik kőművest Garszevan megrántotta a vállát, és idegesen bólintott a fejével, amikor a brigádvezető egy gondosan összehajtogatott, parányi papírcsomagot dobott oda a lába elé. A kőműves lehajolt, mintha a szintmérőt igazítaná a padlón, óvatosan körülnézett, nem figyeli-e valaki, aztán zsebre vágta a kis csomagot. Ö tudta csak, meg a brigádvezető, hogy a parányi csomagban rubelek vannak. Hősünk azonnal munkához látott. Néhány pillanat múlva az épület bejáratához sietett. A lépcsőház előterében a brigád vezető valami kis apróság miatt az építés- vezetővel vitatkozott. Amikor Garszevan elment mellettük. a brigádvezető tüzet kért tőle, rágyújtott, de valamilyen fondorlatos trükkel egy másik gyufásdo- bozt adott vissza. Garszevan fölszaladt az első emeletre, a gyufásdo- bozból kulcsot vett elő. és kinyitotta a szerelésre váró áramelosztó ajtaját. A huzalok és porcelántestek összevisszaságából begyakorlott mozdulatokkal kiráncigált egy rozoga bőröndöt, és gondosan kulcsra zárta az elosztót. Garszevan maga elé tette a bőröndöt, majd egy elegáns öltönyt húzott elő. aztán fehér inget nyakkendővel és egy pár cipőt. A fekete napszemüveg csak fokozta a hatást: felismerhetetlenül más ember lett a hirtelen átöltözött kőművesből. Néhány pillanat múlva a szokásos útvonalon Garszevan elhagyta az építkezés területét, majd gyors lépésekkel átvágott a főút túlsó oldalára. öt perc múlva már jött is visszafelé, gúnyos, lekicsinylő pillantást vetve az üzlet kirakatában lévő figyelmeztető szövegre. A kirakatban ugyanis nagy táblára ez volt felírva: „Munkaruhában megjelenő vásárlóinknak szeszes italt nem szolgálunk ki!" Oroszból fordította: Kiss György Mihály A Kincskereső novemberi számából Egy szép virágéneket olvashatunk a Kincskereső novemberi számának első oldalán. A gazdag és változatos lírai válogatásban az ősz színeit idézik Iván Bunyin, Aprily Lajos versei és Shelley híres költeménye, az Oda a nyugati szélhez. Csoóri Sándor Rí kottások-ciklusa a népi gyermekmondókákra emlékeztet. „kamasz-verseket" pedig Csorba Piroskától kö' zöl a folyóirat Az isméi jelentkező Miért szép? rovatban Juhász Gyula Tiszai csönd című versét elemzi Bene Kálmán.
