Népújság, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-15 / 269. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1986. november 15., szombat Figyelőállásban a mongol fácán Fácánok — vadászok Rácz Mihály vadőr a területre kitelepített mongol fácánkakas viselkedését figyeli Fácántyúk az itatónál (Fotó: Szabó Sándor) Szóróetetés a „fácánosában A város környéki, 6700 hektáros vadászterületen eredményesen gazdálkodik a hatvani Lenin Vadásztársaság. A negyedszázados fennállás óta — az idén engedték ki a legtöbb előnevelt fácánt — csaknem tízezer darabot — szabadterületre. A csenderesek, a nádasok, zsombékok ideális helyei a vadaknak. A társaság tagjai tervszerű vadvédelemmel, etetők, sózok feltöltésével, dúvadak apasztásával igyekeznek a fácánok „beilleszkedését" segíteni. A nagyteritékű vadászatban — melyekre külföldi vadászokat: olaszokat, nyugatnémeteket is várnak — hozzávetőlegesen hétezer fácánt lőnek ki. Fegyver és rablás Egy olyan súlyos bűncselekmény, mint ami a napokban történt Budapesten, a Népstadion úton, ahol fegyveres támadók kirabolták a benzinkutasokat, óhatatlanul megrázza a közvé- ileményt. Ilyenkor a legkülönfélébb kérdések vetődnek fel. „Már itt tartunk?”, ,, Rettenetes. hogy elszaporodtak ezek a súlyos rablótámadások!’’, „Ezek után. hogy lehetünk biztonságban az utcán? ...” A tetteseket már elfogták, a nyomozás azonban még folyik, kérdések adódnak, honnan származott a fegyver, valójában milyen az elkövetők múltja ... Ám. anélkül, hogy erre feleletet tudnánk adni, érdemes szót ejteni a rablásról, mint az egyik legsúlyosabb bűncselekményről és a fegyveres rablásról, amely a legveszedelmesebb. Hogy egy csöppet „büntető-jogászkod junk” is. érdemes szemügyre venni, mit is kelt jogilag rablás alatt érteni? Ez o bűncselekmény egyfajta kényszerítés, vagyis más embernek erőszakkal való rábírása arra, hogy saját vagy a kezelésére bízott értékeit átadja. Az erőszak —, a kényszerítés — történhet fizikai és pszichikai módon, a végkifejlet szempontjából ez teljesen mindegy. Pszichikai kényszerítésnek tekinti a bűnüldöző hatóság, az igazságszolgáltatás azt,' amikor valaki — mondjuk egy erős, szavainak fizikailag is nyomatéket adni képes férfi egy elhagyatott utcában egy törékeny nő elé toppan, és azt követeli tőle, adja oda a pénzét, mert megöli. Igaz, hogy nincs a kezében fegyver, de a fellépése, az „erőfölénye” alkalmas arra, hogy veszélyérzetet keltsen a megtámadottban. Fizikai kényszerítésnek számít, ha a rabló egy késsel, fejszével vagy mondjuk egy husánggal ad nyomatékot követelésének. Ide tartozik a lőfegyver is, mint a rablás szempontjából legveszélyesebb kényszerítő fizikai eszköz. Nézzük mindezt a számok tükrében: 1965-ben, húsz évvel ezelőtt Magyarországon 200 rablás történt. Ettől kezdve a rablások száma egyre nőtt, s tavaly elérte az 1600-at. Ha minden rablás lőfegyverrel történne, az kétségkívül igencsak gyenge közbiztonságra utalna. A valóság azonban ennél lényegesen „lágyabb”. A rablások túlnyomó többsége — minden évben, így tavaly is — az úgynevezett pszichikai jellegű. Csupán néhány tucat esetben fordult elő, hogy a rabló kést vagy valami egyéb szúró- vágó eszközt ragadott. s ezzel felemlítette meg áldozatát. A lőfegyverrel történt rablások száma az el- ntúlt 20 évben egyszer sem haladta meg a fél tucatot, ami legalábbis arra utal, hogy hazánkban igen szigorúan ellenőrzött a lőfegyverek tartása. Ez természetesen nem zárja ki, hogy bűnözők kezébe fegyverek kerüljenek, amelyeket illegálisan hoztak be az országba. A nagy idegenforgalom sajnos, azt is lehetővé teszi, hogy egy- egy külföldi bűnöző — eladás céljából — fegyvert csempésszen az országba. Emlékeztethetjük az olvasót például a' Ferenc körúti postarabló, a csehszlovák Jan Stratilek esetére, aki a fegyvert az egyik pályaudvaron, egy külföldi bűnözőtől vásárolta. L adislau Ambroz, a csehszlovák rablógyilkos magával hozta a fegyvert. A Szépművészeti Múzeum olasz képtolvajai fegyverrel érkeztek Budapestre. A magyar bűnözők — igaz. nem gyakran — úgy jutnak hozzá fegyverhez, hogy egyéb bűncselekményeik — rendszerint betörések — elkövetésekor bukkannak a pisztolyra, amit aztán szintén ellopnak. La kás betöréseknél többször előfordult már, hogy olyan valakinek a fegyverét vitték el. aki azt jogosan birtokolta. Így jutott fegyverhez a szentendrei postarabló is, aki a bűnösen szerzett pisztolyt újabb bűn- cselekmény elkövetéséhez használta fel. Térjünk vissza a fegyveres rablásokhoz! Akárhogy forgatjuk a számokat, ezek olyan tényekről beszélnek, amelyek még ha külön-kü- lön veszedelmesek is. statisztikai méretekben nem adnak okot a vészharang megkondítására. 1985-ben négy ollyan rablás történt, amelynél a kényszerítő eszköz lőfegyver volt. Ha ezt összevetjük azzal, hogy ugyanebben az esztendőben a legnagyobb amerikai városban. New Yorkban 109 ezer fegyveres rablás történt, jobban meg tudjuk ítélni helyzetünket. (New York — a maga 9 millió lakosával — magyarországnyi nagyságrendű.) Okkal szólhat közbe most az olvasó, ne tovább, az az ő gondjuk, a mienk meg az. hogy egyre több az utca rendjét, biztonságát zavaró bűncselekmény. S ebben tökéletesen igaza van. De az is igaz, hogy mindezek ellenére még ma is nyugodtan ki lehet menni az utcára, a nap bármelyik órájában. és nem kell attól tartani, hogy elénk toppan egy rabló, oldalunkba nyomja a pisztolyt, és értékeink átadását követeli. E megállapítás akkor is igaz, ha előfordul, hogy elénk toppan egy rabló. Nem akarom alábecsülni a rablások számának növekedésében rejlő veszélyeket. Szó sincs róla. Van tennivaló! Ügy vélem, .először Is a rendőri felderítő munkát kell erősíteni. Az igazságszolgáltatás ma már igencsak „osztogatja” a „jutalmakat”; a szentendrei pos- 'larablót például 12 évi fegy- házra ítélték. S akinek egy ilyen adagot „kiosztanak", az egyáltalán nem tartja ezt valami enyhe büntetésnek. Az ilyen súlyos bűncselekmények tetteseit túlnyomó többségben kézre kerítik, Nyugtalanságra nincs okunk. Még akkor sem. ha az ismert tény, vagyis, hogy egy bűnöző kezében fegyver van, nem kelt szívderítő gondolatokat. A rendőrség dolga a többi. A rablók ellen a lakosság nem nagyon tud védekezni. Nem is tanácsos az ellenállás. A TAGOK SZÁMA 1300 Tea — orosz módra A meghívás leadclutánra szól. A színhely a gyöngyösi Bugát Pál kórház étterme. A „vendégek” leülnek az asztalhoz, amelyen szamovár zümmög. A tálakon illatozó pelmenyi vagy pirozski kínálja magát. A teremben hatvan-hetven személy foglal helyet. Ez a teadélután azonban tulajdonképpen a Magyar- Szovjet -Baráti Társaság ösz- széjövetele. Nem tévedés, valóban nem más. mint egy „hivatalos” ülés. Aki ezt a formát kiötlöt- te. dr. Pintér László kandidátus. a kórház szemész főorvosa. — Nemcsak meggyőződésem az. hogy a népeink közötti barátságot ápolnunk kell, hanem én érzelmileg is kötődöm a Szovjetunióhoz — jelenti ki. — Ott szereztem tudományos minősítésemet, úgy érzem, valamit most már vissza is kell adnom abból a baráti gesztusból, amiben ott részem volt. Ez tehát a magyarázat, az indoklás. Hadd tegyem hozzá: szerintem — vallomás is. így jött el 1981, amikor lehetőség nyílott arra. hogy a kórház az MSZBT tagcsoportjai közé sorolhassa magát. Hogy ki legyen az ügyvezető elnök, egy pillanatig sem volt kétséges. A választás eredménye szerint dr. Pintér Lászlónak jutott ez a tisztség. A héttagú vezetőség összedugta a fejét és azt mondták: — Ha már szovjet baráti társaság h miénk, rendezzünk teadélutánokaf orosz módra. Ez a keret hangulatos is. Ide nagyszerű alkalmat nyújt a beszélgetésekhez is. Természetesen mindig akad valamiféle „magvas” dolog is a párolgó tea mellé. Egy rövid előadásféle a Szovjetunióról, az ottani emberekről, és az ott járt kórházi dolgozók élményeinek felidézése is ehhez a sorhoz tartozik. — Magam sem gondoltam volna, hogy ilyen nagy lesz az érdeklődés a rendezvényeink iránt — említette az ügyvezető elnök. Már sorolja is: fordítási vetélkedőn tizennégyen vettek részt. Dr. Hőnis Iván volt az egyik „szaklektor”. Ö otthoni környezetéből hozta magával az orosz tudását. Vagy: összeállítás orosz költők verseiből. Az előadók: a KISZ-esék. Olykor az eredeti orosz szöveget is felolvasták. A Távoli városok — közeli barátok címmel megtartott vetélkedőn 15 csapat indult.-A Kell a jó könyv elnevezésű országos erőfelmérés regionális rendezvényén a negyedik helyen végeztek. A Baráti Szövetségben című hasonló rendezvényen már az országos elődöntőig jutottak el, ahol a második helyet szerezték meg. Gondjuk volt arra is. hogy a Heves Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat és a Gagarin Hőerőmű Vállalat tagcsoportjával felvegyék a kapcsolatot. Meghívták őket a saját rendezvényeikre. illetve elmentek maguk is küldöttségük révén a másik kettő összejöveteleire. Ebből rendszeres gyakorlat alakult ki. Ma már igaz, jó barátként köszöntik egymást. Az együttműködéssel a tagcsoportok tevékenysége gazdagodott, színesedett. A kórház főbejárata melletti falon ott látható az MSZBT-Híradó. amelyen képek és szöveges anyagok láthatók és olvashatók, mindig valami érdekes, vonzó témaköriből. Amikor dr. Szél Máriától, a pártalapszervezet titkárától érdeklődtem, mi a véleménye a tagcsoport tevékenységéről. summásan így fogalmazott: — Csak elismeréssel lehet szólni a munkájukról. Az éves beszámoló-taggyűlésünkön is mindig felemlítjük, hogy mit végeztek az élteit időszakban. Nemcsak figyelemmel kísérjük a működésüket. hanem támogatjuk is őket. Ide illik: a tagcsoport tavaly november 7. alkalmából megkapta az MSZBT Országos Elnökségétől az Aranykoszorús Emlékplakettet, amelyet Apró Antal adott át a Barátság Házában az ügyvezető elnöknek. A gyöngyösi „házi ünnepségen” Bódi Béla, a Gagarin Hőerőmű Vállalat vezérigazgatója, az MSZBT Országos Elnökségének a tagja nyújtotta át a csoportnak a kitüntetést. Felemelő percek voltak ezek. Hogy mennyire fokozta a tagcsoport lelkesedését, tenniakarását. nem nehéz eldönteni. Arra a kérdésünkre, honnan kapnak támogatást a tevékenységükhöz, a rendezvényeik megtartásához, a következő választ kaptuk: — A városi és a megyei pártbizottság politikailag segít bennünket. A kórház vezetése pedig anyagi támogatást nyújt. Van egy szerény pénzösszeg, amit erre a célra határozott meg a kórház igazgatósága és ebből tudjuk finanszírozni az elkerülhetetlen ikiadásainkat a teadélutánokra, vagy a vetélkedőkön kiosztandó jutalom - könyvek megvásárlásához. Ennyit vázlatosan az eltelt időkről. A jövőről pedig: Legfontosabbnak azt tartjuk — hallottuk dr. Pintér László ügyvezető elnöktől —, hogy a Szovjetunió mai valóságos életét, törekvéseit, eredményeit és céljait ismertessük a tagcsoportunkkal. Miután a kórház minden dolgozójához nem tudunk eljutni hely hiányában sem, azt szeretnénk, ha minél több fiatalt tudnánk megnyerni a rendezvényeinken való részvételre. Hiszen ok a holnap ígéretei, ők tudják tovább folytatni azt, amit mi szerény képességeink szerint elkezdtünk. Ez tehát a programjuk? Igen. annak a legfőbb lényege. Figyelemre méltó elhatározás és törekvés. G. Molnár Ferenc SZABÓ LÁSZLÓ ROVATA
