Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-11 / 240. szám
3 NÉPÚJSÁG, 1986. október 11., szombat A barátság kompolti közvetítője Portrévázlat dr. Tóth Sebestyénről, az MSZBT-tagcsoport vezetőjéről Máig kedves szülőfalujából, Tarnaszentmiklóstól az évek során meglehetősen messzire vezetett az útja. E tény azonban szintén hozzájárult mai egyik kedvenc közéleti szerepéhez. — Először a fővárosba mentem 1947-ben — emlékezik —, ahol Nékosz-kollégis- ta voltam. Ekkor találkoztam először a barátsági mozgalommal. Tagja lettem a Magyar—Szovjet Tudományos Egyesületnek is. Visz- szakerülve, Egerben a köz- gazdasági technikumot végeztem el. A Szovjetunióban szerettem volna folytatni tanulmányaimat. Végül is Bulgáriában szereztem dimlo- mát, a szófiai agráregyetem állattenyésztési szakán. Az MSZBT-tevékenységhez a külhoni tapasztalatok mellett másképp is gyűjtötte, szaporította az ismereteket. Kötelező gyakorlatra Hevesre jött haza, s már az ottani állami gazdaság KISZ- titkáraként töltötte utolsó félévét a bolgár egyetemen. Később kongresszusi küldöttnek is megválasztották, szervezetük elnyere a Vörös Vándorzászlót. Mint fiatal párttag vett részt a szervezésben, s a termelőszövetkezetek kialakításában. S persze, nem maradt el szakterületén sem. — Hegyvidéki mezőgazdasági kutatócsoportba kerestek munkatársakat. így kerültünk feleségemmel együtt előbb Szendrőbe, majd 1964- ben ide. Kompoltra. Az intézetben ma tudományos fő- munkatársként mindenekelőtt ökonómiai kérdések vizsgálatával foglalkozom. A kedvezőtlenebb, hegyes-dombos területek termelésszervezési. üzemgazdasági problémáinak megoldásán dolgozunk. Emelett részt veszek a rekultivációs feladatok kimunkálásában is. E témákban dr. Tóth Sebestyén egyúttal a KGST- programok hazai koordinátora is, miként ugyancsak teendői közé tartozik a küldöttségek útjainak előkészítése Ennek révén kibontakoztatott széles körű kapcsolatai, tájékozottsága, ismeretei is jelentősen segítik mindabban a tevékenységben, ami az MSZBT-tagcsoport életképességéhez, működéséhez nélkülözhetetlen. — Igen sokrétű a mi munkánk — mondja. — Külön említésre méltó a Szovjetunió köztársaságainak életét tablókon feldolgozó 32 ösz- szeállításunk. Ebben főleg a szocialista brigádjaink, a talajvédelmi osztály munkatársai, valamint a fiatalok jeleskedtek. Több környékbeli általános iskolában is bemutatták már munkáinkat. Hasznosak a vetélkedőink: tavaly csapatunk a területi döntőig jutott el. De már újabb játéksorozatra készülünk. Továbbá a csu- vasiai Civilszk városában lévő Állami Mezőgazdasági Kutatóállomással több mint tíz éve élő a testvérkapcsolatunk. Együttműködési szerződésünk jelenleg a nemesí- tési anyagok cseréjéről szól. Kétévenként vannak csereMegnyerő a közvetlensége, őszinte a lelkesedése. Ez a két tulajdonság — még a kívülállónak is nyilvánvaló — elengedhetetlen ehhez a társadalmi tevékenységhez. Ügyvezető elnök. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság helyi tagcsoportjának munkáját irányítja a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kompolti Kutatóintézetében. Éppen tizenöt esztendeje. Annak idején, 1971-ben, itt az elsők között hoz ták létre a népek közötti barátságot ápoló kis közösséget. Nem túlzás: elsősorban neki. dr. Tóth Sebestyénnek köszönhetően. látogatások, s a nyelvgyakorlás érdekében minden évben egy-egy hónapra két személy utazik tőlünk hozzájuk. Igazán hangulatosak baráti találkozóink, szakmai vitaestjeink. Aktivistáink támogatásával alakult Drúzs- ba-klub a kompolti iskolában. Igen nagy a szerepe a gyerekek közéletre nevelésében. Örömmel beszélt arról is, hogy az intézetből tulajdonképpen mindenki részese a baráti társaság életének. Megfontolandó a véleménye, hogy miként vonhatók be ebbe minél többen: — Lehet mozgatni az embereket, de az biztos, hogy kell hozzá egy-két olyasvalaki, aki meghozza a szükséges áldozatot. Boldogság volt nézni, ahogy harminc-harmincötén sürögtek-forogtak a már említett tablók készítésénél. De mondok mást. Nyár közepéig volt itt nálunk kilenc hónapon át egy aspiráns a Szovjetunióból. Alig akadt olyan hét, hogy valaki ne hívta volna meg magához. Rengeteget segítettek az itteniek a disszertá- cójának végső formába öntésénél is. A mai értekezletre terelődik a szó. Arra. mit tart fontosnak megbeszélni mozgalmi társaival. — Ezeken az összejöveteleken sok-sok új ötlettel gazdagodom. Ha én azt mondom, százféle módszert, megoldást tudok, még mindig előkerülhetnek újabbak és újabbak. Az nagyon lényeges, hogy minél gyakrabban nyíljon mód a tapasztalatok átadására. Már csak azért is. mert sóját lábon álló mozgalom a miénk, amelyben mindenki maga keresi a feladatot magának. De nagyon sok függ attól, az önállóság megtartása mellett mennyire vagyunk képesek együtt gondolkodni. (szalag) Ipari robotok Gyöngyösről... A Mikroelektronikai Vállalat gyöngyösi gyára az idei évben 2,7 milliard forint termelési értéket tűzött ki célul. A félvezetőgyártás mellett ipari robotok is készülnek itt. A KGST-n belül hazai fejlesztésű és gyártású robotokkal segítik a szocialista országok egyes iparágait. A kísérleti üzemrész alkotó műszaki és szakmunkás kollektívája az utóbbi években — s idén is — újabb és újabb ötletes, a termelést segítő berendezésekkel járul hozzá a gépesítési folyamatokhoz. az iparága^ bizonyos területein. Gonda László, Csefán József és Kiss József műszaki megbeszélésen a malomipari lisztcsomagoló előtt A gyógyszeriparnak is dolgoznak . . . (Fotó: Szabó Sándori [Nemes János cikksorozata A szocializmus megújulásának útja AZ ELLENFORRADALOM TÜZÉBEN (XVI11/6.) K ádár János 1957 jú- ' niusában az MSZMP országos értekezletén ■ gy jellemezte az ellenforradalmat megelőző évek hatását a párttagságra és a tömegekre: „Nyilvánvaló, hogy a tervezésben, a törvényesség megsértésében, a parasztpolitikában 1953 júniusában feltárt bizonyos hibák nagyon nagy kárt okoztak a pártnak, az országnak és a népnek is. De azt hiszem, kijelenthetem, hogy az eredeti hibáknál tízszer nagyobb kárt okozott, ami a kijavításuk körül történt. Mert a párttagság is, az ország népe is minden körülmények között megértette és megérti, hogy a munka hibákkal, néha súlyos hibákkal is jár, de azt sohasem fogják megérteni, és nem is fogják a vezetőknek megbocsátani, ha a felismert, megnevezett, ország-világ előtt ismert és látott hibákat újból megismétlik. Ez megsemmisíti a pártvezetés tekintélyét, az ország vezetésének tekintélyét, és ezért mondom, hogy az 1953-ban feltárt hibáknál nagyobb károkat okozott a párt és a tömegek kapcsolatában az a huzavona, ami három esztendőn keresztül a hibák kijavítása körül folyt.” Az ellenforradalom az 1956. október 23-i tömeg tüntetéssel kezdődött. Az előzmény az volt, hogy október 6-án óriási tömeg demonstratív részvétele kíséretében temették el Rajk Lászlót és mártírtársait a budapesti Kerepesi úti temetőben. A párttagság megrendülése és morális bűntudata tovább fokozódott. Október közepétől mind lázasabb lett a légkör az egyetemeken és főiskolákon, éjszakába nyúltak a viták, amelyeken a hangadók a Nagy Imre-csoport tagjai és hívei voltak. A legkülönbözőbb burkolt. sőt nyílt rendszer-, párt-, szovjetellenes követelések és felhívások fogalmazódtak meg pontokba foglalva, amelyeket röpiraton is terjesztettek. Október 22-én pedig a Budapesti Műszaki Egyetem diákgyűlése másnapra tüntetésre hívta a többi egyetemet is, sőt lényegében a főváros egész ifjúságát. A pártvezetés — amelynek legprominensebb tagjai október 23-án reggel érkeztek vissza belgrádi tárgyalásaikról — megint rosszul értékelte a helyzetet, és ingadozónak mutatkozott. Először a belügyminiszterrel betiltatta a tüntetést, majd néhány óra múlva — tiltakozások és nyomás hatására — visszavonatta az intézkedést, sőt felszólította budapesti szervezeteinek egy részét — valamint a DISZ útján annak tagságát is —: vegyenek részt a tüntetésen, hogy ott ők adhassák meg a hangot. Ez az „álljunk az ‘élére” elképzelés nem is volt olyan rossz. Lengyelország, ban ugyanezekben a napokban nagyméretben — vagyis nem egyszerűen egy tüntetésre szűkítve — lényegében ez történt. Az új pártvezetés, amelyet a népszerű Go- mulka vett át, az ottani nagy társadalmi megmozdulás élére állt, és némi jobboldali kitérés után sikerült neki a robbanást elkerülve, a pártot és az egész társadalmat visszavezetni a kétfrontos harc. a megújulás útjára Csakhogy az MDP-nek ekkor nem volt ereje és ideje sem egy ilyen bonyolult akció lefolytatásához. A tüntetésnek — amely a lengyel változásokkal való szolidarizálás címén indult, és ezért a Bem-szobornál kezdődött — az élén a Nagy Imre-csoport, illetve irányzatának hívei álltak. De nagyon hamar felülkerekedtek a tüntetők közt meghúzódó, szervezett szélsőjobboldali elemek, és nemcsak nacionalista és szovjetellenes jelszavakat hangoztattak, hanem letépték a vörös zászlót, kivágták a nemzeti lobogóból a népköztársasági címert, gyűlölködést szítottak a karhatalmi erőkkel szemben. Először a rádió székháza. majd a párt napilapjának szerkesztőségi épülete, s a telefonközpontok felé irányították a- tüntetőket. E helyeken már fegyveres csoportok is feltűntek. A fegyvereket és szállítóeszközöket raktárakból. . laktanyákból, rendőrőrsökről, üzemőröktől erőszakkal szerezték meg. így indult a fegyveres támadás — amely természetesen valamilyen formában koordinálva volt, és nem nélkülözte a katonai és helyi ismereteket sem — mindenekelőtt a Magyar Rádió, mint az egész országot besugárzó hírközlő szerv és más fontos intézmények ellen Ezek a fegyveres akciók rendkívül veszélyesek voltak, mert az ellenforradalmi elemek egy. a résztvevők tömegét tekintve egészen más indítékú, szándékú. lényegében politikai jellegű tüntetés mögül ténykedtek A tüntetők szinte a szó szoros értelmében a testükkel, tömegükkel óvták az ellenforradalmár fegyvereseket, akik ezeket a valódi céljukat nem ismerő, forrófejű, nacionalista jelszavakkal megtévesztett fiatalembereket azután igyekeztek bevonni csoportjaikba, fegyveres akcióikba. A párt- és az államvezetés eközben megint habozott és késlekedett az ellenlépések megtételében. A Központi Vezetőség egész éjjel ülésezett, sebtében visszavette soraiba és a Politikai Bizottságba is Nagy Imrét, és kineveztette miniszterelnökké. Aztán nemcsak magyar alakulatokat mozgósított a védelemre, hanem statáriumot rendelt eL, kijárási tilalmat léptetett életbe, és a szovjet hadsereg beavatkozását is kérte. Nagy Imre ekkor még e rendszabályokat helyeselte, a fegyveres lázadást ellenforradalmi jellegűnek nyilvánította. Október 25-én végre kibontakozott volna az ellen- támadás, amelyet a KV által kiküldött katonai bizottság nemcsak a fővárosi karhatalmi erőkkel, hanem vidékről is felvezényelt alakulatokkal akart végrehajtani. A KV ülése ezen a napon, a tehetetlennek bizonyult és népszerűtlen Gerő Ernő helyett Kádár Jánost választotta első titkárrá Egyben Nagy Imre és hívei kényszerítő nyomására békés eszközökkel, fegyverletételre való felhívással próbálta a felkelést felszámolni 4 katonai akciót leállították, és ezzel persze a fegyveres erők tagjait bizonytalanná tették és demoralizálták is. Az ellenforradalmárok viszont — a párt szervezetlen, ségét és a vezetés bénultságát látva — erőre kaptak, és most indultak csak igazán rohamra. Nagy Imre és csoportja is erősítette pozícióit, és azt kezdte el szorgalmazni. hogy a felkelést nyilvánítsák „nemzeti demokratikus forradalommá”. A KV egy ideig ellenállt, de végül október 28-án engedett, ezzel a párt dezorganizálása teljessé vált, Nagy Imre rádiónyilatkozatában nyomban hírül adta, hogy a „forradalom” elérte célját, a fegyveres erőknek tűzszüneti parancsot adtak, a felkelők osztagait beillesztették az állami fegyveres testületekbe, tárgyalásokat kezdek a szovjet haderőknek Magyarországról való kivonulásáról. Az ellen- forradalmi erők a tűzszünetet a pártbizottságok, intézmények, üzemek megrohamozására használták fel, és nem egyszerűen beépültek a fegyveres erőkbe, hanem átvették azok vezetését. Kiszabadították a börtönök foglyait, egyáltalán nem megkülönböztetve a köztörvényeseket és a politikai okokból elítélteket. A bűnözök hamar feltűntek a fegyveres csoportokban. Az utcákon és az üzemekben, intézményekben megkezdődött az embervadászat, illetve a kommunisták üldözése, elsősorban Budapesten, de vidéken is ilyen módon bontakozott ki az ellenforradalom Október 30-án Nagy Imre bejelentette a? egypártrend- szer megszűnését Üjra alakultak az egykori koalíciós pártok — köztük a Szociáldemokrata Párt is — visszaállt a koalíciós kormányzati rendszer, és még tucatnyi szélsőjobboldali párt működésbe lépett és kaparintott kezébe sajtóorgánumot is. Ugyanezen a napon az MDP KV Elnöksége is kimondta a párt feloszlatását, helyette Magyar Szocialista Munkáspárt néven új párt alakult. Az Intéző Bizottságnak Kádár János is tagja lett. Ezen a napon támadták meg a leggátlástalanabb lumpen elemekből verbuválódott ellenforradalmi osztagok a Budapesti Pártbizottságot, és miután azt elfoglalták — a kormány semmit sem tett annak érdekében, hogy megvédjék az ostromlóitokat — bestiális kegyetlenséggel legyilkolták a pártmunkásokat és az őrséget. A Nagy Imre-kormány óráról órára egyre inkább jobbra hajlott. November I-én a kormányelnök, aki átvette a külügyi tárcát is, rádióbeszédben jelentette be, hogy Magyarország kilépett a Varsói Szerződésből, semlegesnek nyilvánítja magát, és kéri, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete tűzze napirendjére a magyar kérdés megtárgyalását. A szocialista rendszer ezzel nemcsak az országon belül rendült meg, hanem Nagy Imréék koalíciós szövetségben és a régi feudális-bur- zsoá rend híveinek aktív támogatásával megváltoztatni tervezték a Magyar Népköz- társaság nemzetközi pozícióját is. Szabad utat nyitva ezzel is egy burzsoá restauráció előtt. (Következik: A Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány)
