Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-29 / 255. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. október 29., »erdő áBRHB 3. Mi a drágább? A környékbeliek, ki tudja hányszor és hová fprdultak már, eddig eredménytelenül. Pedig évek óta tart a leve- lezgetés, az aláírásgyűjtés, hogy rendeződjön végre az egykori „Kalaposkút" ügye. A víz most is csordogál ugyan a forrásból, de a lefolyása nincs biztosítva. A vízlevezető árok el van dugulva, tele van szórva törmelékkel, lyukas edényekkel, rongydarabokkal. A város gondozására hivatott üzem nem óhajtja a környékbeliek gondját megoldani hosszú idő óta, s most már az emberek is hozzászokva az elvadult állapotokhoz, maguk is hozzájárulnak környezetük további szennyezéséhez. Az út másik oldalán sem szebb a kép. A téglagyári törmeléket — amely rendezetlenül terül el — „maszekok" is gyarapítják, ki tudja honnan és mikor, újabb rakományok érkeznek. Tégla-, tufakődarabok „színesítik” a tájat, megtűzdelve egyéb hulladékkal. Az áldatlan állapotok felszámolásához nem kellene semmiféle állami „nagyberuházás”, csak munkagép, aztán néhány ember és egy kis odafigyelés. És, hogy mégsem történik évek óta semmi? A kérdés jogos, de a következő is: miért is történne? Hiszen, magyaros mentalitásunkból fakadóan jobban szeretjük a dolgokat magyarázni, mintsem megoldani. A város gondozására létesült üzem úgy véli, hogy hiába is csinálna rendet, a környező kerttulajdonosok úgyis eldobálnának továbbra is mindent, eltorlaszolnák a víz lefolyását. Jobb tehát, ha marad minden. A környékbeliek pedig azt várnák, hogy a forrás partjára közvetlenül rátelepedett üzem csináljon rendet. Hiszen a gépektől kezdve minden rendelkezésére áll. Mint ahogy a téglagyáriaknak is. Az ügy egyelőre tehát úgy tűnik, hogy megoldhatatlan. És közben szépen terjeszkedik a szemét. Pedig hát mind a környékbelieknek, mind másoknak érdekében állna, hogy rend és tisztaság legyen. Nemcsak az illető területen, hanem máshol is. Hiszen a példa csupán egyedi, a gyakorlat viszont általános, hogy nem teszünk meg mindent környezetünk tisztaságáért. Sőt, sokszor még a legminimálisabbat sem. Mert egyszerűbb „illegálisan", tiltott helyre leszórni a hulladékot, mintsem mesz- szebb, a kijelölt helyre szállítani. És ugye olcsóbb is, hiszen kevesebb a benzinköltség, kisebb a fáradság. És nehogy azt gondoljuk, hogy a felelőtlen magatartás csupán az egyszerű állampolgárra jellemző. Sajnos, nem. Vállalatok is képesek arra, hogy veszélyes anyagokkal, veszélyesen szennyezzék környezetüket, környezetünket. Hivatkozva arra, hogy a beruházási eszközök szűkössége miatt nem lehet jobb, ésszerűbb megoldást találni. Mindez sok esetben logikusnak tűnik, csak éppen a veszélyhelyzetünk nő. A levegőbe kerülő szennyező vegyi anyagok révén ugyanis közvetlen közelébe jutottunk az úgynevezett savas esőknek, melyek képesek egész erdőket kiirtani. A légszeny. nyeződés természetesen nem csupán a fákra, a növényekre, hanem az állatvilágra és ránk, emberekre is hat. Egy- egy nagy gyár szennyezése olyan mértékű, hogy nem csupán a közvetlen környezetében érezteti a hatását, sőt még nem is csupán egyetlen megyén belül, hanem az ország egészét, sőt a környező országokat is veszélyezteti. A túlzott műtrágya-felhasználás következtében az ország szinte egész területén megindult a talajok sava- nyodása, ami később a termésátlagok visszaeséséhez vezet. Ugyancsak a műtrágyázás következtében az ország vízkészletének jelentős része nitráttal szennyezett, s á korábban szomjat oltó kutak, ma már ivásra alkalmatlan vizet adnak. Az elavult gépkocsipark következtében a városokban a levegő „emberi fogyasztásra" szinte alkalmatlanná válik. Az utak téli sózása következtében a természet pótolhatatlan károsodást szenved. És sorolhatnánk tovább a riasztó tényeket. Mindez ellen nem lehet semmit sem tenni? Dehogynem. Csakhogy a védekezés, az ártalmak megszüntetése nagyon sok pénzbe kerül. Szinte hallani a gazdasági szakemberek érvelését: el kell dönteni, hogy a termelés a fontos vagy a környezetvédelem. Mert a védelem esetenként többe kerül, mint a termelőberendezés. És szinte hallani a környezetvédők érvelését is: vigyázzunk, mert a 24. órában tartunk. Hiba lenne, ha a felek érvelését figyelmen kívül hagynánk. Különösen a környezetvédelmi szakemberekét, akik talán a legjobban érzik a veszély súlyosságát. Az is igaz viszont, hogy a gazdasági szakemberek érvelésében is van igazság: nagyon drágák a védelmi eszközök és sokszor nem jut rájuk pénz. Csakhogy a gyakorlat egyre inkább tarthatatlanná válik. És az élet mindenkit rákényszerít arra, hogy a kérdést ne vagy-vagy alapon tegyük fel. Hanem úgy, hogy ezt is és azt is meg kell valósítani. Hiszen végső soron a termelés is értünk, emberekért történik. És a pillanatnyi gazdasági érdekek nem veszélyeztethetik hosszú távú érdekeinket: az emberek, a természet épségét. A folyókba engedett szennyvizek, a levegőt szennyező vegyi anyagok és természetesen a saját magunk gondatlansága hosszú távon forintokban is pótolhatatlan veszteséget okoz. Még mindig olcsóbb — ha nagyon drága is — valamit megvédeni, mint a megsemmisül- tet helyreállítani. Ha egyáltalán lehet. Kaposi Levente AZ ORSZÁGOS BÉKETANÁCS KÜLDÖTTEKÉNT Látogatás Volgográdban Örömmel fogadtam, hogy Heves megyéből részt vehetek azon a szovjetunióbeli utazáson, amelyet aktivistáinak szervezett meg — október elején — az Országos Béketanács. Utazásunk legtávolabbi pontja Volgograd, a korábbi Sztálingrád előtte Cáricin néven volt ismert. A város, amely ma mintegy 70 kilométer hosszúságban húzódik a Volga jobb partján a XX. században kétszer is döntő csaták színterévé vált. Első ízben a polgárháborúban. majd a II. világháborúban állt helyt a szovjet hatalomért. Ez utóbbi, sztálingrádi csata néven vonult be a történelembe. Ekkor kétszáz napon át 1942. július 17- től a következő év február másodikéig dübörgött itt a harcok zaja. A város helytállt és győzött. S a gigászi harc végső szakaszában bekerítették és megsemmisítették a hitleristák 330 ezres seregét. A város gyakorlatilag megsemmisült, ám az újjáépítéséhez az egész ország segítséget nyújtott. A hősök leghűbb emlékműve maga a modern, egymilliós nagyváros: széles tereivel. sugárútjaival és parkjaival. Az építők munkájának köszönhetően hatalmas lakótelepeket hoztak létre. A mai Volgográd modern ipari központ. Kikötőiről és pályaudvarairól éjjel-nappal indítják útnak a szállítmányokat az ország— minden sarkába, de külföldre is. A volgai vízi erőmű Európa legnagyobb ilyen jellegű építménye. A békés látképet hol itt, hol ott szakítják meg a háborús évek emlékei. A régi malom háború perzselte téglaépülete mint szörnyű emlékeztető áll a Volga partján. Szomszédságában a Pav- lov-ház névadója. Jakov Pavlov őrmester a Szovjetunió hőse, aki maroknyi seregével 58 napon át védte a házat. mígnem 1942 októberében csatlakozott a Szovjet Hadsereg ellentámadásához. A Pavlov-ház hírnevével csak a Mamajev-Kurgan, a város legmagasabb pontja vetekszik, ahol öt hónapon keresztül húzódott a front. Ma fenséges emlékműegyüttes emelkedik itt a haza védőinek tiszteletére. Az emlékmű-komplexum — melyet Vucsevics szobrász- művész és alkotócsoportja hozott létre — csúcsán a haza pallostartó jelképes nőalakja áll. A kompozícióhoz tartozó fasor torkolatában az Életre-halálra címet viselő szobrot láthatjuk. A lépcsősort romos házfalak szegélyezik a harcok jelszavaival, fogadalmaival. Tovább haladva a „könnyek medencéje” mentén a hősök szobor- csoport hat darabja következik. A dombtető előtt az. utolsó állomás az ezer négyzetméteres homlokzati fal. melynek ábrázolásai a nagy csata nevezetes epizódjait örökítik meg. Ezután a föld alá vájt úton át kör alakú épületbe érünk, amely a harci dicsőség nevet viseli. Ennek közepén egy fáklyát tartó óriás márványkézben örökmécses ég a halottak emlékére. Az emlékműkomplexum minden darabja a halott harcos fölé hajló Sirató anya szobra tárul elénk. A halk gyászzenét hallgatva küldöttségünk is elhelyezte nemzeti szalaggal átkötött koszorúját. Utunk egyik szép színfoltja volt, hogy Volgográdban részt vehettünk azon a baráti találkozón, melyen csoportunkat Fedotov Nyikoláj Sztyepanovics, a háborús veteránok szovjet bizottságának volgográdi vezető titkára köszöntötte. A bensőséges beszélgetés alkalmával egyikünk azt kérdezte vendéglátónktól: „Mi, mai fiatalok hogyan lehetünk hősök?". A válasz: „Ha dolgoznak és alkotnak, a béke nevében teszik mindezt. S ha ennek az eredménye a béke megóvása lesz. akkor ezt az utókor is el fogja ismerni. Ezért önök emlékművet fognak érdemelni az utókortól ... ” Dr. Ritecz Éva az Országos Béketanács tagja Sajtótükör, megyénkről Megyeszékhelyünkön megnyílt X. országos akvarell- biennáléról, az egri alpinisták tragédiájáról, az Egészségnevelési Unió noszvaji szemináriumáról, a visontai békenagygyűlésről, a rehabilitációs orvosi vándorgyűlésről, s a bányásznapi ünnepségek mátrai programjáról a Magyar Távirati Iroda jelentésében az országos és megyei napilapok éppen úgy hírt adtak, mint a BNV-nagydíjas hevesi kifliről és zsemléről. NAPLÓ: augusztus 27. Megifjodó városok és falvak. A Veszprém megyei napilap a jó példák között említi Heves megyét, ahol az összkomfortos és komfortos lakások száma az átlagosnál is magasabb. Egerben eddig is eredménnyel folyt a patinás régi városrészek megifjítása. KELET-MAGY ARORSZAG: augusztus 30. Barangolás Egerben. A Szabolcs-Szatmár megyei újság hét végi mellékletében egész oldalas, fényképes riport városunkról. KÉPES 7: augusztus 30. Inkognitóban az egri Fehér Szarvas étteremben. Képes hetilapunk vendéglőtesztje a legmagasabb pontszámmal jutalmazva, kiválóra minősítette első osztályú éttermünket. Itt nincs kivételezett vendég, itt mindenkivel hasonló módon törődnek. MUNKASÖR: szeptember. Különös esemény? Képes riport a Munkásőrség ügyeleti szolgálattevők ellenőrzéséről a hatvani és a gyöngyösi egység objektumánál. Tovább lapozva, színes fotókkal illusztrált munkás- őr-lakodalom Bélapátfalváról. Bogya Anikó és Sulik Tamás munkásőrházasok lettek. TYPOGRAPHIA: szeptember. Tudósítás a Révai Nyomdából. Az üzemi demokráciát valójában még ezután kell megtanulni, hogy élni tudjanak vele. Egerben a múlt évi 16,8 százalékos bér- növekedés nagyobb mint Budapesten, törekszenek arra, hogy a két gyáregység közötti jelentős és nem mindig indokolt bérszínvonaldifferenciát folyamatosan csökkentsék. MODELLEZÉS: 86 9 Jön a Berva GRANDPRIX! Az egri modellezőpálya adott otthont a sebességi autómodellezők országos bajnokságának. Fónad József, a megyei szakszövetség elnöke örömmel újságolta, hogy 1987-ben a Berva GRANDPRIX szerepel majd a nemzetközi versenynaptárban. MAGYAR HORGÁSZ: 86 9 Vízre jár az egri vár védője. Beszélgetés dr. Varjú Vilmossal Eger Városi Tanács VB-elnökével, aki közel fél évszázada, hogy megkedvelte a horgászatot. A horgászok egyre növekvő számáról az a véleménye, hogy sajnos egyesek a ki- kapcsolódást ital hatása alatt gyakorolják. Csak az legyen horgász, aki szereti a vizisportot, a természetet, és a horgászhelyet pihenésre használja. NÉPSZABADSÁG: szeptember 5. Osztrák kotrógép Vison- tán: MTI-fotó az óriás monstrum összeállításáról, amely év végén áll üzembe. óránként 1300 köbméter meddőt vagy szenet tud majd megmozgatni. SZABAD FÖLD: szeptember 5. Népi ellenőrzés — tanügyben. Heves megyei népi ellenőrök vizsgálata arról, hogy a harminc év alatti dolgozóknál újra termelődik a általános műveltséggel nem rendelkezők száma DUNÁNTÚLI NAPLÓ: szeptember 8. Félelem a falaktól. A pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolához futott be a kérdés: „Vegyem-e a Mátra gázbetongyár termékét?” Dr Orbán József docens, neves szakértő mindenkit megnyugtató válasza: A Mátra gázbeton természetes rádióaktivitása igen kicsi, a megengedett határon jóval belül van. nagyon is ajánlatos korszerű építőanyag MAGYAR NEMZET: szeptember 9. Hol nyugszik Petőfi? J. Beresztovszkij Munkácsról a Heves megyei Népújság és a Kárpátontúli Ifjúság közleményei alapján 1940-től vezeti végig a feltevéseket Van történelmi alapja a szibériai Petőfi-legendának Azért érdekesek a kutatások mert a cikkíró számára jobban hozzáférhetők az orosz és ukrán nyelvű publikációk. Simon Imre Hokicipők Mezőkövesdről A Mezőkövesdi Cipész Szövetkezet az idén négyezer pár hokicipöt készít. A különleges cipők elsősorban külföldi megrendelésre készülnek (MTI-fotó: Kozma István felv.í
