Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-28 / 254. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. október 28., kedd HOGY A DIÁKOK VÁROSA MARADJON Eger és a középiskolák Eger a patinás diákvárosok közé tartozik. Iskolái régen is nevezetesek voltak, s ma is vonzóak. Természetes tehát, hogy a település vezetői különös figyelmet fordítanak az oktatási intézményekre még a szűkösebb beruházási lehetőségek idején is. Sokszor esett szó a demográfiai hullámról, amely azt jelenti, hogy népesebb korosztályok kopogtatnak az általános, majd a középiskolák kapuján. Ezért nem könnyű az elért szintet megtartani, sőt a mércét magasabbra helyezni. Arról érdeklődtünk Békési Józseftől, Eger Város Tanácsa általános elnökhelyettesétől, hogy milyen módon néznek e területen a jövő elé. — Óriási vívmány az — kezdi Békési József —, hogy a város nyolc osztályt végzett diákjai helyi középiskolákban folytatják szinte kivétel nélkül tanulmányaikat- Ezt még akkor is meg kell őrizni, ha 1990 tájt feszítő gondok jelentkeznek. Már eddig sem volt köny- nyü követni a tanulók létszámának növekedését: 1980 és 1985 között több mint 1800-zal lettek többen. Ez mintegy 30 tanulócsoportot jelentett, ezzel szemben csak 21-gyei növelhettük az osztálytermek számát. Ebben az új középiskolák — mint a kereskedelmi — csakúgy szerepelnek, mint más célú helyiségek átalakításai. — Már ezek a számok is jelzik, hogy nem könnyű helytállni ilyen körülmények között. A következő időszakban mi várható? — A VII. ötéves terv során is kiemelt feladatnak kell tekintenünk a fejlesztéseket, mivel még 1000—1200 diákkal többre számíthatunk 1990-ig. Az intézmények már nem tudnak fogadni ennyi jelentkezőt, ezért jelentős építkezésekkel kell megteremteni a feltételeket. A tervező-előkészítő munka már három esztendővel ezelőtt megkezdődött. A Csu- vas étterem mellett jelenleg építenek egy új, 16 tantermes intézményt. Itt 1987. szeptember 1-én kezdődik meg a tanítás. Szerepel a programban a Gép- és Műszeripari Szakközépiskola bővítése nyolc tanteremmel. Ezt a kedvezőtlen feltételek ellenére is sikerül megvalósítani. Viszont a 212-es Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet nyolc új tanterméhez már egyelőre nem tudunk hozzákezdeni. — Azért bizonyára valamilyen megoldást csak kell találniuk, hiszen nagy szükség volna e beruházásokra. Milyen elképzeléseik vannak? — Már eddig is kisegítette nyolc tanteremmel a 13-as Számú Általános Iskola a szakmunkásképzőt. A későbbiekben teljes mértékben középiskolává kell alakítani ahhoz, hogy helyt tudjunk állni. Ez a döntés kedvezőtlenül érinti az általános iskolákat, különösen azokat a gyerekeket, akik ebbe az intézménybe járnak. De ezt a szükséges lépést a városi tanács művelődési osztálya úgy igyekszik megoldani, hogy hátrányos következményekkel se a tanulókra, se a tantestületre ne járjon. Olyan elképzelést dolgoztunk ki, amelyet a szülőkkel megbeszélünk, hogy segítségükkel könnyebb legyen végrehajtani. A jelenlegi negyedikesek és a felső tagozatosok ott végeznek, az első. második és harmadik osztályosok — mintegy nyolcvanan — kerülnek át a nyolcas, illetve a hetes számú iskolákba. Ez tűnt a legésszerűbbnek, a kisebbek könnyebben megszokják az új helyet. A középiskolások fokozatosan veszik át a tantermeket. Nyilvánvalóan mindezt átmenetinek kell tekintenünk, mivel a mai számítások szerint az 1990-t követő esztendőkben újra megnő az általános iskolások száma. — Ezek alapján az tűnik ésszerűnek, ha ehhez hasonló, rugalmas eljárásokkal oldják meg a korosztályok A megyeszékhely új középiskolája a Csebokszári-lakótelepen épül (Fotó: Szántó György) időnkénti megnövekedése miatt felvetődő problémákat. . . — Valóban másképp kell gondolkodnunk, feltételeinkkel ésszerűbben kell gazdálkodnunk, mint régen. A létszám változásait automatikusan nem követhetik a beruházások. Már volt példa a mostani megoldás ellenkezőjére is: a Gép- és Műszeripari Szakközépiskola a szorult helyzetben általános iskolai célokra adott kölcsön termeket. Nem célszerű mereven elhatárolni a különböző iskolatípusokat egymástól. — Nem könnyű Egerben pedagógusi álláshoz jutni. Mi lesz a tantestület sorsa? — Megnyugtató megoldást találunk: valamennyi pedagógus a jelenlegihez hasonló kinevezett álláshoz jut. — Azt is kifogásolják, hogy zsúfoltabbak lesznek a lajos- városi iskolák ... — A tervszerű munka következtében az általános iskolákban a feltételek sokat javultak. Csak a felnémeti intézményben dolgoznak váltott műszakban, de a VII. ötéves terv során ott is húszmilliós beruházással változtatunk a helyzeten. A lajos- városi osztálylétszámok nem lesznek sokkal nagyobbak. Egyébként megértést várunk a szülőktől, hiszen gyermekeik nemsokára középiskolákba szeretnének jut. ni: az ő érdekeiket is szolgálja. ha rugalmasan igyekszünk alkalmazkodni az igényekhez. — Milyen anyagi eszközöket fordít a város középiskoláira a közeljövőben? — A város fejlesztésére a VII. ötéves tervben rendelkezésre álló egymilliárd 400 ezer forintból 170 milliót középiskolás fejlesztésre. 39 milliót pedig felújításra fordítunk. Ez az összeg nagyon jelentős, jelzi a kiemelt figyelmet. — Eddig elsősorban a feltételekről beszéltünk, viszont az úi oktatási törvény sok más feladatot is napirendre tűzött a középiskolákban . . . — Ilyen téren is formálnunk kell arculatukat. A munkaerő-kereslettel, elhelyezkedési lehetőséggel is jobban számolni kell. Már három tiszta profilú gimnáziumunk lesz: a Szilágyin kívül a Dobóból az erdészek Mátrafüredre költöztek. a Gárdonyi pedig a Csebok- száriban épülő új intézménynek adja át az óvónőképzést. Ezenkívül újra bevezetjük a technikusképzést, az ipari szakmunkásképzésben újdonságnak számít az érettségivel rendelkező építőipari középkáderek oktatása. Az említett új csebokszári iskolában szociális gondozókat és közművelődési szakembe. reket is szárnyra bocsátunk. Remélem, mindazok, akik felelősséget éreznek Egerben az oktatásért, szeretnék megőrizni az iskolaváros hírnevét, azonosulni tudnak elképzeléseinkkel. szándékainkkal Gábor László BIRTALAN FERENC: És jönnek az indiánok Ahol gyerek van. előbb- utóbb megjelennek az indiánok. Ez nem közmondás. Amolyan népi bölcsesség. Szerénységem tiltakozik, mégis ki kell mondanom: tőlem ered. S hogy mennyire igaz, íme a történet. A gyanútlan atya (láss engem) bemegy a könyvesboltba, nézeget ezt azt, és meglátja A KÖNYVET. Melyiket? A Nagy Indiánkönyvet. Mást nem is lát. mert felrémlik előtte hajdanvolt gyerekkora. Arra gondol, elérkezett a pillanat, és eszébe sem jut, nem a pillanat, új korszak érkezett el. Az indiánkorszak. Balázs, ki a könyvekkel addig is nagy barátságban volt, örömmel bontogatta a karácsonyi csomagokat. Kezébe került a vaskos, nagy csomag, benne Vadölő és Csingacsguk története. A tolldíszes. sasorrú-sasszemű indián első látásra megbabonázta. elkápráztatta. A téli szünet hátralévő részében már jelentkeztek a tünetek. Elsőként a névváltoztatás. Sápadtarcú gyermekünk felvette a Til Lata. magyarul Véres Kéz nevet. Szűkszavú lett (ami nem lett volna baj), célratörő, és úgy osont ide-oda wigwamunkban, mint Tavaszi szellő a préri n. Hamar megszoktuk, hogy a konyha vagy a fürdőszoba irányából coyote-nevetés, bölénybőgés hallatszik, s időnként feltűnik előszobánkban egy-egy grizzly is. Máig csodálkozom, hogy az esti tábortüzeket sikerült elkerülni, s így törzsünk tagjai nem tértek meg idő előtt az örök vadászmezőkre. Maradt a reménység: elfogynak a mohikánok (az utolsó is), Bőrharisnya nyugdíjba megy, és visszatér a rendes kerékvágásba minden a hadiösvényről. Maradt, mármint a reménység. mert Til Lata minden spórolt pénze indiánkönyvvé változott. Az öregek Tanácsának mindkét tagja tanácstalanul sodródott réz- bőrűvé vált gyermeke kenujában. Til Lata édesanyja. Lassú Öz (aki a feleségem) s jómagam, a Nagy Kiöregedett Indiánfönök. éltük egyszerű, szürke hétköznapjainkat. Esténként körbeültük a dohányzóasztalt, elmélázva a régi időkön, de semmi okosat nem tudtunk kitalálni. — Manitou! Manitou! Miért versz minket? Bevallom, ha indiánkönyvet látok, hideg fut végig a hátamon, szemem előtt megjelenik a. Sziklás-hegység, álmaimon bölénycsordák gázolnak keresztül. Röviden: indiánózisba estem. Ám minden elmúlik egyszer. Van ami hirtelen, mint a nyári zápor. Az indiános idő a hosszú, véget nem érő őszi esőzésekre emlékeztetett. De egyszer az is véget ért. A nyári üdvözlőlap még így érkezett Balázsnak: Birtalan Balázs (Til Lata) „Ezen a fán nem szól a pacsirta. Ezt a levelet apacs írta.” ölel: Szakállas Apacs (Verbőczy Antal) És jött új karácsony. Családtagok, barátok, ismerősök szigorú figyelmeztetést kaptak: Bármit, csak indiános könyvet ne! Tudva. a Nagy Kiöregedett Indiánfőnök nem ismeri a tréfát, békés ünnepek elé néztünk. Játékboltokban bóklászva ráakadtam egy varázslatos dobozra. Egv bűvészdobozra. Ez kell nekem! Akarom mondani Til Laténak, vagyis Balázsnak (még nem voltam teljesen gyógyult), s vittem. Balázs örömmel bontogatta a karácsonyi csomagokat, kezébe került a vaskos nagy csomag, benne a bűvészdoboz . .. Uff. én beszéltem! 'Ilii !<■■ ! ■IIITIII TI A családi örökség Emlékszem még annak az időszaknak szokásaira, amikor a vagyon, az öröklési lehetőség, a juss, az érzelmekkel szemben megszabta két ember további életútját. Arra is, hogy a nagyobb családokban már jól előre kijelölték a fiú elsőbbségét a leánygyermekkel szemben. A család rangját feltétlenül meghatározta az a tény, hogy milyen anyagi javakkal támogatja, indítja útnak gyermekeit a szülő. Egész életvitelt. életmódot mutató további cél volt ez. Szél Júlia riportjában felvillantott több olyan helyzetet, amelyben láttatta, hogyan változott — változott-e — napjainkra gondolkodásmódunk. Menynyi tisztességgel és fáradsággal elvégzett munka kellett. a hét gyermeket nevelt özvegynek ahhoz, hogy utódait varrásból tartsa el. A ma 50 éves asszony — egy a hét közül — legbecsesebb öröksége a zöld mintás. fehér porcelánkancsó. A varrás tudományát is örökölte, családját így munkával segítheti. Lányának apró tárgyakat, fogódzókat ad tovább. Két huszonéves fiatalasszony csak egy-egy darab jelképnek is mondható Nemrégiben egy tizenéves fiú kereste fel szerkesztőségünket, s arra kért bennünket: segítsünk megkeresni azt a lányt, akivel egyszer, véletlenül összehozta a sors. A szobában nemcsak negyvenen túliak voltunk, hanem sokkal fiatalabbak is, mégis mindnyájan meglepődtünk. Tegnap — hallgatva a Petőfi adón már nyolcadik hete jelentkező Reggeli csúcs egyértelműen színes, változatos, gondosan szerkesztett programját —. rádöbbentem: .feleslegesen rökönyödtem meg. Igaz, lapunk — jellegénél fogva — ilyen küldetést nem vállalhat, mégis — másokkal együtt — tűi mereven utasítottam el a csak látszatra meglepő óhajt. Ebben a műsorban ugyan, is az efféle kívánságok is helyet kaptak. Természetesen a lehetőségekhez mérten, jó érzékkel megválasztott arányban. Ez persze csak egy erény a sok közül, hiszen az észszerű újítás beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Bizonyára így vélekednek azok az ifjak is, akiknek nap mint nap „postázzák” ezt a szórakoztató, de szellemi értékekben. okosan tolmácsolt tárgyat hajlandó elhelyezni a fővárosi, lakótelepi otthonában. Emlékeket, szokásokat is vihet az ember magával, a tárgyak a családi házban maradtak. A kötődés emberi szálait gyengítik a távolságok, a családi szeretet felemlegetése legalább a vállalását jelenti. A megszólaló fiatalember, az úgynevezett aktív öröklés- híve. Csak akkor érzi jogát a birtoklásnak. ha adhat is érte nap mint nap. A nagyvonalúság emberi minőségre jellemző, a városi család mentalitásához áll közelebb. Ahogyan az anyagi, vagyoni kötődések lazulnak, az emberi kapcsolatoknak kellene felerősödniük, tudatosan alakítva környezetünket. A tanyai szülök — harmonikus együtt- lét után — most fájdalommal beszélnek három gyermekük teljes elidegenedéséről, a bírósági perekről. A családi örökség őrzésére, megtartására, hozzátartozóink emlékére a festett pohár jelentöségére. a teáskanna melegére is szükségünk lehet. Ki-ki döntse el. mi a legfontosabb számára. Lövei Gyula intelmekben is bővelkedő „küldeményt”. Csak dicsérhetjük a misz- szió lényegét, azt, hogy a munkatársak a különböző korosztályok egymáshoz közelítését tekintik alapvető céljuknak. Közreműködésükkel a ma üzen a holnapok letéteményeseinek, akik az elkövetkező évezred sikerte- remtői lesznek. S valljuk meg azt is — a magam részéről mindenféle tartózkodás nélkül, készséggel teszem — mi, korosabbak is szívesen állunk át erre a hullámhosszra, mert a friss lelkűiét, a 'játékosság, a csorbítatlan érdeklődés nem elsősorban az eltelt, az elsuhant esztendők függvénye. A stáb’tagjai arról is meggyőztek, hogy nemcsak kötelesség, de felemelő érzés is törődni az utánunk következőkkel, akik a kétségtelen különbözőség ellenére is kíváncsiak arra amit önzetlenül, s főként pózok nélkül örökítenénk át rájuk. S az se mellékes, hogy közben megfeledkezünk hamvasodó hajunkról. Most már az a kamasz se hiába kopogtatna redakciónk kapuján . . . Pécsi István Közelebb egymáshoz A Kincskereső októberi száma „Aránylik, őszül már a nyíres, hallgat a levélnyelven suttogó liget." — Szergej Jeszenyin soraival nyit a Kincskereső októberi száma. Ugyanez ihlette Bornemissza Endrét és Deák Mórt is. Emellett olvashatjuk Krúdy Gyula: A vörös Medveczky című elbeszélést, amely a 48—49-es szabadság- harc napjait villantja fel az olvasó előtt. A szám lírai válogatásában kiemelt helyen szerepelnek Babits Mihály és József Attila szerelmes versei. De a kamasz- líra sem hiányzik: ezúttal Milene Lukesova szlovák költőnő ad belőle ízelítőt. Simái Mihály: Szemközt az űrtigrissel című művének második részében egy gyerekké visszaparányult apa iskolai viszontagságairól olvashatunk. Az Ez fantasztikus sorozatban Lőrinc L. László egy élénk képzeletű eszkimó kisfiú csodatételét örökíti meg. Erich Kästner humoreszkje egy balul sikerült vendégségről szól. Somogyi Tóth Sándor regény- részlete egy kamasz vívódásait, ébredező szerelmét meséli el. A Testvérmúzsák rovatban Móser Zoltán Liszt Ferencről szóló írásának második részét olvashatjuk. Az Édes anyanyelvűnkben Szilágyi Ferenc néhány köz- használatú szavunk eredetéről ír
