Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-25 / 252. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. október 25., szombat 3. Szünetben: Zsidei Istvánná képviselőnk és dr. Hetényi Pál pénzügyminiszter N yakkendőszegély Megyénk valamennyi általános iskolájában lezajlottak a csapatszintü értekezletek. Sor került a városi úttörő- vezetöi tanácskozásokra is. ahol számos észrevétel, kri­tikus hozzászólás hangzott el, többek között a vezetői munka jobbításának szándékáról. Az országos vita előt­ti utolsó állomás, a megyei konferencia, amelyet ma rendeznek meg Egerben. Az előző megbeszéléseken több úttörövezetö is szóvá tette, hogy az utóbbi időben az úttörőcsapatom munkája mozgalmasabbá, színesebbé vált. ennek ellenére az ered­ményekkel korántsem lehetünk elégedettek. Az elégedet­lenség érthető, hiszen olyan mozgalomról van szó, amelynek tagjai, az úttörők talán a legkönnyebben moz­gósítható réteg a közös cselekvésre. Ha a gyermekeknek értelmes, vonzó programokat kínálnak, s ötleteikre is bátrabban építenek, olyan aktív, közösségcentrikus fia­talok kerülhetnek fci az iskolákból, akiknek munkájára a későbbiekben is számíthat a társadalom. Ehhez viszont olyan vezetőkre van szükség, akik ma­guk is őszinte lelkesedéssel kapcsolódnak be a közös ak­ciókba, rendezvényekbe, önzetlen munkájukért őket mind anyagilag, mind erkölcsileg nagyobb elismerés il­leti. Elhangzott az is. hogy a csapatok életében új vonás a demokratizmus szélesítése. Többen javasolták; meg kell teremteni a tanulói önkormányzatot, lehetővé kell tenni, hogy a pajtások maguk választhassák meg felnőtt veze­tőiket. Az indítvány éles vitát váltott ki. A megyei ta­nácskozáson remélhetőleg újabb érveket, illeve ellenér­veket is hallunk ezzel kapcsolatban. Szinte mindenütt felvetették, hogy az oktatási törvény­ből fakadó mozgalmi feladatok megvalósítása jelenleg az egyik legfontosabb cél. Örömmel üdvözölnénk, ha konkrét ötletekkel is jelentkeznének a résztvevők, annál is inkább, mert a mostani megyei fórum remek alkal­mat nyújt nemcsak a számvetésre, hanem a hasznos el­képzelések cseréjére is. Vonatkozik ez természetesen az úttörőmozgalommal kapcsolatos valamennyi véleményre. Abban a reményben köszöntjük a megyei tanácskozás küldötteit, hogy a mai összejövetelen az általánosságok felsorolása helyett új. előrevivő hozzászólásokkal, ser­kentő vitával segítik majd megyénk úttörőmozgalmának tökéletesedését, s hogy a nyakkendöszegélyre bejelölhető dátum emlékezetes marad valamennyi résztvevő számára. Barta Katalin Tartósabb akkumulátorok (Folytatás a 2. oldalról) keveset foglalkozott e témá­val, és az átfogó fejlesztés kérdése előbb fel sem me­rült, de később sem kapott elegendő hangsúlyt. Ez a tény és a kialakult helyzet rendkívüli felelősséget ró a jelen Országgyűlésre — han­goztatta. Javasolta: váljék kiemelt kormányprogrammá a távbe­szélő-fejlesztés feladata, s ne tárcaprogramként kezeljék. s az Országgyűlés kísérje fi­gyelemmel illetékes bizott­ságai révén, hogy a posta miként használja fel megnö­vekedett anyagi eszközeit. Plecskó Ferenc (Somogy m., 12. vk.), a Kemikál Épi- tőanyagipari Vállalat barcsi gyárának üzemvezetője sze­rint az 1964-es’ postatörvény megérett a felülvizsgálatra, egyes rendelkezéseit célsze­rű lenne az élethez igazíta­ni. Sokan panaszolják, hogy a posta tevékenységében gyakran a hatósági jogkör érvényesül. Az erőteljesebb fejlődés zálogait így foglalta össze: új postatörvény elkészítése, a hitelfelvételi lehetőségek maximális kihasználása, a postát érintő gazdasági sza­bályozórendszer módosítása az. alapvető népgazdasági ér­dekekkel összhangban és a posta fejlesztési koncepciójá­nak felülvizsgálata. Ezután Sarlós István be­jelentette. hogy több hoz­zászóló nem jelentkezett, is­mét megadta a szót Tóth Illésnek. A Magyar Posta elnöke köszönetét mondott a kép­viselőknek a posta helyze­téről és fejlesztési lehetősé­geiről elhangzott beszámoló elemző megvitatásáért, a hetvenezer postás munkájá­nak elismeréséért. Visszatért azokra a képvi­selői észrevételekre — egyet­értőig —, hogy a telefon­nak meghatározó jelentősé­ge van az egész gazdaság­ban. Reagált arra is, hogy az úgynevezett kötvényes területeken kevés a „keret" szociális szempontból feltét­lenül indokolt telefonjutta- tásra; a tapasztalatok alap­ján — mondta — semmi aka­dálya nem lehet annak, hogy ezt az arányt a mostani 5 százalékról felemeljék, leg­alább egy-két százalékkal. A postás dolgozók munka- körülményeivel és bérezésé­vel kapcsolatos képviselői vélemények kapcsán említet­te meg Tóth Illés: a SZOT egyetértésével olyan döntés született, hogy a munkával mérhetően túlterhelt távbe­szélő-kezelőknél át lehet tér­ni a 36 órás munkahétre. Hogy a posta által kezelt takarékbetéteket esetleg fel lehetne-e használni a tele­fonfejlesztésre — miként az egyik képviselő felvetette —. az államtitkár kategorikusan válaszolt: nem lehet felhasz­nálni. A posta az ilyen pénz­ügyieteket az OTP megbí­zásából mintegy szolgáltatás­ként végzi. Egyetértését fe­jezte ki azokkal a képvise­lői indítványokkal, hogy a telefonfejlesztés legyen ön­álló kormányprogram. Hoz­zátette: ez egybeesik a kor­mányzat szándékával. Csak­úgy, mint az, hogy a ma meglévő telefongondokat egy korszerű technikai bázison kell megoldani. A postánál megtermelt javakat már ma fel lehet, fel is kell használ­ni a gyorsabb ütemű postai fejlesztések érdekében. Leg­újabban rendelkezésre áll már a Távközlési Alap, s ebbe helyezik teljes egészé­ben az idén végrehajtott ta­rifaemelésből származó pénzt. Helyesléssel szólt arról, hogy az ország elmaradt te­rületeinek fejlesztésébe a postai lehetőségek, szolgálta­tások javítását is bele kell érteni. Ehhez azonban a mű­szaki feltételeket is meg kell teremteni. Megismételte: a postai fej­lesztéseknek az Országgyűlé­sen ismertetett terveit mi­nimális programnak tekin­tik. Végül kérte a beszámoló és a válasz elfogadását. Határozathozatal követke­zett: az Országgyűlés a Ma­gyar Posta elnökének be­számolóját és a felszólalások­ra adott válaszát — három ellenszavazat és három tar­tózkodás mellett — tudomá­sul vette. Ezután dr. Hutás Imre egészségügyi államtitkár vá­laszolt Király Zoltán Csong- rád megyei képviselőnek még csütörtökön ismertetett kérdésére: mi az egészség- ügyi tárca véleménye a Cel- ladamról. Kovács Ádám és kutatócsoportja diagnoszti­kai módszeréről? — Az elmúlt években a tömegtájékoztatási eszközök több alkalommal foglalkoz­tak Kovács Ádám és mun­kacsoportja tevékenységével — kezdte válaszát az állam­titkár. — Kovács Ádám úgy véli, hogy eljárást talált a rák korai felismerésére, rá­lelt olyan kémiai anyagra, amely a különböző rákfajták gyógyítására alkalmas. Az eddigi szakértői vélemények sajnos, nem támasztották alá a reményeket. Ez év márciusában az Egészségügyi Minisztérium fölszólította az Országos Gyógyszerészeti Intézetet, hogy a Celladam nevű ké­szítmény engedélyezéséhez szükséges eljárást indítsa meg. Májusban az intézet főigazgatója közölte az ér­dekeltekkel, hogy a rendel­kezésre álló adatokból hiá­nyoznak olyan alapvető fon­tosságú dokumentumok, mint például a vegyület kémiai összetételével, esetleges bom- lékonyságával kapcsolatos adatok, mérgező hatására, il­letve viszonylagos ártalmat­lanságára vonatkozó bizonyí­tékok. Fölhívta Kovács Ádá- mot és munkatársait, hogy a szükséges vizsgálati adato­kat bocsássák rendelkezés­re, hogy ennek alapján a módszer bevezetési folyama­ta és majd az emberen tör­ténő kipróbálása megindul­hasson. Sajnos ez mind a mai napig nem történt meg, legújabb értesülésünk sze­rint 1987 februárra várha­tók ezek a dokumentumok. Ugyancsak erre az időre ígérték a gyógyhatást bizo­nyító kórrajzok átadását. Eb­ben a programban az egész­ségügy-miniszter és Kovács Ádám — néhány nappal ez­előtt történt személyes talál, kozásuk alkalmával — meg­egyezett. — Az egészségügyi törvény kimondja, hogy Magyaror­szágon gyógyszerként még nem alkalmazott anyagot gyógyszerként csak akkor szabad emberen kipróbálni, ha az illetékes egészségügyi szerv a jogszabályban meg­állapított előzetes vizsgálat alapján ezt engedélyezte — emlékeztetett Hutás Imre. — A Celladam esetén ez nem történt meg, így a miniszter kénytelen volt körlevélben felhívni az orvosok figyel­mét az egészségügyi törvény­ben foglaltak betartására. Ennek ellenére az egészség- ügyi intézmények természe­tesen továbbra is vállalkoz­nak arra, hogy a szerrel kap­csolatos laboratóriumi és ál­latkísérletes vizsgálatokat el­végezzék. Az egészségügyi államtit­kár válaszát követően a par­lament őszi ülésszaka — amelyen Sarlós István, Pé­ter János és Cservenka Fe- rencné felváltva elnökölt — befejezte munkáját. Kevesebb karbantartást igénylő, a teljesítmény csök­kenése nélkül hosszabb ide­ig tárolható akkumulátorok előállítását készítik elő az Akkumulátor- és Száraz­elemgyárban. Olyan új ak­kumulátortípust akarnak ki­fejleszteni amely akkor sem merül ki. ha hónapokig nem használják az autót. A je­lenleg kapható áramforrá­sok többsége már 2—3 hó­nap alatt kimerül, ha nem járnak az autóval és menet­közben nem töltődik folya­matosan az akkumulátor. A most gyártott típusokat úgy alakították át. hogy lelas­sulnak az akkumulátor energiáját terhelés nélkül, önmaguktól is felemésztő kémiai folyamatok. Az új konstrukciójú akkumuláto­rok akár 4—6 hónapi állás után is indítják az autót. Az új típusokat elég lesz egyszer egy évben feltölte­ni desztillált vízzel. Az új konstrukciójú áram­források mintapéldányai már elkészültek és most a nagy­üzemi gyártásukhoz szüksé­ges apróbb konstrukciós vál­tozásokon dolgoznak a szak­emberek. Gyártásukat vár­hatóan a jövő év elején kez­dik meg Nemes János cikksorozata A szocializmus megújulásának útja NÉHÁNY TANULSÁG (XVIII/18.) A szocializmus megúju­lásának útjáról szóló sorozatunkban Ma. gyarország felszabadulása óta eltelt 41 esztendőnek jósze- rint nem is egészen egyhar- madát, az 1953-tól, az új szakasz megindulásától 1966- ig. a gazdaságirányítási rend­szer reformjának elfogadásá­ig terjedő 13 évet tekin­tettük át. Nem mintha nem volna fontos nyomatékosan hangsúlyoznunk, hogy a té­mának előzménye, mondhat­nánk feltétele volt mindaz, ami 1945-től, majd 1948-tól, a népi hatalom győzelmétől történt. A tárgyalt 1953—1966 kö­zötti szakasz azonban olyan sűrített formában tartalmaz­ta a reformkísérleteket és az ellenállást az újításokkal szemben, a fájdalmas kudar­cokat és az újrakezdés el­szántságát, a szívós apró­munkát és a lendületes át­töréseket, a kritikus átgondo­lást és az elméleti útkere­sést. a tömegek kételyektől terhes várakozását, és a tö­megek egyetértő aktivitását — egyszóval mindazt a gaz­dagságot a társadalom moz­gásában, amit csak a szocia­lista forradalom adhat egy népnek, hogy a tapasztala­tokat ezeken keresztül lehe­tett leginkább feltárni. Ez a szakasz, különösen az 1956. november 4-ét követő idő­szak a párt, de a forrada­lom párton kívüli hívei, ak­tivistái számára is felért a nemegyszer nosztalgiával em­legetett 1945—1948 közötti hősi korszakkal. Mindkettő aktív résztvevőjének állítá­sát, még ha túlzásnak is tű­nik. talán nem veszi rossz­néven az olvasó: más. sok­kal érettebb és persze né­mileg kesernyés formában ez az 1956 után kezdődő harci szakasz is a fényes szelek ideje volt! A forradalmi cse­lekvés szükségességét és szépségeit nap mint nap érezte az ember. Melyek a legfőbb tanulsá­gok, amelyek általános ér­vényűek. vagyis — termé­szetesen a változó körülmé­nyeknek megfelelő módosí­tással — más-más szaka­szokban, tulajdonképpen minden időben alkalmazha­tók ? A múlt hibái persze előbb vagy utóbb lekerültek, leke­rülnek a napirendről. De azt a tapasztalatot, hogy egy önhitt, magát mindentudó­nak hivő, a tömegektől, mi több, még a párttagságtól is elszakadt pártvezetés vég­veszélybe taszította hazánk­ban a szocializmust, soha sem szabad elfelejteni. És még mélyebbre kell hatolni az okok feltárásá­ban: a forradalmi pártnak, de minden egyes kommunis­tának kritikus próbatétele a hatalom kézbevétele. Hiszen ez a szektás vezetőség és az öt követő és annyi hibát vé­tett párttagság 1945—1948 kö­zött jó munkát végzett. a tömegeket a politikai meg­győződés eszközével maga mögé tudta állítani. Elbi­zakodottsága. önelégültsége csak később alakult ki. S ez a veszély mindig újraszüle­tik, különösen az egypárt- rendszerben, amikor a veze­tő pártnak egyben a „saját ellenzéke", vagyis saját te­vékenysége állandó kritikusa szerepét is be kell töltenie. Ehhez kapcsolódik a szo­cialista demokratizmus ügye Az MSZMP a tömegek bi­zalmának visszaszerzéséért vívott csatát igen jelentős mértékben azzal nyerte meg, hogy a parancsolgatást a kö­zös ügyek közös intézése el­vével cserélte fel. Természe­tesen az idők folyamán a demokratikus döntési rend­szer — felülről lefelé — so­kat változott, fejlődött. az új igényekhez hasonlította megoldási formáit, a társa­dalom változatos érdekviszo­nyainak szükségleteit igye­kezett kielégíteni — de az alapelv változatlan maradt: az állampolgárnak az ország ügyei eldöntésében vélemé­nyét kell nyilvánítania, mert csak így érzi a magáéinak közös dolgainkat. A szocia­lista demokratizmus fejlesz­tésében persze, a soroza­tunkban tárgyalt időszakban, csak a kezdemények nyilvá­nulhattak meg, de a Haza­fias Népfront tevékenysége, a szakszervezetek és más tö­megszervezetek munkája, s bizonyos lépések az önigaz­gató tevékenység fejlesztésé­re. az üzemekben és a la­kóterületen is előkészítették a talajt a mai feladatokra. Mind a társadalmi jelensé­gek megítélésében, mind a gazdaság állapotának fel­mérésében. sőt még a nem­zetközi üg^ek kezelésében is nagy erénye volt az új párt­vezetésnek és a kormánynak is a realitásérzék. A régi ve­zetéssel — amely kergette az illúziókat és voluntarista mó­don azt képzelte, hogy min­den csak akaratától függ —, ellentétben az MSZMP a vi­lágot olyannak látta, ami­lyen. Ezt a józanságot és szerénységet, a számunkra kellemetlen tényeknek is tu­domásul vételét, és valósá­gát nem szépítő nyílt bevallá­sát értékelték az emberek, és mindinkább nyugtázta a nemzetközi közvélemény is. A szocializmus megújulá­sának jellegzetessége és fel­tétele volt, hogy az MSZMP kerülte a sablonokat. Ennek köszönhető tulajdonképpen a mezőgazdaság szocialista át­alakításának, megszilárdítá­sának sikeres véghezvitele, és később a mezőgazdasági nagyüzemek működésének rendkívül változatos formái. A sablonmentesség nyilvá­nult meg a másik korszakos lépés, a gazdaságirányítás rendjének kialakításában, formálásában, majd mind­máig a változó feltételekhez és körülményekhez való al­kalmazásában is. A szocializmus megújulá­sának magyarországi folya­matában, mint erről szólot- tunk. biztos támasz volt az SZKP XX. kongresszusa. Ez az egész nemzetközi mun­kásmozgalom számára is for­dulatot jelentő tanácskozás tulajdonképpen arra ösztön­zött, hogy kutatni kell az új megoldásokat, az élet új problémáinak megoldására. Ezt a tanulságot jól meg­szívlelte az MSZMP, amely a szocialista építés általános törvényszerűségeit — és ezekben a gazdag szovjet ta­pasztalatokat —, követve a nemzeti sajátosságok kuta­tását és alkalmazását tette tevékenysége középpontjába. Ha annak idején az SZKP XX. kongresszusa adott dön­tő lökést a szocialista meg­újulás folyamatához, akkor napjainkban a XXVII. kong­resszus szelleme, és az an­nak alapján kibontakozó ra­dikális reformfolyamat ad bátorítást és impulzust a szo­cialista építésben új megol­dásokat kereső erőknek Ma­gyarországon. Annak idején, 1956 novem­bere után, amikor már ta­pasztalható volt, hogy az MSZMP szakított az MDP rossz gyakorlatával, és a köz­vélemény kezdte nagyobb ro- konszenvvel figyelni a tör­ténteket, azért újra és újra felhangzott — még a kom­munisták körében is — a bizalmatlankodó kérdés: „Mi a garancia arra, hogy új mó­don mennek tovább az ügyek, és nem tér vissza a múlt? Az élet bizonyította a válasz igazát: az MSZMP po­litikája a garancia. Milyen nagy győzelme az MSZMP-nek, a szocializmus ügyének, hogy napjainkban olyan burzsoá orgánumok, amelyek 1956-ban csak na­pokat. heteket adtak a for­radalmi munkás-paraszt kor­mánynak, már az elmúlt 30 év eredményeit elismerve, te­szik fel a kérdést (a Time című nagy befolyású ameri­kai magazin: 1986 augusztu­sában Kádár Jánossal készí­tett interjújában): „KÉRDÉS: Mi a garancia arra, hogy az elmúlt har­minc év eredményeit a jö­vőben meg tudják őrizni? KÁDÁR JÁNOS VÁLA­SZA: Hiszek abban, hogy a magyar nép értékeli az el­múlt harminc év eredmé­nyeit: azt, hogy van törvé­nyesség. hogy mindenki, aki dolgozni akar, dolgozhat, hogy az életszínvonal javult Népünk tudja ezt. Nem be­szélnek erről mindennap, ehelyett azt reklamálják in­kább, amit hiányolnak. Ez érthető. De ha népünk ve­szélyben látná eddigi vív­mányait. megvédené azokat." (Vége) Befejeződött az Országgyűlés őszi ülésszaka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents