Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-01 / 231. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. október 1., szerda 3 Foglalkozása: nyugdíjas?! Napjainkban, sajnos nem ritkaság, hogy tapintatlanul, türelmetlenül bánnak az idősekkel a hivatalokban, orvosi rendelőkben, de másutt is, amire ők a dolog természeténél fogva gyakrabban rászorulnak. Bántó az a szemlélet, hogy a nyugdíjas várjon: ráér. „nincs semmi dolga", „amúgy sem csinál semmit”. Talán formaságnak tűnik, de a nyugdíjasokkal szembeni ilyen bánásmódban, véleményem szerint, szerepet játszik a „nyugdíjas" megjelölés is. Mit jelent egyáltalán az, hogy „nyugdíjas”? Azt a dolgozót, aki nyugdíjat kap, nyugdíjasnak nevezik. Igen ám, de akkor mindazokat, akik állásban vannak és bérért vagy fizetésért dolgoznak, „fizetéses"-nek kellene mondanunk. Abszurdumnak látszik ez? Kétségtelenül. De ugyanilyen abszurdum az is, hogy valakinek a megjelölésére kizárólag az szolgáljon, hogy ezt az összeget, amiből él, a nép államától fizetés vagy nyugdíj formájában kapja-e! Vajon az, aki nyugalomba vonul, az most már megszűnt bármi [enni? A tanár többé nem tanár, a villany- szerelő nem villanyszerelő, mindketten — akárcsak a nyugalomba vonult orvos, lakatos, mérnök vagy .miniszter — most már mind egyformán nyugdíjasok? Különös. Hát talán elfelejti az ember azt, amit tudott, azon a napon, amelyen nyugdíjba vonul? A lakatos — aki nem jár be a gyárba — már nem tud megjavítani egy gépet? A tanár — aki nem tanít az iskolában, mint korábban — nem tud megmagyarázni valamit egy gyereknek vagy akár felnőttnek? Az orvos — ha már nem megy naponta a rendelőbe vagy a kórházba — nem tud segíteni, ha történetesen az utcán eszméletlenül fekvő emberre bukkan? Ezek a kérdések olyanok, amelyeket a retorikában szónoki kérdésnek neveznek, vagyis amelyekben eleve benne van a válasz. Ez pedig: nem! A „nyugdíjas", ha nem is marad az, aki volt. de megmarad annak, ami volt. Kézenfekvő az ellenvetés, hogy vajon a nem dolgozók közt is fenn akarjuk-e hát tartani a különbségeket, amelyek megvoltak köztük életük munkás szakaszában? Aki így érvel, az csak arról tesz tanúbizonyságot, hogy nem érti az egyenlőség fogalmát. Ez ugyanis a szocializmusban sem jelent egyformaságot. Mindnyájan egyenlőek és egyenjogúak vagyunk — ám nem egyforma az, amit a társadalomnak nyújtunk, és ez az ember igazi mércéje a társadalomban. Különösen az igazságos társadalomban. A beosztást, képzettséget kifejező szavak, tehát az is, hogy valaki szakmunkás-e vagy mérnök. tisztviselő vagy igazgató, esetleg orvos — és sorolhatnám vég nélkül a példákat —, nos. ezek nem egyenlőtlenséget fejeznek ki, ami ellen valóban okkal ágaskodik az ember igazságérzete, hanem azt. hogy az illetőre milyen munkát bíztak „aktív" korában, illetve milyen képesítést, tudást volt képes megszerezni magának. Azt pedig, hogy ez különböző embereknél más és más. nemhogy nem ítélhetjük el: ez nagyon is szükséges működtetője a társadalomnak. Idézőjelben említettem fentebb azt, hogy valaki életének „aktív" szakaszában mit csinált. Nos. ez az idézőjel kétkedést és gúnyt volt hivatva éreztetni. Hiszen hány olyan, immár nyugdíjban lévő embert ismerünk, aki dolgozik, és tevékenysége mind aktivitását, mind színvonalát tekintve megszégyeníthetne sok nem nyugdíjast! Nem kerülgetem a kását, és kimondom, mi az, amit a bevezetőben formaságnak nevezett „nyugdíjas” kifejezéssel kapcsolatban javasolnék, mégpedig azzal a céllal és abban a reményben, hogy ez a változtatás hozzájárulhat egy egészségesebb, emberségesebb szemlélet kialakításához is. A javaslat ennyi: aki nyugállományba megy — vagyis a jövőben nem korábbi munkahelyétől kapja a fizetését, hanem a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól —, az nem veszíti el foglalkozása, beosztása megjelölését, hanem még kap hozzá valamit — egy „ny" betűt. Tehát a lakatos és a művezető, a tanár és a műszerész, az orvos és az igazgató, de akár egy egyetemi tanár vagy a miniszter „foglalkozása" ne legyen többé „nyugdíjas”, hanem ny. művezető, ny. lakatos, ny. tanár és így tovább. Vagyis ne ama helyezzük a hangsúlyt, hogy valaki munkaviszonyban végzi-e munkáját, vagy csak alkalmanként, netán egyáltalán nem, mert kora, egészsége nem engedi meg neki, vagy — uram bocsá' nem akarja — (amihez joga van), hanem ha éppen megkérdezzük a mesterségét, akkor azt mondjuk, amit tanult, amit elért. (Az már persze más kérdés, hogy miért kell minduntalan megkérdezni az emberektől. hogy mi a foglalkozásuk, és éppen az egészség- ügyi ellátásban, azon túl, ha foglalkozási ártalomra gyanakszik az orvos.) „Mj volt a foglalkozásuk’’ — írtam majdnem, de nem írtam le. mert éppen ez ellen lázadok minden gondolatommal. minden érzésemmel: hogy embereket „leírjanak", hogy „volt"-tá tegyék őket, mert már nem dolgoznak teljes munkaidőben. Olvastam egyszer egy köz- gazdasági tanulmányt arról, hogy a nyugdíjas — szemben a közfelfogással — nem azt „kapja vissza”, amit élete aktív éveiben megtermelt, hiszen azt a társadalom akkor felhasználta, elfogyasztotta, nem rakta félre. Tudom, hogy a tudós szerzőnek voltaképpen igaza volt. Mégsem vagyok képes elfogadni azt a látásmódot, hogy aki már nem dolgozik, az a társadalom eltartott tagja, majdhogynem élősdi, here, aki csak fogyaszt. Nem, ezt az embertelen szemléletet egy pillanatig sem szabad elfogadni, és éppen most, amikor társadalmunknak húsz százaléka nyugdíjas (és ez az arány még növekedni is fog) — éppen most kell érvekkel, ész- és érzelmi érvekkel, de adminisztratív intézkedésekkel is szembeszállnunk minden megnyilvánulásával! Talán apróság ebből a szempontból ez a minden hivatalos iratnál alkalmazandó írásmód, amit a foglalkozás előtt álló „ny” jelent, de kifejezné azt, hogy társadalmunk, államunk intézkedései mellett a közvélemény sem hajlandó eltűrni a nyugalomba, sokszor tevékeny nyugalomba vonult emberek másodrendű állampolgárként való kezelését. Az emberi egyenlőség védelme, megvalósítása és kiteljesedése követeli ezt tőP. G. P. Új vasúti híd épül Tunyogmatolcsnál Hét vállalat kivitelezésében, a Debreceni MÁV Igazgatósát irányításával új híd épül a Szamoson, Tunyogmatolcs határában. Képünkön: építik az áthaladó sínpár alapozását < MTI-fotó: Oláh Tibor — KS) Igényes vásárlók — Túlterhelt kereskedők — Akadozó ellátás A pult két oldalán... ÁRUFORGALMI JELENTÉS Mennyit költöttünk, mit fogyasztottunk... A kereskedelem a szolgáltatásoknak az a területe, amellyel így, vagy úgy mindannyian kapcsolatba kerülünk. Ki vásárlóként, ki pedig a pult másik oldalán eladóként, vagy éppen árutermelőként. S mivel a viszony megfordítható, a kereskedő más helyzetben lehet vevő és így tovább. S ha az ellátásban valami nincs rendjén ezt valamennyiünk kedélyállapota, s persze pénztárcája is megérzi. így hát az a vásárló, aki üres kézzel fordul ki az üzletből, vagy az az eladó, aki amúgy is túlterhelve a vevő jogos vagy jogtalan felháborodásától szenved, egyaránt vesztes. Elégedett pedig mindkettő akkor lehet, ha az üzleti élet háza táján rendben mennek a dolgok. S hogy ez így legyen, azon a szakembereken kívül a társadalmi ellenőri hálózat is őrködik. Nemrégiben megyei aktíva- ülésen vitatták meg hivatásosak és „elhivatottak" a fogyasztói érdekvédelem helyzetét — jobbító szándékkal. A teljesség igénye nélkül — az ő felvetéseik alapján — igyekszünk felvázolni a megyei helyzetképet. Többet vásárolunk Hacsak a közelmúltat nézzük is: örvendetes, hogy Hevesben ebben az évben máris 8,6 százalékkal hőtt a forgalom a tavalyihoz mérten. S inemcsak a vásárlói kedv fokozódott, de az emberek jobb minőségi terméket, s szélesebb választékot igényelnek. Napjainkra már természetes követelmény, hogy az alapvető élelmiszerekből megfelelő mennyiségű és lehetőleg többfajta legyen a pultokon. A helyzet e téren általában megnyugtató, de akadnak községek, ahová ritkán, vagy késve jut a tőkehús, ahol a turistaszezonban is még ll-kor is várni kell a kiflire, kenyérre. Kedvelő, hogy javult a felhozatal friss zöldségből és gyümölcsből, s gombamódra szaporodtak az árusítóhelyek. Bőséges a kínálat .ruhafélékből, ám hogy még bővebb legyen erre adhat alkalmat a Hevesi Mozaik ’86 termék- bemutató, s a jó üzletembereknek élniük kell a kis- határmenti árucsere lehetőségeivel is. A vegyes iparcikkek között akad néhány, amely átmenetileg hiányzik (mélyhűtők; híradástechnikai termékek) de jobb az ellátás a korábbihoz képest. A kisfizetésűek viszont joggal keresik a több olcsó árut. „fehér terméket", igen gyakran hiába. A tüzelöellátással — illetékesek ígérik — az idén nem lesz gond, ámbár még nem érkezett el a fűtési szezon, s mindaddig joggal kételkednek azok, akik tavaly pórul jártak. Kereskedelmi hálózat — gondokkal Heves Megye Tanácsa mintegy 70 millió forintot irányzott elő 1984-ben a kistelepülések bolthálózatának hároméves rekonstrukciójára. Az ellátási hiányosságok megszűnését csak e program következetes folytatása eredményezheti. Az új szerződéses üzemeltetésű árudák elterjedése az elmúlt időszakban pezsdítő- leg hatott. Az önálló beszerzési joggal, nagyobb érdekeltséggel bíró egységek vezetői több esetben bővíteni tudták a választékot. jobb, udvariasabb kiszolgálással megnyerték a fogyasztók bizalmát. Igaz az is, hogy sok esetben megvolt az a vállalkozási kedv, de ha nem párosult kellő energiával és szaktudással, bár nőtt a forgalom mégis romlott a kiszolgálás színvonala. A mindenáron Való haszonszerzéstől ösztönözve — főleg vendéglátóhelyek esetében volt ez így — nem tettek eleget az osztályba sorolás feltételeinek. Előfordult az árdrágítás, önkényeskedés. A szerződéses üzletek fokozottabb központi ellenőrzésére van szükség. Elvándorló boltosok? Sokat romlott a munkaerő- helyzet az elmúlt évben a kereskedelemben. Vannak területek, ahol a viszonylag hosszú munkaidő, nagy igénybevétel, s alacsony fizetés miatt elvándorolnak a dolgozók, vagy nem kapnak embert egyes beosztásokra. Az alkalmazottak nagy többsége nő. Az árváltozások adminisztrálása, a rakodás, gyakran pluszterheket ró rájuk, s ha az egyes cikkek minőségével probléma van. gyakran válnak ütközőponttá. Az újfajta értékesítési módszerek (előjegyzés, minta utáni értékesítési elterjesztése nagyban segítené az ő munkájukat is. Az igazsághoz tartozik még az is, hogy a szakma magas követelményeket állít: napra kész áruismeretek, tájékozottságot, a szavatossági és garanciális ügyekben, s főleg jó kapcsolatteremtő képességet az emberekkel. Mert mindezek hiányában nincs jó üzlet! S ez esetben lesznek még elégedetlenkedők a pult mindkét oldalán. Jámbor Ildikó A Belkereskedelmi Minisztérium áruforgalmi jelentése szerint január elejétől augusztus végéig a lakosság 356 milliárd forint értékű árut vásárolt, folyó áron 8,1 százalékkal, összehasonlítható árakon pedig 3,5 százalékkal többet, mint az elmúlt év azonos időszakában. A nyolc hónap során a folyó áron számított forgalomnövekedés a vegyes iparcikkek körében volt a legmagasabb — 9,9 százalék —, a bolti élelmiszerek forgalma 7,9, a ruházati cikkeké pedig 6,3 százalékkal növekedett. Változatlan áron számolva a vendéglátás és a ruházati kereskedelem árbevétele nem érte el a tavalyi szintet. Az augusztusi áruellátás, ról a jelentés megállapítja: az élelmiszerek kínálata a A jövő évi termés megalapozásához újabb gépekre, felszerelésekre van szükség. Az Agrotek Mezőgazda- sági Termelőeszköz-kereskedelmi Vállalatnál az import gépek és alkatrészek kínálatáról adtak tájékoztatást. Az őszi mélyszántás kezdetéig a Szovjetunióból 1600 traktor érkezik, az év végéig pedig újabb 1700-at szállít a Traktoroexport szovjet külkereskedelmi vállalat, amely hamarosan átadja magyar partnerének a 80 ezredik MTZ-traktort. A választékot bővíti az NDK-ból érkező 77 ZT-típu- sú traktor. Csehszlovákiából a középnehéz Zetor traktokorábbi időszakhoz hasonlóan bőséges és kiegyensúlyozott volt Az alapvető élelmiszerek többségéből a tavaly augusztusinál jobb volt a kínálat, nem volt azonban elegendő szalámi, szárazkolbász. napraforgóolaj és oldódó kávékeverék. A tőkehús mennyisége elégnek bizonyult, a minőséggel kapcsolatban azonban több helyről jeleztek hiányosságokat. Burgonyából, zöldségből, gyümölcsből az évszaknak megfelelően bőséges volt a kínálat, bár a budapesti szabadpiacokra 26,5 százalékkal kevesebbet hoztak a termelők, mint az elmúlt év augusztusában. Mennyiségi hiány ugyan így sem volt, viszont az árak 3,2 százalékkal növekedtek az egy évvel korábbihoz képest. rok két típusából újabb 350. et várnak ezen az őszön. Időszerű tennivaló a kombájnpark felfrissítése. Mint ismeretes: az Agrotek négy hónappal ezelőtt — még most is érvényes — kedvezményes gépbérletet hirdetett meg a szocialista gyártmányú arató-cséplő gépekre és magánjáró szecskázókra. Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt hónapokban több mint 400 NDK gyártmányú kombájn talált gazdára, ám a kereskedelmi vállalatok raktáraiban további 160 E- jelű masina vár vevőre. Október közepéig újabb 80 darab E—512 arató-cséplő gép érkezik hazánkba. Egy, kettő, három... Az egri Rákóczi úton még átadásra vár néhány négyemeletes ház. Látszik, hogy csak az utolsó simítások hiányoznak, és persze a lakók, ki tudja milyen — és hány éves — várakozásokkal hátuk mögött. Mikor reggelente a buszon arra utazom, újabban azt számolom: hány ablakot törtek be előző nap. Szinte már nem is háborog az ember. csak magában morog: egy. kettő, három .. . Már természetes, már fel sem tűnik a rombolás, az. hogy valaki gyorsan, sietve, még az átadás előtt „zúzzon" egy jó nagyot. Az illetőnek nincs könnyű dolga: azt a rövid időszakot kell kivárnia, mikor majdnem kész a ház. de a lakók még nincsenek ott. A tettesek ugyanis minden bizonnyal gyerekek, s az is valószínű, hogy ők is házakban laknak, melyeken tán még ablakok is vannak. De vajon mit szólnának, ha az átadás előtti kritikus időszakra az építők eleve betört ablakokat tennének a fakeretekbe. Érdemes lenne — főleg a pszichológusoknak — megfigyelni, hogyan viselkednének az üvegtörők ebben a váratlan helyzetben. Mit tennének? Bedobnák a követ a lyukon? Hisz, akkor semmi csörgés, semmi pusztítás. Vagy mérgesen odébb állnának, hogy lám. lám, már az ablakok sem a régiek? Nem tudom, különben sem vagyok pszichológus. « Csak egy utas a helyi járaton, aki számolgat magában: egy, kettő. három . .. (honos) Őszi mezőgazdasági gépellátás
