Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-01 / 231. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986, október 1., szerda Hétszázötven éve az első magyar... Világjáró, hegedűvel Vázlatot szerettem volna készíteni egy valóban sikeres emberről, a hegedűművész Kocsis Albertról. Az alkalom augusztus 29-én kínálko­zott, mert előző este érkezett Egerbe, hogy együtt adjon hangversenyt Lehotka Gáborral és az Egri Szimfonikus Zenekarral az egri székes- egyházban, a Megyei Művelődési Központ rendezésében. Délelőtt fél tizkor viszonylagos nyugalom és csend uralkodik a Hotel Egerben, délután kettőkor tartják a próbát és este van az esemény. Csaknem húsz éve ismerem és mondhatom, most is ugyanazzal a derűvel, fris­sességgel lepett meg, mint amikor az első egri koncertjét megelőzően érdeklődtem egyénisége, pályája, tervei felől. Azóta micsoda utat tetl meg! No, de nézzük a lexiká­lis .adatokat: 1931. május 12- én született Hatvanban, 1946—1955 között a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főisko­lán Gábriel Ferenc, Zathu- reczky Ede és Weiner Leó — micsoda nevek! — nö­vendéke. Három évig taná- roskodik. majd 1968 és 1977 között a Rajnai Kamaraze­nekar művészeti vezetője, 1975-ben az Országos Filhar­mónia és a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar szólis­tája, 1977 óta a Westdeutsche Kammarsolisten művészeti vezetője, 1982-től a Kasseli Zeneakadémia tanára; mint a művész meséli, viseli a professzori szalagot és lán­cot. mert a németek szere­tik a tekintélyt adó külső­ségeket. Lemezfelvételei vol­tak már itthon, az NSZK- ban. Japánban és az Egye­sült Államokban is. Baráti közlésekből tudom, hogy folyton úton van. Ada­tai olykor meghökkentőek Német lapokból olvasom, hogy évente százharminc- koncerten játszik verseny­számokat, Amerikában két menedzser nemrég úgy szer­vezte meg hangversenykör- útját, hogy huszonnyolc ál­lamban lépett fel, csaknem hetvenszer kellett repülőre szállnia. Magától értetődő­nek látszott naiv kérdésem, hogyan peregnek a napjai ebben a feszes iramban, hány órát vehet el az utazás az életéből, miközben folyton arra kell összpontosítania, mi is következik holnap? Miután a jelenlegi főmun­kahelye az a bizonyos sza­lagos-láncos professzori stal- lum Kassel ben, elém rakja az ő dolgaiban is gyakran meg­szólaló tartományi szaksaj­tót és sok más kiadványt. Ezekből a mostani egri tar­tózkodás előzményeit, foly­tatását az alábbiak szerint tudtam összeállítani. Augusztus 14-én fejezte be Stájerországban annak a mesterkurzusnak a vezetését, amelyen 55 diplomás hege­dűművész vett részt; sokan Európából, de többen a ten­gerentúlról is. Ötödik alka­lommal tartotta ezt a mes­terképző tanfolyamot, ami­nek sikerét nem akarja ne­vekkel is illusztrálni, mert Kocsis Albert, a hegedűmű­vész, a professzor, a bará­tainak, főképp a hazaiak­nak „Berci” nem tesz sze­rénytelen kijelentéseket. Megkönnyebbül, amikor a német lapok xerox-másola­tait átnyújthatja nekem ta­nulmányozásra. hiányzó ada­taim összeállítására. A mesterkurzus befejezé­se után „hazament" Kassel- be, mert egy évfolyamot ve­zet az akadémián, és annak a dolgait, ügyeit kellett el­intéznie. Augusztus 21-én lépte át a magyar határt; időközben menetrenden kí­vül felkérték, hogy a rák­kongresszus orvosvendégei­nek hegedüljön a Gellért- szállóban. Az egri hangver­senyt a beszélgetés után ad­ta este, majd másnap dél­ben már megérkezett Kas- selbe, mert szeptember 1—8. között Észak-Hessenben öt kamaraestet rendez; fellép maga is. Szeptember 14-én már Kasselben hangverse­nyezik, J. S Bach-, Haydn- és Mozart-műveket szólaltat meg. Erre az eseménysoro­zatra meghívatta a Szom­bathelyi Szimfonikusokat is. A kasseli hívóra pedig jel­lemző, hogy a lengyelek egyik nagy orgonistája. a varsói Andrzej Chorosinski Bach, Podbielski, Messiaen és Liszt alkotásait játszotta A beszélgetés során stí­lusokról, zenei korszakokról esik szó, arról, hogy a ba­rokk muzsika hogyan fog­lalja el ma méltó helyét a nemzetközi pódiumokon, de arról is, hogy Amerikában ebben az évben, júliusban vették fel lemezre vele Bar­tók Szóló-szonátáját. Tapasz­talatból állítja, hogy a kö­zönség, általában az embe­rek egvre inkább éhesek az élő, a gondolatokat ébresztő, tehát tartalmas zenére. Sőt! Mintha az atomizálódott tár­sadalom kezdené felismerni, hogy a művészetnek össze­tartó, egyesítő ereje van. A gondolatsorba belefűzve ej­ti el észrevételét, hogy a po­litikusok is egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a művészet társadalmi szere­pének. így nem véletlen, hogy Bonnból, a kancellári palotába is gyakran kap meghívót. S ha már egy­szer az amerikai utakat em­lítette, nem hallgatja el, hogy bár egyelőre időpont meghatározása-nélkül, de jö­vő év első negyedére meg­hívást kapott a Fehér Ház­ba is. Érdemes odafigyelni, ho­gyan látják ezt az érett mű­vészt azok, akikkel együtt él és dolgozik az NSZK-ban. Nyilván Kocsis Albert szer­vező készsége, zenei tudása, tekintélye és emberi tulaj­donságai is kellettek ahhoz, hogy jótékony célú hangver­senyt rendezzenek egy né­met kisvárosban. Borkénben és ott jelentős summa gyűl­hessen össze, 3500 német márka a battonyai S. O. S.- gyermekfalu javára. Az ün­nepi esemény szónoka az ön­zetlen emberi jóságot és nemes szívet dicsérte az al­kalom kapcsán Kocsis Al- bertben, amikor emlegette, hogy hétszázötven évvel ez­előtt ugyanilyen nemes ada­kozó lélekkel élt a tarto­mányban Árpád-házi Szent Erzsébet: ő is adott a sze­gényeknek, a rászorulóknak. Mi csak azzal toldanánk meg a szónoki hevületet, hogy azért volt már más koncer­tező zeneművészünk is, pél­dául Liszt Ferenc, aki jóté­kony célú hangversenyek so­rát adta a sorscsapott em­berek javára. Nem hagyhattuk ki a be­szélgetésből azt a kapcsola­tot sem, amely Kocsis Alber­tet az Egri Szimfonikus Ze­nekarhoz fűzi. Kér évtizede minden évben ellátogat — mint most is — ebbe a han­gulatos barokk városba és együtt játszik, főként barokk műveket itteni barátaival. Olvasom a Hessische Nieder­sächsische Allgemeinében, annak 1986. július 21-i, hét­fői számában, hogy Vellmar- ban nagy sikerrel szerepelt az Egri Szimfonikusok Ka­maraegyüttese Farkas Ist­ván vezényletével. Händel-, Bach-, Vivaldi-művekkel nyi­tottak, majd magyar szer­zőket szólaltattak meg, töb­bek között Weiner Leót, Far­kas Ferencet, Kodály Zol­tánt és Bartók Bélát. Ebben a műsorban Kocsis Albert Radnóti Tiborral együtt egy kettősversenyt játszott. A fo­tóval is illusztrált szöveg szerint a közönség lelkesen ünnepelte a koncert művé­szeit, S hogy mennyire mély ez a barátság az egri együt­tes, Farkas István és Kocsis Albert között, azt az is mu­tatja, hogy több helyen lép­hetett pódiumra a mi egri zenekarunk az NSZK-ban. Nekünk talán szokatlan, hogy a nyugatnémet sajtó­ban Kocsis Albertnek nem­csak művészi adottságait tartják elsőrangúnak, ha­nem a művészt, mint lo- vagias, elegáns és magával ragadó pódiumjelenséget is méltatják. Valóban vonzó, férfias jelenség: határozott­sága, játékának energikus volta lenyűgöző, az átélés hőfoka nem hagy kétséget az iránt, mit és hogyan fe­jez ki abból a zenei anyag* ból, amit megérintett. Most terveznek róla osztrák—olasz —nyugatnémet produkció­ban portréfilmet a tévések A pesti főállása már évek­kel ezelőtt megszűnt, de a kasseli, a szombathelyi meg­van: és megvan az a sok más pontja is Európának, meg a glóbusznak. amely állandó mozgásban tartja öt. Farkas András Nekent elveim vannak DIETMAR SCHULZE: Az osztályértekezlet után Bruno kipirult, dühös arc­cal lépett hozzám; — Csak azt tudnám, mi van ma veled? — kérdezte. — Miért, mi lenne. Egy­általán semmi — válaszol­tam. — De hát az előbb az ér­tekezleten olyan szenvedé­lyesen bíráltál engem, mint­ha nem is lennénk bará­tok — tette hozzá. — Ezen nincs mit cso­dálkoznod — mondtam. Jól tudod, nekem elveim van­nak. Tehát: tegnap elkéstél a munkából, vágj’ nem.’ El­késtél! Ha 10 percet is, de elkéstél. A fegyelem azon­ban fegyelem, mindenkinek be kell tartania a rendet. — Jó jó, de hát ezért tá­madtál úgy rám? — folytat­ta Bruno, még idegesebben. — Talán nem a Földön élsz. valahol más bolygón képzeled magad. Miért bí­rálnak valakit az osztályérte­kezleten? — kérdeztem Brú­nótól. Talán nem azért, hogy megváltozzon, s máskor ne kövessen el hasonló hibát? — Most már semmit sem értek — fűzte tovább Brú­nó —. talán nem köszöntöt­tetek elég illedelmesen ma reggel, s ezzel akartad tu­domásomra hozni rosszallá­sodat? — Hagyd már abba! — mondtam kissé indulatosan. — Vagy lehet, hogy sért­ve érzed magad, amiért teg­nap már a hatodik dominó­partit nyertem meg elle­ned — suttogta bizalmasan Bruno. Vagy talán abba be­tegedtél bele, hogy tegnap olyan sokáig beszélgettem a feleségeddel telefonon ? — hunyorgott Brúnó. — Hallgass ide. — mond­tam. Most már elég! Nyil­ván fogalmad sincs. hogy mit jelent az, ha az ember­nek elvei vannak. De én egy olyan ember vagyok, aki ragaszkodik az elveihez — ha felfogod, ha nem. A ba­ráti kapcsolataimtól függet­lenül bírálok meg bárkit az osztályértekezleten. — Aha, most már dereng valami — kiáltotta Bruno. Egyszerűen nem tudod meg­bocsátani, hogy tegnap le­győztelek sakkban. — Jó — válaszoltam — most már azonban csak azt szeretném ' tudni, hogy mi köze van a sakkpartinak a bírálatomhoz? — De mi köze van a bí­rálatodnak hozzám? — vi­szonozta rögtön Bruno a kérdést. — A fene egye meg! Hát nem érted? Nem lehet el­késni a munkahelyről, s te tegnap elkéstél! Ha csak 10 percet is, de elkéstél! — Oké. Ebben igazad van, de én szentül meg vagyok gj’őződve, hogy azért bírál­tál engem, mert tegnap nem hívtalak meg lazacvacsorá­ra. De hát értsd meg. üzlet­emberekkel voltam, nem mondhattam nekik, hogy a legjobb barátom is szívesen eljönne, hiszen rajong a la­zacért — fejtette ki véle­ményét Bruno. — Na, most aztán már elég — mondtam —, és ki­rohantam a főbejáraton, az utcára. De Bruno oda is kö­vetett, s mellettem csak só­hajtozott, hogy nem és nem érti az egészet. — Na jó, most már meg­mondom neked — fordultam hozzá. Az elvi bírálatom vá­lasz a viselkedésedre. — Na de milyen viselke­désemre? — nyögte Bruno. — Jó, nagyon röviden vá­zolom — mondtam, — A városi színháznál dolgozik ugye a feleséged? — Igen — válaszolta Bru­no. — S gyakran adnak ki tiszteletjegyeket is? — kér­deztem. — Igen — válaszolta ré­mülten Bruno. — Na. s felajánlottál egy­szer is nekem ilyen jegye­ket? (Fordította'Szabó Béla) Megízleltetni az olvasás örömét r Akombákom rejtelmei Hetek óta újra népesek az iskolák, az első osztályo­sok is megjegyezték már. hogy kell odamenni, melyik padban van a helyük, összebarátkoztak kis társaikkal, és már közös erővel birkóznak a nagy feladattal: meg­tanulni írni. olvasni, számolni. Műveltségüket most ala­pozzák, amikor ákombákom-ország rejtelmeivel ismer­kednek. Jövőjük alakulásában, egyéniségük fejlődésében meghatározó, hogy ez az ismeretség felszínes marad-e. vagy kitárul előttük a könyvek világa. A tapasztalatok azt bizonyítják, — nemzetközi és ha­zai viszonylatban egyaránt —, hegy kevesebbet olvasunk, mint régen, sőt a felnőttek és a fiatalok egy részének verejtékezéssel járó produkciót jelent az olvasás. Nem biztatóak például a szakmunkásképző intézetekben készült felmérések. A kedvezőtlen helyzet okait vizsgál­va, legelőször is az a kérdés ötlik fel bennünk, hogy va­jon az olvasás tanításán keresztül mennyire tudja az is­kola megízleltetni a gyerekekkel az olvasás örömét? Sok múlik a helyes módszer megválasztásán, azon pél­dául, hogy az olvasókönjivben a gyermekek életkori sa játosságainak megfelelő szemelvények legyenek. Kedvező változás, hogy a nemrég kezdődött idei tanévben a ko­rábbinál nagyobb a választék a különböző módszerek alapján készült olvasókönyvekből. Miskolcon például hatféle módszer közül választják ki a tanítók, hogy osz­tályuk növendékei számára melyik a legmegfelelőbb. Az Országos Pedagógiai Intézet szakemberei a korrek­ciós első osztályosok számára készítettek egy kiadványt, amely játékosan rajzolva tanítja meg írni a gyerekeket, mozzanatokra felbontva egy-egy betű képét. Fontos vál­tozás az iskolai oktatásban az is, hogy míg korábban csak az első-második osztály feladata volt az olvasás­tanítás. ezután az általános iskolai tanulmányok alatt végig figyelemmel kell kísérniük a pedagógusoknak a ta­nulók olvasási készségének fejlődését. A családnak is nagy szerepe van abban, hogy a gyer­mekből olvasó fiatal lesz-e. Például a naponta mesélő édesanya, édesapa szavai megmozgatják az odaadóan figyelő apróság fantáziáját, beleéli magát a mesehősök sorsába, helyzetébe, maga előtt látja, amit hall, s ezen keresztül egy olyan természetes, belső képteremtő kész­ség, fogékonyság fejlődik ki benne, ami az olvasáshoz feltétlenül szükséges. Ezzel ellentétben a „tévén nevel­kedő" gyerekek eszmélésük első időszakától kezdve mes­terségesen „készen kapják" a képet, nem alakul ki ben­nük olyan fokú természetes képteremtő és beleélő kész­ség, ami az olvasás élményének alapja. Az iskola erőfeszítései meghiúsulhatnak, ha odahaza nincs becsülete a könyvnek, kézbe sem veszik, mert nem érnek rá, ha közömbös hallgatás a válasz, amikor a gye­rek saját olvasmányélményeiről mesél. Nem is beszélve az olyan szélsőséges, de sajnos nem túl ritka helyzetről, amikor a család felnőtt tagjai a könyv helyett a poharat választják. Feltehetnénk úgy is a kérdést, hogy társadalmi mére­tekben. a közvélemény értékítélete szerint ma milyen rangot, mennyire vonzó példát jelent olvasott, művelt embernek lenni. De ezúttal maradjunk csak meg első osztályosainknál, akik most nyitogatják ákombákom- ország kapuit. I. E. ZENEI VILÁGNAP '86 Évadnyitó hangverseny Egerben A szocialista országok ja­vaslatára az UNESCO ok­tóber 1-ét zenei világnappá nyilvánította. Ilyenkor szer­te a világon — hazánkban is — sok helyütt felgördül­nek a függönyök, s megszó­lalnak a hangszerek az egyik legnemesebb művészeti ág tiszteletére. Nincs is talán olyan em­ber a Földön, akit a muzsi­ka valamilyen formában nem érintett volna meg. Mindennapi életünkben is fontos helyet foglal el. Nem is gondolunk bele, hogy ott­honaink mennyire telve vannak varázsával a tömeg­kommunikációs eszközök el­terjedése óta. Ki-ki ízlésé­nek megfelelően választ programot a rádió, a tele­vízió, a magnetofon vagy a lemezjátszó segítségével Azok járnak legjobban, akik igényességükből fakadóan mindig alkalomra szólóan tudnak élni a lehetőséggel. Hazánk zenekultúrája vi­lágszerte elismert. Messzi földről is eljönnek ismer­kedni eredményeinkkel Nem csoda, ha e napon az orszá­gos rendezvényeken különös figyelemmel fordulunk e művészeti ág felé. Az Or­szágos Filharmónia évad­nyitó koncertjét a megye- székhelyen, a székesegyház­ban rendezi meg. Az igényes egri közönség elé Szergej Dizsur jeles szovjet orgona­művész lép. Bachot és Brahmsot játszik hazánk má­sodik legmonumentálisabb orgonáján. Ma tehát itt is lehet tisztelegni a zene előtt. Falunapok Boldogon Október eleje Boldogon .a hagyományos falunapok be­köszöntését jelenti. Így van ez most is, amikor október 4—5-én gazdag szórakoztató program várja a helybéliek százait. Szombaton délelőtt, 10 órakor képzőművészek kira­kodóvására nyílik, délután, 3 órakor zenés, táncos felvo­nulás lesz az esti gálamű­sorban fellépő szolnoki, túrái, boldogi népi együttesek rész­vételével, 4 órakor pedig he­lyi amatőrök festményeiből, rajzaiból nyitnak kiállítást a pártház nagytermében. Ezt 7 órakor a Színes szőttes cí­mű gála követi, majd falu- bált rendeznek a művelődé­si házban. Vasárnap délután. 5 órakor filmvetítéssel, este 8 órától pedig nosztalgia­diszkóval zárul az 1986-os boldogi falunapok esemény­sorozata.

Next

/
Thumbnails
Contents