Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-24 / 251. szám

2 NÉPÚJSÁG, 1986. október 24., péntek Megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) amelyek megsértéséhez nem is kíván következményeket fűzni. Ehhez azonban szükséges, hogy a törvény egyértelmű legyen azokban a kérdések­ben, amelyekben a közvé­lemény és a társadalmi gya­korlat bizonytalanná vált. A beterjesztett javaslat szabályai kifejezésre juttat­ják, hogy a házasság nem magánszerződés, hanem olyan jogintézmény, ame. lyet a bíróság közös nyi­latkozat esetén is a végle­ges és helyrehozhatatlan megromlás objektív té­nyének vizsgálata és a bé- kítés megkísérlése után bonthat csak fel. Az állam nem érdektelen a házastársi magatartások­kal szemben, előírja a fele­lős házastársi és szülői ma­gatartást, s arra hárítja a családbomlás negatív jogkö­vetkezményeit, akinek ez a helyzet felróható. Törvényünknek — a köz­akaratot is kifejezve — a há­zasság szilárdságának és tar­tósságának követelményéből kell kiindulnia, ezt kell sza­bályaival elősegítenie. A há­zasságok sikerének, tartóssá­gának alapvető feltétele a helyes párválasztás. Ebben azonban a jog nem befolyá­solhatja a férfiakat és nőket. Csupán annyit tehet, hogy az éretlen házasságkötési el­határozások elé korlátot ál­lít a házasságkötési korhatár javaslat szerinti 18 évre va­ló felemelésével. A válásra vonatkozó jogi szabályok módosításánál is az a kiindu­lási pont: a válás feltételei­nek megszigorításával, a ke­resetek gyakoribb elutasítá­sával sem érhető el az, hogy a zátonyra futott kapcsolat­ból is házasság váljon a jo­gi kötelék fenntartásával. Végezetül a miniszter olyan résztémákról beszélt, ame­lyek a törvényjavaslat elő­készítésének menetében a legtöbb vitát váltották ki. A házasságkötési korhatárnak a nők esetében is 18 évre fel­emeléséről egyebek között azt mondta: a javasolt új szabályozó­nak az a célja, hogy aka­dályozza meg az éretlen fejjel, jóformán gyermek­korban kötött házasságo­kat. Az elváltak helyzetének, egyben a gyermekeik sorsá­nak, nevelkedési feltételei­nek javítása a célja — mond­ta — a javaslat azon szabá­lyainak, melyek a gyerme­küktől válás folytán külön­élő szülők jogkörét szélesí­tik. A kiskorúakról való ál­lami gondoskodásnak a ko­rábbinál differenciáltabb rendszerét építi ki a javas­lat, s a gyermek érdekéhez és a szülői felelősséghez iga­zodó, többlépcsős rendszert vezet be. (A kiskorúakról va- ■ló állami gondoskodás tel­jes rendszerét, működési szabályait további magas szintű jogszabályok rendezik majd.) — A tartásdíjról és a há­zastársi volt közös lakás használatáról szóló új sza­bályozással az elvált háza­sok — és gyermekeik — helyzetének méltányosabb rendezése a cél — hangsú­lyozta Markója Imre. — A g.vermektartásdíjról — foly­tatta — a gyermek tényle­ges szükségleteit, mindkét szülő kereseti-jövedelmi vi­szonyait figyelembe véve kell dönteni, s a körülményektől függően — gyermekenként — a kötelezett keresetének 15—25 százaléka közötti ská­lán, az eddigieknél rugalma­sabban kell meghatározni. Megemlítette: a javaslat a házasok autonómiáját tovább bővítve, most azt is lehető­vé tenné, hogy vagyoni vi­szonyaikat a törvényes házas­társi vagyonközösségi rend­szer szabályaitól eltérő mó­don. szerződéssel rendezzék. Ennek az új jogintézmény­nek a bevezetését nálunk egyrészt az indokolja, hogy a magánszemélyek vállalko­zásának kockázata és anya­gi felelőssége növekedett, s e körülmények között lehe­tővé kell tenni, hogy az ilyen tevékenységet nem folytató házastárs mentesül­jön a sikertelen gazdasági tevékenység következményei alól, melyek egyébként őt is terhelnék. E szabályozással másrészt az a cél, hogy a házasságkötés előttről szár­mazó jövedelmek, vagy a szülőktől, rokonoktól kapott jelentős vagyoni értékek kü- lönvagyoni jellegét a másik házastárs elismerje. Felhívta Markója Imre a figyelmet az apaság megál­lapítására vonatkozó szabá­lyok korszerűsítésére. — A javaslat szerint — mondta — a származás bizonyossá­gáról minden perbe vitt esetben meg kell a bíróság­nak győződnie, s részletes bizonyítás alapján kell dön­teni abban az esetben is, ha az anya az apaként megje­lölt férfivel huzamos ideig együtt élt, illetőleg huzamos időn át kapcsolatot tartott vele. Megszűnik az a — sok visszaélésre is lehetőséget adó — helyzet, hogy bár­mely férfi, aki az anyával a fogamzási időben érintke­zett, tartásdíj fizetésére kö­telezhető. Ha ugyanis e fér­fi apasága nem állapítható meg, tartásdíj fizetésére sem lesz kötelezhető. Következe­tesebbé kívánja tenni tehát a javaslat azt az elvet, hogy az apaságnak a biológiai származás tényén kell ala­pulnia, s hogy a tartási kö­telezettség a gyermek vér­szerinti apját terheli. Befejezésül a miniszter kérte a törvényjavaslat elfo­gadását. Ezt követően dr. Antalffy György, az Országgyűlés jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottságának el­nöke. a törvényjavaslat bizottsági előadója hang­súlyozta, hogy- a testü­leti vitát élénk érdeklődés kísérte. A felszólalók több­sége egyetértett a törvény­módosítás céljaival és jogi megoldásaival, de ugyanak­kor jelentős számú módo­sítójavaslat is elhangzott. Egyetértés alakult ki ab­ban, hogy átfogó család- és ifjúságvédelmi intézkedési programra van szükség, mert a család szerepének erősödése nem érhető el ki­zárólag a családjog eszkö­zeivel. Több képviselő bírál­ta a törvényjavaslatot arra hivatkozva, hogy nehezebbé teszi a házasság felbontását, holott — álláspontjuk szerint — az eljárás elhúzódása csak elmérgesíti a családon belül kialakult feszült hely-, zetet. Antalffy György ismertet­te azt is, hogy a vitát köve­tően a bizottság — az igaz­ságügyminiszter javaslatait is figyelembe véve — a képviselők által felvetett módosítási javaslatok közül számosat elfogadott. Ezek sorában említette az egytől hat hónapig terjedő békülési idő elhagyását, a házassági, vagyonjogi szerződés közok­iratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magán­okiratba foglalását. Nem fo­gadta el ugyanakkor a 16 éves kornál fiatalabban kö­tött házasságok engedé­lyezésére irányuló javasla­tot, ez egyébként nemzetkö­zi szerződésekben vállalt kötelezettségünkkel is ellen­tétes lenne. A bizottság nevében ja­vasolta az Országgyűlésnek, hogy a törvényjavaslatot a bizottság által egyhangúlag megszavazott módosítások­kal együtt fogadja el. A vitában a továbbiakban hozzászólt Gázsity Milutin- né (Baranya megye), László Béla (Szabolcs-Szatmár me­gye), Bozsó Jánosáé (Tolna megye). Az első szünet után Kiss János (országos lista) és Sebesi Lászlóné (Békés me­gye) következett a felszóla­lók sorában. Ezután kapott szót megyénk képviselője, Dobos József né. Dobos Józsefné felszólalása Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselőtársak! Az utóbbi évtizedekben ta­pasztalataim szerint jelentő­sen megváltozott a családok szerkezete, összetétele. A leglényegesebb változás, hogy a férj és a feleség egyaránt kereső foglalkozást folytat, kevesebb idejük marad a családra, a gyermeknevelés­re. Megyénkben is egyre emelkedik a válások száma, a családok gyermekvállalá­sa már több éve elmarad attól a mértéktől, amely biztosítaná a népesség sza­porodását — kezdte hozzá­szólását Dobos Józsefné —. majd így folytatta. — Csak megjegyzem, hogy már Széchenyi István is fo­gyatékosságként említette a krónikus és súlyos gyermek- hiányt. Idézem: „Hunnia minden népe gyorsan szapo­rodik, csak a magyar veti ritkán magzatát, mint a si­vatag magányos, büszke oroszlánja." A családi élet zavarai sok kedvezőtlen társadalmi je­lenséget okoznak, vagy olya­nokat, amelyek azokkal -szo­ros összefüggésben, kölcsön­hatásban jelentkeznek. Ki­vált a gyermekek veszélyez­tetettsége, a társadalmi be­illeszkedési zavar — az al­koholizmus, a bűnözés — függ össze nálunk is a csa­ládi élet problémáival. A gyöngyösi képviselőnő ezt követően arról szólt, hogy a fiatalok a házasság- kötést megelőzően család- és nővédelmi tanácsadáson vesznek részt. Ezt azonban az utóbbi években számos kritika és bírálat érte: jo­gosan. — Ezért csak helyeseim lehet, hogy a törvényjavas­lat a házasságkötés előtti tanácsadás újraszabályozá­sát is napirendre tűzte, és az eddiginél sokkal széle, sebb: jogi, etikai és életvi­teli tanácsadásra is kiterje­dő tartalommal tervezi a jö. vőben működtetni. Szüksé­gesnek tartom, hogy a ta­nácsadás keretében felhív­juk a házasságot kötök fi­gyelmét, az őket kölcsönö­sen megillető jogaikra és kötelességeikre. — Meggyőződésem azon­ban. hogy a házasságkötési tanácsadás önmagában nem képes megoldani a házasság­ra való felkészítést, a csa­ládi nevelés alapjait már gyermekkorban a szülői ház' ban és az iskolában kell le. rakni• — Felvetődött és javas­lom az idős, beteg szülők gondozásánál az ápolási táp­pénz bevezetését, a termelő­szövetkezeti tag hozzátarto' zók esetében pedig legalább az igazolt távollétként való elismerést. Javaslom továb­bá, hogy az időskorúak szo­ciális otthonba történő elhe­lyezésénél elsősorban azok a személyek kapjanak előnyt, akiknek nincsenek olyan családtagjaik, akik eltarta­ni, gondoskodni tudnak ró­luk. A megyénk képviselői ne­vében szóló Dobos Józsefné kiemelte: az idősek sajátos gondjainak enyhítése nem el­sősorban az intézmények dolga. Egyes rétegeknél a növekvő anyagi jólét be­szűkíti a másokért érzett felelősséget, még akkor is. ha a szüléikről van szó. (Munkatársunk telefonje­lentése:) Emlékszem, az egyik kol­légám írt karácsonytájt a mónosbéli gyermekotthonról. Meglepő volt az írás címe: „Szigorú szeretet...!" De az nem volt meglepő, ahogyan ott foglalkoztak az aprósá­gokkal, akiket a szüleik „szi­gorúan" sem szerettek. Ar­ra gondoltam a tegnapi ülés­szak megnyitásakor, hogy most is — s nemcsak a ka­rácsonyi fenyőfa alatt — itt kellett volna lennie néhá- nyuknak, mert róluk is szó veit. A családjogi törvény módosítása ugyanis napjaink időszerű kérdése: érinti a ne­velőotthonban hagyott gyer­meket éppúgy. mint a kis közösségből kivetett öreg „szülét...” Az országházi vita még nem fejeződött be. számta­lan képviselő szólt e téma kapcsán, s kíván szólni a mai napen is. Kemény sza­vak hangzottak el: lakásellá­tásról, munkaerőhelyzetről, alkoholról, sajátos életvitel­ről, felelőtlenségről és fele­lősségről. Hadd tegyem hozzá, talán nem reménytelenül . .. ! ★ Dobos Józsefné gyöngyösi képviselőnő — mint két gyermek édesanyja — szív­béli kötelességének érezte, hogy szót kérjen az üléssza­kon. — Olyan tapasztalatok kész­tettek a felszólalásra, ame­lyeket a megyei családvédel­mi tanács tagjaként, illetve képviselőként szereztem. Számtalanszor kerestek meg gyermektartási, -elhelyezési ügyekben, bizonyos szociál­politikai helyzet felmérésé­ben. Magyarul: bele kellett tekinteni a napi élet sűrű­jébe. S volt mit látni, volt kit támogatni. S mint egy 11 és egy 7 esztendős kislány édesanyja, nemcsak belegon­Ilyen esetben nem engedhe­tő meg a társadalomra át­hárított teher, mert nem­csak anyagi, de erkölcsi veszteséget is jelent a kö­zösségre nézve. — Csak a család érzelmi közössége — mondotta —, a családtagok törődése, gon. doskodása enyhíti a problé­mákat, az életmódnak az öregkorral bekövetkezett imltozásait: a csökkenő tár­sadalmi-gazdasági aktivi. tást, az elmaradó emberi kapcsolatokat, a magányos­ság, a céltalanság érzetét. Tisztelt Országgyűlés! Tudjuk, a házasság- - és családbomlás okait csupán jogi eszközökkel megoldani nem lehet, ezért a jelenlegi­nél nagyobb szerepet kell adni a társadalmi tudatfor­málásnak: tovább kell erő­síteni a házasság intézmé­nyét, a házastársakban fel kell ébreszteni a felelősség, érzetet, határozottabban kell kifejezésre juttatni a csalá­di kapcsolat kötelességtar­talmát, a kölcsönös támoga­tás erkölcsi, jogi kötelessé- gét — fejezte be az első na­pirendhez fűzött gondolata­it a képviselőnő. Képviselőnket Kosztolán. czi Jánosáé (Somogy me­gye), Benjámin Judit (Bu­dapest) és Léderné dr. Fa­ragó Margit (Szolnok me­gye) hozzászólása követte. Ebéd után dr. Horváth Jenő (Budapest) szólt hoz­zá, majd dr. Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhe­lyettese emelkedett szólásra Csehák Judit beszéde Csehák1 Judit, a Miniszter- tanács elnökhelyettese beve­zetőben kiemelte: a család­jogi törvény módosításáról folytatott vita jó alkalmat kínál arra, hogy tágabb ösz- szefüggésben vegyük szem­ügyre a család társadalmi szerepét és azokat a fonto­sabb tényezőket, amelyek a családok életét'befolyásolják. — A család társadalmunk alapegysége, amelynek léte és belső harmóniája nélkül a nagyobb közösség sem te­vékenykedhet sikeresen. El­sősorban a család képes a megfelelő életvezetési minta közvetítésére, a szocialista társadalom által is becsült, a közösség számára is elfo­gadható életmód kialakításá­ra és átadására, a káros magatartásformák felisme­résére, elutasítására. Egyre inkább nyilvánvalóvá válik az is, hogy fogyasztási es gazdasági egységként is tar­tós, és mással nem pótolha­tó eleme társadalmunknak ez a kis közösség. A háztá­ji, a kiskert termése, a több­letmunka, a többletbevétel nemcsak a család megélhe­téséhez .— házunk felépíté­séhez, a gyerekeink iskoláz­tatásához, lakásgondjának megoldásához — járul hoz­zá, de a társadalom ellátá­sához is. A család funkciói nemcsak az emberi élet során változ­nak, alakulnak, hanem a társadalom fejlődésének meg­felelően kapnak hangsúlyt egyes elemek, és veszítenek a fontosságukból mások. Ta­pasztalataink szerint a leg­(Folytatás a 3. oldalon) doltam azoknak a gyerme­keknek a sorsába. S az idő­sekébe sem. akikről szól­tam . .. A sajtópáholyból ítélve: az elmondottak nem tűntek üres szavaknak. \ * Jó, hogy van pedagógus is a képviselőink között: az ő véleménye bizonyára alátá­masztja a korábbi summá- zatot. Barcsik János a szü­netben egy adatot idéz: — Csak az én hevesi is­kolámban 20 százalékra te­hető a hátrányos helyzetű gyermekek száma. Ezt mér­legeltem, amikor az expozét hallgattam, s arra a követ­keztetésre jutottam. hogy szép és jó erről a problémá­ról beszélni. De: arról is szót kell ejteni, hogy ha az okokat elemezzük, ne csak a pedagógusokra hárítsák a fe­lelősséget. Ahhoz, hogy nö­vekedjék a család összetar­tó, nevelő szerepe, társadal­mi összefogásra van szükség. A munkahely, az iskola, a társadalmi szervek, s az egyének szoros kapcsolatára, mert a legfontosabb a gon­dok megelőzése.. Ebben a megállapításában a nap folyamán számos kép­viselőtársa megerősítette, amikor az ország színe-java előtt megillette a szó. ★ Képviselőink “az ülésszak első napján nemcsak a csa- _ Iáddal foglálkoztak, hanem a tágabb értelemben vett „nagy családdal" is. Zsidei lstvánné például dr. Hetényi István pénzügyminisztert ke­reste fel az egyik szünetben — A nyári tanácskozáson felszólalva vetettem fel, hogy a körzetben nincs megfele­lő tájékoztatás a recski érc­bánya sorsáról. Azóta nem kaptam érdemi választ, kér­tem hát a minisztert, nézzen utána: mi lesz a recski bá­nyafejlesztés jövője. — A pénzügyminiszter vá­lasza ? — Türelmet kért, s hatá­rozott ígéretet tett a mielőb­bi konkrét válaszra. ★ S még valami a tegnapi napról: bemutatták az Or­szággyűlés pótképviselőjé­ből „igazivá előlépett " tag­ját, Orosz Adélt. Az Állami Balettintézet igazgatója — sok-sok szereplésének kö­szönhetően — nem volt lám­palázas, de meghatotta n mondta: — Művészi munkámat is elismerték, megbecsülték az­zal, hogy képviselővé vá­lasztottak. Az pedig igazán rendkívüli, hogy ezúttal de­bütálok itt, mert én nagyon családszerető vagyok, az én voksomon ennek a törvény- javaslatnak az elfogadása már nem múlik ... Szilvás István

Next

/
Thumbnails
Contents