Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-22 / 249. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1986. október 22., szerda Számadás előtt a hatvani TIT Miként ez már gyakorlat­tá vált a TIT munkájában, minden öt esztendő eltelté­vel összegyűlnek a külön­böző városi szervezetek ve­zetői, tagjai, hogy együtte­sen tekintsék át a végzett munkát, az előző időszak si-* kereit, netán kudarcait. Me­gyénkben az idén december folyamán kerül sor ilyen számadásra, ennek megfele­lően a hatvani elnökség is készül, hogy az aktívákkal közösen megvitassa a szer­vezet teljesítményét. Tehát mérlegre kerül mind a he­lyi. mind a városkörnyéki ismeretterjesztő munka, amelyben — miként Monori Zoltán titkár fogalmazott — közel háromszáz különböző érdeklődésű értelmiségi vett részt az előző ciklusban is. Mi volt munkájukban a ré­gi. a megszürkült? Milyen új vonások színezték a ko­rábbi, talán porosnak is tűnő ismeretterjesztési módszereket? Elsőként most ez iránt érdeklődtünk a vá­rosi titkártól. — Az 1980-as évekig az egyedi előadások dominál­tak nálunk, amit jól jelle­mez a statisztika, miszerint Hatvanban és a városkör­nyék községeiben évente 530—550 előadás hangzott el. Nagyobbrészt társada­lomtudományi jellegűek vol­tak ezek, kevesebb volt a természettudományi, illetve humán témájú — így Mo­nori Zoltán. — Az új évti­zed eleje lett aztán a víz~ választó! Azóta részben anyagi okokból, részben a társadalomban történt átren­deződés következtében az egyedi előadások, sorozatok iránt csökkent az érdeklő­dés. Előtérbe kerültek vi­szont a szakmai jellegű to­vábbképzések, tanfolya­mok. így többek között — hogy egészen extrém témát említsek —, szerveztünk ka­zánfűtői, targoncavezetői kurzusokat, miközben ter­mészetesen változatlanul népszerűnek bizonyultak a filmklubok, az író—olvasó­találkozók, illetve az aktuá­lis politikai kérdésekkel foglalkozó tájékoztatók, amelyekre Sugár András, Mester Ákos, Moldoványi Ákos, Erőss Pál vendéges­kedése alkalmából például éppen úgy telt ház volt Petőfibányán, Zagyvaszán­tón, mint Hatvanban. Távoktatás! Ez a szakki­fejezés többször kerül szó­ba az utóbbi idők során. Mi ennek a lényege? Elmondot­ta a TIT városi titkára, hogy a korábban szervezett, hagyományos nyelvtanfolya­mok már nem vonzották annyira az embereket, hogy érdemes lett volna csak e formához ragaszkodni. Emiatt vették fel a kapcso­latot a Budai Nyelvstúdió­val, amely voltaképpen egy idegen nyelveket oktató munkaközösség. Itt egység- csomagokat készítenek, ame­lyek magnókazettákat. fel­adatlapokat, miegyebet tar­tartalmaznak, s a TIT köz­vetítésével viszonylag ol­csón jutnak el a „fogyasztó­hoz”, jelen esetben egy-egy nyelv iránt érdeklődő em­berhez. Az ilyenek otthon hasznosíthatják a segéd­anyagot. közben pedig kon­zultációkon vesznek részt. Egyelőre az angol elsajátí­tását segíti az új módszer, a német egységcsomagokat a közeljövőben tudja forgal­mazni a TIT. Az értelmiséggel való kapcsolatteremtés tarén Hat­vanban fontos szerepet tölt be az Ady Endre Könyvtár­ban működő psdagógus^- TIT-klub is, amely havi rendszerességgel tartja fog­lalkozásait. A vezetőség ar­ra törekszik már évek óta, hogy o legkülönbözőbb szak­területek kiválóságait fogad­ja, általuk gyarapodjanak egy-egy társadalmi réteg is­meretei. Az idén így látták vendégül a nemrég elhunyt Montágh Imre logopédust, aki a szép beszéd, a helyes ar­tikuláció rejtelmeibe avatta be hallgatóságát, vagy ha­sonlóan nagy érdeklődés kí­sérte ifjú Marosán György közgazdasági jellegű eszme- futtatását. És vendég volt a városban Ádám György aka­démikus, a TIT országos el­nöke. az agykutatás iránt érdeklődőknek nyújtva ér­dekes. hasznos ismereteket a legújabb eredmények tükré­ben. — Eddig jobbára szépeket, sikereket regisztráltam. « illő hát a gondokról is szólni — jegyezte meg ké­sőbb a TIT városi titkára. — Mi kell a háborúhoz, tette fel a kérdést annak idején Montecuccoli. Pénz, pénz, és harmadszor is pénz! Hát ez az. ami a leg­kevesebb. Legalábbis any- nyit nem kapunk támoga­tásként. központi alapként, s nem tudunk forgalmazni sem. amennyi a megújulást követő szintentartáshoz, netán a továbblépéshez kel­lene. Csak egy eklatáns példa: helyben a tanácsi szervek támogatása ugyan­az az évi 35 ezer forint, amely egy évtizede volt, an­nak ellenére, hogy 1984-től TIT-szervezetünk hatósu­gara további tizenöt község­re terjed ki. Persze, a fal­vak sem állnak jobban, ahol a közművelődési intézmé­nyek minimális összeget tudnak tartalékolni isme­retterjesztésre. Ezen a szem. léleten kellene változtatni, s akkor talán egyéb vonat­kozásban is előbbre tartó' nőnie. .. Moldvay Győző A leleplezett „csoda” Döbbenetét, ámulatot, olykor félelmet kelt, de minden esetben jól szórakoztat. Pedig már olyan idős, mint maga az emberiség. A neve: bűvészet. Olyan „varázslatos" mu­tatványok összesége, amelyeknek minden csodája az egy­szerűségen alapul és megmagyarázható. A siker a kezek gyorsaságától függ, és nem utolsósorban a „nézők figyel­mének elszórakoztatása ügyes beszédek által”. Természet- feletti erőt tulajdonítottak hajdanában a bűvészeknek és istenként tisztelték őket. Papirusztekercs örökítette meg Kheopsz, egyiptomi fá­raó bűvészének. Dedinek az alakját és „csalásait”. Esze­rint Dedit 110 évesnek hit­ték, és azt terjesztették ró­la, hogy „naponta ötszáz egész kenyeret és egy egész marhacombot eszik meg. és száz kancsó sört iszik rá.” Nemcsak Egyiptomnak, ha­nem más országoknak, te­rületeknek is megvolt a sa­ját, ismert és csodált „iste­nük”. Az indiánok varázslói éppúgy bűvésztrükköket mu­tattak be, mint az indiai fakírok vagy a kínaiak. Ma már tudjuk, nem rendelke­zik természetfeletti erővel az, aki elsajátítja a bűvé­szetet, mégis, újra és újra elbűvöl, ámulatba ejt ben­nünket az ügyes mutatvány. Valószínűleg Magyaror­szág apraja-nagyja látta már legalább egyszer azt a va­rázslatot, amikor a bűvész összekapcsol hét, tizenkettő fémkarikát. De vajon há­nyán ismerik ennek az ősi kínai mutatványnak a for­rását? Önök elé tárjuk most a titkot, „a büvészeti. szem- fényvesztési, mulattató és meglepő segéd- és drága mű­szerek nélkül keresztül vi­hető ezermesterségek gyűj­teménye” segítségével. Idézet a könyvből: „itt egy ügyes szemfényvesztés történik, mi­vel csak hat egy darabból álló karikát vizsgáltatunk meg, míg a hetediket, me­lyen nyílás van. ügyesen el­rejtjük. Két karika pedig már össze van kapcsolva, ami könnyebben fölfogható- vá teszi az összesek össze- fonásának a lehetőségét. Fő­dolog a művészre nézve, hogy kezeinek művésziesen gyors mozgását szónoki te­hetségével támogassa”. Ezen­kívül delejes, optikai, meg­lepő, különös mutatványok, valamint gyűrűs. kártya-, pénzes, tojásos, tüzes, koc­kás, tintás trükkök és szá­mos más megoldások kivi­telezéséhez ad gyakorlati ta­nácsokat és magyarázatot „Bosko, az ügyes ezermester" című könyv Ez az 1900-ban megjelent, ritkaságnak számító könyv csupán egy érdekesség Lend- vai Géza bűvész archívumá­ból. Csaknem ötszáz bűvész­könyv. hatszáz plakát, het- venháromféle bűvészújság, több mint 350 jelvény, és számos nagy magyar bűvész rekviziteit gyűjtötte össze ez ideig. Gyűjteménye a ma­ga nemében egyedülállónak mondható; ismert az Ame­rikai Egyesült Államokban is. És. hogy nemcsak arehí- vumosként dicsérhető, ha­nem bűvészként is, azt bi­zonyítja, hogy az olasz, az új-zélandi, a kanadai bű- vészklub tiszteletbeli tagjá. vá fogadta .Lendvai Gézát. Legszívesebben galambokat varázsol elő a semmiből, vagy komikus számmal lép színpadra, amikor is Brigit­ta a társa. Több külföldi versenyen aratott sikert. Ö és másik társa, Danis bizo­nyultak a legjobbnak az 1984-ben Karlovy Varyban megrendezett nemzetközi versenyen. Hazánkban negyvenöt hi­vatásos és mintegy 300 ama­tőr bűvész dolgozik. Klub­jukat az 1874-ben Budapes­ten született Weiss Erik, művésznevén Harry Houdini- ről nevezték el. A tengeren­túlra emigrált fiú a kisza­badulás specialistája volt. ..Megbilincselve. lelakatolt Anglia egyik leghíresebb bűvésze, a szintén magyar származású Kővári Gyula Lendvai Géza jövőre meg­jelenő bűvész kivágóköny­vének vázlatával (Fotó: Hauer Lajos — KS) ládában jeges folyóba dobat­ta magát; tizenöt perccel a gyorsvonat érkezése előtt a sínekre kötöztette magát, vjzzel telt üvegtartályba eresztette le magát fejjel le. felé, megbilincselt kézzel, lábbal. És mindenhonnan ki­szabadult. Az élet fintora: nem életveszélyes mutatvá­nyai vitték a sírba, hanem vakbélgyulladásban halt meg 1926-ban. Harry Houdini neve az elkövetkező egy esztendőben bizonyára közszájon forog majd. Hiszen a klub a Del­ta Tours-szal közösen 1987. augusztus 13—16. között nemzetközi bűvészfesztivált rendez Budapesten, a Kong­resszusi Központban. Itt több­órás műsort adnak a ma­gyar klub tagjai, lesz ver­seny gyerekeknek és fiata­loknak, mellettük természe­tesen számos úgynevezett külföldi csámpást (török szó. magyarul bűvészt jelent) is megismerhetünk a négyna­pos rendezvénysorozaton Ezeddig háromszáz bű­vész jelezte részvételét. ír­tak — többek között — Ausztráliából, Japánból, az Amerikai Egyesült Államok­ból, Csehszlovákiából, a Né­met Demokratikus Köztár­saságból, Ausztriából, a Né­met Szövetségi Köztársaság­ból: szívesen mutatnák be tudományukat Magyarorszá­gon. Az előkészületek rend­ben haladnak, s minden re­mény megvan arra, hogy jö­vőre a magyarországi ta­lálkozón eddig nem látott mutatványokkal szórakoztat­ják majd a nézőket a XX század „varázslói”. H. T. HERCZEG ÁRPÁD: Szalmazsáknapló ŐSZ VAN. A kocsma zár­va, a lépcsőre kuporodom, mint nyáron a járdaszélre szoktam, ha várlak. Innét nézve más a város; árvább vagyok, egy csapzott plakát­foszlányt szívemig lódít a szél. Most már hiába jön­nél, elküldenélek, mert ősz van. Megsokasodtak a kínok, magányos poharazgatások ideje jő. Lám, lám. A sörvitákkal se mentünk semmire. Mire volt jó a sírás, a vacogás mire volt elég? Elbujdokoltunk minden megveretésünk után. hisz nem voltunk ökölvívók. Ki hitte volna: igazán a ki­ütések edzenek. Jónak lenni azért meg­tanultam; azt hittem, más is. Meglőtt madaram most félve próbálgat repülni új­ra. Egyedül nehéz. Hátor­szág nélkül pimaszabb a halál is. Türelmetlenkedik marok­nyi kincsem. Megmutatha­tom városaim titkait, seho- vai nemzedékem éjszakáit az úton. Légy okos. Gazdálkodj vele te! SZIGET. Néha kellene egy sziget, ahol jók a bennszü­löttek. Lenne pálmakuny­hóm és kéregcsónakom, meg­tanulnék halat fogni hurok­kal. És ha hosszú a tél és hideg, prémünk meg kevés, én is -meg tudnék halni, önként. ANYÁM. Reggel, amikor felkelek, mindig elrakom az ágyneműt. Cigarettára gyúj­tok, s mielőtt munkába in­dulnék, elolvasok néhány verset. Ez jó. Néha látom, ahogy anyám felpúpozza a dunnákat az ágyon, hímzett terítővei le­takarja, és középre igazítja a díszpárnát. Ilyenkor nem rakom el az ágyneműt. Tegnap is; munkába se mentem el. Kenyeret vettem a boltban egy forintért, sza­lonnát a kettőnyolcvanasból. Leadtam a lakbért, bekap­csoltam a villanykályhámat. Ma meg elégett a fűtőszál: elmentem egy étterembe, és menüt rendeltem. Amíg vár­tam, és kortyolgattam a sört, nagyon szomorú lettem. Nem értem, miért? Aztán bejött egy asszony: sehogy se il­let kezébe a tépett virág. Vegyen a kedvesének, mond­ta. Vettem. Magamnak. APÁM. Azt mondta egy­szer: én a zenéket nem ér­tem, fiam. A ház falának tá­masztotta az ásót, a gereb- lyét és a szemét is. A sze­mét is meg a szívét is. Lát­tam. hogy fáradt. Késpen­geín. Vajon, szereti-e a nap­nyugtát? S ha szereti: meg­látom-e? Egyszer, májusban, sétál­tunk a mezőn. A május sok­sok pitypanggal kedveske­dett nekünk. És nagy-nagy szelekkel. BÉKE. Rossz volt a lift, gyalog mentem a tizedikre. Kevesebb kávé kellene, ke­vesebb cigaretta, bor. Az aj­tónyitástól meglibbent a hó­napos por, összekoccantak az üres üvegek; a levegőben idegen szagot éreztem; va­laki járt a házban, lehall­gatta magnószalagjaimat, listát készített könyveimről. Huss! Meglibbent a füg­göny, egy nyomasztó gon­dolat átlibbent az ablakpár­kányon; szólt a rádió, égve hagytam a villanyt megint. Hirtelen arra eszméltem, hogy valami végtelen nagy béke legyintett meg; béke, béke. béke, béke! Emlék­szem még a lélegzetvételre is. Mintha azelőtt nem let­tem volna szabad ember Reggel hét óra volt. Azóta nem gondolok arra, hogy egyszer majd nem ébredek fel CSODAFIÚ. Álmodom: me­gint röpülnék, szállnék. és csak verdesek; sebzett tal­pon kell egy helyben álla- nom. Szólnék kétségbeesve: megfenyeget pásztorbotjá­val a csöndbirodalomnak őrizője. És látom már: ezüst­tel, sebekkel fölékszerezve kiválik a ködből a csodafiú, homlokán Európa ráncai, aj­kán szomorú, nehéz szavak. Hazajöttem végül. Haza. Szörnyekkel őriztetett kapu­kon át és rettenthetetlennek mondott falakon át vágtam léket, a világ fekélyes daga­natait ápolgattam. elvakart pattanásokkal teli mellkasát nyitogattam. Hazajöttem vé­gül. Haza. Heti könyvajánlat Corvina Kiadó Szabály Ferenc: Hungária eliberata. Budavár visszavé­tele és Magyarország felsza­badítása a török uralom alól 1683—1718 Európa' Könyvkiadó Rousstelot, Jean: A tűz és a rózsa (Napjaink költésze­te) Smith, Stevie: Hát nem jön el...? (Napjaink költé­szete) Gondolat Könyvkiadó - Hutterer Miklós: A ger­mán nyelvek Kossuth Könyvkiadó Salgó László: A szuezi há­romszög 1956. Szuez—Algír —Budapest Szépirodalmi Könyvkiadó Huszti Péter: Királyok az alagútban Tüskés Tibor: Triptichon Irodalom, művészet, hagyo­mány T ankönyv kiadó Középiskolai matematikai versenyek 1980—1984 Zrínyi Katonai Kiadó Visszaemlékezések 1956 DlluÓCTűll fféfIIM7ClfkfÍ7Í f9l9lllfl7ÁÍ!fe GÍ!¥tf&£GIt !ICI!i£CIKU£l IdlolnU.íVid Riirianpctpn & vlvll | If Világsztár volt a magyar származású „szabadulómüvész” — Houdini

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents