Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-22 / 249. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. október 22., szerda S Nicaraguáért a Finomszerei vénygyárban Munkásnagygyűlés — Régi könyvvel egy új iskoláért A nagygyűlés résztvevői (Bukta Imre felvétele) (Tudósítónktól) Koppenhágában béke-világkongresszus kezdődött, s ugyanakkor az egri Finom - szerelvénygyár pneumatika gyáregységének több száz dolgozója a tanácsteremben gyülekezett. Bacsa Ferenc polbeaténekes gitárján John Lennon híres száma, az Őrizd a békét! hangzott, majd a hangulat fokozásával, már a tömeg is énekelte: „Annyi a fájdalom, Földünk sok tájadon Ezer utad- ra hull a bomba." A fiatalok szolidaritási rendezvényén Kürthy Béla pártvezetőségi titkár köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit, majd Sós Tamás, a Heves megyei KISZ-bizottság első titkára lépett a mikrofonhoz : — Földünk különböző részein. Közép- és Dél-Amerikában Afrikában szabadságukért, az éhség megszüntetéséért küzdenek a népek. Harcukban cselekvő módon mi is részt veszünk. Nicaraguában megkezdődött egy 160 személyes mezőgazdasági szakmunkásképző iskola építése, amelynek 55 millió forintos költségét a KISZ vállalta biztosítani. Barta Imre. Eger Város KISZ-bizottságának politikai munkatársa ismertette azokat a felajánlásokat, amelyek hozzájárulnak az építkezéshez. A Finomszerel~ vénygyárban már 1600 darab sorsjegy talált gazdára. s ugyancsak az akcióhoz kapcsolódó Mundiál-könyv forgalmazásából. emléktárgyak. filctollak és atlétatrikók árusításából már több mint negyvenezer forint gyűlt eddig össze. Helyi kezdeményezésre Ré" gi könyvvel egy iskoláért elnevezéssel felhívással fordultak a gyár valamennyi szocialista brigádjának tagjaihoz és minden fiatalhoz, hogy vegyenek részt november 15-ig akciójukban: az otthon feleslegesnek ítélt könyveket hozzák be. Ezeket a köteteket összegyűjtik és az antikváriumban értékesítik. Ebből a forrásból is támogatják a nicaraguai iskola építését. Bajzát lmréné, brigádvezető hozzászólásában felajánlást tett arra, hogy kollektívájuk a Nicaraguáért kibocsátott száz darab sorsjegyet vásárol, és minden tagjuk bekapcsolódik a könyvgyűjtésbe. Simon Imre Az Esti mese A gyerekes családokban jól tudják, hogy van egy tévéműsor, amelynek alá kell rendelni minden esti foglalatosságot. Vacsorázás, fürdés, táskarakás — mindent úgy kell megszervezni, hogy a legapróbbaktól a nagyobbacskákig negyed nyolckor mindenki a készülék előtt üthessen. Mert akkor kezdődik az Esti mese. Felkerestük a műsor szerkesztőségét, és arra kértük Szentistványi Ritát, meséljen nekünk az Esti meséről, ö elmondta, hogy ez a gyermekműsor az „ősidők” óta létezik, csak kezdetben valaki mesélt esténként a gyerekeknek. Ebből nőtt ki a mai forma, jött Böbe baba. a Futrinka utca meg a többiek, megszámlálhatatlanul sok rajzés bábfilm, sorozatok és egyes mesék. És a maci, „aki” nézi őket. — Honnan szerzik be ezt a töménytelen sok mesefii~ met? — kérdeztem. — Két forrásunk van — hangzott a válasz. — A televízió megrendelésére a Pannónia Filmstúdióban készülnek a báb- és rajzfilmek. A másik: az importfilmek. különböző országokból. Ezeket a külföldi filmeket — ha szövegesek —, a televízió szinkronstúdiójában szólaltatják meg magyarul. — A színészek szívesen vállalják ezt a munkát — teszi hozzá Szentistványi Rita szerkesztő. — Kedves és hálás munkának tartják. — Kik a mesefilmek szinkronsztárjai ? — Nem szívesen emelnék ki név szerint bárkit, hálátlanság volna a többiekkel szemben. — Mi, nézők, néha úgy érezzük, hogy gyakran jelennek meg a képernyőn már látott mesék. — Nem olyan gyakran. De kétségkívül: vannak ismétlések. Részben, mert nem lehetne győzni új filmekkel a minden adásnapi mesét. Másrészt, a gyerekek leveleikben sorra-rendre kérik, hogy szeretnék újra látni kedvenceiket: a lengyel Füles mackót és Lolka~Bolkát, aztán Frakkékat, Pom-Po- mot, a magyar népmeséket. Sokan szeretnék látni Barba papát — akit Sinkovits Imre szólaltatott meg magyarul —, de ennek a filmnek már lejárt a játszási joga. Sajnos, a nyugati filmeknél ez a helyzet. A szocialista országok mesefilmjeit azonban örökös joggal vásárolhatjuk meg. Általában kétévente ismételünk meg egy népszerű sorozatot, ha a gyerekek kérik, sor kerülhet hamarabb is az ismétlésre. Elmondja még a szerkesztő, hogy egyetlen említésre méltó problémájuk van az Esti mesével. Több korosztály nézi ezt a műsort, s a 3—4 évesekhez szólót a tíz év körüliek már unják, a nagyobbaknak valókat meg a kicsik nem értik, nem szeretik. Még szerencse, hogy a filmek zöme több korosztály számára egyformán élvezhető. Bizony, ez így van. Olyannyira. hogy mi, felnőttek sem restelljük: gyakran magunk is szívesen nézzük a rövid, kedves mesefilmeket, a tévémacival és a gyerekekkel együtt. ÍE. M.) Ezerkötetes házi bibliotéka Mit olvas a lakatos? (Fotó: Balázs János) — Nemcsak az írón s annak művein, de egyben saját életemen is elgondolkodom olvasmányélményeimmel szembenézve — mondja Koncz István, a siroki tubusüzem beállító lakatosa. — Amióta megtanítottak a betűvetésre, szeretem a szép szót. Ponyvaregényekkel kezdtem, krimikkel folytattam, végül eljutottam az irodalmi értékű élményig. Ezerkötetes a házi könyvtáram. Engem ..feltölt”, szórakoztat az olvasnivaló. Legjobban a „vegyes kosztot” szeretem: a krimit, az útleírásokat, a dokumen tu mkcny veket. a szépprózát. A verseket nem igazán kedveli, pedig ..költőien” fejezi ki magát. — Gyermekkoromban pusztán időtöltésből böngésztem a sorokat, az indiántörténetek számomra többet jelentettek, mint a játék. Aztán rájöttem arra, hogy a sok olvasás segítségemre van tanulmányaimban is. Nagyobb .lett a szókincsem, magabiztosabb lett a fellépésem, nem jöttem zavarba akkor sem. amikor udvaroltam. Boldogságomat tetézte, hogy feleségem is szereti a könyveket. Együtt csodálkozunk rá a világ szépségeire, arra próbálunk választ kapni: hogyan kell tartalmasán élni. Ezt nem tanultuk az iskolában, a szüléink is keveset beszéltek erről. Dolgos életük hatása alól. persze nem tudtuk és nem is akartuk magunkat kivonni. Nincs receptünk a boldogságra, de életmegoldásunk harmonikus: egyfelől a jó szó, az egymás megbecsülése, másfelől a türelem, a segítőkészség embertársainkhoz. Így gazdagabbnak érezzük magunkat, könnyebben viseljük el a sérelmeket, a nehézségeket. A könyveknek is szerepük van abban. hogy rend van az életünkben. Koncz István nyugtalan természetű. Minden izgatja, ami értékes és érdekes, főleg a természettudomány újdonságai kötik le a figyelmét. — Már 15 éve viselek szemüveget. A feleségem haragszik, mert késő este is olvasgatok. Ilyenkor rádobok egy ruhadarabot a lámpára, hadd aludjon nyugodtan az asszony. . . Havi átlagban kétszáz-háromszáz forintot költők a szenvedélyemre. Ha Egerben járok, első utam az antikváriumba vezet. Főleg azok a témák érdekelnek, amelyekben az ember áll a történet középpontjában. Kiváncsivá tesznek mások életérzései, a küzdelmek, az embert próbára tévő tettek. Olyan lelkesen, könnyedén beszél a könyvek hatásáról, meg a tudományokról, mint akinek éppenséggel-ez a hivatása. — Milyen iskolát végzett? — Az alapszakmám mezőgazdasági gépszerelő. Nősülésem után gondoltam rá. hogy folytatom a tanulmányaimat. Számításba vettem, hogy mihez értek és mit szeretnék csinálni. Esti tagozaton munkavédelmi és kohásztechnikusi szakképzettséget szereztem. Az ember célokat tűz maga elé, de nem mindegy, hogy mit. Az elképzelések legyenek elérhetőek, az ember mérje fel önmagában, hogy mire képes, mit is szeretne csinálni valójában. Ha nem így tesz. végigkínlódja az életét anélkül, hogy megtalálná a helyét a világban. A diplománál fontosabb lehet a személy valódi értéke, hogy mire vagyok képes, mennyire becsüljem magam. Nemcsak a felesége, az anyósa is szereti a könyveket.. Egymásnak ajánlják az olvasnivalót. — A kisfiam sajnos még nem barátkozott meg a nyomtatott betűkkel. Megvettem neki a Delfin-sorozatot, de a Pajtás újságon kívül mást nem szívesen olvas. A biológiához azonban vonzódik. Órákig elmotoszkál a virágok és a bogarak között. — És munkatársai? — A beállító lakatosok általában előfizetnek az újságokra, de a szépirodalmat csak kevesen kedvelik. Azt mondják, egyszerűen nincs idejük a művelődésre. Ingázók vagyunk, kártya helyett olvasással is agyon lehetne ütni az időt. Én a buszon is a könyveket bújom. Pedig az utóbbi időben mintha leértékelődött volna ez az időtöltés. Sok időt és energiát rabolt el a túlmunka, a „pénzolvasás” . . . Szerintem könyvek nélkül nem lehet élni. Koncz István ismeretanyagát készséggel megosztja barátaival és munkatársaival. Haragszik azokra, akik csak azért vesznek könyvet, hogy díszítsék a szobát. — Fáj a szívem, mert drágák a lexikonok, a képzőművészeti alkotások. Nem keresünk olyan jól, hogy azt vegyük, amit szeretnénk Ehelyett inkább újra elolvasom Moldova, Végh Antal. Passuth munkáit. Szerintem a gondolkodás az ember számára a legfontosabb. Nagyon jó lenne, ha Gutenberg találmánya mindenkihez eljuthatna. Mika István A kápolnai Dombi Krisztinának sikerült bejutnia a várba Az egri Zakar Dóra „forró vizet" visz a törökre (Fntó: Tóth Gizella) Vár játékok gyermekeknek Az egri várba látogató turisták ugyancsak csodálkoztak szombaton. amikor több száz úttörő török és magyar vitézi ruhába öltözve megszállta az erődítményt. Az immáron hagyományos várjátékok főszereplői voltak ők, Eger, Kápolna és Egerszalók általános iskoláinak hatodikosai. Több próbatételnek eleget téve bizonyították bátorságukat. Egyebek között kötélhágcsón kellett bemászniuk a várba a vastag falakon keresztül A programban szerepelt számtalan más ügyességi játék is. így például horgászbottal kellett a török harcosokat imitáló turbánokat megszerezni és kardélre kellett fűzni az ellenséget jelképező karikákat. Csatajelenet, avagy egy török és egy magyar
