Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-22 / 249. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. október 22., szerda 3 Kérdések és javaslatok egy konferencia előtt Szolgáltatások a fogyasztókért Autómosó az Universal tavaly átadott műhelyében (Fotó; Szántó György) Napjaink gazdasági életének kulcsszava az útkeresés. Szinte valameny- nyi ágazat problémája a szűkös pénzforrások minél hatékonyabb kihasználása, s végső soron életszínvonalunk jobbá tétele. Ez a törekvés jellemzi a szolgáltatásban - tevékenykedő mintegy 3400 hazai vállalat és szövetkezet. a szocialista szektorban működő 18 ezer egység és sok kisiparos munkáját. Az anyagi érdekeltségen. nyereségességen túl természetes követelmény a fogyasztók igényeinek mind magasabb színvonalú kielégí- gitése. Többek között ez hívta életre az ágazatban dolgozók fórumát, amelyre a héten közel négyszáz meghívott részvételével Egerben kerül sor. A III. országos fogyasztási szolgáltatási konferencia védnöke a Szervezési és Vezetéstudományi Társaság Szolgáltatási Szakosztálya. Kulcsár Viktort, az egri Universal Szerviz Ipari Szövetkezet elnökét, egyben a rendezőtestület vezetőségének tagját az előzményekről kérdeztük: — Az elmúlt tizenöt esztendőben kiépült az egyes szolgáltatási szakmák országos hálózata. Fokozatosan nőtt a közvetlen vevőkapcsolattal bíró kis szervezetek száma és aránya, örvendetes, hogy ezek egyre inkább a lakosság felé fordultak. Az eredmények ellenére sem lehetünk elégedettek. Gazdasági gondjaink tükröződnek a szolgáltatásban is, amely iránt általánosan csökkent az igény az utóbbi években. Sokan úgy gondolják, inkább azzal takarékoskodnak, ha egy-egy javítást maguk végeznek el. De más problémánk is van! Közismert az egyes területeken meglevő (háztartási gépek, autójavítás) krónikus alkatrészhiány. De a szakmán belül is van teendőnk. Régóta felismertük, hogy a bonyolult számlázás, a nehézkes adminisztráció nem tesz jót az ügyfélkapcsolatnak sem. Ez utóbbival egyébként külön szeretnénk foglalkozni. A megrendelő nemcsak a munka minőségét nézi fokozottabban, hiszen ez zsebbe vágó kérdés, hanem a kiszolgálás mikéntjét. Az udvariasság, előzékenység nem pusztán üzleti. de emberi, követelmény is. Ezt már a leendő dolgozók képzésénél figyelembe kellene venni. — Szolgál-e újdonságokkal a mostani konferencia a korábbiakhoz képest? — Az, hogy 1982 óta immár harmadszor próbálunk közösen gondolkodni azon. hogy a változatlan állami támogatás ellenére egyre többet és jobbat nyújtsunk ugyanazon az áron az ügyfeleknek, mindenképpen eredmény. Egyébként most is. mint a korábbi tanácskozásokon konkrét javaslatokat továbbítunk a kormány- szerveknek, s megvan a reményünk rá. hogy ennek alapján intézkedések is születnek. Most minden olyan országos hatáskörű szervezet képviselőjét meghívtuk, akik azonnal érdemi válaszokat adhatnak kérdéseinkre. Az első alkalom lesz a konferenciák rövid történetében, hogy a Fogyasztók Országos Tanácsának képviselői is itt lesznek. — ß hogy miért éppen Egerben kerül sor a rendezvényre? Jó érzéssel mondhatjuk, hogy Heves megye elért eredményei alapján a szolgáltatás hazai élvonalában van. Ez persze, még jobb munkára ösztönöz bennünket. Sok a teendőnk még, amíg elmondhatjuk, kialakult egy stabil piacunk, melynek igényeit maradéktalanul ki is tudjuk elégíteni. (jámbor) r Éljen az import? Megtörtént eset vagy csak kitalált anekdota — nem tudom de mindenesetre hihető: az egyik üzletben a vezető nem árengedménnyel, hanem új ötlettel próbált túladni a kutyának sem kellő portékán. Hatalmas táblára íratta, hogy a cikk importból származik — mire a fölhalmozott készlet néhány nap alatt elfogyott. Külföldimádatunkra aligha találnánk pregnánsabb példát. Az import szó megnyitja bugyellá- risunkat, teljesen mindegy, hogy szükségünk van-e az illető holmira vagy sem. boldogító maga a tudat: különlegességhez jutottunk, amelyből ma van. holnap nem lesz. Kétségkívül hozzájárul ehhez a szeszélyes ellátás, de az előítélet is. Kötve hiszem. ugyanis, hogy Tajvan, vagy Malaysia inggyártása fejlettebb vcina a Fékonénál. vagy hogy Irán papucsai vetik a békéscsabai szövetkezetét, amelyik egyébként jelentős tőkés exportot bonyolít le belőlük Ügy tűnik, hogy a külföldimádat csakúgy jellemző ránk. mint a honfibú — anozkí- vül. hogy lovasnemzet vagyunk gulyásországban, cigányzene mellett ropjuk a csárdást. Elhisszük, hogy a Lux szappan illata különb az Amo-újdonságokénál, például az igazán nagyszerű Vikingnél is. képesek vagyunk a feketepiacon a négyszeresét fizetni érte. holott köztudott, hogy fogpaszta-fogyasztás terén hazánk korántsem áll előkelő helyen. Az import sokunk tudatában egybeolvad a jó minőség fogalmával, holott feleségem tanúsíthatja, hogy az olasz harisnyanadrág legalább olyan gyorsan válik használhatatlanná. mint a magyar, csak árban mutatkozik némi különbség közöttük — nem. a külföldi előnyére. Igaz, az olasz divatosabb bóvli, mint hazai társa. Ez lenne hát a titok nyitja? A módi támadja meg banditaként pénztárcánkat? Az import egyet jelent a divatossal? Valószínű, hogy közelebb kerülünk az igazsághoz ezzel a feltételezéssel. már csak azért is. mert évek óta olvasom, hogy a divattervezők és a gyárak között a kapcsolat nem ideális. A gyors termékváltást sok helyen szembe állítják a hatékonysággal* a kis szériás termelés a kombinátnyi méretű könnyűipari üzemekben eléggé nehézkes. Tehát az igazán divatos holmikat külföldről szerzi be a kereskedelem. a vevő ezt megszokta, a megszo kás pedig nagy úr; rögződött bennünk, hogy a divatos portéka mindig külföldi, az ítélet pedig előítéletté bukfencezett, miszerint ami külföldi, az a divatos. Csakúgy rugalmatlannak titulált gyáraink mostanában meglepő bravúrokat produkálnak. Fölveszik a világpiac eléjük dobott kesztyűjét, hajlandónak mutatkoznak a lépésváltásra. Egykettőre elkészítik a vásárló által hozott mintát, néhány nap alatt ráállítják a gépeket és még az sem okoz megkövült döbbenetét, ha csak néhány ezer darabos a megrendelés. A partner szava parancs — csupán egy a bibi: a jó példák zöme ismét a külfölddel hozható összefüggésbe — csak éppen import helyett exporttal. A hazai boltokba az úgynevezett biztonsági tartalékból kerül termék, s az S-modell boltok forgalma tanúsítja kiűzhető a vásárlókból a külföldimádat, ha exportból visszamaradt tételről van szó. Mindenesetre az export-import ügyletek végtelenül összetettek. Olyannyira, hogy egyik ismerősöm összespórolt nyugatnémet márkáján ragyogó szabású férfiöltönyt vásárolt Kölnben és csak itthon vette észre a zakóban diszkréten elhelyezett címkét Made in Hungary. T. E. Korszerű csomagolási technológiák A VOLÁNPACK Vállalatnál csomagolják a belföldi és az exportra kerülő nagykereskedelmi áruknak mintegy kétharmadát. A hagyományos csomagolási eljárással eddig évenként több tízezer köbméter faanyagot használtak fel. A vállalat szakemberei az új. korszerű csomagolóanyagok bevezetésével most jelentős importanyagot takarítanak meg, az exportáruknak esztétiku- sabb lett a megjelenése és csökkent a szállítás közbeni sérülés is. Az új technológiák bevezetésével az elmúlt esztendőben egymillió 200 ezer forintot takarítottak meg. Egy kollekció az új csomagolóanyagokból Nemes János cikksorozata A szocializmus megújulásának útja A KÖLCSÖNÖS BIZALOM JEGYÉBEN (XVIII/15.) M ár három évvel az ellenforradalom leverése után, 1959 decemberében, az MSZMP VII. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolója kifejtette: „A párt, mint tudvalevő, bizalommal és megbecsüléssel viseltetik a párton- kívüliek iránt, őszintén, közvetlenül és nyíltan szól a pártonkívüliek legszélesebb tömegeihez az eredményekről és a nehézségekről is. Három év alatt a párt és a pártcmkívüli tömegek között éppen ez a nyíltság és őszinteség teremtette meg a kölcsönös bizalom nagy erkölcsi tőkéjét. A párt sikerei döntően attól függenek, hogy ezt a kölcsönös bizalmat a jövőben tovább erősítsük." Hogy a kölcsönös bizalom milyen nagy erkölcsi tőke, azt a magyar kommunista mozgalom negatív és pozitív értelemben már nagyon sokszor tapasztalta. És azt is, hogy milyen érzékenyen reagálnak a tömegek a bizalomra. Ha a vezetés részéről bizalmatlanságot tapasztalnak bezárkóznak, ha bizalmat, feloldódnak, és bevonhatók a közös ügyek intézésébe. A bizalomteli légkörben a munka közben szinte elkerülhetetlen vezetési hibákat is másképpen ítélik meg, kijavítására esélyt adnak. Amikor viszont úgy érzik, hogy a vezetés mindentudónak képzeli magát, és csak parancsolgatásra, utasítgatásra képes, megvonják, elvesztik bizalmukat. Ennek a parancsolgatást elvető kommunista munkastílusnak kiformálásában, mint erről már szó volt az előzőekben, a kétfrontos harcnak volt meghatározó szerepe. A múlttal való leszámolásnak mintegy befejező aktusa volt az MSZMP Központi Bizottságának 1962. augusztus 14—16-i határozata „A személyi kultusz éveiben a munkásmozgalmi emberek ellen indított törvénysértési perek lezárásáról.” A koncepciós perek ügyében — állapította meg ez a határozat — 1953 óta volt több vizsgálat, azonban a teljes igazságot minden összefüggésében feltáró eljárás nem volt lehetséges, hiszen a rehabilitációt 1953—56. között éppen a perekért felelős személyek, vezető posztjaikat felhasználva, akadályozták. 1956 után pedig a munkáshatalom újjászervezése kötötte le a Központi Bizottságot. Most azonban mindenre fény derült, a határozat mélyen elemezte a törvénysértések nemzetközi és hazai okait, összefüggéseit, és ezek alapján a leginkább felelőseket, Rákosi Mátyást és Gerő Ernőt 17 társával együtt kizárta a pártból. (Rákosi Mátyás, aki 1956 júliusában a Szovjetunióba távozott, már életében soha sem tért haza Magyarországra, és 1971. február 5-én hunyt el Gorkij városában.) Az MSZMP tömegmunká- jápak jellemzésére, és a pártvezetés stílusára az évek során mindinkább elfogadott lett az emberközeli jelző. Ez az emberközelség azonban nemcsak hangot, magatartási formát fejezett ki, hanem elvi megfontolásokat is. Mindenekelőtt azt jelentette, hogy a pártnak nem elég csak egyszer megnyerni a tömegeket, hanem napról napra meg kell küzdenie az emberek bizalmáért, a tömegbázisért. A bizalom, a támogatás megnyerése azonban semmiképpen sem jelenthet elvtelen udvarlást, de azt sem. hogy a vitákat kerülik, az elfogadhatatlan nézeteket elhallgatják, megcáfolatlanul hagyják. Viták, nézetkülönbségek kisebb-nagyobb kérdésekben áz évek folyamán mindig támadtak. Például a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése, és persze a háztáji gazdálkodás eredményessége nyomán a munkás- osztály, és általában a bérből és fizetésből élők körében újra és újra jelentkeztek parasztellenes hangulatok. Sőt még olyan hangok is hallatszottak olykor, hogy az MSZMP „nem munkás-, hanem parasztpolitikát” folytat. Máskor bizonyos puritánkodók — nem függetlenül maoista hatásoktól — a fogyasztás emelkedésétől, a „fridzsiderszocializmustól”, pontosabban ezen keresztül állítólagos kispolgári mentalitás és hatások eluralkodásától! féltették a szocialista társadalmat. Elsősorban az értelmiség körében újra és újra feltörtek nacionalista jelenségek is. Régi elvtársak az ifjúságnak—többnyire divatszokásokra visszavezethető — viselkedési tünetei miatt nyugtalankodtak. De nemegyszer az ideológiai frontra, még a kommunista értelmiség soraiba is behatoltak revizionista, sőt burzsoá eszmék, illetve ultrabalos, anarchista frázisokból táplálkozó nézetrendszerek. A pártvezetés — olykor időben ugyan kissé elmaradva a reagálással — sohasem tért ki a viták elől. Vagyis nem akármilyen egységre törekedett a tömegekkel, hanem olyanra, amelyben nem kellett elvtelen kompromisz- szumokat tennie. Mert, persze kompromisszumok nélkül a bizalom megnyeréséért folytatott harcban sem lehetett előre lépni. A pártvezetésnek nemcsak az „abszolút igazságot”, még nem is csupán az ország, a dolgozó tömegek érdekeit kellett figyelembe venni álláspontja kialakításában, és annak közlésekor, hanem számolnia kellett a tömegek tudatosságának színvonalával, nézeteik adott állapotával, és hagyományaikkal. szokás- rendszerükkel is. Hogy mindez a birtokukban legyen, a párt- és kormányvezetés tágjainak jó kapcsolatot kellett kiépíteniük a tömegekkel, vagyis a szó szoros értelmében emberközelben kellett lenniük. Valóban ettől az időtől lett gyakorlat, hogy a párt vezetői gyakran járnak a tömegek között, és ott „birkóznak" a problémákkal. E kapcsolatokban igyeké- zett a pártvezetés érvényesíteni azt az 1956 őszén tett fogadalmát, hogy szabad, őszinte, szókimondó légkört alakít ki a pártéletben csakúgy, mint a szélesebb közéletben is. Ha nincs szabad légkör, akkor nem lehet megismerni a tömegek véleményét, és ez aláássa a bizalmat, akadályozza a tájékoztató és felvilágosító munkát, vagyis a megoldandó feladatokra való mozgósítást is. Viszont az is igaz, hogy a gyakorlatban a szabad véleménynyilvánítás határai körül, különösen, ha az a sajtóban, rádióban, televízióban történik, nézeteltérések is felmerülhetnek. Az világos, hogy a szocializmus ellenségeit nem illeti meg a szólásszabadság, uszításuknak vagy romboló szándékú törekvéseiknek nem adhatunk fórumot. De az már megítélés kérdése lehet, hogy mi a véleménykülönbség, esetleg vitatható nézet, és mi a káros álláspont. Tudvalevő például: arra való hivatkozással. hogy ennek vagy annak a ténynek, jelenségnek szellőztetését az ellenfél kihasználhatja, az érintettek nemegyszer a jogos kritikát próbálják megakadályozni. Az elvek e kérdésben is világosak: a tömegeknek közük van, mindenről joguk van tudomást szerezni, ami ebben az országban történik; csak éppen a vezetés nem szerzett mindig érvényt ennek a hitvallásának. E bizonytalanságok és hiányosságok ellenére a párt szava őszinte lett, hangja rokonszenves. Kevesebb lett a frázis, a „leg”-ek és általában a felsőfokú jelzők használata. Szóban, írásban és megjelenési formákban a hivalkodás, az eredmények el- túlzása és a nehézségek le- tagadása eltűnőben volt. És ezzel együtt a nyíltság, az önálló gondolkodás, a rátermettség és a gyakorlatiasság vált dicsért és javallt értékké. Kádár János 1960 májusában a Hazafias Népfront kongresszusán így foglalta össze, mit kell azon érteni, hogy a párt nem „uralkodik", hanem hűen szolgálja a népet. „Pártunk mindenkori feladatának tekinti, hogy a kommunizmus eszméihez hűen, elvi engedmények nélkül, jól szolgálja a dolgozó nép érdekeit, és megvédje osztályellenségeink és a nemzetközi imperializmus mindenféle támadásával szemben. Az utóbbi években alapjában sikerült kialakítani a pártnak azt a helyes munkastílusát, amely egyedül alkalmas eszméink megvalósításához, amelynek lényegét tegnap is helyesen fejezték ki itt ebben a néhány szóban: mindig együtt a tömegekkel. Ez azt jelenti, hogy minden jelentősebb feladatot előbb meg kell tanácskozni a tömegekkel, a tömegeknek tudniuk kell, hogy mit, miért és hogyan kell megvalósítani, és azután cselekedjenek egy akarattal, így igyekezett dolgozni a párt a Hazafias Népfront-mozgalom keretében is, erre törekszik a jövőben is." (Következik: Leraktuk a szocializmus alapjait)
