Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-18 / 246. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. október 18., szombat 3 Végtelen „folyamként" készülnek a füzesabonyi tubusok A zajos gépek fölött hangelnyelő burkolat, a fejeken fülvédő biztosítja a munkások egészségét adjon valamiféle kellemes, tetszetős. figyelemfelkeltő külsőt termékeiknek. Legutóbb oéldául a Skála-Coop áruházlánc rendelt egy úgynevezett raszternyomással készülő kávésdobozt az üzemtől. Nem kis részben ennek az új borítónak a segítségével még a világ talán legigényesebb piacára, az Amerikai Egyesült Államokba is sikerült betörniük A fémművek körülbelül hárommilliárd koronazárat állít elő évente a legkülönfélébb mintákkal. A köz- nvelv, ezeket söröskupakoknak nevezi De gyártanak nagyon sokféle más típusú — például csavaros — zárókat is Mindezeken kívül egészen külön termékcsaládot alkotnak az úgynevezett falcolt dobozaik, amelyekbe aztán általában festéket töltenek. Tubusokat főleg Sírokban készítenek, de — mint képeink is mutatják — az igények kielégítése végett Füzesabonyban is szükség volt egy nagy teljesítményű, korszerű gépsor beállítására. A cég bővelkedik megrendelésekkel. de szükség esetén több területen még tovább is képes bővíteni termékskáláját. Ugyanis vezetői azt vallják, hogy a megszerzett piaci pozíciók megőrzésének. s még inkább erősítésének legfőbb feltétele: az igényekhez, való gyors. folyamatos alkalmazkodás! És amit a vásárló nem lát: ilyen a tubus, még üresen Akin minden múlik, a szerszambrallitó (Fotó: Kőhidi Imre) Az eperfa lombja A fa beborítja az egész udvart, alig hagyva helyet .1 1 napfénynek, amely gyéren szűrődik a csenevés? fűre. Bötermö, színes gyümölcse nyirkosán tartja a kopár talajt. s édesen szagló. könnyen szétmálló nedvével odavonzza a szemtelen legyeket. Lombkoronája átnyúlik a szomszéd ház tetejére, felkeltve az ott lakók haragját, hiszen az amúgy is korhadó fedélnek, cseppet sem tesz jót a ráhulló eper. j Apám persze — a fa birtokosa — nem akar lemon- ' dani róla, s évről évre bőszen védi „neveltjét”. öt esztendeje annak, hogy eladták nagyapám házát, s j kivágták azt a hajdani eperfát, amely az ö udvarán ősz- | , togatta termését, jobbára csak az alatta kapirgáló tyúkok- > nak meg az időnként szabadjára engedett malacoknak Pár évvel később nagyapám is elköltözött. Terebélyes í kort ért meg. s mintegy élete szimbólumaként, utódja- | ban, most már szüleim udvarán él tovább az eperfa. Az Alföldön, ahol ők is nevelkedtek, csaknem vala- I mennyi falusi porta „állandó lakója” volt ez az igénytelen. hosszú életű fafajta. Árnya a mezei munkában el fáradónak pihenést adott, a gyerekeknek mászni való jókedvet, a jószágoknak csemegét. Emlékszem, amikor már eszmélő korban magányosan élő nagyapámnál jártunk, édesapám áhítattal vitt a régi nagy fához. Óvatosan a földről s a lomb közül szemel- | gettük az édesre feketedett gyümölcsöt. Évről évre az eperérés idején szüleim vitáinak középpontjában a fa áll. — Értelmes ember fóliasátrat épít, zöldséget termel. ' nem ilyen mihaszna, hernyótermőt tart — igy perlekedik anyám. Az eperből aztán pálinka készül. Lehetne talán szilva ból is főzni, az íze is jobb lenne, de a szilvafákat kiölték az eper cserjéi. A nemesebb növénnyel bÍrókra kelt a szivósabb, burjánzóbb tanyasi. A pálinkahakvaló aztán szeptember táján kerül a kifőzdébe. Apám. mint valódi kincset üvegekbe önti, porciózza. s viszonzást nem váró 4 adományként szétosztja testvérei, gyerekei, s az arra méltók között ... 0 sohasem volt italozó ember, ebből is csak nagy családi összejövetelek idején, módjával , . kortyolgat. Sokáig nem értettem, ma már tudom, a vendégfogadás 1.: szertartásában, abban az egy kupica pálinkában egy egész emberélet nosztalgiája van. S az eperfában, amely alatt nyaranta szívesen elüldögélünk mi is, a gyermekkor és az ifjúság minden öröme. A7 apám fiatalságáé, amelynek kincseit talán igy osztja szét nekünk. (jámbor) Bélyegkibocsátási irányelvek A Magyar Posta elnöke — a bélyeggyűjtők igényeit és a külföldi bélyegkereskedelmi szempontokat figyelembe véve — a VII. ötéves tervidőszakra megállapította a bélyegkibocsátás irányelveit Az előző ötéves tervidőszakhoz viszonyítva csökken a kiadott bélyegek darabszáma, de — a postai tarifaváltozásokra figyelemmel — növekszik az évente kibocsátott bélyegek forintösszege. Mind az alkalmi, mind a motívumbélyegeket az eddiginél hosszabb ideig árusítja a posta. A MEZŐGAZDASÁG ÁTALAKULÁSA (XVIII./12.) A gyors konszolidálódásnak kifejezője volt a parasztság termelési kedvének növekedése. A pártvezetés nem erőltette a mezőgazdaság nagy ütemű átszervezését. A KB 1957. júliusi agrártéziseiben így fogalmazta meg nézeteit: „A mezőgazdaság nagyüzemü átszervezése nem öncél, hanem eszköze, fő módszere a mezőgazdasági termelőerők állandó fejlesztésének, a dolgozó nép és ezen belül a parasztság jóléte állandó növelésének.” Kézzelfoghatóan be kell bizonyítani a dolgozó parasztságnak a korszerű mezőgazdasági nagyüzemek fölényét a kisgazdasággal szemben, és csak akkor szabad lépni — ezt vallotta az MSZMP. Ennek helyességére az ötvenes évek első felében történt két sikertelen nekifutás tanulsága figyelmeztetett. Az agrártézisekben megfo- galmazótt feltétel, hogy a nagyüzemnek bizonyítania kell fölényét a kisgazdaság- gaT szemben. 1958 végén kezdett teljesülni. Több mint 26 ezer traktor végezte a munkát a szocialista szektor földterületén; a mütrágyafelhasználás egy hold szántóra országos átlagban 11,4 kg volt de ez a különböző szektorokban így oszlott meg: állami gazdaságok 41,4; szövetkezetek 24,4; egyéni gazdaságok 4,5 kg-ot használtak fel. A termésátlagok a szocialista szektor javára fordultak, h'a az állattenyésztésben még az. egyéni gazdák álltak is az élen, a szántóterületen belüli arányuknál nagyobb részi adtak Ennek ellenére a termelőszövetkezeti parasztság évi jövedelme 12 százalékkal túlhaladta az egyénileg gazdálkodó parasztok átlag- jövedelmét. (Persze az átlagon belül voltak azért égé szén nagy jövedelmű közép- paraszt gazdák is.) 1958. december 7-i ülésén a Központi Bizottság elhatározta a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztését De mennyire másképpen in' dúlt és ment végbe ez a harmadik nekifutás! Rendkívül körültekintően, a parasztság gondolkodását a legmesszebb- menően tekintetbe véve. a gazdasági és politikai tényezőket mindig kombinálva kellő körültekintéssel tettek meg minden lépést. Mindez persze nem jelentette azt, hogy e nagy fontosságú és valóban bonyolult feladat megoldásában elvi és gyakorlati viták, elvi és politikai bizonytalankodás leküzdése nélkül lehetett volna célt érni. Az önkéntességet, mint . alapelvet persze mindenki hirdette — ez a lenini szövetkezeti elv elemi igazsága —, csak éppen az értelmezésében voltak nézeteltérések. A szektás nézetek maradványaival megveri elvtársak, megriadva az egyéni gazdaságok megerősödésé' töl, csavartak volna a sró- fon, mert, szerintük, a jövedelmük csökkentése nélkül nem lehet rábírni a parasztokat, hogy a szövetkezetei válasszák. Az inkább revizionista szemlélet hatása allatt levő emberek viszont már a szervezés gondolatától is irtóztak és — az önkéntességet valamiféle automatizmusként szemlélve — teljesen az ösztönösségre bízták volna a szövetkezetesítést. * A párt, szerencsére, mind a jövedelmet megnyirbálni akaróknak, mind az ösztönös- ség híveinek tanácsaitól elhatárolta magát. Helyes álláspontot alakított ki a vezetés a fejlesztési ütemről folyó vitában is. Minden siettetés — állapították meg — az erőszak alkalmazásának veszélyét rejti magában. Viszont az az érvelés, hogy ha már minden gazdasági alap megvan az adott — tulajdonképpen így kellene mondani: jövendő ... — nagyüzemben csak akkor lehet szervezni a parasztokat a közös gazdálkodásra.* ugyancsak elfogadhatatlan megközelítése volt a. kényes . feladatnak. A gazdasági feltételek jelentősége persze nem lebecsülhető, de azért az adott helyzetben a politikai feltételek voltak az elsődlegesek. Megint — mert már az első két nekifutáskor is — jelentkeztek a nézeteltérések az úgynevezett kettős feladatról egyidőben történjen-e a szocialista átszervezés és a mezőgazdasági termelés növelése? E kérdésben tulajdonképpen a két szélsőség, a bal- és a jobboldal egy platformra került: nem hitték lehetségesnek a kettős feladat megoldását; a balosok úgy vélték. a nagy cél oltárán áldozni kell, tudomásul venni a termelés visszaesését, a jobboldaliak a termelést, ellátást féltve inkább leálltak volna, vagy beláthatatlan jövőbe tolták volna az átszervezés lebonyolítását. Az MSZM P a kettős feladat egy- idejű megvalósítását válaszkotta, és ennek érdekében minden intézkedést megtett. Ebben a legfontosabb volt az önkéntesség szigorú őrzése, és persze az is. hogy minden lépés után megerősítette a „talajt”, és csak azután tette meg a következő lépést Vagyis miután 1959 elején a mozgalom két hónap alatt 342 ezer új taggal gyarapodva, a tsz-földek aránya 34 százalékra nőtt. leállt az átszervezés szorgalmazásával. 1959— 60 tele volt a következő ütem, ekkor 380 ezerrel nőtt a tagság száma, és a terület már 56 százalék volt. 1960— 61 telén ismét 340 ezer ember lépett a szövetkezés útjára, s ezzel a termelőszövetkezetek összterülete már a szántóföld egészének 76 százalékát tette ki. Az új szövetkezetek megszilárdulásában fontos szerepet játszott az is, hogy a bevitt állatokért, eszközökért térítést, a földekért pedig földjáradékot fizettek. 1960-ban például a tagságnak kifizethető összes jövedelem 7—8 százalékát föld- járadék címén fizették ki. Nagy hatást tett az is, hogy a társadalombiztosítást, beleértve az öregségi nyugdíj fizetését, fokozatosan kiterjesztették a termelőszövetkezeti tagokra. Nyugdíjas paraszt — ez valami egészen új, rendkívül vonzó volt a falusi lakosságnak. Elkezdődött —- a szövetkezeti önállóság alapján — a jobban teljesítményekhez igazodó, ösztönző jövedelemelosztási rendszerek kipróbálása és alkalmazása is — az addig alkalmazott egységes munkaegységrendszer helyett Üj ,e valódi szövetkezeti elvei közvetítő gyakorlat volt a7. is, hogy egyre inkább a szövetkezeti tagságé lett a döntő szó a helyi vezetők kiválasztásában. Ennek eredményeként többnyire tisztelt és elismert gazdák kerültek a szövetkezetek élére, nemegyszer olyanok, akiket — egykor indokolatlanul — kulák- listára tettek. Általában elv lett, hogy a tagokat soha sem régebbi osztályhelyzetük, hanem a szövetkezetben vég zeit munkájuk alapján kell megítélni. Lehetővé vált, hogy a kulékok szintén tag jaivá váljanak a szövetke zetnek. Sőt, ha becsületesen dolgoztak, két év után tisztségeket is kaphattak. A mezőgazdaság átszervezése a szocializmus alapjainak lerakása szempontjából óriási akció volt, amelyben az oroszlánrész a falusi párt- szervezetekre és a falu kommunistáira hárult, és ehhez segítséget kaptak a munikás- elvtársaiktól is. A régi termelőszövetkezetek tagjai is jelentős munkát végeztek, a* ő legfőbb érveik a saját termelőszövetkezetük eredményei voltak. A 'tapintat és megértés vezérelte a szervezők munkáját, hiszen meg kellett érten iök a parasztok gyötrődését, át kellett élni- ök bizonytalankodásukat, kételyeiket, félelmeiket — mindazt, ami az embert moz" gatja, mikor élete nagy elhatározását teszi meg. (Következik: Értelmiség és * kulturális politika) Nemes János cikksorozata A szocializmus megújulásának útja Egy tubus is lehet szép Kellemes a külleme...? Nemegyszer elmondtuk már. hegy a magyar áruk- verseny képességét esetenkénl igencsak rontja a rossz csomagolásuk. Sokszer vívtunk szélmalomharcot egy szemléletváltozásért — s lám. nem egészen hasztalan! A gazdasági kényszerrel párosuló propaganda részben megtetté a hatását. Egy- le több ctg fordul például a Mátravídéki Fémművek Füzesabonyi Gyárához. hogy
