Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-16 / 244. szám
/ NÉPÚJSÁG, 1986. október 16., csütörtök 3. KORAI BETAKARÍTÁS - REKORDMINÖSÉG - DEREKASAN DOLGOZÓ DIÁKOK Befejezéshez közeledik a szüret Ragyogó időben fejeződött be a szüret a Gyöngyös környéki háztáji gazdaságokban (Fotó: Szántó Györgyi Bár az elmúlt hetek aszályos, napfényben gazdag időjárása korántsem tett jót a mezőgazdaság egészének, kedvezett a szüretelőknek. Többek között ezért — tájékoztatott bennünket Cseh József megyei főkertész —. a szokásosnál korábban szedik le a szőlőt. Míg az előző években általában november hetedike táján végeztek, most már a hét végére a megye minden közös gazdaságában befejeződik a szüret. A jó idő mellett a munkálatokban részt vevő mintegy tizsnhétezer diáknak és kétszáz katonának is nagy része van abban, hogy legtöbb helyen . már csupaszok a tőkék. Az ,Kal- kalmi mezőgazdasági munkások” derekasan dolgoztak. Jóllehet, az Eger környéki szőlőskerteket a kora tavaszi fagykár tizedelte. Gyöngyös vidékén pedig a nyári jégeső végzett pusztítást, a termés mennyisége jó közepesnek mondható, de jelentősen meghaladja a tavalyi átlagot. Míg a múlt esztendőben hektáronként alig három tonna, az idén mintegy hét tonna bornak valót szüretelnek. Ha a mennyiség nem is kiemelkedő, de elmondható, hogy igen jó minőségű a termés. S hogy mi lesz a leszedett szőlő sorsa? Erről érdeklődtünk az Eger-Mátravidéki Borgazdasági Kombinát termeléspolitikai főosztályának vezetőjétől. Berényi Ferenc- töl. Elmondta, hogy mind ez ideig mintegy huszonegy- ezer tonna szőlőt vásároltak föl. s ennek 51 százaléka Heves megyéből származik. Nemcsak téeszektől, állami gazdaságoktól vettek, hanem kistermelőktől is. Ez utóbbiak közül az idén százzal több gazdával kötettek szerződést mint korábban. Egyébként eredetileg huszon- kétezer tonna szőlő felvásárlását tervezték, de átveszik az összes felkínált mennyiséget. Az előirányzott kétezer hektoliter mustnak már a felét, s az ötvenötezer hektoliter kétszer fejtett bornak már a negyven százalékát vette meg a borkombinát. A szőlő cukorfoka tavaly 17,3 volt, most fajtánként egy-másfél fokkal is meghaladja ezt az eredményt. A hét végi műszakokban is termelnek a gyáriak A cserép országosan is hiánycikk: ebben az évben a hazai piacra szánt 110 millióból körülbelül 20 millió hiányozni fog, arpelyet a tatai és békéscsabai gyárnak kellett volna készítenie: Ezért a Tégla- és Cserépipari Tröszt aczal a kéréssel kereste meg a többi gyárat, hogy termelésüket fokozzák és a termék minőségét egyidejűleg javítsák. Megyénkben is meghallgatták e kérést, amely tízezrek igényéit fejezi ki A mátraderecskei téglagyárban az eddigi tizenegymillió mellett még yjabb egymillió tetőcserép gyártását vállalták Külön túlórás műszakokat szerveztek, átcsoportosításokat hajtottak végre, július 1-től pedig külön prémiummal ösztönzik a termelést \ folyamatos üzem nagy feladatokat ró a karbantartókra A tetőcseréi» mellett a födémekhez használt béléstest is népszerű (Fotó: Perl Márton) Meglelt a kemence A z Országgyűlésnek az ellenforradalmat követő első. 1957. május 9-én kezdődő ülésszakán, a Kádár János vezetése alatt álló. új tagokkal kibővített kormány megválasztásával véget ért az állami „ideiglenesség". A forradalmi munkás-paraszt kormány féléves tevékenységéről Kadar János számolt be, A jövő feladatairól szólva erőteljesen hangsúlyozta a közélet demokratizálásának szükségességét. Szóba került egy elvi kérdés is: a több- párt-rendszer ügye. Kétségtelen. hogy 1948 után a koalíciós pártok hasznosan tevékenykedhettek volna tovább, de a régi pártvezetőség ezt a lehetőséget megakadályozta. Egy évtized után „a történelmet nem lehet visszaforgatni", különösen mert az ellenforradalom napjaiban a pártok újjáalakulása a polgári res- tauráeiós törekvések jegyében ment végbe, és az esetleges pártviszályok az olyan nagyon szükséges nemzeti egységet szétszaggatták volna „Magától értetődően az alapvető elvi állásfoglalás, amely a koalícióra vonatkozik, nem zárja ki, ellenkezőleg, feltételezi és megkívánja, hogy a közügyek intézésében ne csak kommunisták vegyenek részt." — E kijelentésnek hat héttel később. az MSZMP országos értekezlete mintegy intézményesített biztosítékot adott, amikor határozatban szögezte le: „A párt építésével szorosan összefüggő kérdés annak az elvhek gyakorlati érvényesítése, hogy hazánkban a párttisztség kivételével minden közfunkciót párton- kívüli is betölthet.” Ennek az elvnek érvényesítése — három évtized tapasztalata mutatja — a magyar társadalmi életnek olyan alap- feltétele lett. amely nemcsak a közélet demokratizmusát határozta meg, hanem a párt és a tömegek, a vezetés és a tömegek kapcsolatának, a kölcsönös bizalomnak erős pillére is. A június 27—29-i országos pártértekezlet feladata az volt, hogy áttekintve a november 4-e óta megtett utat, különösen a párt újjászervezésének folyamatát, megszüntesse az ideiglenességet, megvizsgálja, bevált-e az új politikai irányvonal, és ösz- szegezze ennek a politikának végrehajtásában szerzett tapasztalatokat. A kétfrontos harc elvének elfogadása, és még inkább alkalmazása kérdésében — az „általában egyetértünk" hangoztatása mellett — tulajdonképpen november 4-től kezdve folyt a kimondott vagy kimondatlan vita a pártaktíva, a párttagság körében. Voltak, akik csak részben ismerték fel és el a szektás, dogmatikus hibák szerepét az ellenforradalmi lázadás kirobbanásában. és tú'nyomóan a revizionista csoport ténykedését, felelősségét jelölték meg, mint okot. Ennek megfelelő, en „keményebb’’ politikát követeltek az MSZMP-től, és a vezetésnek szemére hányták engedékenységét. Mások, másik egyoldalúsággal, a revizionista hibákat lebecsülve, csak a szektarianizmust okolták, sőt, gyakran az egész felszabadulás utáni évtizedben a tévedéseket látták túlsúlyban. Ezek „engedményekkel" gondolták az új vezetés tömegbefolyását növelni, és még a Nagy Im- re-csoportlal való „kiegyezést" is szorgalmazták volna. E vitának új lendületet adott Révai Józsefnek, a réNemes János cikksorozata A szocializmus megújulásának útja AZ ORSZÁGOS PARTÉRTEKEZLET (XVIII/10.) gi pártvezetés egykori tagjának — egyébként a magyar és a nemzetközi mozgalom kitűnő ideológusának és jótollú publicisztájának — fellépése. A Népszabadság 1957. március 7-i számában Eszmei tisztaságot! címmel cikket írt. amelyben sok helyes részletmegállapítás mellett hamis és igen veszélyes alaptételből indult ki. Mivel a revizionizmus az adott pillanatban a fő veszély — hiszen az bizonyult az ellenséges elemek szövetségesének az ellenforradalmi periódusban — helytelenítette, hogy (szerinte) a párt propagandájában és gyakorlatában eluralkodott a szektásdogmatikus hibák bírálata. Vagyis, feledve vagy elhanyagolva azt a tapasztalatot, hogy amennyiben a revizionista elhajlást a tudatos ellenforradalmi, restaurációs erők szövetségesének, akkor a szektás politikát az események, a lázadás táptalajának tekinthetjük, Révai József kétfrontos harc helyett, lényegében egyfrontost akart a pártra erőltetni. Révai cikke tiltakozó hullámot váltott ki gi Népszabadság hasábjain. Az egyik hozzászóló igen találóan fogalmazott: „Nagy Imre példátlan osztályárulása nem lehet menlevél Rákosi Mátyás számára." Egyébként a hírlapi vitának rendkívül pozitív vonása volt — amely az új szellemet demonstrálta —, hogy nyíltan folyt, és nemcsak a párt vezetői vagy ismert publicisták kaptak szót, hanem egyszerű párttagok is. S nem kevésbé új és örvendetes jelenség volt, hogy a cikkírót, illetve a hozzászólókat tévedéseikért nem átkozták ki, nem is minősít- gették, bélyegezgették mindenféle jelzővel. Ebben a vitában is kiderült, hogy az MSZMP az eszmei harcot mindig a helytelen nézetek, nem pedig azok képviselői ellen folytatja. Az országos pártértekezleten a vita tovább folytatódott, főleg Révai József felszólalása nyomán. Révai azt fejtegette, hogy különbséget kell tenni a jobb- és baloldali elhajlás között. Az utóbbit tulajdonképpen bocsánatos bűnnek minősítette, s csak taktikai okokból — tehát a tömegek előtti népszerűtlenségük miatt — tartotta elfogadhatónak a kompromittálódott vezetők kirekesztését az MSZMP vezető testületéiből és pozícióiból Vagyis egy későbbi időszakban, „normális" körülmények között elképzelhetőnek tartotta visszatérésüket a közéletbe Révai József nézetei, amelyeket a pártértekezlet visz- szautasitott, valójában segítették azt, hogy a kétfrontos harc fontosságát még inkább megértse a párt közvéleménye. Kádár János válaszbeszédében nyíltan szemébe vágta Révainak, hogy a „bukott vezetőség zászlaját lobogtatta meg”. A pártegységet a decemberi határozat alapján és szellemében kell felfogni és védeni, vagyis a régi vezetésnek nincs helye ebben, annak hibái nem menthetők. Ennek megfelelően fogalmazódott meg az országos értekezlet határozata is, hangsúlyozva: „rendkívül fontos, hogy soha többé sem jobbra. sem balra ne engedjük eltéríteni a pártot a helyes útról”. Az országos értekezlet a revizionizmus és dog- matizmus eszmei alapjait vizsgálva kimutatta, hogy bár látszatra szöges ellentétben állnak egymással, de van nagyon is közös vonásuk. Mindkettőnek a kispolgári eszmevilág a gyökere, és ha érvényesül befolyásuk, amint a magyar tapasztalatok különösen 1953-tól kezdve bizonyították, kölcsönösen táplálva egymást, egyaránt a szocializmust ássák alá. Megint csak az MSZMP vezetésének új szellemét és stílusát mutatta, hogy az előadói beszéd, majd a felszólalások és a zárszó is nagyon sokat foglalkozott, mint az előrehaladás nagy veszélyével, a vezetők körében újra lábra kapó elbizakodottsággal Kádár János emlékeztetett arra. hogy a hatalom meghódítása után a hibák gyökere az az illúzió volt, hogy az ellenséggel könnyűszerrel el lehet bánni. és a tömegek mindennapi megnyerése ügyünk számára nem fontos dolog. Pedig állandóan figyelemmel kell kísérni a lakosság hangulatát, véleményét, értékelését a pártról, nehogy hibába essünk. „Tessék most kimenni a városban az utcára, vagy falun a főtérre akár ünnep-, akár hétköznapon, vagy vegyenek részt pártrendezvényen, ezrek és ezrek mondják, hogy élje)f a párt, éljen a népköztársaság, éljen a szovjet—magyar barátság. De, ha annak idején az ellenség elfelejtette, hogy Magyarországon százezrek vannak a szocialista forradalom mellett — ha nem is láthatók —, mi ne kövessük el ugyanazt a hibát. Tudnunk kell, hogy, ha április 4-én, vagy május elsején 700 ezer, 800 ezer, 900 ezer ember tüntet céljaink és elveink mellett, ez nem azt jelenti, hogy nincsenek olyan tömegek az országban, amelyek még az ellenség ideológiai, politikai befolyása alatt vannak. Csak ma nem annyira aktivak és nem annyira láthatók. Ez is arra figyelemeztet, hogy ne bízzuk el magunkat.” E józan szemlélet, amely párosult a tömegek megnyeréséért folytatott harc elvi és gyakorlati kérdéseinek részletes taglalásával, a legértékesebb jellemzője volt az országos pártértekezletnek, és mindinkább úrrá váló sajátossága az MSZMP egész tevékenységének. (Következik: A munkásosztály és szövetségesei) Áldozatok a közért
