Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-15 / 243. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. október 15., szerda 3 A KIEGYENSÚLYOZOTT ÁRUELLÁTÁSÉRT A termelők és a kereskedelem Hevesben a kiskereskedelmi forgalom az esztendő eddig eltelt időszakában a tervezettet meghaladóan növekedett, s mintegy 2—2.5 százalékkal több az ár­bevétel, mint egy évvel ezelőtt volt. A vártnál na­gyobb iitemü forgalomnövekedés ellenére kereskedel­münk kiegyensúlyozott ellátást biztosított. Ebben, az országosan rendelkezésre álló árualapok mellett jelen­tősen közrejátszott a termelő és kereskedelmi vállala­tok együttműködésének fejlődése. Mezőgazdasági abroncsok exportra A már meglévő 18 ország mellett az idén Egyiptom és Al­géria is vásárlója lesz a Nyíregyházi Taurus Gumigyár me­zőgazdasági abroncsainak. Az érvényes szerződések alapján 29 ezer 500-at gyártanak a saját fejlesztésű textil-radiái gumiabroncsokból. Ennek a terméküknek 60 százalékát kül­földi piacokon értékesítik. Képünkön: a fejlesztési osztályon (MTI-fotó: Oláh Tibor) HULLÁMZÓ A CIGARETTAFOGYASZTÁS A termelőktől a vevőkig A kapcsolatok bővítését se­gítette elő az 1982-ben meg­rendezett Hevesi Mozaik ’82 termékbemutató és vásár. Október 14—19. között ha­sonlót rendeznek Egerben, melynek alapvető célja a helyi iparunk fejlődésének bemutatása mellett, az együttműködés további bő­vítése.. Az ipari üzemeknek a megyei árualapra való ter­melése, kereskedelmi tevé­kenységük erősítése. Bízunk abban, hogy törekvéseink eredményei, elsősorban a lakosság igényeinek a kielé­gítését szolgálják azzal, hogy a megye termékei folyama­tosan megjelennek az üzle­tekben. Szükebb hazánk iparának szerkezetére jellemző, hogy a fogyasztási cikkeket elő­állító gazdasági egységek zömmel az élelmiszer- és a könnyűipari ágazathoz tar­toznak. Nagyságukat tekint­ve kis- és középüzemek, amelyek megfelelő partnerei lehetnek a kereskedelmi vál­lalatok, szövetkezetek. Az élelmiszer-kereskede­lemben a közvetlen üzleti kapcsolatok elsősorban a megye mezőgazdasági üze­meivel, az állami élelmiszer- ipari vállalatokkal, szövet­kezetekkel bővültek. A kis­kereskedelemnek a mezőgaz­dasági nagyüzemektől való hús és húskészítmények be­szerzése az elmúlt években is növekedett, emellett színe­sítették az áruválasztékot. A lakossági kereslet válasz­tékosabb kielégítését az áf ész-feldolgozóüzemek nö­vekvő termelése is segítette. Az elmúlt 2—3 évben új ter­mékcsaládok jelentek meg, így például a Tarantella vagy a Pertu. Elismerésre méltók azok a kezdeményezések, amelyeket a tanácsi kiskereskedelem és az áfészek tesznek a helyi termelőktől való közvetlen beszerzésekben. Ezt a rugal­mas árufelvásárlási formát tovább kell bővíteni és a pénzügyi fegyelem megszi­lárdításával az eddigieknél is hatékonyabban felhasznál­va a lakosság zöldség-gyü­mölcs ellátásának javításá­ra. A fogyasztási cikkeket előállító könnyűipar me­gyénkben elsősorban a vá­lasztékbővítésben jelentős, főleg a bútorok, cipők és felsőruházati termékek kö­rében! Erőfeszítéseink hatására bővült az ipari üzemek me­gyei árualapra való terme­lése, az ütemesebb fejlődést mindezek ellenére számos dolog nehezítette. Az ellent­mondások enyhítésében sze­repe lehet a nagykereskedel­mi joggal rendelkező kiske­reskedelmi szervezetek me­gyei árufeltáró és -forgalma­zó mupkájának. az ipar és a kereskedelem közös bolt­jainak. Az előrelépés ellené­re a kölcsönös érdekeken alapuló kapcsolatban rejlő lehetőségek még csak rész­ben vannak kihasználva. Kü­lönösen a ruházati ipar je­lentős tartalékokkal rendel­kezik. Kiskereskedelmi vál­lalataink és szövetkezeteink rövid távú üzletpolitikai cél­jai között szerepel a „divat­érzékeny" termékek piaci igényeinek gyors, rugalmas bővítése. Ennek érdekében olyan közös érdekeltségen alapuló kapcsolati formák kialakítására tesznek kezde­ményezést a helyi állami és Ipari szövetkezetek felé, amely főleg a divatáru szak­mában a monopolhelyzetet felszámolja. A vegyesiparcikkek me­gyénk lakosságának fogyasz­tásában növekvő részarányt képviselnek. A kínálati hely­zet jellemzője, hogy több ter­mékcsoportban — az orszá­gos hiánycikkek kivételével — javult az ellátás. Ehhez hozzájárult a kereskedelem korábban aktívabb piacfel­táró tevékenysége. Megyénk kiskereskedelme elsősorban a kis- és középüzemekkel, valamint a kisiparosokkal, fokozta az együttműködést. A lakosság közszükségleti cikkekkel való ellátásának többé-kevésbé állandó gond­ja egyes termékek hiánya. A Belkereskedelmi Minisz­térium és a Termeltetők Ta­nácsa az utóbbi időben so­kat tett a hiánycikkek kö­rének szűkítésére, ezek ter­melésére vállalkozók felku­tatására. Ennek ellenére, fő­leg a vas-műszaki szakmá­ban, továbbra is jelentős a hiánycikkek száma. A He­vesi Mozaik '86 kiállításon a Vevők vagyunk rendez­vény hangsúlyózott szerepet kap annak érdekében, hogy minél több megyei és me­gyén kívüli termelőt állami, szövetkezeti és magánszek­tort megnyerjünk e fontos ellátáspolitikai program megvalósításához. A helyi ipari vállalatok és szövetkezetek 1985 végén 73 élelmiszerüzlettel rendelkez­tek a megyében. Tevékeny­ségük nyomán a zöldség­gyümölcsfélék, valamint a hús és húskészítmények kí­nálata érezhetően javult. Részvételük a kiskereskedel­mi forgalomban a városok­ra és néhány nagyobb köz­ségre terjed ki. Az iparcik­keknél a termelő vállalatok és szövetkezetek közvetlen értékesítése a választékot színesíti, esetenként speciá­lis kínálatot nyújt. A helyi iparban működtetett üzletek száma a múlt évben 9 volt, amelyeket a fejlődés ellené­re még kevésnek tartunk. A megyében több termelő vállalat fogyasztási cikkei­nek egyre nagyobb hánya­da jelenik meg elsősorban a városok üzleteiben. így töb­bek között a hevesi és a hat­vani háziipari szövetkezetek termékei vagy a Parádi Üveggyár exportképes ter­mékeiből évente többmilliós értékben juttat a megye ke­reskedelmének. A fejlődés érzékeltetésére e néhány pél­da is igazolja, hogy az együtt­működés eredményességét tovább lehet bővíteni. Miskolczi László Heves Megye Tanácsának osztályvezetője Az előállított cigaretták értékesítésével, a fogyasztók­hoz való eljuttatásával a Dohányértékesítő és Szolgál­tató Vállalat foglalkozik. Szü­kebb hazánkban két elosztó működik az egyik Gyöngyö­sön, a másik pedig Egerben. Jászi Gusztávné — ez utób­binak a vezetője — elmond­ta, hogy az itt dolgozók ke­zén jelentős értékek „men­nek át” nap mint nap. Ha­vonta hozzávetőlegesen 40 millió cigarettát forgalmaz­nak mintegy 20 millió forint értékben. A tapasztalatok persze azt mutatják, hog az e cikkek iránti kereslet erősen hul­lámzó. Különösen a nyári hónapok azok — ezen belül is elsősorban az augusztus —, amikor számottevően megnövekszik a vásárlás. Kétségtelen, hogy ebben nem kis szerepet játszik Eger idegenforgalma, azaz az üdülőszezon. Ügy tűnik leg­kevesebbet decemberben köl­tünk „szívnivalóra", ponto­sabban a kereskedelem ren­delése ekkor a legcsekélyebb Nemes János cikksorozata A szocializmus megújulásának útja A KONSZOLIDÁLÓDÁS FOLYAMATA (XVII1/9.) tavaszára az esz­mei-politikai zűr­zavaros állapotot fokozatosan a tisztulás fo­lyamata váltotta fel. Lassan és persze nem ellentmondá­sok. visszaesések nélkül a félrevezetett. megtévesztetl tömegekben is tapasztalható volt a kijózanodás. Vége volt már a disszidálási hul­lámnak is, amely több mint 200 ezer magyar állampol­gárt vetett idegenbe. (Egy­ötödük néhány hét vagy hó­nap múlva visszatért.} A normális rend helyre­állásában. a konszolidálási folyamat kibontakozásában jelentős szerepe volt annak, hogy a párt és a kormány miközben nagyon határozot­tan fellépett minden ellen- forradalmi cselekedet, és az ellenforradalmi szellemet konzerválni próbáló új tak­tika (mindenekelőtt a mun­kástanácsoknak hatalmi-poli­tikai szervekké alakítása) el­len, megértéssel kezelte, és a vitát, a tömeges felvilágo­sító szót alkalmazta a téves eszmék hatása alá került tö­megek tisztánlátása érdeké­ben. A felszabadulást köve­tő első évek óta soha olyan pezsgő, türelmes, kommunis­ta politikai tömegmunka nem folyt az országban, mint ezekben a hónapokban! Erre annál is inkább nagy szükség volt, mert a töme­gek bizalmának visszaszer­zéséért a régi mulasztásokat is helyre kellett hozni. Az 1948-as fordulat után a párt­vezetés — különböző hibás meggondolásokból és a sike­rektől megrészegülten — nem érzékelte, hogy a magyar társadalomban bizonyos pol­gári eszmék és illúziók csak háttérbe szorultak, de a fel­szín alatt tovább élnek és hatnak. így aztán nem is vitték végbe a nacionaliz­mus. a különböző harmadik­utas nézetek, a vallásos vi­lágnézet mélyreható elemzé­sét, és főleg nem alakították ki azt, hogy miképpen kell velük marxista módon vitá­ba szállni, hogyan lehet ve­lük befolyásukat csökkentő, eredményes eszmei küzdel­met folytatni. A jelszószerű, nagyhangú és dogmatikus szellemű kinyilatkoztatások, az „ellenséges eszmék ellen' nem pótolták ezt a mulasz­tást, sőt ezek, különösen az értelmiség körében, inkább a kétkedést, olykor a, meg­bélyegzett nézetek iránti szimpátiát növelték. A po­litika torzulásai pedig ked­vező talajt teremtettek a té­ves eszmék és hordozóik szá­mára. az ellenforradalom za­varos eseményei tovább hat­ványozták hatásukat (például a nacionalizmusét és szovjet- ellenességét.’) még olyan kö­rökre (párttagokra) is kiter­jesztve azt, amelyek koráb­ban szemben álltak velük. A konszolidációnak és a párt tömegbefolyása növelé­sének fontos eszköze volt a rendteremtés a szakszerve­zetekben is. Ennek állomása volt a szakszervezetek or­szágos tanácskozása 1957 ja­nuár végén. Az ellenforra­dalmi, revizionista befolyás utat tört magának a mun­kásosztály e tradicionális szervezeteiben is. Mindenek­előtt a szakszervezetek füg­getlenségének jelszavával kellett szembenézni. Ez ro­konszenves volt sok öreg szaki szemében, mert emlé­keztek a Rákosi-féle vezető­ségnek lépéseire, amelyek elrabolva a szakszervezetek autonómiáját, azokat az ál­lami feladatok puszta vég­rehajtóivá próbálták degra­dálni. Tisztázni -kellett tehát a szakszervezetek helyét, fel­adatát az újjáformálódó szocialista rendben. A párt­tól, mint a szocialista építés vezető erejétől független — vagyis politikamentes — szakszervezeti mozgalmat el­vetette a SZOT-nak ez az ülése. Nyomatékosan állást foglalt viszont a szakszerve­zetek önállósága mellett, ön­állóan, saját hagyományaik­nak megfelelően és saját esz­közeikkel kell küzdeniök a szervezett dolgozók követe­léseiért és céljaiért, hatvá­nyozott erőt fordítva az ér­dekvédelmi munkára. Minél erőteljesebben és eredmé­nyesebben képviselik tagsá­guk napi és távlati érdeke­it a szakszervezetek, annál inkább hozzájárulhatnak a párt politikájának érvénye­sítéséhez a bérből és fizetés­ből élők körében. A szakszervezetek dönté- tésének a hátterét és reali­tását az adta meg, hogy az MSZMP változtatott az MDP-nek a szakszervezetek­kel kapcsolatos elvein és gyakorlatán. Határozat szü­letett. hogy pártszervek és szervezetek semmiféle szin­ten nem hozhatnak kötele­ző döntést a szakszerveze­tek egészére vagy annak va­lamelyik alapszervezetére. A párt vezető szerepe csak a benne dolgozó kommunisták közreműködése révén érvé­nyesülhet a szakszervezetek­ben. Vagyis e vonatkozásban is a fő eszköz a meggyőzés. Nem kevésbé égető gond és bonyolult feladat volt a párt ifjúsági politikájának kimunkálása. Közismert, hogy az ellenforradalmi ese­ményekbe, tetszetős, megté­vesztő jelszavak és progra­mok nyomán, igen nagy számban sikerült fiatal em­bereket bevonni. November 4-e után, részben már az események idején, az egysé­ges ifjúsági szervezet, a DISZ felbomlásából létrejött rétegszövetségekbe tömörí­tették az ifjúságot. Külön szervezete volt az ifjúmun­kásoknak, a parasztifjúság­nak, az egyetemistáknak és a középiskolásoknak. 1957 elejére ezekben a szerveze­tekben a kommunisták, vagy az MSZMP politikai irány­vonalát megukévá tevő erők lettek a hangadók. A párt­vezetés azonban úgy látta, hogy a rétegszervezeteken keresztül az ifjúság befolyá­solása, szervezése, nevelése nem valósítható meg meg­felelő szinten és állást fog­lalt a párt egységes ifjúsági szervezetének létrehozása mellett Ezt az álláspontot még a kommunista ifjúsági vezetők egy részével is csak viták árán sikerült érvénye­síteni. mert sokan vallották, hogy a rétegszervezeteken át jobban el lehet jutni a. fia­talsághoz, érdeklődését és ér­dekeit ezeken keresztül meg­győzőbben lehet képviselni Végül is az egységesítő ál­láspont kerekedett felül, és március 21-én, a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltásá­nak évfordulóján megtartot­ta alakuló ülését a KISZ. A konszolidálódás jelei az élet normális rendjének visz- szaállításában is mutatkoz­tak. Míg 1956 decemberében az egy évvel azelőtti idő­szakhoz képest az ipari ter­melés csak 30 százalékos volt, 1957, első három hó­napjában a megfelelő 1956. évi három hónapnak már 80 százalékát érte el. Az év második negyedében már 96 százalékos volt az arány. A mezőgazdaságban üte­mesen folyt a munka. Meg­említendő, hogy még a ter­melőszövetkezetekben sem okozott jóvátehetetlen káro­kat az ellenforradalom. Igaz, hogy az 1956 októberi 3 ezer 954 tsz-ből, amelyekben a családok száma 235 ezer 571, a taglétszám 298 ezer 474, az összterület 2 millió 268 ezer 175 katasztrális hold volt, , 2 ezer 570 maradt, 96 ezer 940 családdal, 122 ezer 296- os taglétszámmal, és 1 millió 187 ezer 219 hold területtel. De ez az ellenforradalom okozta vihar nagyságához mérten meglepően kedvező kép volt. A termelőszövetke­zeti mozgalom szembesülve a rendkívüli politikai nyo­mással. sőt a gátlástalan erő­szakkal is. ellenállóbbnak mutatkozott)' mint bárki hit­te és a nyugati károgó pró­fécia hirdette. Gyökerei te­hát egészségesek és kitéphe- tetlenek voltak! A belső helyzet tulajdon­képpen páratlanul gyors megszilárdulásának megka­pó demonstrációja volt az 1957-es május elseje, külö­nösen a budapesti tömeg­demonstráció és nagygyűlés. Négyszázezer budapesti vo­nult fel a Hősök terére. Jog­gal mondhatta a gyűlés szó­noka. Kádár János: „Ha a harc eredményeit számba vesszük, megállapíthatjuk, anélkül, hogy az önteltség bűnébe esnénk, hogy ered­ményeink igen jelentősek . . Van nálunk még hiányosság annyi, hogy kölcsön is tud­nánk adni belőle. De. ha no­vember harmadika anarchi­kus viszonyaira gondolunk, amikor a dühöngő ellenfor­radalom és imperialista irá­nyító gazdái már kezükben érezték a hatalmat és az egész országot, amikor a szo­cializmus ügyéhez hú haza­fiak üldözött vadakká vál­tak saját hazájukban, ami­kor a népgazdaság teljesen megbénult állapotban volt. és így nézünk vissza a megtett útra, nem tévedünk, ha meg­állapítjuk, hogy a fő irány, amelyet azóta követünk, fel­tétlenül helyes és nagyok az eredmények.’’ (Következik: Az országos pártértekezlet)

Next

/
Thumbnails
Contents