Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-13 / 241. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. október 13., hétfő Egy hét...- -i A KÉPERNYŐ ELŐTT Produkció, Az öreg hölgy ínyenceknek búcsúzik HOLLAND SZÍNHÁZ EGERBEN A színész és a bábok Hollandia és hazánk kapcsolatai példa- mutatóak: két eltérő társadalmi rendsze­rű ország keresi a kapcsolódási pontokat, egymás megértését tűztük ki célul. Egy hónapon át vendégül látjuk a holland tudomány és kultúra képviselőit, akik megyénkben is bemutatkoznak néhány érdekes produkcióval. Az egri Megyei Művelődési Központban már láthatták az érdeklődők az Amszterdami Nemzetközi Néptáncszínház fellépését, legközelebb színházi csemege várja a művészeti ág barátait az egri Gárdonyi Géza Színház­ban. Október 15-én, délután 3 órakor Jo zef van den Berg egyszemélyes színháza bemutatja az Egyszemű varázsló üzenete című gyermekdarabot, majd este 3 óra­kor Az asszony és a bolond című játé kot. Mivel sajátos színpadi műfajjal talál­kozunk, érdemes közelebbről megismer­kedni jellegzetességeivel. Az alkotó. Jozef van den Berg, aki sajátos színházi formanyelvet teremtett Az írósors a legnehezebb küldetés. Vállalójának nem­csak az önértékelés buk­tatóival kell megbirkózni, hanem a csúcsig ívelő, ki­térőkkel tarkított út nehéz­ségeivel is. Néhányan — ők áldozzák a legtöbbet a jövőért — folyvást az egyetlen, a két­ségkívül nagy műre készül­nek. s minden próbálkozá­suk a végső alkotás előjáté­ka. Ez a nem éppen örven­detes pálya lett Katona Jó­zsef osztályrésze. Megajándé­kozott bennünket a Bánk bánnal becses nemzeti drá­mánkkal, amelyre a kortár­sak fel se figyeltek. Tudta vagy sejtette: koráb­bi írásai csak rutinszerű „ujjgyakorlatok voltak, ame­lyek nélkül aligha állhat ki a nagy viadalra, arra a szel­lemi porondra, ahol kizáró­lag övé lehet a győztesnek dukáló pálma. Az utókor hálás, úgy ér­zi: kötelessége minél többet törlesztenie az elődök te­temes adósságából. Ez a ma­gyarázata annak, hogy Spi- ró György jó szándékú köz­reműködésével Ruszt József rendezésében színre, illetve képernyőre vitték a Jeruzsá­lem pusztulása című szomo­rújátékot. A tévés bemutatót bizo­nyára az irodalmi ínyencek­nek „postázták”, akik is­mét meggyőződhettek az előbb említett gondolatok hitelességéről, egyértelműen igaz voltáról. A gyengécske művön ugyanis az átdolgozás se so­kat segített, legfeljebb né­hány mondatban fedezhet­tük fel a későbbi remeklés csíráit. Széttöredezett a cse­lekmény, ellaposodtak a hi­básan papírra vetett konf­liktusok, a határozatlanul, a naivan kimunkált jellemek. Ezeket a tévedéseket nem iktathatta ki semmiféle „di­rigensi” bravúr, sőt az ese­tenkénti ötletesség csak a meglévő bakikat emelte ki a vitathatatlanul középszerű vonulatból. A kegyeletes tiszteletadás mégsem volt hiába, ugyanis a zalaegerszegi színészekben nemcsak új arcokat, hanem tehetséges teátristákat is­mertünk meg. A legkiemel­kedőbbet közülük is a meg­szökött helytartót irigy­lendő eredetiséggel meg­jelenítő Nemcsák Károly nyújtotta, aki — s ezt ha­tározottan állítjuk — hama­rosan az élvonalba nőhet. A „csemegéket” értékelő literátorck mellett ő köszön­het legtöbbet a hajdani kecskeméti szerzőnek. Az egykori városi ügyész meg­adta számára a kitörés nem mindennapi lehetőségét. Talán nem feleslegesen . . . Pécsi István A televízió szép gesztus­sal köszönt el a temetés előestéjén Ruttkai Évától. Az öreg hölgy látogatása cí­mű Dürrenmatt darabot tűzték műsorra, amely szí­nészetünk nagyasszonyának szinte jutalomjátéka volt Ebben az alakban saját be­tegségét. testi elesettségét is felhasználta, s csodálatos lelkierővel jelenítette meg a busszúálló milliárdos asz- szonyt. Különös ennek az abszurd játéknak a sorsa. A svájci szerző áttételesen fogalmazta meg gondolatait, úgynevezett parabolát írt. amelyben minden valaminek a megfe­lelője. Továbbgondolásra késztetve a nézőt, azzal a kísértéssel eléállva, hogy a lehetőségeit élje át. Az el­múlt évtizedekben viszont olyan jelenségekkel talál­kozhatunk a világban, ame­lyek rátromfoltak az ab­szurd szemléletre. Ma már nem tartjuk elképzelhetet­lennek Az öreg hölgy lá­togatása alaptörténetét, szin­te meg sem lepődünk az ajánlaton, amelyet a címsze­replő Gülen városának tesz. Nehezen lehet Ruttkai Évát méltatni, alig van olyan dicsérő vagy megható kifejezés vagy fordulat, ame­lyet ne mondtak volna el az utóbbi napokban vele kap­csolatban. Elég most annyi: tökéletes. Olyan sűrű pilla­natokat teremt eev-egy fin­torával. mozdulatával, hogy valóságnak érezzük, amit magunk előtt látunk. Soha nem lehet utánozni vagy utolérni ezt a képességet: vérbeli színházi ember. Su­gárzik belőle valami. ami megtanulhatatlan, lemásol- hatatlan. Annyira természe­tes a jelenléte, hogy nehe­zen képzeljük el nem élő­ként, hihetetlen, hogy már csak tévé- és filmfelvétele­ken lehet jelen. Hiszen hangja, mozgása, arca, alak­ja közeli ismerősünk. Be­lénk ivódott egyénisége, azon kevesek közül való. akik a közönséghez ezer szállal kö­tődtek. Sokoldalúsága ba­ráttá, testvérré, szomszéddá — egyszerűen mindennapi társunkká avatta. Kegyetlen erővel ábrá­zolta ez az előadás korunk anyagiasodását. az emberi értékek elvesztését. Érzékel­tetni tudta, hogy a maga esztelen módján a milliár­dosnő képviseli — ha túl­méretezetten, elferdülten is — az érzelmeket. Megöleti szerelmét, mert múltját akarja telies mértékben bir­tokolni. De a halott fölött már tudja: az a múlt úgyis kicsúszik kezéből. Az idő, s mindaz. ami mögöttünk van: megvásárol- hatatlan, helyrehozhatatlan. Amikor elérte célját, akkor jön rá, hogy ő is halandó. Már ezért az egy pillanatért érdemes volt végignézni a darabot. Gábor László Egy kis amszterdami ka­barészínházban kezdte pá­lyafutását 1970-ben Jozef van den Berg. Az első, fel­nőtteknek szóló rögtönzéses előadása 1978-ban keletke­zett. Mindig előszeretettel fordul a költészet és az ere­deti dráma felé, ezért is tartja őt a holland szín­házi világ inkább újfajta költőnek, mintsem színész­nek, bábjátékosnak vagy komédiaírónak. Sok nemzet­közi díjat nyert, s a világ számos pontján mutatkozott be utánozhatatlan előadá­saival. Jozef van den Berg így fogalmazza meg hitvallását: „A báboknak olyan erejük van, amilyen nekem nincs. A bábok képesek bizonyos dolgokat kifejezni, amit em­beri lénynek egykönnyen nem sikerült. Kezdetben csak bábjaim voltak, az em­berek engem nem láttak, mögötte álltam valamelyik­nek. Azonban egyre fontosabbá vált számomra, hogy magam is színész legyek a bábok között és a nézők előtt. így kapcsolat jön létre a báb­figura és valaki között: egy hús-vér ember és egy szin­te semmi, a valóságban nem is létező báb között. A báb­nak az ember ad életet, az­tán olyan fontossá válik, mintha saját élete lenne. A felnőtteket éppen úgy, mint a gyermekeket nagyon érdeklik a tündérmesék sze­replői. Ügy érzik, van vala­mi nagyon fontos dolog e sze­replők mögött. Előadásaim Új, országos játékra várják az érdeklődőket. A Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület számos intézmény támogatá­sával, 1986—87-ben három­fordulós vetélkedőt rendez. Ennek elnevezése nem is­mert. csak egy kérdéssorozat után gyakran láttam, hogy a felnőttek nem akarják elhagyni a színházat. Ülve maradnak és még szívesen néznék azokat a képeket, melyek betöltötték a színpa­dot. Számomra nagyon fontos, hogy szívvel-lélekkel játsz- szak! Megfigyeltem, hogy amikor hiszek bizonyos fi­gurákban és szerepekben, a a közönség ugyanezt teszi Az előadás után az embe­rek igen gyakran azt mond­ják, úgy érzik, mintha ész­revétlenül egy másik világ­ba vitték volna őket.” Az Egyszemű varázsló üzenete című gyermekelö- adás a varázslók világában játszódik: a Félszemü va­rázsló meghívja Almasze­mű varázslót hogy vegyen megválaszolása után tudják meg viadaluk címét a ver­senyzők. Ha ezt elküldik az egyesület címére december 31-ig, akkor vehetnek részt a játékban. Az első szakaszban feladatlapokat oldanak meg a részt összejövetelükön, ahol sürgősen dönteni kell arról, hogyan ejthetnék foglyul azt a szörnyet, aki minden sze- retetet fölfal. Szuggesztív e7. a mesejáték, a közömbösséget és a szeretetlenséget veszi célba. Az Avignoni Fesztivá­lon 1982-ben így vélekedtek erről a darabról: „Jozef van den Berg kivételes lény: ritkán látni olyat, hogy az emberek több mint kétórás előadás után arcukon az öröm és a boldogság kife- zésével hagyják el a szín­házat. . Olyan színész, aki néhány régi ruhát használ fel, hogy az igazságnak, lo­gikának és gyöngédségnek a világát megteremtse. Ennek az előadásnak a mágiája nagyrészt annak a kivételes kapcsolatnak tulajdonítható. résztvevők, a másodikban a megyék legjobb csapatai mé­rik össze erejüket. Jövő nyá­ri hajrában, Budapesten lesz az országos döntő, ahol ér­tékes jutalmakat, utazásokat lehet nyerni. amit Jozef van den Berg önmaga és bábjai, önmaga és a közönség között teremt meg." „Az élet olyan, mint a tenger minden közeledő mozgása egy halandót vet a partra minden távolodó mozgása egy halandót visz magával a végtelen mély­ségbe így lélegzik az élet ki és be ad és elvesz azért is kék a tenger színe mert kék a szeretet színe" — Az asszony és a bolond című játékból valók ezek a sorok, s jól kifejezik a tar­talmát. Itt is a mágia, a misztérium és a költészet világát kelti ez- a sokoldalú színész és író életre bábjai­val. Titokzatosan, ünnepélye­sen, hallatlan 1 melegséget árasztva tárulkozik ki a kö­zönség előtt egy életfilozó­fia. Az 1980-as Holland Fesz­tiválon mutatta be először ezt a játékot, s azóta világ­hírt szerzett. Az egyik leg­nevesebb színházi alkotó, Peter Brook így fogalmaz a darabról: „Jozef van den Berg tevékenysége a szín­házban olyan, mint egy szö­vőnő munkája: gyönyörű kelmét fon két szállal, az egyik látható, a másik lát­hatatlan. Azon a ponton, ahol a >két szál találkozik, egy minta alakul — költé­szetből és varázslatból. Szín­háza személyes, kifinomult és rendkívüli.” A játék alapja a kisközös­ség, amely 8—10 főből áll és több generációt fog össze Minden csapat választ a ve­télkedőhöz illő fantázianevet, ezzel fog szerepelni a mér­kőzéssorozat végéig. Külön egyéni fotópályáza­tot is hirdetnek a csapatta­gok számára, ami a verseny- nyel járó országjárás emlé­keinek a megörökítését szol­gálja. ORSZÁGOS JÁTÉK Tájak, korok, múzeumok Alföldi festő Az alföldi festészet egyik képviselője. Fejér Csaba hódmezővásárhe­lyi festőművész munka közben (MTI-fotó: Molnár Edit (elv.) I oprengeto Az irodalom Nagy irodalom csak nagy lelkekben születhetik.... és ne elégedjünk meg sem mint írók, sem mint olvasók va­lami tisztes középszerrel legyen hozzá szemünk-szi- vünk, hogy meglássuk és megérezzük, hol, mikor, ki­ben és hogyan nyilatkozik meg ez a nagy lélek. (Veres Péter) A kisgyerekek könnyűszer­rel képzelik el azokat a dol­gokat. amiket szeretnének elérni, de amik nincsenek meg. Ha ezt a csodálatos ké­pességüket érettebb koruk­ban is megőrzik, akkor köl­tőnek vagy bolondnak neve­zik őket (Anatole France) *♦* Pompás érzés a munka író­gép mellett, amikor a betűk befúródnak a papírba, és lát­ható művé válnak. Gyönyö­rűség, amikor hirtelen meg­születik az ötlet, váratlanul, meglepően, valahol a fürdő­ben vagy étkezés közben, új­ságolvasáskor, ostoba társal­gás közepette , (Lion Feuchtwanger) Akkor láttad őket, mert költő voltál: különös és ször­nyű dolgokat láttál... Ki tudja, mit lehetne még ma is találni benned, ha megint kis időre költő lehetnél. (Karel Capek) *♦* Ráfanyalodom arra, amit irodalomnak neveznek: hogy egyszerre mindenkinek mondjam el azt, amit külön- külön senki nem akar meg­hallgatni. (Karinthy Frigyes) (Gyűjtötte Havasházi László) Egy jellegzetes jelenet az Egyszemű varázsló üzenete című gyermekdarabból

Next

/
Thumbnails
Contents