Népújság, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-13 / 241. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. október 13., hétfő t . ■ ■ Uzen a szerkesztő T. DEZSÖNÉ, TARNAÖRS: Nagy-Budapest területéhez tartozik több, peremkönyéki község is most már. Ezeken a részeken lehet megoldani a vásárlást, itt valóban van lehetőség arra, hogy vidékiek tulajdonába kerüljenek családi házak. Tehát nem a vásárlási összegtől, hanem a helytől függő a dolog. „SOMI" JELIGÉRE, EGER: Készséggel közölnénk írását a lapban, azonban legalább velünk közölnie kell nevét és lakcímét. A cikkben foglaltakat ki kellene vizsgálnia a cikk megjelenése után az illetékeseknek, névtelen bejelentés alapján azonban nem bizonyíthatóak a dolgok. A szerkesztőség viszont nem vállalhatja át magára a bejelentés felelősségét olyan esetben, amikor a cikk írója előttünk ismeretlen. „PETŐFI BÁNYAI LAKOS": Teljesen egyetértünk írásával, mindenkinek kötelessége segíteni, s kötelező a tűzoltó készülék is. De, végtére is, nem értjük, miért kell névtelenül dicsérni azt, aki segített. Bizonyára nem sértődött volna meg, ha tudja, ki az, aki felfigyelt rá és elismerően nyilatkozott róla. A levél olvasása közben azért önkéntelenül is felmerült bennünk: önnél volt-e készülék? És miért csak a bámészkodók számát gyarapította? S ha így van, milyen alapon ítéli el a többieket? T. ISTVÁNNÉ, GYÖNGYÖS: Nagyon sokszor foglalkoztunk már mi magunk is a gyesről visszatérő anyák problémáival, nevezetesen: mennyi szabadságra jogosultak. De e törvényről felvilágosítást adnak a munkahelyeken is, így rejtély, milyen forrásokból kapnak lábra időnként különböző hírek. Noha a rendelet maga már többször módosult, egyetlenegyszer sem került szóba, hogy minden év után jár az alapszabadság. A gyes (gyed) idejére egyévi alap- és pót- szabadságnak megfelelően, kell kiadni a szabadságot, függetlenül attól, hogy azt teljes egészében vagy részben vette ki a dolgozó anya. Számításunk szerint, a levélben közölt adatok alapján a vállalat megfelelően adta ki a szabadságot. „HÁZŐRZŐ" JELIGÉRE. EGER: Az érvényben levő rendelkezések szerint, az ebadót a helyi tanács állapítja meg, bizonyos ,,-tól, -ig” határokat figyelembe véve. Általában 60—80 Ft a házőrző eb után fizetendő adó. A rendelkezésben szó van arról is, hogy tanyákon, községekben, nagyközségekben két ebet lehet tartani házőrzőként, városokban azonban csak egyet. Ebből adódhatott a vita is. városon ugyanis nem alkalmazható a községekre érvényes megállapítás. A második eb után általában az első után járó adó összegének másfél- szeresét vetik ki. Az adó magába foglalja a veszettség elleni kötelező védőoltás díját is. LEVELEINK KÖZÖTT TALLÓZVA Tankönyvügyben Szóban és írásban megles hetősen sokan említik, hogy az iskolaszerek, tankönyvek vásárlása egyre nagyobb terheket ró a családokra. Bizony ott, ahol két-három megy egyszerre iskolába, nem kis gond a szülőknek a felszerelések, tankönyvek beszerzése. S ezen a gondon alig enyhítenek valamit a vállalatoknál rendszeresített tanszersegélyek, melyek például három gyermek esetében még a „leggavallérabb” üzemek, intézmények esetében sem érik el a költségek egyharmadát. Arról is sokszor esett már szó — több szemszögből is értékelve —, milyen pazarlást jelent évenként és minden gyermeknek az új tankönyv megvásárlása. Távolról sem kívánnék a „bezzeg, a mi időnkben” hibába esni, de tény, hogy valahogy nagyobb becsülete volt a tankönyveknek. Gyermekek örökölték családon belül és ismerősök körében egymástól. Tekintettel arra. hogy már jócskán túl vagyunk azon az időszakon, amikor évről évre új és átírt tankönyvek kerültek ki — bizonyos meg- állapodottság van már ebben is —. érdemes lenne foglalkozni a régi tankönyvek valamiféle börzéjével. Jó, az első osztályban még el tudja fogadni az ember, hogy a gyermek saját és csak az általa használt könyvből ismerje meg a betűket. De például a felső tagozatokon, a középiskolákban, a főiskolán — ahol a jegyzetek egy része évről évre hiánycikk — miért ne lehetne adni-venni a használt könyveket, jegyzeteket. És ezzel nem csak azt érhetnénk el, hogy a családok kiadása csökkenne, a gyerekek is megtanulnák jobban becsülni a tudást adó könyveket. Rászoknának arra. hogy kímélni kell, mert másnak is szüksége lesz még rá. Nem lenne ez mellékes akkor sem, ha a nyomdai kapacitást vesszük vagy a papírellátást vizsgálgatjuk. Tulajdonképpen mindenki jól járna. Olvasóink közül többen már túlléptek azon, hogy csak szóvá tegyék az e téren kétségtelen tetten érhető pazarlást, javaslatokat is tesznek. Legyenek például gazdái a könyvek összegyűjtésének és átadásának az úttörőcsapatok nyolcadikos - tagjai, a KISZ-szervezetek. Némi „hasznot” is rászámolva, -gyarapodjon az úttörő- csapat, a KISZ kasszája. S kevesebb új tankönyvre lenne évről évre szükség. Ha csak kísérletképpen, jó lenne megpróbálni. Hiszen most minden téren annyit beszélünk a takarékosságról. Próbálhatnánk ebben is . . . —d — A lakosság hozzájárulásával Községeink túlnyomó többségében a helyi lakosok jelentős társadalmi munkával —, s a tehó révén —, pénzzel járulnak hozzá a fejlesztési tervek végrehajtásához. A befizetett összegeket a lakosok véleményének figyelembevételével használják fel — mint ahogy arról Medve János olvasónk is irt a megye több községének eredményeiről beszámolva. Adácson például az egész lakosságot érintő intézményes szemétszállítás megvalósítására használják fel ezt az összeget. Atkáron, ahol évente emelkedő összeget határoztak meg a lakosok, ugyancsak a szemétszállítást oldják meg elsősorban, de emellett a villanyhálózat bővítésére, útépítésre, és felújításra is hasznosíthatják a befolyt pénzt. Vmosgyörkön a területfejlesztési hozzájárulást járdaépítésre, felújításra költik el. E pénzen felül még itársadalmi munkával is segítenek az érintett területek lakói. Viszneken utak építését szolgálja a területfejlesztési pénz: összesen mintegy két kilométeres út épül. ROKKANTSÁGI NYUGDÍJ ESETÉN 15 ezer forintot fizetnek... Lapunk október 6-i számának Utánajártunk című rovatában közöltünk egy olvasói panaszt, miszerint 50 százalékos rokkantság esetén kaphat-e a biztosított ötezer forint egyszeri juttatást. Cikkünkre Mártha Gé- záné, az Állami Biztosító Heves Megyei Igazgatóság egri fiókjának vagyon- és személybiztosítási csoport- vezetője a következő kiegészítést fűzte: „A CSÉB 150 biztosítás feltételei alapján, azon ügyfeleinknek akiknek munkaképesség csökkenése a 67 százalékot eléri és részükre 111. csoportú rokkantsági nyugdíjat állapít meg a társadalom biztosítási szerv, 15 ezer forint szolgáltatási összeget tudunk adni. öregségi nyugdíjazásnál 5 éves megszakítás nélküli CSÉB 150 tagság esetén az egyszeri szolgáltatási összeg ötezer forint. Ebben az esetben az említett időszakba beszámítjuk a CSÉB 80 tagságot is. Természetesen — mint ahogy az a cikkben is szerepelt — mindkét nyugdíjazási szolgáltatás kifizetéséhez a határozat bemutatása szükséges.” Az utca rendjéről pro és kontra Nem az első eset, hogy egy-egy utca lakói felkeresik szerkesztőségünket a környezet védelmében, az utca rendjének érdekében, így tették ezt — immár nem először az egri Petőfi utcai lakosok is. Többek között így írtak panaszos levelükben: az utca elején levő társasházba már beköltöztek a lakók, de mintegy negyven méter hosszan még mindig ott a törmelék, szemét, sóder, homok, beton- gerendák. A gyalogjárót is több helyen felbontották, s még a mai napig sem állították helyre. De, ahol az építkezés abbamaradt, ott sem gondoskodnak az eredeti zöldterület megtisztításáról, a helyreállításról. Vajon, mikor lesz helyrehozva minden az utcánkban? — tették fel végül a kérdést. A helyenként meglehetősen „zord” állapotokat munkatársunk is lencsevégre kapta, s valóban, az üde pázsit helyett sóder-, hcmok- halmckat talált. Gerendákkal megtámogatott régi ház teszi nehezebbé a gya'og- járdán a közlekedést. A panasz, úgy tűnik, jogos. Ám van az éremnek másik oldala is. Évek éta egymás után épü'nek fel a Petőfi utcában a régi kis házacskák helyén az új, szép lakások. S akik építkeznek, kénytelenek átmenetileg igénybe venni az utca egy részét, valóban nehezítve ezzel a közlekedést. Ott tárolják az építési anyagot — más megoldás híján. S mivel nem egyszerre épül fel a házsor — hiszen ki tudná összehangolni a terveket, az anyagi lehetőségeket, vagy akár a szakemberek biztosítását, kialakult az az állapot, hogy évek óta megjelennek az építéssel járó akadályok az utca más és más szakaszán. így, mire befejeződik az utca átépítése, bizony valóban évek telnek el. Akik szenvedő alanyai az építkezéssel járó közlekedési akadályoknak azok bizony joggal nehezményezik. De akik építkeznek, jobb híján nem tehetnek mást. Talán az lenne a megoldás, hogy az építkezők minél gyorsabban eltüntetnék a házuk előtti szakaszon az építkezés nyomait, a többiek pedig egy kissé türelmesebben viselnék el az akadályokat. Mert a végeredmény mindenki számára örvendetes lesz, az újjászülető, szép utca. Pezsgő élet az egyedülállók klubjában Szeretném bemutatni az egyedülállók klubját, mely két éve működik Egerben, a Megyei Művelődési Központ szervezésében. Kéthetente van találkozás, én tavasz óta járok a klubba. Sok kedves, magányos emberrel találkozom, elszórakozunk, majd jó érzéssel utazom haza. A klub létét, pezsgő működését fontosnak tartom, mivel harminc éven felül, a középkorosztálynak nincs sok más lehetősége a szórakozásra, ha magányos. Itt barátságok szövődnek. A klubvezető tanárnő szolid magatartásával segíti a klubtagok oldott, hangulatos szórakozását. Télen és a tavasz folyamán több kis előadás volt és nagyobb szórakozások a Vörös Rákban. Igen kedvesen fogadnak ott is. és jól érezzük magunkat. Most, szeptemberben újra kezdődött a klubélet, minden páratlan hét szombatján. 17 órától 20 óráig találkozunk. Szeretném bátorítani a magányos hölgyeket, férfiakat, jöjjenek, szórakozzanak velünk. Liktor István Bélapátfalva fl szülői felelősségről Közvetlen és őszinte beszélgetés közben egy hatodik osztályos tanuló elárulta, hogy korhatárhoz kötött filmeket is megnézhe . Állítólag egyes helyeken ezek a filmelőadások szülök kíséretében látogathatók. Vajon, ez segítség lenne a szülők felvilágosító munkájában? Nem hiszem! A szóban forgó gyermek egyébként a még általános iskolás, de felnőttnek is beillő nővérét kéri meg a kísérő szerepére. Sokszor talán már terhesnek tűnő a felelősség emlegetése. Mégis megdöbbentő és gyermeki csínytevésnek már nem nevezhető, amikor 11 éves korú gyermekek leszerelgetik a személyautók antennáját, letörik a visszapillantó tükröket, sőt megkísérlik az autó kerekét is leszerelni a sötétség leple alatt. Ügy gondolom, a gondot az okozza, hogy a szülő későn értesül a fent említett meggondolatlanságokról. Nem szimpatikus még a nevelőknek sem a meghunyászkodó, alázatos, félénk, zárkózott gyermek, de a régi típusú, csintalan gyermeket túlszárnyaló, garázdaságra hajlamos, másokat megkárosító gyermek személyisége sem megnyerő. Sajnos, ez utóbbiak vagányságukkal tüntetve szereznek maguknak tiszteletet társaik előtt. Persze, sok a krimi. s a Kék fény is ad időnként „jó tippeket” ifjainJc számára, de minden felelőtlen tettért nem a szórakozást nyújtani akaró műsorpolitikát okolhatjuk. Sokkal inkább a szülők felelősségérzetének, ellenőrző tevékenységének, a helytállásra. a rendszeretetre, az áldozatkészségre, az önfegyelemre tanító nyílt, őszinte családi légkör megteremtésére irányuló nevelési gyakorlatnak hiányát. Sipos Gábor Gyöngyöspata Válaszol az illetékes Nem a MÁV-hoz tartozik A Népújság 1986. szeptember elsején „Vigyázat, aknaveszély!’’ címmel cikk jelent meg, mely a Csebok- szári-lakótelep és a vasút közötti területen lévő fedetlen aknák veszélyességéi tárgyalja. A cikk félreértésre adhat okot. ugyanis két vasúti áteresz aknáiról ír, holott azok nem a vasúthoz tartoznak, hanem egy városi zárt csatorna aknái. A kérdéses területen MÁV- tulajdonban lévő akna nincs. A zárt csatorna és tisztítóaknái a városi tanács. vagy annak üzemegysége tulajdonában vannak. Mindenesetre mi készséggel veszünk részt e«v esetleges közös helyszíni szemlén. Gál Sándor igazgatóhelyettes Miskolc I f •• •• • •• | Köszönjük... Gondozóra várnak Igaz mese a Gyalogosról Hosszú idők óta nőnek, vi_ rágoznak. termést hoznak, megörvendeztetik az arra járókat a gyümölcsfák az egri Finomszerelvénygyár és a Berva-lakótelep közti útszakaszon. Az idősebbek elmondása szerint, egy bácsi ültette őket az út mentére. Amíg az öreg élt, gondoskodott a fák szépségéről és egészségéről. De, amióta meghalt, se metszésben. se permetezésben nem volt részük. Bizony, megérdemelnék. hogy törődjenek velük, hiszen minden évben virágba borulnak, terméssel köszöntik az ott élőket. Sajnos, az is igaz, hogy évről évre kevesebb, s beteg termést hoznak. Pedig nagyon szívesen ennénk a mézédes kajsziból, a zamatos szilvából és a nagy szemű dióból. Persze, ehhez az kellene: legyenek, akik óvják, gondozzák a fákat, hogy ismét egészséges gyümölcsöket szakíthassunk le a fákról. Tóth Mónika. Eger Volt egyszer, hol nem volt. egy vidéki kis városka. Volt ebben a városkában egy közlekedési csomópont, amely már sok minden látott, tapasztalt. Szép, napos csütörtök délután volt. A járdán ácsor- gott a Gyalogos és a többiek. A Gyalogos türelmesen állt és várt. Bal karján zakója, jobbjában fekete diplomatatáska. Várt és feszülten figyelte a lámpát. Piros emberke áll, merev vigyázz- ban. Minden kisiskolás tudja, mit jeleni ez. A Gyalogos feszülten szuggerálta a lámpát és várt, de minden izma, idege felkészült az indulásra. Előtte autók jöttek-mentek. S hirtelen, a piros emberke eltűnt és egy zöld, siető emberke gyulladt ki alatta. Gyalogosunk idegpályáin éppen, hogy elért a zöld fény az agyig, a lába már a zebrán volt. Jobb, bal, jobb: csupán, két lépésre volt szüksége, s már elérte volna a felezővonalat, mikor valami váratlan történt. Jött az Autó. Nem is jött, inkább száguldozott! Sietett, robogott a tilosban. A Gyalogos a másodperc tizedrésze alatt megtorpant. Az Autó egy hajszálnyival száguldott el előtte. Eddig a történet. Még csak annyit, hogy a „mese” valós, legalább húszán voltunk tanúi az esetnek. Veres István, Eger, Pacsirta u. 12. ... a 3-as számú általános iskola minden kisdobosa, úttörője nevében a Dobó István laktanya minden tisztjének, katonájának a fegyveres erők napi felejthetetlen, változatos rendezvény- sorozatot, akadályversenyeket, fegyverbemutató- kat, vetítést, múzeumlátogatást. A „nyitott laktanya" akció keretében ismerkedhettünk katonáink mindennapjaival. Kérjük, a továbbiakban is segítsék úttörömun- kánkat, s mi ígérjük, tanulással, jó munkával próbálunk a barátságra méltóak maradni. 3. Számú Általános Iskola úttörői
