Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-13 / 216. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 13., szombat 4. Történelmi utakon Jelmezben a világ körül Szó sincs a vár feladásáról — de az idegen egyenruhások közeledtén megnyitják a gótikus palota mögötti hátsó kaput. S amikor tisztelettel fogadják a spanyol katonákat, barátságosan mosolyognak az egriek a harcosok élén lépkedő török dobosra is. Mert tulajdonképpen ártatlan látogatás az egész. Ráadásul olyan gesztus, amelyet feltétlenül kedvesen, köszönettel illik fogadni. Az ibériai vendégek — az Organo Oficial del Club Numautia Orden del Mar Oceano tagjai hozzátartozóik, a tüzes tekintetű donnák társaságában — világjárásuk során Dobóék iránti nagyrabecsülésüket kívánják kifejezni emléktáblájukkal és koszorúikkal. Valójában pedig turistacsoport rejtezik a színpompás viselet alatt. A legendás Nagy Armada jellegzetes tolldíszes sapkáit, sárga kabátjait, vörös harisnyanadrágjait sisakjait. páncéljait, fegyvereit — ifjabb és érettebb, karcsúbb meg testesebb — civilek hordják, minden mozdulatukat asszonyaik által vigyázva. A feketében pompázó, mindenkinél ékesebb öltözetű főtiszt, aki marsallbotjával dirigálja a tüzérekből, dárdásokból. muskétásokból, s a jó ég tudja, hogy még honnan válogatott alkalmi alakulatot — itt már csak egyszerűen nagymester. Míg otthon ennél is polgáribb foglalkozású madridi: a gépjárműkölcsönző Aris világcég helyi leányvállalatának kereskedelmi igazgatóhelyettese. Pascual Barberán — így hívják a csoport illusztris vezetőjét — természetesen szívesen mond többet is magukról s magyarországi kirándulásukról. A látványos ceremónia után, persze. A Fehér Szarvasban, ahol a „vadásztanyához'' leginkább illő rögtönzött uniformisban parádézik most a betérőket köszöntő pincér is: puskával s egy már régen jobb létre szenderült, kitömött fácánnal a kezében, tölténytáskájában mini pálinkásüvegekkel. — Még egyetemista koromban határoztam évfolyamtársaimmal társadalmi egyesületünk megalakításáról, kerek harminc esztendeje — magyarázza a spanyol nagymester. — Szerettük, szeretjük a történelmet, s a hagyományok ápolására az 1537-ben alakult flottánknál, a világ első elit egységénél maradtunk. Annál, amely históriánkban a későbbi, 1571-es híres lepantói csatával szerzett magának más nemzetek előtt is elévülhetetlen érdemeket. Szóval, úgy gondoltuk, hogy a benne szolgált harcosok emlékének megőrzésére vállalkozunk, bejárjuk azokat a helyeket, amelyek * \.v "• ** >• dicsőségükkel kapcsolatosak, vagy akár a legkisebb mértékben is összefüggnek történelmünkkel. Ilyenformán eléggé bebarangoltuk már a két Amerikát; megfordultunk az Egyesült Államokban, jártunk a Magellán-szorosnál, Mexikóban, Argentínában; voltunk Görögországban, Angliában, Skóciában, találkoztunk finnekkel. Odahaza a királyunk kétszer is fogadott bennünket. .. — Évente általában egy alkalommal utazunk külföldre, amit „szabályos” hadi felhívás előz meg. Körlevelünkben tudatjuk úticélunkat, s akit érdekel, akinek ideje, pénze van rá: velünk jöhet. Mivel az expedícióink önköltségesek. mint ahogyan minden mást is a saját pézünkből fedezünk. Elvünk, hogy nem fogadunk el külső támogatást, pusztán a tagdíjainkból tartjuk el magunkat. Ellenkező esetben óhatatlanul elkötelezettekké válnánk. Ilyenformán sikerült mindmáig önállónak, függetlennek maradnunk. S miután szigorúan ügyelünk arra, hogy politikai, gazdasági, vallásbeli, világnézeti különbségek se válasszanak el minket egymástól vagy másoktól, harci díszeinkben is a békét éltetjük, hirdetjük: alighanem miénk az egyetlen olyan „hadsereg. amely zavartalanul mászkálhat a világban. No, meg aztán az egész „armadánk” sem akkora, hogy bárki is fe- nekedhetne rá. Mindössze félezres a tagságunk, s fele eny- nyiünknek van egyenruhája is . . . A tagfelvétel ugyanis korántsem mindennapos. Két régebbi „harcos” ajánlása szükséges, arról pedig, hogy a jelentkezőt végül is sorainkba fogadjuk-e vagy sem: évi kétszeri gyűlésünkön döntünk Ugyanígy a bennmaradás sem egyszerű. Ha valaki megsérti az alapszabályt, azt az ajánlóival együtt kizárjuk az egyesületből. .. Hazánkba — mint túrájuk elnevezése is utal erre — Budavár visszafoglalásának tricentenáriuma vezette a spanyolokat. A török ugyanis egykor közös ellenségünk volt. Azóta természetesen nincs harag a muzulmánokkal. A megbékélésre vall az is, hogy az Egert felkereső csoport a török jelmezbe bújtatott dobossal együtt tisztelgett Dobóék emléke előtt. S úgyszólván az egész földkerekséget befogadó barátságra utal. hogy ahol csak megjelennek, fogadják őket — mint megyénk székhelyén is — pecsétes pergamenen tanúsítják a helység holtig tartó megvédelmezését. Fegyver nélkül, nyilván. A sokkal többre tartott őszinte, igaz szóval. Gyóni Gyula (Fotó. Perl Mártá i)
