Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-13 / 216. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 13., szombat S. A LÍZING IS SEGÍTHET Csak ha az export teljesül... Aki a Barátság Érdemérmet kapta Nem egy írástudó tilt már az Egerszó- láti Ho Sí Minh Tsz központjában Dér József vendégeként, aki a rossz természeti adottságok ellenére is jó eredményeket elérő szövetkezet gazdálkodásáról kérdezte az elnököt. De olyan is akadt már. aki e sikeres vezető életéről írt egész kis könyvnyi terjedelemben. S lám, újra illik szólni róla, mivel a közelmúltban olyan kitüntetést vehetett át, melyhez hasonló kevés van ma Magyarországon... — A Vietnami Államtanács a Barátság Érdemérmet adományozta nekem, több mint egy évtizedes, az ország állattenyésztését segítő munkám elismeréseként. Már eddig is négy alkalommal jártam Indokínában — s a közeljövőben újra indulnom kell. Az általunk szállított libatojások kikeltetéséhez, a tenyésztőfarmok kialakításához adok tanácsokat a helyszínen. Nagyon szeretem azt a népet! Szorgalmas, jobb sorsra érdemes emberek — Térjünk vissza térben hazánkba, időben pedig a harmincas-negyvenes évekbe! — A fiatalság szép élményei — s a szegénység gondokkal terhes emlékei . . . Édesapámnak volt egy lova meg egy kis kocsija. Azzal fuvarozgatott. A .keresetéből pedig hét éhes gyerekszájnak kellett kenyeret adnia. Abasáron laktunk, a testvéreim ma is a Rákóczi téesz tagjai. Tizenhét évesen értem meg a felszabadulást. Nagy lelkesedéssel és ambícióval kapcsolódtam be az ifjúsági mozgalomba. A falunkban én lettem a titkára a Madisznak. az Eposznak, majd a DISZ-nek. Negyvenkilencben sajnos meghalt édesapám, így rám hárult a család fenntartásának terhe. abba kellett hagynom az iskolát. Szerencsére az ötvenes évek elején folytathattam a tanulmányaimat, s elvégeztem az akkor két és fél éves mezőgazdasági akadémiát is Budapestien. — Egerben a tanácson dolgoztam, mint megyei fő- agronómus-helyettes, majd a pincegazdasághoz helyeztek. (Fotó: Perl Márton) Az ellenforradalom után az elsők közt léptem be a helyi pártszervezetbe, s megalakulásakor tagja lettem a Munkásőrségnek is. A következő „állomás" a marka- zi termelőszövetkezet volt. Onnan „összeférhetetlenség" vádjával helyeztek ide, egv gyenge téeszhez. Hatvanhárom óta vagyok Szóláton, de nagyon kevés haragosom van! Ez talán elég meggyőző cáfolat. — Engem meglepett az azonnali tegezödés . .. — Nem ennek van igazán jelentősége, hanem a munkának. Ha hozzánk kerül egy fiatal szakember — s bizonyít (!) — azzal én hetek alatt pertuba kerülök. De a trehányságot nem állom. Azt ar embert becsülöm, aki a maga helyén megteszi a legtöbbet, ami erejétől és tehetségétől telik! — ... és hogy bárki, bármikor benyithat gondjaival! — Az ajtóm valóban nyitva áll — s láthattad e néhány perc alatt is — élnek vele az emberek! Nem folyók bele ugyan a legapróbb dolgok elintézésébe, de azért mindig tudom, hol milyen munkát végeznek és mi a soron következő feladat. —' Mivel tölti legszívesebben az időt este, vagy hétvégeken? — Vadászni nagyon szeretek. Csak több időm lenne rá. — Gyorsan, határozottan tárgyaló, döntő embernek ismerik. Az intéznivalók mégis sok időt vesznek el. Nem neheztel ezért a családja? — A feleségem volt mindig is a'legodaadóbb munkatársam, sőt több: társam! Osztozott velem örömeimben, gondjaimban. Ápolt, mikor néhány éve betegen tértem vissza Vietnamból. Van két lányunk, ők Budapesten élnek. Egyik orvos, a másik kozmetikus. Született már három unokám is. Mindegyik fiú. Sajnos elég ritkán láthatom őket, pedig nagyon ragaszkodnak hozzám. — Energikus, sikeres, sokak által irigyelt ember. Van valamilyen „titka"? — Titkom? — kérdezi — Nem hiszem, hogy van ilyen. Egyszerűen mindig szeretnék többet és többet tenni! Móró István Export... A magyar gaz. daság egészének — éppúgy az egyes vállalatok életének — egyik meghatározó, úgy is mondhatnánk, kulcsfogalma. Nem kis részben ezen múlik, hogy adott helyen milyen sikerrel zárják le ezt vagy azt az esztendőt. Ezt tudva, cseppet sem csodálkozhatunk azon, hogy a vezetők zöme mindent megtesz annak érdekében, hogy olyan kedvezményeket szerezzen, amelyek elősegíthetik e terület nagy léptékű fejlődését. Így történt ez az Ag- ria Bútorgyár esetében is. A konkrét elképzelésekről — s azok megvalósításának lehe. tőségeiről — kérdeztük Máté Ernő igazgatót. — Érdemes lenne talán egy pontosítással indítanunk — kezdi a beszélgetést. — Arról van szó ugyanis, hogy mi — a Népszabadságban nemrégiben megjelent cikkel ellentétben — nem vállalkoztunk semmiféle hosszú távú pályázat elnyerésére. Nem tehettük ezt azért sem, mert ilyen jellegű fejlesztésekhez nincs elegendő tőkénk. — De valamiféle pályázat mégis létezik ... — Hogyne. Egy szerződés keretében vállaltuk, hogy az idei — nem rubelelszámolású — exportbevételünk eléri a 42 millió forintot. Ennek fejében aztán, félmilliós bérpreferenciát kapunk, vagy. is ez után az összeg után nem kell adót fizetnünk. — Ki „szentesítette” ezt a dolgot? — Tavasszal hagyta jóvá az Ipari Minisztérium, illetve az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal. — Röviden azért szót ejthetnénk az elmúlt két év ki- viteti mérlegéről... — Nos, 1984-ben 20,8 mii. liót „inkasszáltunk”. A mostani tervünk tehát ennek duplájával számol. 1985 meglehetősen szerény volt. Csak 3 milliót értünk el. Ennek oka, hogy rendkívül alacsonyak voltak a partnereink árajánlatai. Ezek ismeretében szinte nem is mertünk megállapodásokat kötni. hi. szén úgy éreztük, hogy ezzel egyértelműen veszteséget idéznénk elő. — Pillanatnyilag mi a hely. zet? — A 86-os lehetőségek jóval kedvezőbbnek mutatkoznak Egyfajta fellendülés érzékelhető a nyugat-európai piacokon. A jelenlegi szerződésállományunk így megközelíti a 45 milliót. Ugyanakkor ezek teljesítése közel sem problémamentes. — Miért? — Azért, mert a kivitt termékeink teljes egészében újak. Ez hozzávetőlegesen tizenegy fajta gyártmányt foglal magába. Az indulási nehézségek pedig a mennyiséget kedvezőtlenül befolyásolták. — Szükséges volt ez a gyökeres váltás? — Ügy vélem, igen. Nyugaton gyakorta bukkannak fel új és új modellek. A versenyképesség megőrzéséhez nekünk is követni kell ezt a folyamatot. — A félmillió — ha minden jól megy — kinek előnyös? — Egyrészt a dolgozóinknak, másrészt a cégnek is. hiszen — mint említettem — az adó alól mentesülhetünk. A keresetszint nálunk igen alacsony, éppen ezért határoztunk úgy, hogy az idén 10 százalékos emelést hajtunk végre. Ehhez jól jön az 500 ezer .. Igaz, még ha ezt megoldjuk. akkor is csak megközelítjük az évi 65 ezer forintos — egy emberre jutó — átlagkeresetet. Ez pedig nem sok ... Bár, ha ezt nem tennénk, akkor a létszámgondjaink tovább nőnének. És — sajnos — a mostani állapot sem a legkielégítőbb. — Hány munkásra lenne szükség? — Ahhoz, hogy gördülékenyen menjenek az ügyek — a közvetlen termeléshez — 35—40 személy kellene. Ezzel szemben — az első fél évben — tízzel csökkent ez a gárda. Ez a tény nem helyi sajátosság, mert a könnyűipar egészében tapasztalható. Asztalos- és kárpitosszakmában magunk is foglalkozunk szakmunkásképzéssel. Kilencven tanulónk van. Ez legalábbis arra elég, hogy a létszámot valamelyest szinten tartsuk, illetve, hogy a csökkenést némileg lassítsuk. — Az ön megítélése szerint megvalósulnak majd az „álmaik”? — Mai számításaink alapján igen, ámbár az első hat hónap adatai nem a legszívderítőbbek. Viszont a felfutás érdekében igyekszünk „felfrissíteni" a technikai apparátusunkat. Ennek módja az, hogy lízingüzleteket próbálunk nyélbe ütni. — Milyen stádiumban van ez az ügy? — Pontosan tudjuk, hogy milyen gépeket akarunk beszerezni, sőt már árajánlatok is elhangzottak. Persze, ez még további tárgyalásokat is megkíván, ugyanis a leendő partnerek nem szerénykedtek az összegek kimondásakor. A Technoimpexen keresztül bonyolítjuk le ezt a dolgot. — Gondolom, berendezések vásárlására nincs elegendő pénz ... — így igaz. Csak az előbbi a járható út. Ez egyébiránt enyhítene a létszám- problémákon és kedvezően hatna a minőségre és termelékenységre is. Az NSZK- ból és Olaszországból szeretnénk beszerezni ezeket a gépeket, összesen 7—8 darabot. Az egyik bérleti díjának fedezésébe — úgy tűnik — az OMFB is „beszáll". — Hány esztendőre szólnának a szerződések? — Valószínűleg ötre. de ha lehetséges, akkor talán a hat is összejöhet. — Ez hogyan függ össze az exportjukkal? — Nézze, a lízingekre is csak akkor bólintanak, ha a tőkés kivitelünket jócskán növeljük majd. Ez tehát itt is alapvető feltétel. A másik oldal meg az, hogy — ha a körülmények optimálisan alakulnak — mi már ez év utolsó negyedévében üzembe akarunk helyezni néhány berendezést. Így ezek már „besegíthetnének" az export maradéktalan megvalósításába. Az ezek működtetéséhez szükséges szakembergárdával rendelkezünk. — Tételezzük fel, hogy megvan a 42 millió.. . Jövőre — ha mód nyílik rá — ismét belevágnának egy ilyen szerződésbe? — Mindenképpen. Már csak azért is, mert egy cég vezetésének elsőrendű kötelessége, hogy olyan gazdálkodást folytasson, amely egyaránt jó az ott tevékenykedő kollektívának és magának a gyárnak is. Sárhegyi István Az első lépés Visontán Mini lapunkban is megírtuk, nagyszabású rekonstrukció kezdődött a Gagarin Hőerőmű Vállalatnál, ahol a lignitbe keveredett homokszemcsék jelentős kopásokat okoztak az energiatermelő berendezésekben. Lengyel szakmunkások részvételével egymás után valamennyi kazán- szerkezetet a földig lebontanak, és vadonatúj, jobb hatásfokú és nagyobb teljesítményű gőztermelő berendezéseket építenek a helyükre. Ezzel az erőmű névleges teljesítménye is nagyobb lesz a kilencvenes évek elején, mint volt átadáskor. (Fotó: Kőhidi Imre)
