Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-10 / 213. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 10., szerda 3. Munka és fegyelem Már nem is csodálkozom azon, hogy nálunk az 50-es évek első (elére szinte mindennek megvolt az „ideológiája” — vagy hazai előállításban, vagy Importból. Nem kivétel ebben a munkafegyelem sem. A kapitalizmusban a munkás kiszolgáltatottságán, elbocsátástól való (élelmén alapul; a szocializmusban pedig az elvtársi kapcsolaton és a kölcsönös segítésen. A szocializmusban a tudatos fegyelem alapja a kizsákmányolás alól felszabadult emberi munka, amikor minden munkás magáért a szocialista társadalomért dolgozik, nem pedig a tőkés, a (öldesúr számára. Elmúlt néhány évtized, és a német, a japán munkás jegyeimét állítjuk magunk elé példaképpen. Lehet persze, hogy ők nagyon félnek az elbocsátástól — nem tudom. Talán inkább attól félnek, hogy vállalatuknak kárt. főnöküknek gondot okoznak. Megkérdezték tőlem egy politikai foglalkozáson; ha ide pottyanna az Alföld közepére egy japán autóösszeszerelő üzem ebben a magyar munkás tudna-e olyan fegyelemmel dolgozni, mint a japán? Rövid eszmecsere után szinte egv- séges volt az álláspontunk: igen. Elképzeltünk egy üzemet, ahol jó az anyag, a "ép. a szerszám; ahol olyan a szervezettség, hogy egyből kiderül, ki rontott el valamit. Elképzeltünk olyan üzemi légkört, ahol a hibát keresik és nem a hibást; ahol a másoknak való károkozás a legnagyobb bűn. Kissé csúfolódva. de irigykedve rajzoltuk meg a ia- pán munkás karikatúráját, aki becsavarodik, ha hibázik; rohan a művezetőhöz, a gép- beállitóhoz. a minőségellenőrhöz: „gyertek, nézzétek meg. hol a hiba, az anyagban, a szerszámban, a génben vagy bennem?" És addig nem engedi a szakembereket elmozdulni a munkapadjától, amíg őt rendbe nem szedik. Elképzeltünk olyan helyzetet, ahol a minőség csak a munkáson múlik, mert minden egyéb feltétel adott. Ilyen körülmények között a magyar munkás is olyan, mint a japán. Fegyelmezett és lelkes. És egyiket sem szégyelli. Nem azért fegyelmezett, mert ki van szolgáltatva és fél az elbocsátástól. Nem is azért fegyelmezett, mert a többivel elvtársias a kapcsolata. Nem is csak azért, mert felszabadulva a kizsákmányolás alól a szocializmust építi. Egyszerűen azért, mert beosztotti, mun. kavállalói kötelessége a jó munka, és ehhez a munkaadó megadta a feltételeket. A munkafegyelem csupán a többi „fegyelem” végeredménye olyanoké, mint a szerződési, a pénzügyi és a tervfegyelem, a szervezési, szervezeti, felelősségi és bérezési fegyelem. Ha ezekkei baj van, bekövetkezik a szakmai-erkölcsi normák tartós eróziója, a beilleszkedési zavarok okozta fegyelemlazulás. A munkafegyelem „ideológiai” alapja ma már az, hogy az ember általában szeret dolgozni, hasznosat tenni; munkája révén a társadalmi gyakorlat részese lenni. Ma már nagyon avultnak tűnik, hogy valamikor a munkaerkölcs, a munka- fegyelem egyértelműen munkáserkölcs és beosztotti fegyelem volt. Megmondták felülről, hogyan kell viselkedni alul. Itt az ideje, hogy megmondják alulról is, hogyan kell viselkedni felül. A vezetés fegyelme legalább olyan fontos, mint a vezetők fegyelmező funkciója. Ez magában foglal olyan kötelezettségeket, mint a munka megszervezése, igazságos bérezése, példamutatás. a vezetői hatalom önkontroll- ja, szigorú felelősségi rendszer, intézményesített garanciák. A munkafegyelem lazaságáért a beosztott dolgozó ritkán felelős. Ha van munka. akkor dolgozik. Ha a többi termel, ő sem lazsálhat. Persze a legszervezettebb munkahelyen is lehet fegyelmezetlen ember. Késik, részegen jön be, igazolatlanul hiányzik, selejtet gyárt, megbízhatatlan. Fel kell neki mondani. Szocialista rendszerben nincs szükség az egzisztenciális és jövedelmi biztonság olyan fokára, amely biztonságot nyújt azoknak is, akik önmaguk biztonságáért semmit nem tesznek, rendesen dolgozni nem hajlandók. Ahhoz, hogy a fegyelem üzemen belül megszilárdítható legyen, feltétel, hogy a vállalat adjon teret dolgozói fejlődésének, jellemük, egyéniségük kibontakoztatásának, a jó együttműködés lehetőségeinek. Fontos a munkához való jog helyes értelmezése. „A munkáltató köteles a dolgozót munkával ellátni, a munka megfelelő, egészséges és biztonságos végzésének feltételeit biztosítani, valamint a munkavégzés módjára Vonatkozóan a szükséges iránymutatást megadni" — mondja a Munka Törvénykönyve. De ki védi meg a munkást, ha akadozik a munkaellátás és kifolyik a pénz a zsebéből? Erre az 1884. évi XVII. törvény, az ipartörvény sem adott választ, csupán azt mondta ki, hogy „a segéd felmondás nélkül azonnal kiléphet, ha darabszámra dolgozik és az iparos öt folyamatosan munkával ellátni nem képes". A munkás, a segéd tehát a kapun belüli munkanélküliségből büntetlenül átmehetett a kapun kívüli munkanélküliségbe. A munkahelyi — ezen belül a munkarendi, a termelési. a minőségi és a technológiai — fegyelem feltétele a felelősségi fegyelem. Ez a szervezeti fegyelem része. eleme. A szervezeti fegyelem megköveteli, hogy minden területnek, minden szintnek meglegyen az egyszemélyi felelős vezetője, aki gazdája a területének, és akinek a feje felett nem lehet átnyúlni. Az jnformált- sági, a döntési, a felelősségi és az érdekeltségi körök igazodjanak egymáshoz. Legyen mindig megállapítható, személyre konkretizálható a felelősség — ne csak a beosztottaknál, hanem a vezetőknél is. A munkásban megvan a felelősségérzet, egyrészt azon az alapon, hogy felelősségre vonhatják, másrészt azon az alapon, hogy munkáját szereti, munkatársait, vezetőjét becsüli, kötelességét tudja. A két „alap” egymást erősíti, ha megvan a felelősségi fegyelem. Az új kollektív vállalatirányítási formáknál ezért is kell ügyelni arra. hogy csak a legáltalánosabb stratégiai ügyekben legyen kollektív a döntés és a felelősség. Attól, hogy a dolgozó — egy kollektíva tagjaként — tulajdonosi jogosultságokkal is rendelkezik, még munkavállalói mivoltát nem veszíti el. Vezetői és beosztotti felelőssége személyre szabott és konkrét. Fegyelme öntudaton alapszik, de ez főleg a körülményektől függ. Valahogy így fest a munkafegyelem mai „ideológiája”. Napjainkban sok régi ideológiai tételről mondjuk, hogy dogmává merevedett, jelszóvá üresedett. De hol vannak az új tételek, az új iránymutatások? Lesznek-e olyan tételek, amelyekre húsz-harminc év múlva azf mondják unokáink, hogy immár elavult dogmák? Kell hogy legyenek. Társadalmi előrehaladásunkhoz nélkülözhetetlenek az egységes és megalapozott eszmerendszerek, a kidolgozott távlati koncepciók. Nem baj, ha egyszer az élet túllépi majd őket. A szocializmus szüntelen megújulás közepette épül. Pártmunkásokkal Lengyelországban •IIT. Az utazásra való (elkészülés, különösen, ha külföldre tart az ember, mindig gondokkal jár. Sok az elintéznivaló, de aztán mindenért kárpótol a látnivaló, az élmény, az emlék, az új barátok, ismerősök szerzése, más népek kincseinek, szokásainak, történelmének és jelenének megismerése. Így voltak ezzel azok a pártmunkások — zömében párttitkárok — mintegy százhúszan, akik az IBUSZ szervezésében s az egri városi pártbizottság vezetésével — élén Palcsó Pál városi titkárral — a minap Lengyel- országban, egészen pontosan Krakkó és környékén túráztak. Este indultak a buszok a füzesabonyi vasútállomásra, ahonnét a nemzetközi gyorsvonat reggelre már két határon „átrepítette” a vidám kedvű társaságot. A szokásos formaságok gyorsan elintéződtek, és így maradt idő a korán kelő, kíváncsi utasoknak az üde, pirkadó tájban gyönyörködni. Az már az elején feltűnt, hogy nagy az építkezési kedv Chopin hazájában, bármerre is futott velünk a vonat városokon, falvakon át. Egy új Lengyelország született szemlátomást a II. világháború óta, amikor a szó szoros értelmében egy romokban hevert országot kellett talpraállítaniuk azoknak. akik életben maradtak. Kísérőimtől hallottam, hogy jelenleg az ipari össztermelés szempontjából a világ első tíz országa közé tartozik Lengyelország, ahol pedig a hadműveletek és a náci megszállók terrorja következtében életét vesztette mintegy hatmillió állampolgár. azaz az összlakosságnak 22 százaléka. Elpusztult az üzemek és ipari berendezések nyolcvan százaléka, a közvetlen anyagi kár a nemzeti vagyon 38 százalékát tette ki. Egyszóval: ilyen körülményekből kellett elindulniuk. A Lenin Múzeum bejárata Az utakon sok az autó. főleg a személygépkocsi, a Polski Fiat 126 P népautó. Nem véletlen, ők gyártják a hazánkban is népszerű és ismert kiskocsikat. Meglepően sok a szarvasmarha, a juh és a különböző szárnyasállat is az üde zöld réteken, ahol ágasokra hányva, kötözve szárad a széna. Amerre csak a szem ellát ezzel van tele a határ, meg almafákkal, burgonya-, káposzta-, takarmányrépa és ceklaföl- dekkel. Sertést nem látni, de húst az üzletekben kapni, de hét, igaz, sorba kell érte állni. Ez is érthető, hiszen tudjuk, milyen állapotokon mentek át az elmúlt néhány év alatt barátaink. A gazdaságban keletkezett nagy hibákat pedig nem könnyű kijavítani. Ahogy ők mondják: eladósodtak, a kölcsönt pedig törleszteni kell azzal, amivel tudják, szénnel, hússal, autóval és egyéb más termékekkel, amit megvásárol a világpiac. Ezért szűkös a húsellátás is. De nem sok idő marad a további eszmecserére, hiszen a vonat befut a végállomásra, lehet szedelőzköd- ni. Az Orbis Utazási Iroda buszai szállítanak lakóhelyünkre, a város másik felében levő tizenegy emeletes Orbis szállodába. Jó húsz perc az út a történelmi belvároson át az új lakótelepig, amely főleg 9 és 11 emeletes pengeépületekből áll. Kíváncsian nézelődünk és várjuk az első reggelit. Vaj, dzsem, sonka hidegtál- készítménnyel, tea. Hozzá zsömle. Kiadós az adag. jól lehet lakni. Ezt később is tapasztaljuk, csupán a vonatban szorítkozunk a „hazaira”. A város- és műemléklátogatás az első napi program az ősi Krakkóban, amely minden lengyel ember tudatában különleges helyet foglal el. Évszázadokon át volt az ország fővárosa, míg a király át nem tette székhelyét Varsóba. Jelenleg több mint 700 ezer ember él itt, a II. világháború előtt viszont csak 440 ezer lakosa volt. Hozzájuk tartozik a világhírű Nowa Huta is, az a kétszázezer lakosú városrész, ahol a Lenin Kohókombinát 35 ezer dolgozónak ad munkát, keresetet. A kohómű nem véletlenül viseli Lenin nevét. 1912. június 22- és Lenin feleségével Krupsz- kájával és anyósával együtt Párizsból érkezett Krakkóba. 1913-ban itt tartották meg az OSZDMP Központi Bizottságának tanácskozását. A Krakkóban töltött éveket a gazdag gyűjteménynyel rendelkező Lenin Múzeum őrzi a Topolowa utcában. A több mint nyolcszáz műemlék közül egyik legrégebbi a Jagelló Tudomány- egyetem. amelynek épülete a gótika ritka szép emléke. Kopernikusz itt tanult, 1364- ben alapította Nagy Kázmér király. Jelenleg 13 főiskolán 48 ezer diák ismerkedik a tudnivalókkal. Augusztyniak Kazimiek, a krakkói párt- bizottság tudomány- és művelődési titkára mondotta a hivatalos fogadáson, hogy a sok műemlék megóvása, restaurálása ezernyi gondot jelent a városnak. Krakkó ugyanis azokhoz a városokhoz tartozik Lengyelországban. amelyeket a németek nem tudtak lerombolni. Ezt a felszabadító szovjet csapatoknak köszönhetik, akik a nácikat megtévesztve nem Keletről, hanem Nyugatról érkeztek a város alá, s így meg tudták akadályozni a rombolást, a pusztítást. Ebbe segítettek persze, a partizánok is. így lett aztán az örömből a gond, amelyet csak-csak megoldanak. A kormány legutóbb úgy döntött, hogy ebben a munkában az egész népnek segítenie kell, mert Krakkó a lengyel hűség példaképe. Pénz- juttatásokkal segítenek a városnak a külföldön élő lengyelek is. Ha már itt tartunk, beszéljünk továbbra is a jelenről. A város Lengyelország területének egy százalékán fekszik, gazdasági súlya negyedik az országban. Az acél, a vas. az elektronika és a vegyipar fellegvára. Nagy a légszennyeződés, amely a műemlékek mellett az emberek egészségét is kikezdi. A gyárakat légtisztító berendezésekkel szerelik fel. de a jövő tervében az elektronika fejlesztése, a tudományos munka fokozása, gazdagabb hasznosítása szerepel. Az alap adott: 26 tudományos intézetben húszezer ember foglalkozik kutatási munkákkal. (Folytatjuk) Fazekas István A Posztócsarnok Krakkóban Kis lépések Sokáig megszoktuk, s nehezen mondunk le róla. hogy fejleszteni csak új üzemcsarnokkal, vadonat új gépcsodákkal lehet. Pedig gazdaságunk már régebben abban a szorító kényszerhelyzetben van, hogy a termelésbővítő extenziv fejlesztésről át kell térnie a kevésbé látványos, de a hatékonyságot fokozó, a versenyképességet megtartó intenzív pályára. S ebbe a feladatkörbe nemcsak a belső tartalékok feltárása: az anyag- és energiamegtakarítás, ae importhelyettesítés, a szervezettség fokozása, valamint a minőség- javítás unalomig hallott, ám kevésbé gyakorolt kérdései tartoznak bele, hanem a nálunk sajnos, csak most kezdődő fejlesztési módszer, az úgynevezett „kis lépések stratégiája” is. Szükségből kovácsolnak erényt azoknál a vállalatoknál, ahol elöregedett gépparkjuk, elavult technológiájuk, és régi gyártmányszerkezetük megújítására törekednek. Itt sem időről időre előkerülő kampány- feladatról van szó, hanem következetesen végrehajtott korszerűsítésről, nem tűzoltómunkáról, a szűk keresztmetszet feloldásáról, sokkal inkább tervszerű folyamatról. Mert ez a tevékenység a valóban folyamatos. megelőző karbantartással kezdődik, és igencsak beletartozik a menet közben végrehajtott modernizálás. egy-egy hatékony műszaki megoldás beépítése is. A gépek rekonstrukciója ugyanis nem választható el a gyártmányfejlesztéstől, a nagy sorozatú termelés alaposabb előkészítésétől, a termelési eljárások ésszerűsítésétől, egyszóval a termelékenység fokozásától. Nem sok értelme van ugyanis a berendezések felújításának — bár önmagában is költségcsökkentő és minőségjavító hatása lehet — ha utána továbbra is elavult módon, romló versenyképességű termékeket gyártanak velük. Fejlesztési eszközeink szűkös volta, a dráguló hitelek mellett nagy jelentősége van a „kis lépések stratégiájának”. Ezekre a kisebb beruházásokra, felújításokra a legszegényebb vállalatoknál is csurran- cseppen saját pénz. és ezeket a módosításokat, rekonstrukciókat nem egyszerre, huzamos gyári leállással. hanem apránként és fokozatosan, de annál inkább átgondoltan célszerű végrehajtani. Ahogyan ezt a beruházást szélcsendben egyre ügyesebben „lavírozó" építőipari vállalatok, és kisebb értékű, de folyamatos gépcseréket végző könnyűipari üzemek teszik. A nagy üzemek pedig a nagy értékű berendezéseik korszerűsítő rekonstrukciójának gyakorlatát követik. S ahol jól csinálják, ott ezeket a kisléptékű felújításokat egységes innovációs folyamatként kezelik: összekapcsolva a szükséges munkaszervezési, gyártmányfejlesztési intézkedésekkel (beleértve a formatervezést is) és egyre inkább a körültekintő piackutatás, a külső és belső értékesítési lehetőségek motiválják, hajtják ezeket a kicsi, ám gyors lépéseket. A parancsoló szükségszerűség és a szűkösebb lehetőségek összeegyeztetésének jó példái azonban csak akkor lendíthetik előre az egész gazdaságot, ha ez a vállalati magatartás, fejlesztési gyakorlat általánossá válik. Zs. Cs. P. O.
