Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-10 / 213. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 10., szerda Pakisztán Ellenzéki politikusokat engedtek szabadon Csaknem egy hónapos fogvatartás után a pakisztáni ható­ságok szabadon engedték Benazir Bhuttót. A képen a nép. szerű ellenzéki politikus hívei körében (Népújság-telefotó: AP — MTI — KS) A pakisztáni hatóságok kiengedték a börtönből az ellenzéki politikusokat Szindh tartományban. Hét­főn este szabadult Benazir Bhutto, a Pakisztáni Nép­párt elnöke is, akit koráb­ban lázítással vádoltak meg. A hivatalos indoklás sze­rint az intézkedést a politi­kai állapotok megnyugvása tette lehetővé. (Szindh volt a függetlenség napján ki­robbant rendszerellenes za­vargások bástyája.) Benazir Bhutto más magyarázatot adott. Szerinte a hatóságok tudták, hogy őrizetben tar­tása „törvénytelen és alkot­mánysértő”. Ha most nem engednek ki, megtette volna a bíróság — mondta. A népszerű ellenzéki ve­zető kedden jelenik meg a bíróság előtt, ahová felleb- viteli keresetet nyújtott be letartóztatása ellen. A „Mozgalom a demokrá­cia helyreállítására” elneve­zésű tízpártj szövetség ten­nivalójával kapcsolatban Benazir Bhutto kijelentette. hogy a feladatok megfogal­mazása előtt fel kell mérni a politikai helyzetet. Annak fényében döntenek majd. hogy megindítják-e az or­szágos polgári ellenállási kampányt — ahogyan ere­detileg tervezték —, ha a kormány az ellenzék követe­lését félredobva szeptember 20-ig nem jelenti be az új választások kiírásának idő­pontját. Arról nincs hír, hogy a Pandzsáb tartományban fog­va tartott politikai bebör- tönzötteket szabadon enge­dik-e, és ha igen. mikor. Fidel Castro Angolában A kubai televízió híradó­ja részletesen beszámolt ar­ról a hétfői luandai nagy­gyűlésről, amelyen a va­sárnap óta Angolában tar­tózkodó Fidel Castro kubai elnök és Jósé Eduardo dos Santos, a vendéglátó ország államfője mondott beszédet. Fidel Castro másodízben tesz látogatást Angolában 1975.. a kubai és az angolai fegy­veres erők együttműködé­sének megkezdődése óta. A kubai államfő beszédé­ben mindenekelőtt azt hang­súlyozta, hogy a délnyugat­afrikai konfliktus oka, a pretoriai rendszer fajüldöző, agresszív politikája. Éppen emiatt állapította meg a szónok azt, hogy az apart­heid-rezsim felszámolása tenné lehetővé a namíbiai függetlenség megteremtését, a térségbeli államok ellen irányuló agresszió beszün­tetését. Az apartheid eltűné­sével szükségtelenné válna a kubai internacionalista csapatok angolai jelenléte is, mivel a dél-afrikai támo­gatást élvező UNITA zsol­dosszervezet pillanatok alatt összeomlana a külső segít­ség nélkül — fejtette ki a kubai vezető. Dos Santos angolai elnök beszédében meggyőződését fejezte ki, hogy végleges vereség vár a dél-afrikai faj­üldöző politikára, és Namí­bia is megszerzi régóta áhí­tott függetlenségét. Luandai látogatását meg­előzően Fidel Castro Hara- réban vett részt az el nem kötelezett országok csúcsér­tekezletén. Chile Ostromállapot Chilében a hatóságok az ostromállapot életbe lépése óta ellenzéki vezetőket tar­tóztattak le, sorozatos ház­kutatásokat tartottak és el­lenzéki kiadványokat ko­boztak el. Santiago külváro­saiban harckocsik jelentek meg. és a rendőrség több kerületet körülzárt. A chilei fővárosban őri­zetbe vettek több egyházi személyt is, köztük három francia lelkészt. Szemtanúk szerint a rendőrök bántal­mazták a papokat. A rendőrség hétfőn erő­szakkal feltartóztatta a hol­land nagykövetség két gép­kocsiját. és elhurcolta a ben­nük ülő négy chilei diákot. A rendőrök figyelmeztető lövés leadásával kényszerí­tették megállásra a holland kocsikat. Korábban a chilei rádió azt jelentette, hogy a merénylet több elkövetője a holland nagykövetségre me­nekült. A nagykövetség tiszt­ségviselői közölték, hogy a diákoknál nem volt fegyver és nem akartak politikai me­nedékjogot kérni, csak egy nyilatkozatot szerettek vol­na nyilvánosságra hozni. A rendőrség körülzárta a perui nagykövetség épületét is. ahol állítólag három férfi és egy nő menedékjogot kért. A rendkívüli intézkedé­sekre hivatkozva megtiltot­ták a Reuter brit hírügy­nökség santiagói irodájának, hogy tudósításokat küldjön a dél-amerikai országról. A betiltás meghatározatlan időre szól. Chilében vasárnap hirdet­ték ki a kilencven napig érvényben lévő ostromálla­potot, miután fegyveres ge­rillák merényletet kíséreltek meg Auguszto Pinochet tá­bornok ellen. rC Külpolitikai kommentárunk )—i Kivégzés Pretoriában MIT SZÁMÍT HÁROM HALOTT, amikor hetenként tucatjával pusztulnak el az emberek a dél-afrikai rendőrterror következtében? A hír, miszerint a pre­toriai legfelsőbb bíróság halálra ítélte az apartheid­ellenes fegyveres mozgalom, az Afrikai Nemzeti Kong­resszus (ANC) három tagját, több, mint egyszerű tör­vényszéki bejelentés. A hatóságok a három férfit gyilkossággal vádolták. Egyikük — igy az állítás — bombamerényletet hajtott végre, a másik kettő pe­dig kivégezte a mozgalom egyik, árulóvá lett tagját. Az, hogy Pieter Botha kormányzata ilyen módon jár el, bizonyítja: a hivatalos Pretoria nem keresi a megegyezést a lakosság többségét képviselő Afrikai Nemzeti Kongresszussal, sőt olyan helyzetet provo­kál, ami újabb és újabb véres összeütközéseket, az erőszak fokozódását idézi elő, nyilván ez a mostani lépése is. Korábban a rendőrterror áldozatainak te­metésén részt vevők számát korlátozva akartak lát­szatrendet teremteni. Ez ugyanúgy kudarcot vallott, mint az az eljárás, amivel a televíziót, az újságírókat akarják elzárni az eseményektől. AZ EGYIK DÉL-AFRIKAI, főleg fehéreket tömö­rítő szervezet arra hívta fel a figyelmet, hogy az Af­rikai Nemzeti Kongresszus fegyveresei háborút vi­selnek — tehát velük hadifogolyként kell eljárni. Ügy tűnik azonban, hogy ezt az érvelést nemcsak Botha utasítja el, hanem a hivatalos Washington és London is. Ez a két hatalom ugyanis, vétójogával él­ve, meggátolta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa szót emeljen a három férfi mellett. A Reuter brit hírügynökség szerint ugyan az amerikai és angol kül­döttek elismerték, hogy „kételyek merültek fel a vá­dak megalapozottságát illetően”, ám ez nem volt ele­gendő számukra, hogy csatlakozzanak a Pretoria el­leni fellépéshez. A múlt heti, hararei el nem kötele­zett csúcs résztvevőinek felhívását Dél-Afrika nem­zetközi elszigetelésére, Londonban és Washingtonban szintén nem hajlandók tudomásul venni, s mindmáig hasonlóképpen viszonyulnak a Közös Piac tagállamai­nak szankcióterveihez is. Pedig a legutóbbi esemé­nyek is bizonyították, hogy semmiféle szelíd rábeszé­lés nem hat a dél-afrikai fajüldözőkre. A kivégzés óhatatlanul véres következményekkel jár majd. Is­merve Reagan és Thatcher logikáját, könnyen meg­lehet, hogy ezt már hajlandók lesznek terrorcselek­ményként elítélni? Miklós Gábor Kiküldött munkatársunk Fazekas István jelenti a helyszínről: Megkezdődött a Barátság ’86 katonai gyakorlat Csehszlovákiában 1986 augusztusának második felében — mint erről annak idején be is számoltunk olvasóinknak — sok. tartalékos katona bevonult Heves megyéből. A tartalékos ka­tonák egy-két nap után bevagoniroztak. s elutaztak Csehszlovákiába, ahol a Varsói Szerződés éves kiképzési programjának megfelelően, a szocialista országokból ki­jelölt csapatokkal, mintegy 25 ezer fő részvételével. Barátság '86 néven, közös har­cászati gyakorlaton vesznek részt. Ronald Reagan elnök hét­fői beszédében azzal fenye­gette a Szovjetuniót, hogy „súlyos következményekkel kell számolnia”, ha nem en­gedi szabadon Nicolas Dani- loffot, a kémkedés vádjával fogva tartott amerikai új­ságírót. Reagan a Colorado állambeli Denverben. a vá­lasztási kampány előcsatáro- zásai során mondott beszé­det. s ebben először vetette föl a nyilvánosság előtt Da- niloff letartóztatásának ügyét. Reaigan szerint ez az ügy feltartóztathatja az előreha­ladást más kérdésekben és jelentős akadállyá válhat a kétoldalú kapcsolatok fejlő­désének útján. Az elnök azt bizonygatta, hogy Daniloff nem kémkedett. Hozzáfűzte, hogy Washington „semmifé­le alkura nem hajlandó eb­ben az ügyben, Daniloff fel­tétel nélküli szabadon bo- csájtását követeli”. Noha az elnök nem emlí­tett tervbe vett ellenintéz­kedéseket, kormánykörök­ből származó értesülések szerint Washington több le­A karachi rendőrbíróság kedden vádat emelt a Pan American légitársaság utas- szállító óriásgépének el­rablói és a fegyveresek fel­tételezett társai ellen. A négy géprablót szemtanúk azonosították. A főbb vádpontok: bűn­cselekményre szőtt összees­küvés, légi kalózkodás, többrendbeli gyilkosság, Daniloff-ügy Reagan beszéde hetséges „megtorló lépést” fontolgat. Ezek között szere­pel egyebek között szovjet állampolgárságú ENSZ- tisztviselők kiutasítása, il­letve a washingtoni szovjet nagykövetség létszámának csökkentése. Bemard Kalb külügyi szóvivő célzott arra egy hét­fői nyilatkozatában, hogy az amerikai fél a Daniloff-ügy miatt esetleg lemondja a szeptember 19—20-ra terve­zett Sevardnadze—Shultz találkozót, vagy a Daniloff- ügyet teszi központi témá­jává. Mint ismeretes, a két külügyminiszter tervezett találkozójának az előzetes megegyezés szerint a szov­jet—amerikai csúcstalálko­zót kellene előkészítenie. Michael Gartner, az Ame­rikai Lapszerkesztők Társa­ságának elnöke hétfőn leve­let küldött a Szovjet Üjság- írószövetségnek, és ebben a Daniloff-ügyre hivatkozva visszavonta azt a meghívást, amelynek nyomán szovjet újságíró-küldöttség látoga­tott volna az Egyesült Álla­mokba szeptember 21-én. emberölési kísérlet és jog­talan fegyverviselés. Ziaul Hakk pakisztáni elnök egy nyilatkozatában azt mondta, ha a fegyvereseket bűnösnek találják géprablás és gyil­kosság vádjában, kötél álta­li halál vár rájuk. A gép­rablókkal együttműködő sze­mélyek felkutatására a ható­ságok nyomozást indítottak. Azóta kevés hírt kaptunk róluk: mi van velük, hol tar­tanak napjainkban a felada­tok végrehajtásában, és egyáltalán, mi újság a tá­borban? Ezekkel a kíváncsi kérdésekkel szálltunk be a minap abba a katonai repü­lőgépbe, amely simán lan­dolt Észak-Csehország egyik repülőterén. A gép rajtunk kívül friss piaci árut, papri­kát, paradicsomot, almát, szőlőt, fehérneműket, pos­tát, újságokat stb. szállított utánpótlásként az állomány­nak. Egy jó órai buszozás után. a dimbes-dombos, sziklás he­gyekkel, vörösfenyőkkel bo­rított, festői domboldalon el. értük a Varsói Szerződés ál­lamainak zászlóival díszített tábort. Már az első pillana­tokban jó ismerősökkel fu­tunk össze: Kása István ezredessel, Koncsos Tibor alhadnaggyal, Hadházi Ró­bert egri tartalékos őrmes­terrel, Nagy József, ugyan­csak egri tartalékos főtörzsőr­mesterrel, no meg Farkas Gá­bor őrnaggyal is, aki éppen Kauszky Vlastinul csehszlo­vák alezredessel ismerkedik, ugyanis ők közösen lettek az összekötők a magasabbegysé- gek között. A vendéglátónk Évin Sán­dor vezérőrnagy, a gyakor­latvezető magyar helyettes és parancsnoki stábja is foga­dóink közé tartozott. Megis­mertettek bennünket az el­múlt hetek rövid történeté­vel. — Balesetmentesen érkez­tünk a táborba — mondta. — Végig vonaton utaztunk. Az elmúlt napok az állo­mány megszervezésével, kö­zös gyakorlatok végzésével teltek el. hogy a harckocsi­zok felfrissítsék ismere­teiket. megismerjék a tere­pet, egymást a katonák, a parancsnokok a beosztottjai­kat. Ismertettük a gyakorlat politikai célját: mutassa meg a Varsói Szerződés szoros együttműködését, tartalmas barátságát, azt, hogy milyen közös munkára képesek föl­dön és a levegőben. A felkészülést olyan sike­resen végrehajtották a mie­ink, hogy amikor a csehszlo­vák nemzetvédelmi miniszter meglátogatta a táborunkat — kétszer is —, dicsérőleg és az elismerés hangján szólt a látottakról, tapasztaltakról. E gondolatokat folytatta Papp Tibor ezredes, amikor elmondotta: a táborban sa­ját büfét üzemeltetnek, a legszükségesebb cikkeket árusítanak. HáromnaponkértV mozgóárus is felkeresi a tá­bort. ahol különböző aján­déktárgyakat vásárolgatnak hozzátartozóiknak a tartalé­kosok. Kaptak rá koronát, mert nem felejtették el a parancsnokok, hogy családos emberekről van szó. Vissza-vissza térő téma az elmúlt hetek rendkívül rossz időjárása. Mákos Márton al­ezredes. táborparancsnok-he- lyettes így emlékszik vissza a történtekre: — Elsőként vettük át a tabor területét, még szép időben. Amikorra kiértek az alegységek, viszont olyan rossz idő tört ránk. hogy csak kétnapos, emberfeletti munkával lehetett megterem­teni a feladatok végrehajtá­sához a feltételeket. Sze­rencsére sikerült, amelyben nagy segítségünkre voltak a tartalékosok, akik többéves tapasztalatukat nagyszerűen kamatoztatták. Kiemelkedett közülük Obreczán Mihály szakaszvezető Lőrinciből, Szabó Ferenc, a Vámosgyörk- ről bevonult tizedes és a gyöngyösi Ravasz András őr­vezető. Éppen a végszóra ér a pa­rancsnoki sátorba az itt is gépkocsivezetői teendőket el­látó Ravasz András. Arról bites a táborban, hogy ő adta át a csehszlovák nem­zetvédelmi miniszternek azt a díszkardot, amelyet a ka­tonák készítettek. — Nagy kintüntetésnek tartottam ezt a megtisztelte­tést — mondja. — Az az igazság, hogy reszketett a lábam, pedig a civiléletben a Mátraalji Szénbányák vezér- igazgatójának sofőrjeként, már megfordultam ilyen kö­rökben. Az őrvezetőnek még egy öröme is volt szeptember 8- án. Ekkor ünnepelte 46. szü­letésnapját. Születésnapja volt ezen a napon Borgoya Mária őrmesternek is, aki­nek nemcsak csokoládéval, de vidággal is kedveskedtek a fiúk. Ahol sok ember van együtt, sok esemény is történik. Az utolsó postabontáskor tudta meg Rozsnai László honvéd, gyöngyössolymosi katona, hogy szeptember 1-én kisfia született. Kék szemű, egész­séges. Gratuláltak a nagy eseményhez a katonatársak, ugyanúgy, mint Nagy József főhadnagynak is, akinek csa­ládjához augusztus 31-én, kislánnyal, Gabriellával „ko­pogtatott be a gólya". Várta az örömhírt — me­séli, amikor összefutottunk, mert ő vitte be feleségét el­utazása előtt a kórházba Ügy tervezik, hogy még két kistestvére lesz a pici lány­nak, mert mindketten ra­jonganak a gyerekekért Hogy mit visz majd haza ajándékba, nem árulta el. Még csak annyit, hogy amikor ezeket a sorokat dik­tálom, a tábor katonái elin­dultak a gyakorlótérre, ahol a lőszerek felvétele után a szovjet és a csehszlovák ka­tonákkal közösen, harcko­csikkal, ágyúkkal, repülőgé­pekkel. etkezdik a gyakorla­tot. Minderről, s más egye­bekről, majd legközelebb adunk híradást. Karachi Vádemelés a géprablók ellen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents