Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-06 / 210. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 6., szombat S Az új tanév előtt az egri főiskolán Beszélgetés dr. Szűcs László főigazgatóval Az egri Ho Sí Minh főiskola Magyarország legnagyobb tanárképző intézményei közé tartozik. Hosszúhosszú évtizede kapnak itt képesítést Észak-Magyaror- szág hat megyéjének szaktanárai. Egy-egy új tanév mindig hoz változást is Minden bizonnyal még szebb, még jobb és nyugalmasabb körülmények között tanulhatnak itt évről évre a leendő tanárok. A tanévkezdés küszöbén beszélgettünk dr. Szűcs Lászlóval, az egri tanárképző főiskola főigazgatójával. — Igazgató elvtárs. milyen tapasztalatai vannak az idei felvételi vizsgákról? — Igen nagy volt az érdeklődés a főiskola iránt. A nappali tagozatra kétszázzal többen jelentkeztek, mint tavaly, összesen ezeregy- százhatvanöt érettségizett diák jelentkezett a négyszázötvennégy helyre. Közülük a szóbeli felvételi vizsgáig nyolcszázkilencvenketten jutottak el: ez a jelölteknek csupán hatvannégy százaléka. Érdekes, hogy négy szakon — általában a matematika és a vele párosítotton — a keretszámot csak úgy tudtuk betölteni, ha az egyetemekről átvettük a viszonylag magas pontszámú hallgatókat. így negyvenkét új főiskolás kezdi meg a tanévet Egerben, akik a Kossuth Lajos Tudomány- egyetemről és az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemről jöttek át. — Felkészült fiatalok jelentkeztek az idén a főiskolára? — Hatvan középiskolából érkeztek jelöltek. Legjobbak voltak az egri Gárdonyi Géza, a miskolci Földes Ferenc, a szolnoki Verseghy Ferenc, az egri Dobó István, a gyöngyösi Berze Nagy János, az egri Szilágyi Erzsébet és a váci Sztáron Sándor Gimnáziumok tanulói. Érdekességképp megjegyzem, hogy a maximális hatvan pontot a középiskolákból az ezerhuszonkilenc tanulóból mindössze öt jelölt hozta. és itt a vizsgabizottságok előtt egy sem érte el a maximumot. Nem volt tizenöt pontos dolgozat! Ez egy kicsit minősíti a jelöltek felkészítését. Bár a relatív ponthatár szinte minden szaknál emelkedett. A legnagyobb pontszámok a magyar—történelem, a biológia—földrajz, a földrajz— rajz és a matematika—ének szakokból adódtak. A levelező tagozatunkon a következő tanévben mintegy hétszázötven hallgató tanul majd. — Bizonyára újdonságokat is tartalmaz az egri főiskolán az 1986/87-es tanév . . . — A két évvel ezelőtt megreformált korszerű tanárképzési tanterv harmadik évébe léptünk. Ez többek között gondokat is felvet, mert e korszerűsített tanterv az első három évfolyam hallgatósága számára egyéni, illetve csoportos pedagógiai gyakorlatokat ír elő. amit csak a város összes iskolájában tudunk megoldani. így az új tanévben mintegy 1200 főiskolai hallgató iskolai gyakorlatáról kell majd gondoskodnunk. A város iskoláinak csak köszönettel tartozunk, mert segítségük nélkül a főiskola nem tudná megoldani a gyerekek pszichológiai—pedagógiai megfigyelését, de sok egyéb előírt feladatot sem. — Üj szakok is indulnak? — A nappali tagozaton a sokak által régen várt bio- lógia—kémia szak tizenkét fővel indul, melyre elég sok jelentkezőnk volt. A levelező tagozaton úgynevezett általános iskolai nevelőtanári szak indítását engedélyezte a minisztérium, a már pedagógusdiplomával jelentkező kollégáknak. Borsodból és Heves megyéből negyvenhetén kezdik meg tanulmányaikat. — Mit jelent az egri tanárképző főiskolának az új oktatási törvény? — Mint tudjuk, szeptember 1-ével lép hatályba, s az egri főiskolának is sok feladata lesz. Több szabályzatot kell megváltoztatnunk, amely a főiskola szervezeti életében is új megoldásokat keres. Csak egy példát: teljesen új alapokra kell helyezni a főiskolai tanács összetételét, működését, jogait. — Tudjuk, hogy ma már szűknek bizonyul az intézmény. — A főiskola igen zsúfolt, és szinte már elviselhetetlen elhelyezési gondjaival, új építkezési lehetőségek reménye is megcsillan. Konkrét tervekről: a Berzeviczy Gizella Kollégium három épületblokkjának teljes átépítését két évvel ezelőtt kezdtük meg. A tizenöt éve épült diákotthon szinte teljesen tönkrement, csak a falait nem cseréltük ki. Eddig két, szépen rekonstruált blokkja készült el. a harmadik épületet e tanévben építik át, s ezzel befejeződik a hároméves munka Csodálatosan szép szobákba kerülnek a hallgatók, de a létszámgondunk ezzel nem változik meg. Hosszú évek gyötrelme után ebben az évben négy tanteremmel bővíthetjük a 2. számú gyakorlóiskolánkat. Ha minden jól megy, az építkezés ebben a tanévben megkezdődik. A VII. ötéves terv időszakában az almagyar dombi főiskolai városrészben egy új oktatási épületet kap az egri tanárképzés. Minden bizonnyal legkésőbb 1988 elején megindulhat az építkezés: itt kapnak majd helyet az idegen nyelvű tanszékek, a biológusok és végre a főiskolai könyvtár — fennállásunk óta először — felső- oktatási szintű körülmények közé kerül majd. Egyelőre csak annyit: az idén hatszáz nappali tagozatos hallgató részére tudunk kollégiumi férőhelyet biztosítani. — Igazgató elvtárs, e témára lapunk hasábjain a közeljövőben visszatérünk. De lesz-e változás a vidéki tagozatok működésében? — Budapesten és Salgótarjánban van egy-egy kihelyezett levelező tagozatunk, ahol konzultációs formában a helyi kollégák irányításával csaknem négyszázötven (Fotó: Perl Márton) hallgató tanul. Ha az egri főiskolán tanuló levelező hallgatókat is számba vesz- szük, akkor az egri főiskola tanárképzési rendszerébe mintegy háromezerháromszáz hallgató képzése tartozik majd az új tanévben. — Üj tanárokkal is találkozhatnak a hallgatók? — Két tanszékvezetőnk, a rajz és a növénytani tanszék irányítója nyugállományba vonult. Nagy Ernő és dr. Simon Tibor személyében két olyan kollégánk távozott, akik csodálatos szinten értették nemcsak a szakmájukat. hanem a tanárképzést is. Ezúton is szeretném megköszönni munkájukat. Az új tanévben a rajztanszéket Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész, a növénytant pedig dr. Suba János kandidátus vezeti majd. — ön nagyszerűen, hozzáértéssel vezeti immár hosszú évek óta az intézményt, a még oly nehéz körülmények között is. Honnan az erő. a hit? — Bármennyire sokasodnak az egykori tanárképzés objektív gondjai, mi az itt dolgozók, azt hiszem bizakodunk és ha morgunk is olykor-olykor: az eszünk és a szívünk a megoldás útját keresi. Ez a mesterségünk. Azt hiszem, csaknem kétszázhúsz tanártársammal együtt erre tettük fel az életünket és örülünk annak ha küszködve is, pénzben és anyagiakban talán egyre szegényebben, de a katedrára állunk. És jól használható szaktanárokat adhatunk a folyamatos gondokkal küzdő magyar közoktatásnak. Kár lenne mást mondani: a pedagóguspálya ma nem vonzó Magyarországon. Az anyagiak mellett társadalmi meg- becsülési gondok is hozzájárulnak ehhez. A pályáról való elvándorlás ma sem állt meg. S nekünk pótolni kell az üresen maradj katedrákat. Számunkra nagy öröm, hogy az egri főiskolán végzett hallgatók közel nyolcvanöt százaléka a végzés után katedrára áll és azt a hivatást gyakorolja, amelyre a régi Líceum évszázados, pedagógust nevelő falai között megpróbáltuk őket megtanítani. Hogy néhány év után eltávoznak-e a pályáról? Azt természetesen nem tudom. De amíg a pedagógustársadalom megbecsülése nem lesz jobb, addig ez természetesen megtörténik. Mikes Márta OLAJOSOK? - BÁNYÁSZOK Szolgálat a kutak mellett Bányászokat ünnepiünk. Azoknak a kétkezi dolgozóknak népes táborát, akik többnyire még mindig a legnehezebb körülmények között, sokszor emberpróbáló helyzetekben az életünkhöz, jólétünkhöz elengedhetetlen energiát adó ásványokat hozzák a felszínre. Ilyenkor, a bányásznapon őket figyeli az ország. Ritkábban esik szó azokról, akik a folyékony kincset tárják fel a föld mélyéről. Ezúttal a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat egri üzemébe látogattunk el. Akikkel találkoztunk. mindketten szakmájuk elhivatott szerelmesei: nem csupán „olajosok", bányászok ... A kútkezelő — Jó szerencsét! — köszönt ránk már az ajtóból Körösi István kútkezelő. Arca nem szénportól füstös, mint ahogy az ember az üdvözlés után várná, öltözéke is inkább mindennapi. Napbarnított tekintete, egészséges arcszíne inkább a mezőn munkálkodó paraszt- emberé. — 1969-ig a kerecsendi termelőszövetkezetben dolgoztam — kezdi az élettörténetét. — Ma is van otthon kertem és jószágokat is tartok. Nem bántam meg, hogy az olajosokhoz szegődtem. Igaz, kezdetben majd tíz évig három műszakban dolgoztunk, a fizetés is kevesebb volt eleinte. A kollektíva hamar befogadott, megszerettem az itteni munkát, az embereket. Megbecsülnek, s hát egész nap a szabadban vagyok. Kora reggel kijövök, megnézem a 12 termelő kutat, jól működnek-e, nincs-e fennakadás, dugulás? Ha baj van, azonnal szólok telefonon a paraffinoldóknak. karbantartóknak. Mióta automata ellenőrzi a kutak működését, sokkal könnyebb. Pista bácsi sem kis büszkeséggel újságolja, hogy mióta itt dolgozik, figyelmetlenségből, gondatlanságból náluk, a kettes tankállomáson soha nem volt baleset. Pedig könnyen előfordulhatna, mert a segédgázzal működő szerkezetek robbanásveszélyesek. — A huszonöt év alatt mindössze egyszer fordult elő, hogy elkéstem — említi. — Akkor is valami családi probléma miatt. A munkájához szükséges kútkezelői tanfolyamot 52 éves fejjel végezte el. Most már ennyi év után ízig-vé- rig bányásznak vallja magát. A fizetésre sincs panasza. s erkölcsi elismerésben is volt része. Néhány éve Kiváló Dolgozó lett, s 15 év után törzsgárdajel- vényt kapott, most egy évvel a nyugdíj előtt, már a jövőre gondol. Arra a kérdésre, hogy maradna-e még. megfontoltan válaszol: — Jól érzem itt magam a „bólogatok” (így hívják az olajkutat) mellett. De megvannak a terveim a nyugdíjasévekre. At kell adni a helyet a fiataloknak. Van egy kis szőlőm otthon, Ke- recsenden. azzal majd elbíbelődök, 240 tőke az öreghegyen. Meg van egy fiú unokám, többet foglalkozom majd vele. Addig is tesz- szük a dolgunkat rend szerint. — Jó szerencsét hozzá! A termelőmester — Rajtunk, a mi munkánkon múlik Eger jövője — mondja Varga István technológiai csoportvezető. E számunka nem kis meglepetést okozó kijelentésnek aztán bővebb magyarázatát adja: — A mi csoportunk a már működő kutak üzemelését, termelésének hatékonyságát ellenőrzi. Sokoldalú rétegnyomásméréseket végzünk. Vizsgálataink döntik el azt is, hogy egy új feltáróhelyen érdemes-e kutakat üzemeltetni. Az Eger környéki olajmező kiaknázása is több módon lehetséges. Ha a hagyományos segédgázos módszerrel nem hozható felszínre az olaj, úgynevezett be- gyújtásos technológiával próbálkozunk. így még kétszer annyi ásvány hozható felszínre. Ennek kikísérletezése is feladatunk. Mi próbáljuk ki a különböző import- és hazai szerkezeteket, így hát, rajtunk múlik az is, hogy az itteni mező mennyit ad és meddig tárható fel. Végső soron az itt dolgozók jövőjét tartjuk a kezünkben. Varga > István, aki a sokoldalúan képzett hatfős gárda vezetője nemcsak a szakmai kérdésekben nyilatkozik felelősséggel. Hosszú évek óta vállalati KISZ-ve- zetőként, a szakszervezeti ifjúsági tanács tagjaként kollégái sorsa, a közösség gondjai iránt is fogékony: — Nemrégiben nyugdíjasaink helyzetéről készítettünk felmérést. Sok az alacsony jövedelmű idős ember, aki megérdemelné a törődést, ezen próbáltunk mi. fiatalok közösen gondolkodni és segíteni. Immár 15 évet töltött a vállalatnál. A nagykanizsai technikumból egyenesen ide vezetett az útja, vissza Egerbe, szülőhelyére. Amikor választotta, még nem sokat tudott az olajbányászatról. Ami annak idején csak kíváncsiság volt, ma már hivatástudat. Szavaitból a munkája iránt érzett felelős gondolkodásából ez látszik. Két gyerek apja. Marxista egyetemet, Esztergomban ipari vezetőképző tanfolyamot végzett. 1978 óta csoportvezető. A szerelőkocsival járják az olaj- és fölgázmezőket. Géemkázik, most már egy műszakban teljesít szolgálatot, néha a kollégák helyett éjszaka is. A bányásznapon ezúttal Kiváló Dolgozfi kitüntetéssel jutalmazzák. — Helytállás? Szakmaszeretet? — így összegezi az eddigieket: — Aki itt az első telet megéri, megmarad. A feladatok pillanatról pillanatra változnak. Amikor egy új műszer érkezik, vagy egy hiba miatt kritikusabb a helyzet, az ember rögtönözni kényszerül. Ez hivatásunk felelőssége, de szépsége is.. Jámbor Ildikó Varga István (Fotó: Kőhídi Imre) Körösi István
