Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-30 / 230. szám
t 4. NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 30., kedd Heti könyv- ajánlat TERRA: Személyi számítógépek kezelése. programozása és alkalmazása EURÓPA KÖNYVKIADÓ: Buda visszafoglalásának emlékezete 1686. összeállította: Szakoly Ferenc. Ellen Niit versei HELIKON KIADÓ: Pannonius. Janus: Pajzán epigrammák MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ: Gulay István: Bajviadal Imre Flóra: Az Akropoliszra néző terasz MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ: Borbély Sándor: így élt Nagy Lajos. (így élt. . .) SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ: Bihari Klára: Angyal Fehér Klára: Narkózis. Négv nap a paradicsomban. Sárgaláz. Kemény János önéletírása. 1657—1658. EGYÉB KIADVÁNYOK: Dömötör Tekla: Régi és mai magyar népszokások Minifaktúra napköziseknek is Egy éve, hogy szombaton délelőttönként Minifaktúra néven összejövetelt tartanak a kicsinyek számára az Egri Ifjúsági Házban. Az óvodások és alsó tagozatosok dramatikus és képmutogató játékokban, zenés-verses ösz- szeállításokon fejleszthetik beszédkészségüket és kézügyességüket. A szervezők októbertől Minifaktúra»műhelyt is indítanak napközis csoportok számára. A pénteken délutánonként tartandó programra az iskolák alsó tagozatosait várják azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a gyerekek szüleikkel a másnapi rendezvényt is felkeresik Művészsorsok a két világháború között Barta Mária és Barta István kiállításáról Jellegzetes, hányatott mü- vészsorsok vonzó hagyatékát mutatja be a Pataky Galéria Kőbányán. A Barta testvérek közül a legbátrabb és a legvállalkozóbb szellemű. Barta Lajos, az Európai Iskola nemrég elhunyt tagja Párizsban szerzett elismerést absztrakt szobraival. Hagyatékát Magyarországra hagyta A másik két testvér Barta Mária és István felváltva itthon és külföldön élt Mindketten becsületes kismesterek voltak, akik végigpróbálták a század majd minden stílusváltczatát. időben, ízlésben a maguk szemléletén átszűrve. Vállalták a nélkülözéseket művészetükéit. bíztak tehetségükben és bátran elhagyták a védő csoportosulásokat, ha művészi meggyőződésük új utakra csábította őket. Munkáikon tehát jól lemérhetők az új kezdemények akkor is, amikor az élraj a posztimp- resszionizmust hirdette zászlaján. Barta Mária festett néhány kiállításén is feltűnt jelentékeny alkotást. Ismerte jól a virágok természetét. ezért maradandó munkái a széles ecsetkezeléssel festett, tüzes színvilága, erőteljes virágcsendéletek, amelyek Czóbel Béla oldott fes- tőiségére emlékeztetnek. Jó mesteiek tanítványa volt, Rippl-rónai Józsefé és Ivá- nyi Grünwald Béláé, és megérintette a későszecesz- szió is. Barta Mária: Maszkok és figurák A 30-as évek második leiétől kezdve kapcsolódott be a hazai művészeti életbe. Rendszeres kiállítója volt az Ernst Múzeumnak és a Nemzeti Szalonnak. Első gyűjteményes kiállítása 1933- ban veit a Nemzeti Szalonban. az utolsó pedig 1964- ben a Fényes Adolf Teremben. melyen főleg tájképeket és virágcsendéleteket állított ki. Testvére, a nemrég elhunyt Barta István ugyancsak festő volt. Az Iparművészeti iskolán Körősföi Kri- esch tanítványa volt. Utána Münchenben, majd Párizsban képezte tovább magát. 1919-ben Bécsbe ment. A második világháború kitöréséig felváltva Bécsben és Barta István: Nő ablak előtt itthon tartózkodott, ö is a jól tájékozott művészek kőiébe tartozott. Kecskeméten is megfordult, a szentendrei kolónia tagja volt, plain air képeket festett, kisvárosi utcákat. tájképeket. Az ötvenes évek „szoc reál" vonulatából hamar kiábrándulva műtermében titkon nonfiguratív kísérletezésekbe fogott. Külföldön élő bátyja sikere is az absztrakció felé irányította érdeklődését. Csor- gatásos, kollázsos és mértani absztrakciós festményei a modern európai törekvések felé utal kereső hatvanas évek magyar művészetének izgalmas, bár kevesek által ismert dokumentumai. B. I. Barta Maria: Kompozíció és rítu> Barta István: Transzparens formák (Hauer Lajos reprodukció — KS) Begyűrűzött Emberke a hónap közepén a szokásos ablakos borítékban megkapta az OTP-től az átutalási betétszámla kivonatát. Amint nézegette, forgatta egyszer , csak egy kis stencilezett papírlap esett ki belőle. Ez állt rajta: „Szíves tudomására hozzuk, hogy .... a költségek emelkedése miatt — 1986. július 1-től az átutalási betétszámla terhére teljesített megbízások díjtételét 3,— Ft-ról 5,— Ft-ra módosítottuk.” — Milyen figyelmesek . . . — nyugtázta Emberke, és szórakozottan zsebre vágta a levélkét. Aztán elment a közértbe, hogy megvegye a szokásos konzervjét. Végigsétált a polc előtt, de nem találta. Újra végigsétált, de ismét nem látta a szokott helyen. — Segíthetek? — toppant elé az ismerős eladó. — Igen, hogyne... — örvendezett Emberke a régi ismerősnek. — A konzervet keresem. Tudja . .. — Tudom, melyikre gondol. Rögtön utánanézek. A raktárból épp most árazzák át a lányok. Tetszik tudni, a költségek emelkedése miatt .. . — Hogyne tudnám — felelte Emberke öntudatosan. — Begyűrűzik ... Alig egy hónapja vizsgázta a szemináriumon, méghozzá jelesre! Amikor kézbe vette a kon- zerves dobozt, mégis elbizonytalanodott. — Tessék mondani: az öt ár közül melyik az érvényes? — Kettőt találhat! — felelte az eladó. — A harmadikat majd beüti a pénztáros. Kifelé jövet, az ajtóban majdnem összeütközött egy feltűnően csinos asszonnyal Rögtön eszébe jutott a húga, aki néhány nap múlva ünnepli a születésnapját. „Legalább egy képeslapot illenék küldeni neki” — gondolta, s átsétált a közeli postahivatalba. — Abból a háromforintos lapból kérek egyet — mondta bocsánatkérően a képeslapokra mutatva. — Az ötforintosra gondol, amelyik három volt? — kérdezett vissza az ablak mögött ülő nő, s odakiáltott a kolleginájának: — Te, Bözsi! Hányszor mondjam még, hogy rakjátok rá az új árat arra a francos képeslapra!? — Hát, ha az volt az. . — hebegte Emberke a pénzét számolgatva. — Igen, az. Tetszik tudni, a költségek emelkedése miatt. . . — Tudom, begyűrűzött. . — Aztán hamiskásan elmosolyodott, és kért egy borítékot, meg egy levélpapírt is. Otthon gondosan letakarította a konyhaasztalt, kiterítette rá a levélpapírt, mellé az OTP levélkéjét, és szépen megformált kalligrafikus betűkkel írni kezdte: „Tisztelt Igazgató Úr! Szíves tudomására hozom, hogy — a költségek emelkedése miatt — folyó év következő hónapjától kezdve a havi béremet ötezerről hétezer forintra módosítottam.” Dátum, aláírás. Néhány nap múlva egy vaskos borítékban megérkezett a válasz. Amikor felbontotta, elsőként a munkakönyvé esett ki belőle. A kísérőlevélben ez állt: „Tisztelt Emberke! Közlése megkönnyítette el- I határozásunkat, ugyanis vál- 1 lalatunk — a költségek emel- | kedése miatt — létszám leépítésre kényszerült. Fize- S tésmódosítását tudomásul vettük. Kívánjuk, hogy találjon hozzá megfelelő munkahelyet.” — A fenébe is. . . . — szi- I szegte Emberke. — Hát már ez is begyűrűzött?! . . . T. Ágoston László Vita az otthonról Szél Júlia riportsorozatának második része hangzott el vasárnap délután a Kossuth adón, az értékmegőrző sorozatban. Az elsőben a szakmával foglalkozott, megszólaltatta az építészt, a lak- berendezőt, a bútoráruház dolgozóját. Az otthonteremtés külső Lehetőségeiről vitáztak. Most arról, hogyan válik lakályossá a ház. Az előző adásban feltett kérdésre — miszerint a tervező milyen típusú házat tervezzen — az építész ideálisnak tartja a többgenerációs lakóház építését. Az épület lakhatósága legalább any- nyira függ az emberi kapcsolatokról, mint a négyzetméterektől. Egyáltalán mai életünk, életvitelünk mellett elképzelhető lenne a több família egy fedél alatt? Vagy éppen ezért? Mintha ellentétes tendencia volna látható a gyakorlatban. Amikor csak módjában áll önállósodd a fiatal, elhagyja a családi házat, saját életét kezdi nem kis szülői támogatással. Vannak persze kivételek, mint Üllőn, ahová a riporter ellátogatott. A nyilatkozó szülő helytelenítette azt az életformát, melyben a gyermek a bölcsődétől a katonaidejének letöltéséig alig van családban. Nem alakulhat ki az az érzelmi kapcsolat, amely biztosíthatná a mit tettek értem kötődés gondolatát, a felelősségérzetet az idősekért. A tanács elnöke nosztalgikus elgondolásairól beszélt akkor, amikor azt mondta, hogy a gyermekintézmények fejlesztésére. építésére szánt összeget jól kitalált módon a családhoz kellene eljuttatni a feladatok egy részével együtt megszüntetve a jelenlegi gyakorlatot a közös felelősségvállalással. A szülői háttér helyes szemlélettel nélkülözhetetlen a fiatal fejlődése szempontjából. Ök arra törekszenek, hogy az igyekvő családokat házhely- lyel, telekkel segítsék. Az együttélés legszebb példája sem lenne igaz, ha nem szólalt volna meg az orvos is, aki az anyós és sógornő társaságában élők egészségi állapotáról beszélt. Ugyanis egy ideális, szüreti hangulatban — szőlő. must. pogácsa — dolgozó családtagok örültek nagy családjuknak Úgy élhetnek együtt, hogy mindenkinek meghagyták önállóságát. kiszolgáltatottság, ráutaltság nélkül. A kor és szemléletbeli különsé- gek alakítják az együtt élő embereket. A gyermeknevelést is segítik a nagyszülők A nagyapával dolgozó és kiránduló unokák teljesebb életet élnek. Ha nem is egyedi, de általánosnak sem mondható ez a kép. A falu legmagasabb házát építő szakmunkás és feleségé ma még csak gondokkal küzd. hogy a padlásteres, padlcfü- téses házat rendbe hozhassák. Ez olyan lemondással jár — művelődés, pihenés, egymásra szánt idő —, amelynek eredménye csak később kamatozhat. A vegyes képből adódhat a kérdés, korszerűbb körülmények között másként élnek-e az emberek? Egy felelet már biztos: ilyen áron értelme nincs egy ekkora háznak — magyarázata mégis van. Lövei Gyula Két nagyság találkozása Ha rendkívüli képességű alkotók egyesítik erejüket, akkor csak hatványozott siker születhet. Az se baj. ha az egyik, a nem élő művét dolgozza át a másik. Ezt tette Friedrich Dürrenmatt, a neves svéd dráma-, regény-, novellaíró és költő, kiemelkedő munkájával, a Haláltánccal. Ekként formálódott a Play Strindberg, amelynek rádiós változatát jutalomjátékának választotta a nem mindennapi adottságú Mádi Szabó Gábor. A sokáig emlékezetes programot szeptember 22-én, hétfőn este sugározták. Az ajánlat nemcsak irodalmi ínyenceknek szólt, hanem mindazoknak, akik számos érzelmi viharon túljutottak. akik ma már bölcsen, •higgadtan igazodnak el az ösztönök és a lélek útvesztőiben. Az északi szerzőre nem véletlenül figyelt fel svájci partnere. Tudta, hogy hajdani kollégája többnyire kulcssztorikat produkált, azaz személyes élményeit majd egy az egyben plánbíl- ta különböző műfajú megnyilatkozásaiba. Szellemi utóda ma is játszott, kedvelt darabjának örökérvényű mozzanataira figyelt fel. s ezeket vonatkoztatta — minden erőltetettség nélkül — az egykori ötletgazdára, a csak azért is magányosság dühös, indulatos, kirobbanó- an szenvedélyes apostolára. Természetesen nem elégedett meg ennyivel. A jellem és a psziché titkainak avatott ismerőjeként a jelen és a jövő számára is újrafogalmazta, nyomatékolta. a megrázó hatású cselekményt, hangsúlyozva azt. hogy a legideálisabb házasság, legharmoni- kusabb érzelmi kötelékei mögött is ott szunnyad az önzés, a rejtett, a ki talán nem mondott idegenkedés, ellenségeskedés, a százszor letagadott. de olykor létező gyűlölet. Ebből a szembesülésből fakad a megtisztulást ígérő katarzis, az a határozott óhaj, illetve cselekvésben megtestesülő kívánalom, hogy tovább pihentessük azt a bennünk megbúvó kába „oroszlánt". Erre nevel a mostani segítségével a tegnapi művész is. Az előbbi különösképp eredményesen, hiszen nemcsak szakmájának világhírű mestere, hanem képes arra is, hogy az általa nyújtott többletet a legkifejezőbb köntösben tolmácsolja. Ezért megkapó a tömörség, a szerkezeti taglalás, emiatt izzanak a konfliktusok, ezzel magyarázható a dialógusok lendületes ívelése. Valamire való színész számára nem sűrűn adódik ilyen nagyszerű lehetőség annak igazolására, hogy kijárta tudományának magasiskoláját. Méghozzá ilyen szinten is kitűnő minősítéssel. A gratuláción túl a sokad- rangú. de igen öntudatos hazai átértelmező gárdának is figyelmébe ajánljuk ezt a vállalkozást. A „sasok" jgy csinálják Nem árt tanulni tőlük ... a kapirgáló „tyúkoknak”. Pécsi István
