Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-30 / 230. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 30., kedd 3 Ne sorvadjanak Ha egy településen gyakorlatilag nincs elegendő munkaalkalom, s emiatt sok az ingázó, meg az elvándorló, következésképpen megállíthatatlannak látszik a lakosság elöregedése, ha kedvezőtlenek a mezőgazdasági adottságok, s már csak azért is alacsony a jövedelmi színvonal; ha nincs elegendő kvalifikált szakember (ilyen körülmények között miért is lenne?...). ha fejletlen az infrastruktúra, ráadásul rosszak a közlekedési lehetőségek is.... — e kritériumok némelyike esetén is gazdaságilag elmaradott településről kell beszélnünk. Azt hinné az ember, hogy Magyarországon legfeljebb esek egyes mikrokörzetekre érvényesíthető az iménti megállapítás — ám nem! Az Országos Tervhivatal szerint hét megye (Baranya, Békés, Borsod, Somogy, Szabolcs, Vas és Za'a) 23 térségében 573 település sorolandó a gazdaságilag elmaradottak, tehát a jócskán hátrányos helyzetűek közé. Két város — Encs és Lenti — kivételével községekről, illetve háromnegyed- részben társközségekről van szó. Nyilván nem véletlen, hogy az önálló tanácsok nélküli társközségekben az egy lakosra jutó tanácsi fejlesztési alap értéke csak a töredéke a tanácsi székhelyű községek átlagának, mert a mostoha testvérnek mindig kevesebb jut. . . És az sem véletlen, hogy e hátrányos helyzetű körzetekben többnyire nincs olyan település, ami valamiféle központi funkció betöltésére lenne alkalmas. Félreértés ne essék: 02 egyszer kialakult település- szerkezet minden áron való megőrzése, konzerválása — merő illúzió. A településhálózatnak van egy spontán, önfejlődési, illetve vissza- fejlődési, ha úgy tetszik elsorvadási folyamata is. Gyűrűfűt nem siratni kell, inkább tudomásul venni . . . Mint ahogy tudomásul kell venni azt is, hogy más települések — esetenként a központi elképzelések és törekvések ellenére is — ugyancsak afféle öngerjesztő módon fejlődnek, terebélyesednek és gyarapodnak. Ám az imént említett majd' 600 — jelenlegi helyzetét, élet- feltételeit tekintve sorvadó — település, itt és most, a •nyolcvanas évek vége felé, mintha kissé soknak tűnne. Hogy netán túlságosan is merész a gondolatjelek közé szorított feltételezés? Meglehet, de ne feledjük: e körzetek községeiben átlagosan 700-an laknak, élnek, fele annyian sem, mint amennyi az országos községi átlag. Az elmúl*: másfél évtizedben 16 százalékkal csökkent az elmaradottnak ítélt térségek lakossága, egyrészt mert az országosan is kedvezőtlen irányú népmozgás itt különösen jellemző, másrészt — a rohamos e’öregedés miatt — az országos átlagnál jóval alacsonyabb a születések, és jóval magasabb a halálozások száma, aránya. S egyelőre — rövid időn belül — nem számíthatunk javulásra. Jelzi ezt például a lakásállomány fogyása is: 100 új lakásra 51 lakásmegszűnés jut, s egyes területeken az elhagyott lakások száma jóval több (e lakásínséges időkben!...), mint amennyit építenek. Ráadásul : gazdaságilag elmaradott — ne kerteljünk; elszegényedett —, ám jórészt természeti és táji szépségekben, népművészeti hagyományokban ritka gazdag településekről van szó, amelyek a turisztika, az idegenforgalom számára mégsem hasznosíthatók. Egy-egy rosszul ellátott vegyesboltra, és a mindenütt megtalálható italboltra nem építhető fel az egyébként világszerte kedvelt falusi turizmus sem. Manapság nem is ez a legfőbb gond, bár az elmaradt haszon is veszteség, inkább a helybeliek — a mai városlakó számára elképzelhetetlenül mostoha — életkörülményei. A szóban forgó települések alig harmadában dolgozik csak körzeti orvos, gyógyszertár pedig csak minden nyolcadik községre jut. A magukra hagyott öregek ellátása, gondozása egyszerűen megoldhatatlan. Ami iskola maradt, inkább csak alsó tagozatokkal rpűkö- dik, és egyre alacsonyabb az oktatási színvonal. Találóan szomorú és elgondolkodtató az egyik ilyen iskola igazgató-tanítójának megjegyzése: a falu agóniájának biztos jele, ha az iskola udvarát felveri a gaz . .. E térségek lakói már csak azért is nehéz helyzetben vannak, mert iskc'ázottságuk, szakképzettségük messze elmarad az országos átlagtól, foglalkoztatásuk tehát — mégha vállalják az ingázást is — meglehetősen nehézkes. Ugyanakkor, mert jövedelmi pozíciójuk is labi'is, a kény- szerűség okán mégis csak más — valamiféle munka- vállalási lehetőséget is jelentő — településekre kényszerülnek. Mindez azért is van így, mert egy sajátságos, gyaníthatóan nem minden következményét átgondoló, iskolákat, közigazgatást, infrastruktúrát és közellátást visszafejlesztő „település- fejlesztési” politika jutott érvényre az elmúlt másfél évtizedben — minden józan érv minden aggódó figyelmeztetés ellenére. Ma pedig ott tartunk hogy felismerve e korábbi politika és gyakorlat hibáit, központi és hosszú távra szóló program készült az elmaradottság lehetséges csökkentésére. E program része, hogy a szóban forgó körzetek, települések minőségi jellemzőit ötévenként rendre felülvizsgálják, s ennek megfelelően a fejlesztési eszközöket esetleg átcsoportosítják, hisz’ e körzetek helyzete sok minden ok miatt viszonylag rövid idő alatt is változhat. Nem csak úgy, hogy romlik, de úgy Is, hogy némiképp' javul, többek között a lakosság áldozatkészségéből is. S bár a szakemberek figyelmeztetnek, hogy a lakosság kevéske pénzével csak nagyon óvatosan szabad számolni, azért az 573 településen élők közül — nyilván a több és jobb segítség híján — sokan nem könnyen barátkoznak meg a gondolattal, hogy ők elmaradottnak ítélt községekben élnek. V. Cs. NEM ÉRINTI A LAKOSSÁGOT Felemelik a vízdíjakat Áramot ad Paks 3. blokkja Megkezdődött a villamos- energia-termelés a Paksi Atomerőmű most elkészült, harmadik blokkjában. Az új reaktorblckkot vasárnapra virradó éjszaka 1 óra 53 perckor kapcsolták rá az országos energiahálózatra. A párhuzamos kapcsolásnál jelen volt Kapolyi László ipari miniszter és a sikeresen végrehajtott indítás alkalmából gratulált a Paksi Atomerőmű Vállalat szakembereinek, valamint a nagy létesítmény építésében és szerelésében részt vett többi vállalat dolgozóinak. A blokk teljesítménye megegyezik a már négy éve üzemelő első, és a két évvel ezelőtt indított, második számú blokkéval, 440 megawatt, így összesen 1320 megawatt teljesítménnyel dolgozik majd a Paksi Atomerőmű, amikor a harmadik blokk is teljes kapacitással termel. Ez várhatóan — a fokozatos teljesítménynövelés és az időszakos ellenőrzések, próbák után — ez év végén vagy 1987 januárjában érhető el. Akkor már a hazánkban termelt villamos energiának egyharmadát adja majd Paks. Új vonás a 3. blokk megvalósításában, hogy ezt az egységet — eltérően az 1 és a 2. blokktól — nagyrészt magyar gyártmányú irányítástechnikai eszközökkel látták el, így például a folyamatellenőrző számítógéprendszer is a magyar ipar terméke. A víz a természet ajándéka, a tiszta víz azonban már nem. A vízkészletek védelme, és a velük való gazdálkodás az Országos Vízügyi hivatal kiemelt feladata, ami sok pénzbe kerül. És nem lehet azt várni, hogy mindent a költségvetés fizessen. A vízkészletek takarékosabb felhasználása, valamint a vízgazdálkodással kapcsolatos társadalmi ráfordítások részbeni megtérítése érdekében 1986. október 1-től felemelik a vízkészlet-használati díjakat. Erről nyilatkozott Stimm Miklós, az OVH közgazdasági főosztályának helyettes vezetője: — Vízkészlet-használati díjat ma is azok az ipari és mezőgazdasági, valamint közüzemi vízfelhasználók fizetnek, amelyek feladataik elvégzése során vízkészleteket vesznek igénybe. A közüzemi víz-csatornamű vállalatok az általuk szolgáltatott (értékesített) ivó- és ipari vízmennyiség után fizetnek térítést. Az állami vállalatok, költségvetési szervek, társadalmi szervezetek, szövetkezetek, társulások. állami gazdaságok, mezőgazdasági termelőszövetkezetek a saját vízkivételi művük útján nyert, vagy vízi erőművük útján hasznosított vízmennyiség után fizetnek. A vízszint káros megváltozását előidéző bányavállalatok a felhasználatlanul elvezetett vízmennyiség alapján fizetnek vízkészlet-használati díjat. A vízkészlet-használati díjat az érintettek területileg, és a felhasználás célját, valamint a kitermelés helyét (felszíni vagy felszín alatti) figyelembe vevő differenciálás alapján térítik. E díjak nagyságrendje köbméterenként két fillértől 18 fillérig terjed. Ä vízkészlet-használati díjak 1970 óta nem változtak. Ma már nem ösztönöznek a vízkészletekkel való takarékosabb gazdálkodásra, és egyre csökkenő mértékben fedezik a vízkészletek védelmét, számbavételét, feltárását, kezelését biztosító társadalmi ráfordításokat. Nem serkentették a vállalatokat olyan korszerű technológiák alkalmazására, amelyek mérséklik a vízfelhasználást. A felsorolt célok hatékonyabb elérése érdekében az Állami Tervbizottság jóváhagyásával az Országos Vízügyi Hivatal 1986. október hó 1-től átlagosan 155 százalékkal felemeli a vízkészlet-használati dijakat. A díjak továbbra is differenciált rendszerűek, és köbméterenként 6—90 fillér közötti nagyságúak. A jövőben is díjmentességet élveznek egyes mezőgazdasági célokra (öntözés, haltenyésztés), valamint a bányavállalatok saját üzemében felhasznált vízmeny- nyiségek. A vízkészlet-használati díj emelése nem érinti a lakosságot és a költségvetési szerveket sem, de emellett célszerűen szolgálja a víztakarékossági kormányprogram hatékony végrehajtását. B. P SZOT-gyógyüdülő épül Egerben A VII. ötéves tervben — Szeged és Hajdúszoboszló után — Egerben is megkezdődtek az új SZOT-létesítmény munkálatai. Az egri egyébként az első olyan üdülő, amely alkalmas lesz nagy — három-, négygyermekes — családok fogadására is. A leendő gyógyüdülőt Sáros László vezetésével a Szövterv alkotócsoportja teryezte. A három- szintes épületben 330 férőhely várja a vendégeket. Az éttermen kívül tetőkert, török kávézó is szolgálja majd az ide látogatók kényelmét. A kivitelező — a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat — azt ígérte, hogy határidőre: 1988 szilveszterére a tervezett költségen belül — 275 millió forint — átadják a gyógyüdülőt. (Fotó: Szántó György) JELENTŐS FEJLŐDÉS Kerecsend eredményei - mérlegen Értékelték Kerecsend tanácsának — és társközségének, Demjén elöljáróságának tevékenységét, s a települések helyzetét. Megállapították, hogy a szakigazgatási szervek évek óta eredményes munkát végeznek a szociális lakásvásárlás és -építés terén. A VI. ötéves tervidőszakban jelentős haladás történt, melynek eredményeként felszámolták a korszerűtlen lakótelepet. A két község kereskedelmi ellátottsága megfelel a megyei átlagnak. Az elvégzett hálózati rekonstrukció ugyan javította a vásárlási körülményeket, ám a tanács és az áfész együttműködésének elégtelenségei miatt a probléma nem tekinthető megoldottnak. Az óvoda férőhely-kihasználtsága 133 százalékos, ennek ellenére az intézmény szakmai munkája jónak mondható. Az általános iskola működési feltételei a négy új tanterem átadásával lényegesen kedvezőbbé váltak. A szakos ellátottság — 94,6 százalék — jobb az átlagnál, azonban a bukási százalék — 11,1 százalék — igen magas s ezen mindenképpen változtatni szeretnének. A lakosság egészségügyi ellátását egy körzeti orvos, egy ápoló- és védőnő, valamint a házi szociális gondozás szolgálja. Eddig nehézséget okozott, hogy a körorvosi teendőket csak helyettesítéssel sikerült megoldani, de az újonnan kinevezett körzeti orvos garanciát jelent a jövőre nézve. Tovább kell javítani a tanács segélyezési gyakorlatát. Az alaposabb előkészítő munkával el kell érni, hogy csak a társadalmi segítségre szoruló személyek részesüljenek anyagi támogatásban. Megjelent a Propagandista 5-ös száma A párt munkájában az utóbbi években a korábbinál nagyobb szerepet kapott az ideológiai, tudatformáló munka. A szocialista építésnek ebben a szakaszában számos új jelenséggel, bonyolult társadalmi és politikai problémával kell szembenéznünk, amelyekre kevésbé vagy más módon alkalmazhatók az eddigi kimunkált tételek. Társadalmunkban a szocialista eszmék irányadók. és meghatározóak a közgondolkodásban is. Hatnak azonban más ideológiák is Lakatos Ernő áttekinti az ideológia, köztudat. közélet helyzetét. A mögöttünk lévő három évtized tapasztalataira alapozott elveink egészében érvényesek a jelenlegi helyzetben is, képesek jól orientálni a párt munkáját. Az is érezhető ugyanakkor, hogy az új feltételeknek megfelelően gazdagítanunk, módosítanunk kell tevékenységünket. Boros Sándor a párt tömegkapcsolatai és az ideológiai munka összefüggéseit tárja fel. A pártoktatás rendszerének fejlesztésére vonatkozó testületi határozat, amelynek ismertetését a Propagandista 1. száma tartalmazza, új és megújított formák alkalmazását is előírja. A szerkesztőség ezek közül most kettőre hívja fel a propagandisták figyelmét, bemutatva a tanfolyamok célját, tartalmát, újszerűségét. A munka jellegének, tartalmának felvázolásánál ahho7 a ma már közkeletűvé vált marxi igazsághoz kell fordulnunk, hogy a munka célszerű tevékenység, és egyúttal mindig társadalmilag meghatározott. Kialakul a sajátos történelmi termelési mód. Szpirulisz Ildikó elemzi, mennyiben változtat a munka jellegén a tudományos-technikai haladás. Vajon hogyan állunk a tulajdonosi tudattal egy állami vállalat dolgozójánál? A gazdaságirányítás korszerűsítése. az új vállalatvezetési formák bevezetése hoz-e itt változást? A főbb termelési eszközök társadalmi tulajdona mit jelent voltaképpen a munkás, a beosztott dolgozó számára? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Pirityi Ottó. A helyi társadalmak mindennapi életében, működésében el nem hanyagolható szerepet játszik, játszhat a helyi közvélemény, amely nemcsak döntésekkel, intézkedésekkel összefüggésben keletkezhet, nem csupán a helyi hatalom tevékenysége válthatja ki. hanem a helyi viszonyok, körülmények sok más jelensége is. Lovászi József kísérletet tesz a helyi közvélemény néhány vonásának körvonalazására. 1956 tavaszán-nyarán súlyos politikai válság bontakozott ki az országban. 1956 július 18. és 21. között Pártegységgel a szocialista demokráciáért! jelszó jegyében ülésezett az MDP Központi Vezetősége. Szabó Bálint ismerteti, értékeli a Központi Vezetőség 1956. júliusi határozatát. A folyóirat teljes terjedelemben közzéteszi magát a dokumentumot is. A szovjet társadalom életének kiemelkedően fontos állomása, s egyben nagy, nemzetközi jelentőségű politikai esemény volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusa. Thürmer Gyula megvilágítja a határozat külpolitikai programját. Drexler Gábor a Budapesten megrendezett európai kulturális fórummal foglalkozik. A cikkíró feleleveníti a vitákat, tartalmilag áttekinti, összefoglalja az elhangzó javaslatokat.
