Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-29 / 229. szám

. im NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 29., hétfő Jó egy héttel ezelőtt még reménykedtünk, hittünk ab­ban. hogy a műsorösszeálli- tók gondolnak a szórakozni vágyó nagyközönség jogos igényeire. Szeptember hu­szonegyedikén ugyanis fel­üdített bennünket a 39 lép­csőfok című angol politikai krimi, amely az első világ­égést megelőző esztendők titkosszolgálati bonyodalmait világította meg számunkra. nem fukarkodva a feszültség, az unaloműző izgalom mér­téktartó adagolásával sem. A keddi Raibszolgasors so­ros blokkja azonban meg­nyirbálta bizakodásunkat: épp olyan csigatempójú és garantáltan jellegtelen volt. mint a megelőző egységek. Még ennyit sem nyújtotta kettes adón a Pauline máso­dik élete. Az NDK-s té­vések jó szándékú vállalko­zása kifejezetten kispolgári szemszögből moralizált, író­asztali „hevitettségű" konf­liktusokkal operálva. Termé­szetesen tökéletesen sikerte­lenül. Annál is inkább, mert nemrégen ugyanezt a témát dolgozták fel. hasonló szin­ten a Doktornőkben. Szerdán este a Kék fény legalább a közreműködőket figyelmeztethette arra — ta­lán veszik a lapot —, hogy érdemes töprengeni a meg­újuláson, mert e valaha két­ségkívül közkedvelt program erőteljesen elöregedett, s meglehetősen szerkezetlenné vált. A gyógyír — ez meg­győződésünk — az egészséges vérfrissítés, a hiányzó ötlet- gazdagság gyors pótlása. A Starsky és Hutch se ör­vendeztetett meg minket, leg­feljebb David Soulnak köl­csönzött esztétikusabb külsőt szakálta lansága. A Telefere is kezd kifá­radni. Talán csak átmeneti kór. de elgondolkodtató, hi­szen pénteken este úgy vél­tük. hogy a legek parádéjá­ra invitált bennünket Vitray Tamás, holott ebben a „mű­fajban" az a Rózsa György dirigál, aki sokkal szeré­nyebb adottságokkal büsz­kélkedhet, mint jóval tehet­ségesebb, igényesebb. mű­veltebb kollégája. A rendezőnek kétségkívül neves Hajdúfy Miklós enge­dett a manapság igen diva­tos íráskényszer csábításá­nak. s ezúttal a Szerelmek­ben szerzőként is bemutat­kozott. Bár ne tette volna! Története — minden ért­hető igyekezete ellenére — alig tornázta túl a dilettan­tizmus lépcsőfokait. Elisme­rés csak Bíró Miklós opera­tőrnek jár, ő ugyanis igazol­ta átlagon felüli képességei­vel társult poétikus hangolt- ságát. A szombati Két férfi, egy eset ismét fél sztoriként ha­tott, s már csak azért ag­gódunk, hogy a folytatások tovább devalválódnak. A csalódás jegyében telt napok után csak a konok op­timisták derűlátóak, mert ők makacsul hisznek abban, hogy vonuló felhők mögött mindig kék az ég. — Bár nekik lenne igazuk... Pécsi István A » .. rr „jOVO nem fedezék” Nagy László verseiből állította össze műsorát Vi- rágh Tibor, amellyel az If' júsági Házban közönsége elé lépett. A fájdalmasan korán meg­halt költő egyedülállóan és csaknem magányosan éne­kelt arról az áhítatról, sze- retetről. összetartozásról, egészet prózában mondva, arról a lelki tartalomról, amely a családjukat össze- fűzte-összefonta. A szív lük­tetésének ritmusát sejtető sorokból, versekből kivi­láglik, mennyire nem póz, netán szóvirágkeresés mind­az, amit ez az érzékeny lel­kű és idegrendszerű költő átélt. Némi kétkedéssel még azt is mondanánk, hogy a gyerekkor elveszett Édenét siratja ezekkel az érzések melegétől átfűtött szavak­kal — mondatokkal. de a sorssal viaskodó, a szerelem szentségét ünneplő verseinek hatására elhisszük, hogy ez a szabadsággal és a szabad­ságra megszületett magyar énekes a korszakváltóban, a háborútól fellélegző ország­ban felnőve, naggyá növeked­ve mindig is lelke titkait gyónta: sejtéseiben, vívódá­saiban, a végletek között hánykolódva bebarangolta a a neki rendelt utat. S mint aki tudta, hogy minden köl­tő valamiképpen viharmadár is. jelez is, utat is mutat, jó­solgatott magáról is és ma­gának, miközben mindig a néphez, a nemzethez be­szélt, családias hangnemben. Mert érezte a szeretet törvé­nyét és azt, hogy a szeretet hiánya megölheti az embert. Legalábbis a lelkét. Virágh Tibor ezt a Nagy Lászlót lobogtatta fel egy komoly órára, azzal az át­éléssel. amit egy meghitten figyelő hallgatóság támogat­hat csak. Talán a zenei válo­gatás nem illett egészen eh­hez az áhítatosan zsoltározó költői vallomássorozathoz. (farkas) ÓVODÁSOKNAK, ISKOLÁSOKNAK Filmvetítések az MMK-ban A szeptember elejétől élet­be lépett új oktatási törvény n*agy hangsúlyt fektet az is­kolán belüli és azon kívüli közművelődési munkára. Ezt a törekvést szem előtt tartva szervez Egerben, a Megyei Művelődési Központ filmve­títéseket óvodások és általá­nos iskolai napközisek, vala­mint szakkörök számára. A legkisebbek színes me­sefilmeket nézve szórakoz­hatnak, s találkozhatnak — többek között — Walt Disney kedves figuráival is. A diá­kok természettudományi ösz- szeá Hí fásokból tanulhatnak, sokszor egy-egy tanóra anya­gát kiegészítve. Az MMK napi két csopor­tot tud fogadni, és nem tit­kolt elhatározásuk, hogy a gyerekekkel a vetítések al­kalmával megismertessék a házat, és ők később egyéni­leg is rendszeres látogatókká váljanak. Így bemutatják nekik az intézmény életéről szóló filmet, s a párhuza­mosan folyó rendezvényekbe is bepillantást engednek Táncművészet '86 Első alkalommal 1980-ban mutatták be a Táncművészet című körképet, ak­kor mint a Budapesti Művészeti Hetek részét, most pedig — október 6-ig — immár harmadszor kerül sorra, önálló eseménysorként. magyar koreográfusként szá- montartott Seregi művésze­tét. Gluck-zenére készült táncjátékkal szerepel a Pécsi Balett: Eck Imre ko­reográfiájának címe: Don Juan bolondjai, szeretői vol­tunk, s elgondolása szerint a kétszázéves zenére táncoló Don Jüant XX. századi jel­képek nélkül is kortársunk­nak érezzük. E művet is most mutatják be először a fővárosban. A néptáncmüsorban a Magyar Állami Népi Együt­tes legközelebbi USA-beli turnéjához készített — ka­locsai, kalotaszegi, palóc — táncbetéteiből állított össze ez alkalomra szóló estet. Vi­szonylag ritkán szerepel a nagyközönség előtt a Bel­ügyminisztérium Duna Mű­vészegyüttese. Űj vezetőjük van; megújulási akaratról beszél Tükörcserepek című műsoruk is. A Kodály Ka­mara Táncegyüttes Hagyo­mányaink című _programja n apjaink szürkeségét állítja szembe a régi parasztkultú­ra sokszínűségével. A Hun­gária Kamara Táncegyüttes jellegzetes tájegységeink tán­cait sorakoztatja fel. A Népszínház Táncegyüttese a néptáncfogalom kitágítását tűzte ki céljául; ifjú — s a műfajban is új — zeneszer­zőket kért fel. hogy friss lá­tásmódot hozzon e műfajba. Egy szemléletes cím: Das wohltemperiertes Komputer Sor kerül az Állami Balett Intézet növendékeinek est­jére, lesz japán. holland, svájci vendégszereplője is a Táncművészet ’86_nak. P. G. Jelenet az Operahaz Budapesti Kamara Balett együttesének Albinoni—Fodor: Pás de deux című műsorából A Táncművészet ’86 célja szerint a tánc gyűjteményes kiállítása, ahol hivatásos ba­lett- és néptáncegyüttesek, szólisták és koreográfusok mutatják be utóbbi éveik legjava termését. A színhe­lyek: az Operaház, a Fővá­rosi Operett Színház, a Bu­dai Vigadó, és az Arany Já­nos Színház. A táncélet nálunk úgy egv évtizede kezdett újjáéledni Elsőkként tartottuk meg a nemzetközi Interbalettet 1978-ban, amelyen kiváló bel- és külföldi táncosok- együttesek mérték össze tu­dásukat, cserélték ki ta­pasztalataikat, szőttek gyü­mölcsöző, új barátságokat. Ekkor már szerveződött a tánc új fóruma, s 1981 ja­nuárjában átadták az újjá­alakított Budai Vigadót, ben­ne a korszerű nézőterű és színpadú Táncfórumot, amely, nevéhez híven bemu­tatkozási lehetőséget adott — s ad mindmáig — a különböző irányzatú, hova- tartozású táncosoknak: együtteseknek, szólistáknak, néptáncnak, balettnek, fő­városiaknak, vidékieknek, hi­vatásosoknak, amatőröknek, s portrét rajzol egy-egy ko­reográfusunkról. Ám a há­romszázfős nézőtér és az apró színpad csak kamara- tánc-előadásoknak elegendő cus maximus méretű Theater Grecot is zsúfolásig megtöl­tötték az érdeklődők: két- ezerötszázan! Ezt a produk­ciójukat most mutatják be "Budapesten első alkalom­mal. öt másik művel együtt. A Táncművészet ’86 leg­főbb igyekezete, hogy az egyeztetési nehézségek el­lenére átfogó képet nyújtson táncmüvészetünk helyzeté­ről, törekvéseiről. Seregi László koreográfiá­jával szerepel az Operaház Balett Együttese. Shakespea­re—Prokofjev Rómeó és Jú­liájának az Opera százéves jubileumára készült feldol­gozása méltón reprezentálja külföldön is a legkiválóbb Jelenet a Belügy­minisztérium Duna Művész- együttesének műsorából Máig hiányzik a hasonló feladatkört betölteni képes, nagyobb méretű, állandó ott­hont adó befogadószínház. Az időnkénti átfogó be­mutatók. mint az Interba- lett, a Táncművészet — szemléltetik táncművésze­tünk útkeresését, megújulá­si képességét, bel- és kül­földi sikereit. Néhány aktuá­lis példát! Nemrég érkezett meg olasz—spanyol turnéjá­ról az Operaház ifjú táncosai­ból alakult Budapesti Ka­mara Balett. Vezető koreog­ráfusuk, Fodor Antal el­mondta, mily meglepő si­kert arattak olyan előadá­sok is. mint Ravel Bolerójá- nak magyar koreográfiája — Spanyolországban. Egy hegy­tetői monstreszínházat. a cir­Hátrányos helyzetben Kovaliccsal sokáig a ku­tya sem törődött a munka­helyén. Mindig irigyelte azo­kat, akiket felkarolt a nő­tanács. a szakszervezet és a többi felkarolásra alkal­mas intézmény. Aztán egy­szer belebotlott a vegyesbolt előtt álló alkoholista kollé­gájába. Nem úszta meg két féldeci nélkül, amit a kollé­ga egy félliteres cseresz­nyésüvegből diktált belé. Amikor visszaért a gyár­ba, ahonnan magánkilépővel távozott, s beszédbe ele­gyedett az emberekkel, ösz- szesúgtak a háta mögött: „Nahát, már Kovalics is. .. Szegény családja!” A gyári vöröskeresztes szervezet tit­kára hamarosan megbeszé­lést hívott össze, amelyen ő elnökölt: „Tisztelt tagtársak! Nem tűrhetjük, hogy az alkoholiz­mus tovább szedje áldozata­it. Itt van ez a Kovalics kar­társ. Újabban ittasan jár be dolgozni. Meg kell menteni az alkohol rabságából!” Az ülés után bementek Kovalics főnökéhez, s el­mondták neki. beosztottja ivásnak adta fejét, mert leg­utóbb nem kapott fizetés- emelést. Soronkívüli fizetés- emelést kellene neki adni, mert az alkoholizmust nem lehet megszüntetni anélkül, hogy a kiváltó okot meg­szüntetnénk. Kovalics meglepetéssel vet­te észre, hogy a következő fizetésnél több volt a borí­tékban. Este feleségével el­mentek egy kisvendéglőbe, s megünnepelték az ese­ményt. Sajnos emiatt más­nap majdnem elkésett mun­kahelyéről, csak az utolsó pillanatban vágódott be, ka­rikás szemekkel, kialvatla- nul. borostásan. Nem kerülhette el a höl­gyek megrökönyödött pil­lantásait. „Züllik ez a fér­fi, a hóna alá kell nyúlnunk — mondta a nőtanács elnö­ke. — Ha így folytatja, egész biztosan elválik tőle a fe­lesége. Vajon nem valami konfliktus rejlik emögött, hisz az a családi élet leg­főbb elrontója?” A nőtanács elnöke nyo­mozni kezdett, s hamarosan kiderítette, legutóbb Kova­lics összeveszett egyik mun­katársával. Felkereste az il­letőt, s jól összeszidta. Az­tán elment Kovalics főnö­kéhez, s megkérdezte, nem lehetne-e valamit csinálni ezzel a Kovaliccsal. míg nem késő. A munkahelyi konfliktusok miatt veszély­be kerülhet a családi éle­te. A főnök kicsit ideges lett, de megígérte, hogy tesz valamit. Kinevezte önálló főelőadónak, hogy ne kerül­hessen faséba munkatársai­val. A két agilis hölgy azon­ban arról is tenni akart, hogy ne érhessék káros be­hatások Kovalicsot, amíg megteszi az otthonáig vezető utat. Noha akkor már ha­mar alkopyodott, egy napon este hazakísérték munkatár­sukat. A szakszervezeti bizalmi csak azt látta, hogy Kova­lics a sötét utcán nem is egy, hanem_ két hölggyel a karján spacirozik. „Micso­da fertő” — gondolta magá­ban, de becsületére legyen mondva, a segítség módoza­tain kezdett gondolkodni Úgy gondolta, legjobb. ha tapasztalatát megosztja az asszonnyal. — Kedves Kovalicsné — mondta, amikor találkoztak a bizalmi kérésére egy kö­zeli presszóban. — Az ön férje, sajnos iszik! — Igen, nekem is mondta, hogy van egy iszákos kollé­gája, aki belediktálja az al­koholt, pedig ő maga kife­jezetten utálja. — De ez még nem lenne baj. A fiú lumpolni is szo­kott! — Igen. a múltkor csap­tunk egy görbe éjszakát, mert együtt ünnepeltük a fizetésemelését, mesélte is, hogy másnap majdnem elké­sett. — De nőzik is. legutóbb két kis kával láttam! — Igen. a nőtanács elnö­ke és a vöröskeresztes titkár kísérte hazáig, mert úgy fél­tették. Utána négyesben együtt vacsoráztunk. A bizalmi beszámolt kül­detéséről. Kovalicsot vissza­helyezték régi beosztásába, régi fizetésével. „Visszaélt a bizalmunkkal. Nincs is hát­rányos helyzetben” — mond­ták. Gőz József

Next

/
Thumbnails
Contents