Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-29 / 229. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 29., hétfő 5. ■ ■ Uzen a szerkesztő K Gy., Eger. A saját' adóbevallása sze­rint is kell adót fizetnie a létesítmény után. A nem la­kás céljára szolgáló építmé­nyek körét az 1985. évi 23. törvényerejű rendelet pon­tosan meghatározza; a tvr. végrehajtására kiadott 62 1985. (XII. 30.) PM. számú rendelet mindenben eligazít­ja az adóköteles állampol­gárt. Hosszabb idézésre itt nincs mód, a választ a ható­ságnál is jól adták meg. ..Kellemetlenkedő" jeligére: A leírt magatartás való­ban veszélyes, sőt romboló hatású lehet elsősorban a gyermekekre nézve. Ha a szomszédság is ilyen felhá­borodással veszi tudomásul ezt a garázda magatartást, tessék néhány aláírással a panaszokat összegyűjteni. Így megerősítve a kérelmet, so­ronkívüliséget tud biztosíta­ni a tárgyalás gyors kitűzé­sére. A bírói intézkedés bi­zonyára megteszi a magáét a családnak mindenképpen kí­nos ügyben. VISSZHANG A szülők felelőssége Tetteinkkel is nevelünk címmel jelent meg egy írás. a Népújság Család, otthon, iskola rovatában, amely — remélem — gondolkodóba ej­tette mindazokat, akik ha­gyományőrző szüleik nyom­dokairól lelépve, merőben el­térő, úgynevezett modern módszerekkel gyakorolják a gyermeknevelést. Tisztelet a kivételnek, de elég nagy azoknak a szülőknek a szá­ma. akik azt hiszik, hogy kö­telességük kimeríthető ab­ban: minden anyagi, tárgyi igényét kielégíti csemetéjé­nek. a nevelést pedig rábíz­za az óvodára, az iskolára, a társadalomra. Nincs idő az otthoni nevelésre — mond­ják. Mert futnak az anyagiak után, mert terhes a második, vagy a harmadik műszak. A nagy rohanásban észre sem veszik az évek múlását: va­lamikor későn eszmélve, cso­dálkoznak el, hogy gyerme­kük valóban nem tud mit kezdeni magával. Szavaival, nem éppen megnyerő modo­rával, felelőtlen tetteivel döbbenti rá az anyukát, vagy apukát a köztük levő távol­ságra. A meghitt, családias együttlét helyett az elfecsé­relt esték, szabad napok olyan űrt hagynak a gyer­mek személyiségében, amit semmilyen ajándékkal nem pótolhatnak. Mennyire igaz, hogy a „nevelés nem idő kér­dése”. Nem az örökös fele­lősségre vonás, hanem a rendszeres ellenőrzés, értéke­lés, a családot összefűző ér­zelmi kötődésre szánt idő kamatosán térül meg szü­lőknek, a társadalomnak egyaránt. Közérdekű feladat ráébreszteni a szülőket az igazi, másra át nem ruház­ható felelősségre, az értel­mes életre való nevelés fon­tosságára. Sipos Gábor Gyöngyöspata Kalapok Jászfényszaruról... Szabó Sándor hidraulikus présen gyapjúkalapokat készít Divatos formák, s csinos viselőik (Fotó: Szabó Sándor) V Jászfényszarui Bé­ke Termelőszövetkezet kalapüzemében évente több százezer divatos „fejfedő’’ készül. A közös gazdaság melléküzemága 65 embernek biztosít munkalehetőséget a tele­pülésen. s csaknem 25 millió forint termelési értéket állítanak elő. Az itt készült kalapokat a MÓDI Kereskedelmi Vál­lalat. a Skála értékesíti a hazai piacon, de ex­portra is kerül belőlük. Szovjetunióba. Csehszlo­vákiába. Jugoszláviába. UTÁNAJÁRTUNK Mit jelez a piros lámpa? Ifjú mesterek versengése B. J.-né, Hatvan: Ha már ebben a műszaki vitában határozat is született és annak következtében a hibás javítás újabb bonyo­dalmakat okoz. a legcélsze­rűbb helyszíni szemlét kérni az építési hatóságtól, mert a tények szigorú felülvizsgá­lata jobb belátásra készteti, kényszeríti a jogellenesen épít­kező szomszédot. A panaszo­sok általában nem elégsze­nek meg egy fórummal, szok­tak a rádiónak, a tévének is írni. nagy jártasságra vall, hogy a Minisztertanács TH- vezetőjéhez is eljuttatta pa­naszát: véleményünk szerint azonban ez az elmérgesedett helyzet csak a helyi ható­ságnál tud végleges megol­dást nyerni. K. G„ Eger: Tudunk mi is példákat so­rolni. amikor korábbi pana­szosainknak a táviratot nem szabályszerűen, nagy-nagy késéssel kézbesítették. A le­vélszekrényen át történő kéz­besítésnek egyik fajta ered­ménye az, hogy bizonytalan­ná válik a kézbesítés tény­leges időpontja és módja, de az ön esetében az a legrosz- szabb, hogy kegyeleti köte­lességét nem tudta teljesíte­ni. Azt kérte, hogy az önt ért méltánytalanság, vagy in­kább veszteség kapjon han­got egy ilyen közvetett fóru­mon is, mint ez a levelezési rovat. „Alkalmi munka" jeligére: A jövőre nézve legyen intő példa, hogy még alkalmi munkát se vállaljon el írás­beli megállapodás nélkül. Ebben az esetben hiába hi­vatkozik arra. hogy a mun­kát elvégezte, jár a szóban kialkudott fizetség, ha a „mester” mást mond. A bi­zonyítás terhe mindig azé, aki követel, itt pedis az is­mertetett körülmények kö­zött nem lesz könnyű dolga megvédeni az igazát. ív- és láng- hegesztőket jó kereseti lehetőséggel felveszünk. Jelentkezés: Vasipari Kisszövetkezet JOBBÁGYI, Felszabadulás u. 101 Csörsz Attiláné egri olva­sónk telefonon panaszkodott, hogy az egri Csebokszári-la- kótelep Kallómalom utcai ABC-jében a húsokat táro­ló hűtőpult belsejét piros fénnyel- világítják meg. E jelenségre néhány hete fi­gyelt fel, s már csak kíván­csiságból is, arról érdeklő­dött az ott dolgozóktól, hogy mit jelent a piros lámpa. Megfelelő válasz híján talál­gatni kezdett, s arra gondolt, hogy bizonyára ezekkel a lámpákkal a hús nem éppen friss állapotát akarják pa­lástolni. A helyszínen járva, mi is tapasztalhattuk, hogy ettől a fénytől a termékek igen szép színt kapnak, tetszetősek, gusztusosak. Buzay Józseftől, Tagadhatatlan, a MÁV örökzöld téma, késéseivel, vagonjainak állapotával (amelybe mi, utasok, tagad­hatatlanul belejátszunk), s néha furcsa eljárásaival. De hát általában a panaszok fel­vetése ez esetben is a javí­tást szolgálná. Többek kö­zött abban is, hogy kultu­ráltabban, kényelmesebben utazhassunk. E célból talál­ták fel például a helyjegyes expresszvonatokat is. Az öt­let díjazandó, végtére is az utas kényelmét szolgálja, egészen addig, amig az biz­tosítja, hogy ülve, kényelme­sen utazzon. Mivel nem óhaj­tok a privatizálás bűnébe es­ni. „kalandjaim” után rész­letesebb nyomozásba fogtam, vajon egyedi-e az én pana­szom. vagy más is járt így már. Mint ahogy ott, a vo­naton, helyben is tapasztal­hattam, s kérdéseimre is ha­sonló válaszokat kaptam, közreadom történetünket Talán a MÁV egyes dolgo­zóinak is okulására szolgál­hat. Bár egymás után állították be — nagyon dicséretes mó­don — a hosszú távolságú vonatokat, hogy országrésze­az üzlet vezetőjétől megtud­tuk, hogy ez a módszer kül-” földön és hazánk néhány boltjában is már elterjedt, jól bevált. A húsáru a hű­tőtárolás közben mindenkép­pen veszít természetes színé­ből. Ez azonban nem jelen­ti azt, hogy ^ karajok, com­bok. tarják nem lennének frissek. A helyreállítás kötelező! Ürge Lászlóné, az egri Pe­tőfi utcából, arról panaszko­dott, hogy az itt levő épít­kezések miatt sok a szemét. A munkálatok során a jár­da is megrongálódott, a zöld növényzetet letaposták. Dr. Kovács Ágnes, a városi ta­nács igazgatási osztályának két kössenek össze, még akad fehér folt. Például Mis­kolc—Békéscsaba. (Egerről nem is beszélek!) Az út azon­ban -két távolsági vonattal megoldható, egyetlen átszál­lással — de! Itt következik a bökkenő. Jegyet váltottunk Miskolcon a Szegedig tartó vonatra azzal, hogy Szol­nokon át kell szállni a Kö- rös-expresszre, melyen a helyjegy kötelező. Igen ám, de egyikünk kapott, mási­kunk nem. Hát, mindegy: utazni „muszáj”, majd meg­látjuk. Megérkeztünk Szol­nokra, s átszálltunk. És meg­álltunk a folyosón, mert a helyjegyes hely sem volt üres. Kétszer adták el. Jött a kala­uz. Kérek negyven forin­tot. nyújtotta be a számlát sokadmagamnak. akik bűnös módon, helyjegy nélkül köz­lekedtünk — bár önhibán­kon kívül. Es most már leülhe­tek? — tettem fel a, mint utóbb kiderült, naiv kér­dést. Azt nem! — válaszolt a kalauz. Ez csak a felszál­lásra jogosít. Na és a fiam, akinek van helyjegye? Ál­lítsa fel azt, aki ott ül — volt a válasz. Nézze meg, va­lóban van-e helyjegye! vezetője elmondta, hogy a Petőfi utca 1 b. lakói enge­dély nélkül használták a közterületet, ezért a helyszí­ni szemlék során kétszer fi­zettek 500—500 forint bírsá­got. A Petőfi és Vörösmarty utca sarkán összegyűlt ho­mokot, sódert és egyéb tör­meléket felszólításra eltaka­rították. Az építkezés még folyik, a területet engedél­lyel használják. A munkák befejezése után ellenőrizni fogják, hogy a járda való­ban tönkrement-e oly mér­tékben, hogy annak kijaví­tása szükséges. Ha igen, s mindez az építkezés követ­kezménye, kötelezni fogják az ott dolgozókat a járda és a közterület helyreállítására. Okulva a dolgokon, a kö­vetkező héten jó előre, mind a ketten beszereztük a hely­jegyet. Mondanom sem kell, ugye, hogy most ezzel a ke­zünkben maradtunk állva, mert mind a kettőnk helyét már Pesten kiadták. S ugye, aki előbb jött. .. Ismét áll­tunk 100 kilométeren át, és cseppet sem vigasztalt, hogy csak abban az egy vagonban, mintegy húszán álltak ve­lünk együtt. Bosszúságunk csak növekedett, mikor bü­fékocsit keresve, felfedez­tünk két olyan vagont is amelyben szemmel láthatóan addig sem utaztak, csak né- hányan. Ezek után egy-két kérdé­sem lenne: Kinek a köteles­sége, hogy a helyjegyet vál­tóknak a hely biztosítva le­gyen? Ha a MÁV-nak nincs lehetősége arra, hogy job­ban nyilvántartsa a jegyki­adást (s ez elképzelhető a mai pénzszűke világban), miért bünteti ezért az utast? Es miért kell nekem (és so­kadmagamnak) büntetőtari­fát fizetni azért, mert egyes állomásokon lehetőségük Az üvegcsiszoló szakma if­jú mesterei vetélkedtek a Parádi Üveggyárban. A ver­senyzőknek elméleti, kötele­ző és szabadon választott mestermunkát kellett elvé­gezniük ahhoz, hogy a „do­bogóra” kerülhessenek. Ez Kakuk Györgynek sikerült a legjobban, akinek az üveg­csiszolók között már szakmai tekintélye is van. Második Takács László, harmadik pe­dig Szakács József lett. Az elkészült darabok mél­tán reprezentálják a híres gyár termékeit. A kötelező, színköpenyes palackok és a hozzá tartozó kelyhek, az ólomkristály mellett, új szín­Tessék engem meghallgat­ni! — így kezdte mondóká- ját az egri Adamcsik György, amikor bekopogtatott szer­kesztőségünk olvasószolgála­tához. — A Népújságot olyan sokan forgatják a megyében, hát hadd olvassák, milyen nagy öröm ért bennünket. A feleségem évekkel ezelőtt le­bénult, én is rokkant va­gyok, nagyon kevés nyugdíj­ból élünk. A lajosvárosi kör­zeti Vöröskereszt egyik ak­sincs a csatlakozó vonatokra kiadni a helyjegyet? A válaszokat előre is kö­szönöm! —d— A termelési kedv nem elegendő Sok szó esik manapság ar­ról, hogy mennyire szüksé­ges a háztáji termelése az ellátáshoz, az exporthoz egy­aránt Intézkedések egész sora is napvilágot lát, hogy növekedjék e termelési kedv. Ám a kedv önmagában nem elegendő, ha a szükséges fel­tételek hiányoznak. mint ahogy arról bekölcei terme­lők panaszkodnak. A község­ben mintegy 250-re tehető az átadásra nevelt, hizlalt ser­tések száma. Ügy mondják, jövőre ennyi sem lesz, ha nem változnak a körülmé­nyek. Két éve még volt egy boltja az áfésznek, ahol be­szerezhették a tápot. Most már nincs. Úgy indokolták, nem jövedelmező. A zöldsé­gesboltban kapható, de ott sem mindig. Az embereknek 10—12 kilométert kell utaz­ni, hogy beszerezzék a szük­séges malac-, süldő- és hí­zótápot. De más problémá­juk is akad. Volt, aki már három-négy hónappal ezelőtt megkötötte a szerződést a húsipari vállalattal tenyész- kocákra, de azok helyett foltot jelentenek a szabadon választott termékek — üveg. tálra kellett saját tervezésű csiszolatot vinni —, viszont arról tanúskodnak, hogy a résztvevők kiválóan dolgoz­tak. Említésre méltó az újon­nan felszabadult üvegcsiszo. lók helytállása is, akik szak­mailag bizonyították tehetsé­güket, de a stopperóra még kissé nehéz ellenfélnek bizo­nyult számukra. A legjobbak bejutottak az országos döntőbe, ahol re­méljük, az idén is megáll­ják majd a helyüket. tivistája gyakran meglátogat minket. Neki panaszoltuk el, hogy nem tudjuk bevezetni a gázt lakásunkba, pedig oly nagy szükségünk lenne rá. Nem is hittük, hogy ilyen gyorsan jön a segítség. A Lakisz és a Tigáz egri dol­gozói nehány héttel ezelőtt, díjmentesen elvégezték a munkát. Ezúton mondunk köszönetét nekik önzetlen emberséges hozzáállásukért, magatartásukért. csak értesítés jött, hogy egye­lőre nincs. Az átadásnál is akadnak problémák, az át­vételt magára vállaló ter­melőszövetkezet kérésre sem ad segítséget a rakodáshoz. Az elégedetlen termelők most várják az érintettek vá­laszát: lesz-e segítség jövő­re a további tenyésztéshez, hizlaláshoz? S ha igen, ki in­tézkedik, hogy a termelők­nek is jó legyen? Sok kicsi sokra megy . . . Levelezőlapot küldött szer­kesztőségünk olvasószolgála­tához Berzsenyi László Eger­ből. A következőket írja: „Levelezőlapon kaptam érte­sítést az egri, Marx Károly utcai Ofotérttól hogy keres­sem fel őket. Ügyünket rö­vid idő alatt elintéztük, majd a fiatal eladónő 3 forint pos­taköltséget kért tőlem. Azért a postai levelezőlapért, ame­lyen 2 forint 40 filléres ár van feltüntetve. Mikor ezt szóvátettem, azt válaszolta, hogy ők felszámolják a „lev- lap”-papírt is, aminek 60 fillér az értéke. Nem vitat­koztam. bár a közmondás szerint, akj. a kicsit nem be­csüli, a nagyot nem érdem­li. A hölggyel szemben még­sem ebben a szellemben vi­selkedtem. Pedig talán nem én vagyok az egyedüli em­ber, akit így becsaptak, ez­által forintokat nyerve." (szüle) KISEBB NAGYOBB BOSSZÚSÁGOK A helyjegy kapcsán Gembiczki Béla Parádsasvár Köszönjük...

Next

/
Thumbnails
Contents