Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-27 / 228. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 27., szombat 3. Csalódás és fellendülés Turisztikai égboltunk változó csillagzata Mint jó gazda lesi aszályos időszakban az esőfelhőket, úgy figyelik az idegenforgalom szakemberei a turistákat: jönnek-e? Idén az év elején általános volt a derűlátás; legalábbis közepesen jó szezonra lehetett számítani. A Balaton gazdái aggodalmuknak is hangot adtak, miszerint ismét olyan túlzsúfolt lesz a tópart, hogy elterjed a vadkempingezés, és az üzlethálózat sem bírja majd a főszezoni megterhelést. Egy Kermi-vizsgálat tapasztalatai Mit ér az áru? — Hol tart a kiszolgálás? Ugyanakkor Nyugat-Eu- rópában a kétségbeesés volt a jellemző az amerikai turistáik várható távolmaradása miatt. „Az idén a terrorizmustól való félelem és a gyenge dollár miatt a tavalyinál 20 százalékkal kevesebb turista utazik a tengeren túlra. Az Amerikai Idegenforgalmi Adatközpont szerint 1,8 millió amerikai változtatta meg útitervét az amerikai repülőgépeket ért támadások után. Többség az USA-ban, Kanadában vagy Mexikóban tölti szabadságát” — jelentette a Reuter május 14-én. A tendenciák hatására számos jelentős szállodalánc mérsékelte eu- rópa árait, a légitársaságok pedig óriási reklámkampányokkal, soha nem látott ár- kedvezményekkel igyekeztek interkontinentális — Amerika és Európa között közlekedő — járataikra utasokat szerezni. Miután az USA-ból és a Kanadából hozzánk érkezők száma az előző években jelentősen növekedett, a várható visszaesés Magyarországot is érintette. A csernobili katasztrófa bekövetkezte után okkal tarthattunk attól, hogy európai beutazóforgalmunk szintén visszaesik. Az osztrák határzár — az emlékezetes csi- ki-csuki az osztrák—magyar közúti határátkelőhelyeket — tovább súlyosbította helyzetünket. Jól jelzi a változásokat a statisztika. Míg május végéig 12 százalékkal többen érkeztek az országba, és a forintban számolt devizabevételeink 16,5 százalékkal nőttek, addig júniusban már 4 százalékkal kevesebben lépték át határainkat, mini 1985 hatodik hónapjában. Júniusban az Egyesült Államokból és a Kanadából hozzánk látogatók száma majdnem a felére esett visz- sza. az NSZK-ból a tavaly júniusi mintegy százezerrel szemben csupán hetven- négyezren érkeztek és a szocialista országokból is valamivel — 2 százalékkal — kevesebb beutazót fogadhattunk. Júliusban újabb meglepetés következett: az előző havihoz képest — de 198 5 júliusához viszonyítva is — az élénkülés jelei mutatkoztak idegenforgalmunkban. Ebben a hónapban a deviza- bevételek 42,8 millió dollárt, és 56,4 millió transzferábilis rubelt tettek ki, ami 29, illetve 18 százalékos növekedésnek felel meg az 1985. júliusi bevételekhez viszonyítva. Ugyanakkor az idegenforgalmi devizakiadások — vagyis a magyar turistáknak eladott, kiutazásukhoz szükséges valuták mérsékeltebben nőttek, mint a bevételek, minek eredményeként az év első hét hónapjában 73 millió dollár és 91 millió rubel aktívum keletkezett. A júniusi visszaesés után bekövetkezett júliusi fellendülés azonban nem volt felhőtlen. Egyfelől azért nem, mert a turistaforgalom alig bővült, tehát a devizabevételek növekedése inkább a hazai árak emelkedésének és az árfolyamváltozásoknak tudható be, semmint a több vendég fogadásának. Másfelől a beutazóknak a korábbinál nagyobb hányada érkezett csupán látogatóként, nem pedig turistaként. Például az osztrák vendégeknek csupán egyharmada tartózkodott több, mint 48 ór''. az országban; kétharmada ennél rövidebb időre, röpke kirándulásra jött, leggyakrabban bevásárlási céllal. (Itt meg kell jegyezni, hogy számunkra a bevásárlóturizmus sem kedvezőtlen, hiszen ez az áruexport egy formája, melynek keretében olyan termékeket — például szolgáltatásokat — is értékesítünk devizáért, amilyeneket egyáltalán nem lehet exportálni.) A júliusi fellendülésben tapasztalható árnyoldalak között szerepel az a tény, hogy a turisták közül viszonylag kevesen vették igénybe az úgynevezett kereskedelmi szálláshelyeket, tehát a szállodákat, a kempingeket, a fizető-vendégszobákat, a panziókat. A külföldiek által a Magyarországon eltöltött éjszakáknak csak 28 százaléka jelentkezett a kereskedelmi szálláshelyeken, vagyis a turisták több, mint kétharmada „ismeretlen helyen” éjszakázott. Ez az ^ismeretlen hely" természetesen csak a statisztika terminológiájában ismeretlen ; köztudott, hogy a külföldiek szívesen laknak magyarországi rokonaiknál, barátaiknál, ismeretlen ismerőseiknél. Különösen jellemző ez a jugoszláviai beutazókra, kevésbé a rubelelszámolású országokból érkezőkre, és legkevésbé á nem szocialista országok turistáira. Mindennek következtében a szállodai kapacitáskihasználtság országos szinten 1986 első hét hónapjában 5 százalékponttal volt alacsonyabb, mint az előző év azonos időszakában. Különösen erőiteljes a csökkenés a 4—5 csillagos szállodáknál, ami egyértelműen a nagyobb vásárlóerővel rendelkező vendégek elmaradására utal. Érdemes külön figyelmet szentelni a Jugoszláviával lebonyolított turistaforgalomnak, amelyben az idén — legalábbis július végéig — fordulat tapasztalható. A Jugoszláviából érkezettek száma igen jelentősen, 45 százalékkal nőtt, ami szám szerint 860 ezer beutazót jelent. Ennek is köszönhető, hogy dollárban számított bevételeink ebben a relációban 35 százalékkal emelkedtek tavaly óta. Az érdeklődés egymás országa iránt kölcsönös: július végéig 23 százalékkal több magyar kereste fel Jugoszláviát. mint tavaly. Egész idegenforgalmunkat tekintve nagy kérdés, hogy milyen volt az augusztus. amely általában az évet leginkább meghatározó hónap. Mivel a statisztikák csak szeptember végére készülnek el, egyelőre csupán bizonyos részinformációk, megfigyelések alapján lehet következtetni vagy inkább találgatni. Az utazási irodák és a szállodavállalatok szakemberei általában úgy nyilatkoznak, hogy augusztusban folytatódott a júliusi, kedvező tendencia. Ennek ellilentimandani látszik az a már mért, határstatisztikai adat, miszerint az NSZK-ból beutazók száma hozzávetőlegesen 10 százalékkal mérséklődött. Mindenesetre annyi meglepetés után, amennyi az idén érte a magyar turizmust. merészség lenne becslések alapján már most megvonni a főszezoni mérleget. Legfeljebb annyit állapíthatunk meg bizonyossággal, hogy az eddig pasz- szívumot mutató külkereskedelmi mérlegen belül a tu isztikai devizamérleg jelentő aktívumot tudott felműt .ni Ami egy ilyen nehéznek ígérkező esztendőben igencsak figyelemre méltó. G. Zs. A közelmúltban tanácskoztak megyénk illetékesei a fogyasztói érdekvédelem helyzetéről. Az ankét aktualitását egyebek mellett az adta, hogy a Kereskedelmi Minőség Ellenőrző Intézet szakemberei Hevesben is vizsgálták a bolti cikkek minőségét, a kereskedelmi ellátás színvonalát. Pintér Gyula, a Kermi igazgató- helyettese értékelte a széles körű vizsgálat tapasztalatait. Tájékoztatójában elmondta, hogy intézetük évente mintegy 8—10 ezer terméket vizsgál. Minden új gyártmányt már az előállító cég köteles minőségvizsgálatra beküldeni. Ha ez nem történne meg, úgy a forgalmazónak is ímeg kell győződnie, hogy az új árut ellenőrizték-e. Ha bizonyos cikkek minősége nem üti meg a mértéket, úgy megtilthatják vagy feltételekhez köthetik az árusítást. Ez utóbbi kategóriába esik az évente vizsgálatra beküldött termékek mintegy húsz százaléka. Külön problémát vet fel a garanciális cserék és javítások szakszerű lebonyolítása. Megkülönböztetett figyelemmel ellenőrzik a szavatossággal kapcsolatos tennivalókat. Mi a helyzet Heves megyében? „Alacsonyabb osztályba léphet” A konkrét vizsgálatok tapasztalatai azt bizonyították, hogy megyénkben a forgalomban levő fogyasztási cikkek többségének minősége kielégítő. E téren a helyzet az országos színvonalnak megfelelő, átlagos. Néhány élelmiszeripari ké— A kongresszust megelőzően, arra készülve, egy alapos elemzőmunkát végeztünk. Ezen információk birtokában és a legfelsőbb szintű fórumunkon elhangzottakat figyélembe véve meghatároztuk soron következő feladatainkat. Arról döntöttünk, hogy a jelen időszakban milyen kérdésekben kell véleményt nyilvánítanunk, igényeket támasztanunk, és hogy miféle intézkedéseket kell hoznunk önmagunk tevékenységének is a körülményekhez igazításához. — Milyen következtetésekre jutottak? — Az általunk képviselt területek: a kommunális közszolgáltatás és a tanácsi ipar. Fejlődésünk mai sza- szakaszában. hazánk gazdasági helyzete nem tesz lehetővé gyors, az életszínvonalat is érintő lépéseket. Ezért megnövekszik mindazon tevékenységek szerepe és felelőssége, amelyek lakossági igényeket elégítenek ki, közvetlen környezetük szebbé, jobbá tételét szolgálják. A költségvetésből nincs mód nagyobb összegeket fordítani e célokra, ugyanakkor az állampolgárok mind többet s többet várnak el tőlünk. — Feloldható ez az ellentmondás? — Igazi megoldást természetesen csak aiz jelentene, ha nagyobb összegek állnának rendelkezésünkre. szítmény esetében találtak kirívó hiányosságokat. Több üzletben megjelölés nélkül árusították a lejárt szavatosságú száraztésztát, paprikát és kávét. Még mindig gyakran kerülnek a boltokba gyártási hibás péksütemények, a zöldség-gyümölcs áruk minőségromlása pedig legtöbbször a helytelen tárolásból adódik. A húskészítmények vizsgálatakor a Gyöngyszöv Afész húsfeldolgozó üzemében találtak ráncos, üreges töltelékárut, ami kirívó példa. A ruházati termékek között jó néhány olyan akadt, melynek kivitelezése nem felel meg az osztályba sorolásnak. Ilyen hiányosságot fedeztek fel többek között a felsőruházati cikkek 18 százalékánál. Nagyon sok a mérethibás harisnya, zokni, s az ellenőrzött lábbelik 16 százaléka sem felelt meg a követelményeknek. Ilyen esetben a szakemberek kimondták az ítéletet: „alacsonyabb osztályba léphet" örvendetes viszont, hogy az alsóruhák, métermegnövekedett feladataink ellátásához. De erre nincs lehetőség, ezért ki kellett jelölni olyan területeket, tevékenységcsoportokat, amelyek fejlesztésére kiemelt figyelmet szükséges fordítani. — Mondana ezekre példát? — A meglévő erőforrásokat elsősorban a települések egészséges ivóvízzel való ellátására városaink és falva- ink tisztántartására, gondozására, valamint a kegyeleti szolgáltatások színvonalának emelésére koncentráljuk. Mindez fölvet egy újabb kérdést is: alkalmasak-e meglévő intézményrendszereink a megnövekedett feladatok megoldására? Fő vonásaiban igen —, de a jelen termelési ütemet, s az igényeket összevetve, nem! — Mik ennek legfőbb okai? — A kommunális közszolgáltatások jelenlegi rendszere, hatékonysága, technikai színvonala, az itt dolgozó emberek érdekeltsége és kötődése munkahelyéhez. . . Mindez korántsem kielégítő szintű! Központi forrásból jelentősen több pénzhez a közeljövőben biztosan nem jutnak az állami és tanácsi költségvetési szervek. Ezért a kivezető utat a rendelkezésünkre álló eszközökkel való jobb gazdálkodásban látjuk. — Mit foglal ez magába? — Mindenekelőtt egy vállalkozóbb szellemű helyi irányítást! Az alaptevékenységen kívül más munkákat is áruk megbízható értékűek, s a háztartási gépek vásárlóinak sem lehet nagyobb okuk aggodalomra. Szakszerű tárolás — fél siker Nem véletlen, hogy az építőanyagok, tüzelők vevői részéről annyi a reklamáció. Mint a Kermi-ellenőrzés is megállapította, a gondatlan tárolás az oka annak, hogy ezekből a cikkekből annyi megy veszendőbe. A megye Tüzép-telepein tartott szemlék szomorú konklúziója: a vizsgált azbesztcement 88 százaléka, a mozaiklap 44 százaléka, az ajtók, ablakok több mint hetven százaléka veszített értékéből a nem megfelelő elhelyezés miatt 115 tonna szemetes hulladék szén árusítását hasonló Okokból meg is tiltották. A háztartásvegyipari cikkek és üvegáruk minőségét és eladásának -körülményeit viszont megfelelőnek tartották. Nincs panasz az esztétikus műanyag termékekre sem keresni kell. Ezzel pótlólagos pénzhez lehet jutni, amely nem kis mértékben hozzájárulhat az adott egység gondjainak megoldásához. Ugyanakkor elengedhetetlen a meglévő támogatás hatékonyabb hasznosítása: az eddiginél sokkal jobban oda kell figyelni a ráfordítások és az eredmény arányára. Mindehhez egy jól működő felső elszámolási rendszer járulhat hozzá legeredményesebben . — Hogyan ítéli meg a tanácsi ipar helyzetét? — Ennek súlya nem any- nyira a termelési volument tekintve számottevő, hanem az áruválaszték bővítésében és a lakosság különféle szolgáltatási igényeinek kielégítésében. Hatása az ellátásban sokkal nagyobb annál, mint amilyen arányban a nemzeti jövedelem termeléséből részesül. Velük szemben azt az igény fogalmaztuk meg, hogy nagyságrendjüknél és rugalmasságuknál fogva a jelenleginél sokkal határozottabban. vegyenek részt a viszonylag kis szériában előállított, fokozottabban piacérzékeny termékek gyártásában. Ezenkívül továbbra is lássanak el bizonyos háttéripari feladatokat, s erejükhöz mérten növeljék exportjukat is. — Mennyire versenyképesek? — Nagyobb céggel szemben néha nehezen tudnak talpon maradni. Kisebb termelőegvExportra azért már sikerült... (Fotó: Perl Márton) Szavatosság, garancia, tájékoztatás Még mindig nem kielégítő a szavatossági és fogyaszthatósági idők figyelemmel tartásának sokéves gyakorlata — hangzott el a beszámolóban. Sok helyen a bolti dolgozók nem ismerik vagy nem kellően ismerik az ezzel kapcsolatos tennivalói- ikat. Gyakran megesik, hogy a lejárt határidejű termék változatlan áron marad a pultokon. Nem ritka a bizonytalanság a vásárlói reklamációk intézésénél. Különösen így van ez a lábbelik esetében. A láthatóan gyártáshibás cipőt sem merik visszacserélni, vagy ha a panasz jogtalan a biztonság kedvéért elküldik a Kermihez. Gyakran hiányoznak az áru rendeltetésére és árára vonatkozó eligazító feliratok, táblák. Jóllehet, ez a munka gyakran plusz terhet ró a bolti dolgozókra. A vizsgálat tanulságai szerint a korábbi évekhez képest javult a helyzet, de még mindig bőven akad teendőjük szükebb hazánkban is a gyártóknak és kereskedőknek. hogy a fogyasztók valóban elmondhassák: az áru és a kiszolgálás any- nyit ért. amennyit adtak érte. Jámbor Ildikó ség amúgy is kevésbé képes ellenállni egy esetlegesen jelentkező konjunktúra- változásnak mégha az nem is tart túl hosszú ideig. Ezért a szakszervezet a gazdasági vezetésnek általában az úgynevezett több lábon állást javasolja tehát, hogy ne csak egyféle tevékenységen múljék a nyereséges gazdálkodás. — Az eddig elmondottak alapján úgy tűnik, mintha újabban a legtöbb figyelmet a gazdaságpolitikának szentelnék! — Nincs szó súlyponteltolódásról. A szakszervezetek változatlanul a dolgozók érdekeit képviselik. De a munka feltételeinek javítása, a bérek emelése és a többi, csak dlyan mértékben és ütemben lehetséges, amilyenben az. ehhez. szükséges anyagi feltételeket megteremtjük! Ezért mozgalmunk a maga eszközeivel, súlyával és tekintélyével a hatékonyabb gazdálkodást célzó törekvéseket támogatja. — Ennek egyre gyakrabban kényszerű állásváltoztatások is velejárói. . . — Ezt a kérdést nagyon fontos tisztáznunk: a szocialista társadalom biztosítja a munkához való jogot mindenkinek! De ez nem szükségképpen azonos a konkrét munkahelyhez való joggal. Hatékonyabb foglalkoztatást akarunk, de e mellett nem mondunk le a teljes foglalkoztatásról. Érthető és szükségszerű folyamat, hogy a gazdaság strukturál is átalakítása a munkaerő összetételének átrendeződését is eredményezi. — Várhatók-e ilyen változások a HVDSZ (tltal szervezett ágazatokban? — A tanácsi iparban egykét kivételitől eltekintve, nem. A szolgáltatások területén pedig — a fejlődés egyik természetes velejárójaként — még szerény mértékű létszámnövekedéssel is lehet számolni. Móré István Hatékonyabb gazdálkodás Megalapozottabb érdekvédelem A közelmúltban Heves megyében járt dr. Sáli Ferenc, a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Ezt az alkalmat- használtuk fel arra, hogy a magyar, s természetesen ezen belül elsősorban az ágazati szakszervezet céljairól, törekvéseiről és új kezdeményezéseiről kérdezzük: Sokszor a leárazás a végső megoldás ...
