Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-25 / 226. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 25., xsütörtök EGERBEN SZÜLETETT Huszonnégy regényt, másfél ezer novellát írt Ma alig tudunk róla valamit A holland Ton Koopman. esembalómüvés/ A szegedi születésű Sebők György Vezető hangversenyrendező intézményünk, az Országos Filharmónia a hagyományoknak megfelelően az idén is Bartók Béla halálának előestéjén, szeptember 25-én nyitotta meg az új évadot. Ez a koncert, amelynek ezúttal a Budapest Kongresszusi Központ a színhelye, egyben a Budapesti Művészeti Hetek ünnepélyes megnyitója is volt. Vidéken már a hónap elejétől kezdődően megindult a koncertélet, bár a teljes „zenei üzem” ott is csak szeptember végén, október elején kezdődik. Az Országos Filharmónia a fokozódó, s a zenei életet is érintő gazdasági nehézségek ellenére az idén is gazdag programokat kínál a zenekedvelőknek. De éppen a nehézségek miatt a kínálatban ezúttal elsősorban a szélesebb közönségrétegei vonzó műsorok szerepelnek. Ilyenek főként a nagyzenekari, illetve az oratórikus koncertek, valamint a jól ismert zenetörténeti korszakok, stílusok. zeneszerzők muzsikáját műsorra tűző kamarazenekari koncertek. Mellettük természetesen helyet kapnak szólóhangversenyek, kamaraestek is. Mint a korábbi években, az új évadban is ellátogat a fővárosban vendégszerepló jó néhány külföldi művész egy- egy vidéki városunkba, de fellépnek olyan művészek is, akik Budapesten nem szerepelnek. így például a Ljub( Tudósítónktól:) Az úttörőházak tevékenységi körét a Magyar Űttörök Szövetsége négy alapvető területen határozta meg. Fő feladatuk közé tartozik a mozgalmi képzés, az úttörőcsapatok módszertani segítése, a szabadidő hasznos eltöltésének biztosítása és a pajtások egyéni érdeklődésének kielégítése. Az október elsejével induló mozgalmi év programjairól beszélgettünk Barna Istvánnéval, az intézmény vezetőjével: — A szövetség iránymutatását figyelembe véve mj is janai Rádió és Televizó Szimfonikus Zenekara Anton Na- nut vezényletével, és a neves francia zongoraművész. Frans Clidat közreműködésével Szombathelyen koncertezik szeptember 29-én. Elmondhatjuk tehát, hogy a budapesti koncertélet sokoldalúsága. gazdagsága, kisugárzik az egész országra, nem utolsósorban azért is, mert a fővárosi hangversenyek jelentős részét közvetíti a rádió, némelyiket a televízió. Különösen az évad elején, a szeptember 25-től október 27-ig tartó Budapesti Zenei Hetek ideje alatt. Ebben az időszakban látogat hazánkba többek között az Amszterdami Barokk Együttes. amely szeptember 27-én a Budapesti Zeneakadémián, két nappal később pedig Szegeden lép fel művészeti vezetőjük, Ton Koopman irányításával. Ezt a hangverkiemelten foglalkozunk a hét végi és iskolán kívüli szabadidővel. Szakköreinkben nagyobb hangsúlyt fektetünk a tehetséggondozásra, a pályaválasztás segítésére és a hátrányos helyzetű gyerekekre. — Milyen új szakköröket indítanaik? — A meglévő és eredményesen működő tizenkét közösségünk mellett népi díszítőművész és fotószakkört indítunk. Ezen túl a népzene iránt érdeklődök számára egy zenekart szeretnénk létrehozni. Ehhez várjuk a hangszereken — brácsán. senyt a Holland kultúra Magyarországon elnevezésű országos rendezvénysorozat jegyében rendezik meg, s ekkor kerül sor Ton Koopman önálló csembalóestjére is szeptember 28-án a Zene- akadémián. Holland-művészek mutatkoznak be továbbá ugyancsak szeptember 29-én Kaposváron, itt a Pentacost Vocal Ensemble ad hangversenyt, valamint Dunaújvárosban, ahol az ams- terdami Loeki Stardust Quar- tettet hallhatjuk. Nagyra becsült vendége lesz az őszi koncertéletnek Sebők György, a szegedi születésű, ma már világhírű zongoraművész és pedagógus, aki az Egyesült Államokban él, az Indiana Egyetemen tanít, s aki mindössze tizenegy esztendős volt, amikor szülővárosában Fricsay Ferenc vezényletével előadta Beethoven C-dúr zongoraversenyét. Az idős művész szeptember 26-án Pécsett, 30- án pedig a Zeneakadémián ad önálló zongoraestet Természetesen országszerte ünnepi koncerteken emlékeznek meg Liszt Ferenc születésének 175. évfordulójáról, ebből az alkalomból október 21-én Doráti Antal csellón, nagybőgőn — játszani tudó gyerekek jelentkezését. A 7. és 8. osztályosok részére — gimnáziumi tanárok vezetésével — társadalomtudományi szakkört, a tizenéveseknek pedig kamaszklubot szervezünk. Ezen kívül úttörődiszkó, tánc- és játszóház-összejövetelek és családi túrák szerepelnek a kínálatban. A népi mesterségekkel is megismerkedhetnek a gyerekek, felnőttek egyaránt. Szombatonként — október 18-tól — videofilmeket vetítünk. — További terveik? — Méltóképpen akarunk vezényel Liszt-müveket a Zeneakadémián. Vendégeink lesznek továbbá a főváros és részben a vidék hangversenytermeiben többek között a Moszkvai Állami Filharmónia Szimfonikus Zenekara. a London Baroque együttes, Tatjana Nyikolaje- va, nagy hírű zongoraművész, Viktor Pikajzen, az új szovjet hegedűs-generáció egyik legtehetségesebb tagja. a Hágai Ütősök együttese, Vera Beths holland hegedűművésznő, a Hanns Eisler új zenei csoport stb. És természetesen hallhatjuk legkiválóbb hazai zeneművészeinket is országszerte: a Liszt Ferenc Kamarazene- kart, a Tátrai-vonósnégyest, a Schola Hungaricát, a Corelli Kamarazenekart, a Ca- merata Hungaricát, s vezető szólistáinkat, valamint a fővárosi nagyzenekarok mellett hat vidéki együttesünket. Az új hangversenyévad a gazdasági nehézségek, s a megfelelő hangversenytermek terén évek óta fennálló mostoha körülmények ellenére várhatóan méltó lesz a magyar zenei hagyományokhoz, s a közép-európai elvárásokhoz egyaránt. Sí. Gy. megemlékezni a KISZ zászlóbontásának évfordulójáról Ez alkalommal vetélkedöso- rozatot indítunk. Tervezzük egy játékszoba kialakítását, valamint közéleti fórumsorozat indítását 13—14 éveseknek. Ez utóbbi keretében közismert. Heves megyéből elkerült KISZ- és úttöróve- zetökkel találkozhatnak majd a gyerekek. Havonta színházlátogatásokat szervezünk Budapestre, ezeket ösz- szekötjük a főváros nevezetességeinek megismertetésével. Korcsog Béla Érdekes évforduló mellett haladtunk el észrevétlenül. Másfél száz esztendővel ezelőtt született Egerben Anton Viklida tanítóképző intézeti tanár Arnold nevű fia, aki Vértesi Arnold néven a múlt század egyik legnépszerűbb írója, novellistája volt. Szülőházát, a Líceum mögött, a Kossuth és Fellner utca sarkán, már eltörölte a történelem, helyén postapalota épülit. Születési évszáma körül bizonyos zavar uralkodott. A régi és új irodalmi lexikon az 1836. évet jelölte meg, ugyanez az évszám szerepel Borovszky Hevesvármegye monográfiájában is, a Könyvtáros című szakfolyóirat 1960. szeptemberi száma azonban 1834-et említ. Az igazság kiderítése nem volt nehéz, csak bele kellett tekinteni az egri katolikus főplébánia fólián* sai között őrzött születési anyakönyvekbe, s kiderült, hogy az író 1834-ben született, augusztus 16-án, így most ünnepelhette volna 152. születésnapját. Két évet késtünk tehát, hogy megemlékezzünk róla, de illik megtennünk, nemcsak azért, mert Egerben született, hanem mivel a maga korában egyike volt a legolvasottabb íróknak. Egerhez igazában alig is fűzte valami, mert szülei Miskolcra költöztek, s ő kisgyermekként ment velük. Iskoláit már ott végezte és gyermekfővel állt be a negyvennyolcas honvédseregbe, végigküzdve a szabadságharcot. Élményeinek gazdag forrásterülete ez a korszak, később témái változatosabbá lettek. Változatos életútján legmagasabbra emelkedett Debrecenben, ahol előbb szerkesztője, majd kiadó tulajdonosa volt a Debreceni Ellenőr című politikai napilapnak. Ebben az időben (1888) jelent meg ezredik novellája, s ebből az alkalomból Budapesten is ünnepelték. De ebben az időben alakult meg Debrecenben a Csokonai Kör is. Az ünnepélyes alakulógyűlésen a városháza nagytermében, egyhangú lelkesedéssel választották a Kör elnökévé Vértesi Arnoldot. A lelkesedés, amely személyével kapcsolatban megnyilvánult, rendkívüli volt. így emlékezik meg erről a Debrecen című lap, amely egyébként politikai ellenfele volt a Debreceni Ellenőrnek. A megalakulás estéjén a főiskola ifjúsága fáklyászenét adott az író tiszteletére. „Az ifjúság impozáns menete kétszáz lobogó fáklyával, s az élen a tűzoltó zenekarral, a főiskola előtti térről indult el Vértesi Ar* noldnak a Nagyhatvan utca elején, a Koszorús házban levő lakása elé, ahol, miután a főiskolai énekkar művészi szabatossággal elénekelte Csokonai A tihanyi echóhoz című dalát. Szabolcska Mihály szenior üdvözölte az írót. Az író válasza után az énekkar a Szózatot énekélte, majd a tömeg a Rákóczi induló hangjai mellett elvonult. Nem érdektelen megemlíteni, hogy Blaháné ezen az estén tartotta második fellépését a színházban, szorongásig telt nézőtér előtt és mégis tömve láttuk a széles utcát Vértesi háza előtt.” Ez a fáklyás, zenés ünneplés hozzátartozott a kor értékeléséhez. Vértesi akkorra már tiszteletre méltó termékenységgel foglalta el helyét az irodalomban. Irt. szerkesztett, fordított (Verne Gyula műveiből). Szerkesztette a Fekete Leves című élclapot, a Harang című vegyes tartalmú hetilapot, a Divatcsarnokot, a Képes Világot, a Magyarország és a Nagyvilág című képes hetilapot, az Ország-Világ szépirodalmi és ismeretterjesztő hetilapot. Ezenkívül mintegy 28 kötete jelent meg, regények, elbeszélések, fordítások. 1960-ban a Szépirodalmi Könyvkiadó válogatott novelláit adta ki egy kötetben. Akkor a Népszabadság T. A. jelzéssel igen melegen emlékezett meg róla: „A kiegyezést követő években formálódott harcos, szatirikus íróvá. Csattanóra kihegyezett elbeszéléseiben a kor visszásságainak, a kapitalizálódó ország bűneinek egyik legkérlelhetetlenebb bírálója lett. Ugyanilyen élességgel tűzte tollhegyre a kisvárosi élet kisszerűsé- gét, úrhatnámságát, s alkalmasint ő az első magyar író. aki rokonszenvvel emlékező regényt írt a párizsi kommünröl, s aki egyik novellájában megrajzolta a megalkuvó, áruló munkásvezér típusát. Műveiről érdemes volt letörölni a port.’ Vértesi, regényeinek jelentékeny részét idős korában írta meg Budapesten, ahová debreceni évei után visszaköltözött. Hetvenhét éves korában halt meg 1911- ben. Az országos ünneplésről Eger városa sem akart lemaradni. Az egri kaszinó Zalár József indítására 1889- ben Vértesi-ünnepséget tervezett az író ezredik novellájának megjelenése alkalmából, de az ünnepség Vértesi feleségének halála miatt elmaradt. (Ez az írás legyen alkalom a lexikonok adatainak kijavítására is.) Kapor Elemér Színes programok a gyöngyösi úttörőházban L ii í. E lmosogatta a kávéspoharakat. A szekrényből farmernadrágot és fehér blúzt vett elő. Lehúzta szoknyáját és az ágyra hajította. Belebújt a nadrágba. majd pulóverét is szoknyája után dobta. Kombiné- ját idegesen belegyűrte a farmerba, magára rántotta a blúzt. Megállt a fürdőszobaajtó mellett csüngő tükörnél. Ujjaival igazított fiús frizuráján. Remegő szája szélét nyelvével megnedvesítette, majd piros rúzst rakott rá. Nem látszott arcán, hogy túl van a negyvenen. Nedves barna szemei csillogtak a lámpafényben. Épp felkapta a konyhaszékről fekete műbőr kézitáskáját, amikor kiléptem a fürdőszobából. — Hova mégy? Kérdésem váratlanul érte. A konyha küszöbén megtorpant. Szája szélébe harapott. Kézitáskáját hóna alá szorította. Nem nézett rám. Mintha a falnak mondta volna. — Újságért. — Zárva az újságárus. Vasárnap van. — Akkor virágot veszek. — Virágot? Miért? — Csak — válaszolta nyeglén. —' Anita, mi történt? Arca elkomorult. Elutasítóan fintorgott. — Kérlek, válaszolj! — Mire? — Azt mondtad, virágért mégy. De miért most? — Mert nincs itthon. — Ennyire fontos? — Igen. — Elkísérlek. — Nem akarom. Egyedül megyek. Hirtelen mozdulattal ellépett mellőlem. A lakás küszöbén karjába markoltam. — Várj meg. Felöltözöm. Dühösen, számomra érthetetlen fintorokkal nézett BÜKI ATTILA Vasárnap rám. Markomból kirántotta karját. Elrohant. Megálltam a garázs előtt. Szembe a Skodával. — Anita! Várj! Az utolsó pillanatban ugrottam el a kocsi elől. Kilenc óra volt. Tétován járkáltam a lakásban. Kinyitottam a hűtőszekrényt. A csomagolópapíron átlátszott a tyúk sárga bőre. Petrezselyem, ságrarépa, zsír, tejföl, burgonya hevert a polcokon. A bort az asztalon pillantottam meg. Félig volt az üveg. Ivott és vezet! Elment az esze! Dühöngtem magamban. Menjek utána? Hova ? ... Lekapcsoltam az égő izzókat. Hanyatt feküdmmmmmmammmmmmmmmammm tem a díványon. Az ablak mellett üveges léckeretben Paál László Út a fontaineb- leau-i erdőben című festményének reprodukciója függött. A kép misztikus erdőbelseje néhány percre lekötötte figyelmemet. Csillapította zaklatottságom a fák közé beszűrődő fény. Felidézte erdei sétáim békés csendjét, a füvek, virágok melegséget sugárzó derűjét. Aztán kinéztem az ablakon. Szürke. egyhangú volt az ég. Tíz óra múlt két perccel. A ház előtt megállt egy autó. Felkeltem. Ősz, hajlott hátú férfit segített a taxiso- ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ főr kiszállni az autóból. Mindkét kezében almával megrakott táskát cipelt. A házból diáklány futott elébe. Átvette tőle a szatyrokat. Derűsen lépdeltek a kerti lépcsőkön fölfelé. Látásból ismertem a lányt. Néha találkoztunk a lépcsőházban. Köszöntünk egymásnak, de sohasem beszélgettünk. Időnként áthallatszott zongorajátéka. Anita emiatt bosszankodott, mert zavarta újságírói munkájában. Egyszer irónját is az asztalra vágta dühében. Kibírhatatlan. Ugyanazt a dallamot kalimpálja vagy huszadszor — mondta ingerülten. Ám, nem szólt a lánynak. Tudta, hogy a Kossuth gimnáziumba jár. Zene tagozatos. Kiálltam az erkélyre. Sült hús és égett rántásszagú volt a levegő. A dombhajlatban férfiak fociztak. Egy kapura célozták a labdát. Átizzadt felsőtestükön foltos volt a melegítő. Mögöttük a műúton autók suhantak el csordaszám. Hosszasan néztem órám számlapját. Egyre idegesi- tőbb volt a várakozás. A kerítések oszlopait számoltam, majd fürkésztem a házhoz vezető utat. A beláthatatlan útkanyar mögötti autózúgás új és újabb reményt adott. Az előbukkanó ismeretlen autók azonban egyre növelték belső feszültségemet. Fokozták tehetetlenségemből fakadó dühömet. A szomszédos kert almafájára akasztott táskarádióból felhallatszott a déli harangszó. Bort löttyintettem az üvegből. Felemeltem, majd visz- szatettem a poharat. Zsebemből elővettem filctollamat. és ráfirkáltam az asztalon lévő újságra: Elmentem. Többé nincs szükségem rád (Folytatjuk) «!■!■<» HHII Az új hangversenyévad elé
