Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-24 / 225. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 24., szerdo TANÉVKEZDÉS - AZ ÚJ TÖRVÉNY SZELLEMÉBEN Iskola, gondokkal és örömökkel Pillanatkép Atányból A nagyablakos, szürke falú épület mellett már készül az új szárny. Rózsabokrok a kertben, a kapu mögött — mivel még az idő megengedi — éppen tornaóra. Egy hétköznap délelőtt csöppentünk az átányi Általános Művelődési Központ iskolájába. Miközben bejár, tűk az iskolát, arról is érdeklődtünk: hogyan kezdték az idei tanévet, mit jelent számukra az új oktatási törvény életbe lépése? Nagy Kálmán iskolaigazgató : — Szolgálhatunk újdonsággal. Ebben az évben kezdődött meg az iskola bővítése. Még júniusban jelentkeztünk a megyei tanács pályázatára. Három osztályterem építésére kaptunk ily módon lehetőséget. — Pillanatnyilag milyen Jeltételekkel rendelkeznek? — Nyolotantermes az iskolánk. Igaz, hogy ideiglenes helyiségeket is igénybe kell, hogy vegyünk. Például a műhelyterem a régi posta épületében kap még helyet, s várhatóan csak a jövő tanévben oldódik meg véglegesen a napköziotthonos étkeztetés. — Ennek megvalósítását már a pályázat elnyerése segíti? — Valóban, hisz megértheti, hogy nem ideális állapot az, hogy a tűzoltószertárban ebédelnek a napközisek. A tornatermünk a művelődési ház nagytermében van. Itt szereltük fel — bár nem túl ideális körülmények között — a bordásfalat, a gyűrűt, ide helyeztük el a különböző tornaeszközöket. Valóban szükségmegoldás ez. Ám a tornatermünk megépítésére csak a következő ötéves tervben nyílik lehetőség. Azért hamarosan megoldódik egy-két gond az iskolában. Hiszen az épület mellett levő telket már megvá- súrolták, amely a bővítés lehetőségét biztosítja. Amint az iskolaigazgató elmondotta, Átányban a településfejlesztési hozzájárulást is e céllal szavazták meg a lakók. Jut ebből nemcsak az iskola újabb tantermeire, hanem az óvoda bővítésére is. A teljes munkával —, amelyet a besenyőtelki termelőszövetkezet végez — a jövő tanévre készülnek el. Lassan három éve, 1983. december 1-e óta alakult meg Átányban az Általános Művelődési Központ. Arról is érdeklődtünk az iskolában, hogyan alakultak az idei tanévben a személyi feltételek. — Három állást hirdettünk meg pályázatként — mondja az iskolaigazgató. Egy tanítónői, egy orosz szakos és egy gyógypedagógiai helyet. Két gyesen levő kollégánk helyettesítését is meg kellett oldanunk. Pillanatnyilag 15 tanerős az iskolánk. Sajnos, nagy gondunk, hogy sokan elmentek tőlünk. Heves vonzáskörzetébe tartozunk. Akik tehették, a városban találtak állást, s ezt bizony megérzi az iskolánk. S ha a véleményemet kérdik, a jelenlegi pályázati rendszer nem tölti be hivatását. — Mit jelent önöknél az új oktatási törvény életbe lépése? — A nevelési értekezlet keretében, már az előkészítés után, konkrétan megtárgyaltuk a feladatokat. Az iskola önállóságát tekintve, nekünk elsősorban az a tennivalónk, hogy megszilárdítsuk a tantestületet. Biztosítanunk kell a stabilitást. A terveket pontosan meghatároztuk, megbeszéltük mind az alsó-, mind a felsötago- zatos munkaközösségekre vonatkozóan. Az önállóbb gazdálkodáshoz természetesen a tárgyi feltételek gazdagítása is hozzá tartozik. Ehhez viszont megfelelő pénzügyi alappal kell rendelkeznünk. Szerencsére jó a helyi tanáccsal a kapcsolatunk. Ha kérjük, segítenek. így például legutóbb komfortosították a pedagógus szolgálati lakásokat. — Eves költségvetés alapján gazdálkodnak... — Megpróbáljuk mindig oda csoportosítani a pénzeszközöket, ahová kell. S mivel általános művelődési központ vagyunk, így egymásnak is átadhatjuk az intézmények között a szükséNagy Kálmán: Az új tanévben hatféle szakkör indult a gyerekeknek, köztük a Mazsola elnevezésű, a cigány tanulók klubja is ges dolgokat. Például a művelődési központban a könyvtár segít az oktatásban is. A nyáron az előtérből leválasztottunk egy részt, ahol ifjúsági klub működik. Szeretnénk megvalósítani az öregek klubját is. — Megalakult-e már az iskolatanács? — A tervezés stádiumában vagyunk. Már megbeszéltük a szülői munkaközösséggel, a tanári testülettel, hogy mely módját választjuk. Ottjártunkkor már „teljes gőzzel" megindult az új tanév. Bekukkantottunk az osztályokba is: úgynevezett szituációs termeket alakítottak ki, amely átmenet a hagyományos és a szaktanterem között. A fizikát, a kémiát, a matematikát egy teremben oktatják, mellette a szertár, amely minden szükséges felszerelést tartalmaz. Meglátogattuk a hatodik osztályt. S hogy nem jelölik a-, b-, vagy c-betűvel, annak oka, hogy egy évfolyamon csak egy osztály van az iskolában. Együd Arpádné: Csak differenciált oktatással érhetünk el eredményt Nyelvtan óra. Együd Arpádné tartja: — Mit jelent ilyen nagy létszámú osztályban tanítani? — Meg kell mondanom, hogy nem könnyű. Itt a hatodikban 31 gyerek van. Azelőtt, mielőtt idekerültem, kisebb iskolában tanítottam, szinte a fele volt az osztálylétszám. Most dupla munka. — Azért megvalósítható a differenciált oktatás? — Hogyne, ez elsődleges- feladat is. Másképp nem is tudnánk eredményt elérni, ha nem bontanánk csoportokra az osztályt. Mi több. ebben a tanévben már az egyénre szabott oktatást szeretnénk megvalósítani. Pillanatképet adtunk az új tanévben egy községi iskoláról. Eredményeit, gondjait, feladatait mutattuk be. Ám úgy véljük, mégsem mondható egyedi esetnek az átányi iskolakezdés: az új oktatási törvény életbe lépése mindenütt a korszerűbb oktatást, a jobb munkát segíti. Mikes Márta Szituációs teremben tanulnak a gyerekek (Fotó: Perl Márton) Pori nemcsak a jazz városa Magyar Irodalmi Központot avattak Finnországban 11/2. A Képzőművészeti Múzeum a régi kikötő egyik hajdani épületében Hargita Árpád, finnországi nagykövetünk, azt mondta üdvözlő beszédében, hogy „ez az avatóünnepség, és a Budapesten, az Állami Gorkij Könyvtár keretében kialakítandó finn gyűjtemény a magyar és a finn nép számára nem egyszerű kulturális esemény ...” Nem egyszerű, hanem igenis kiemelkedő kulturális esemény, s nemcsak kulturális, hanem politikai esemény is. A városházán az esti fogadáson arra kértem, beszéljen a könyvtár szerepéről. Mondataiban újra meg újra előbukkant Helsinki neve. a helsinki egyezmény. Nem külpolitikai újságíró lévén, először egy kicsit át is siklottam Helsinki neve fölött azzal, hogy persze, emlegeti, hiszen Finnországban vagyunk, ő pedig egyenesen Helsinkiben nagykövet. Csak amikor már másodszor mondta ki a finn főváros nevét, s beszélt Helsinki szelleméről, akkor döbbentem rá: Helsinkit, a helsinki egyezményt nem az udvariasság kedvéért emlegeti, hanem azért, mert Helsinkiben csakugyan egy világpolitikai jelentőségű dokumentumot írtak alá. s most az elhatározásnak egy kis — de nekünk fontos és kedves — láncszeme jött létre Pori városában. — A korábbi időszakban a két nép közös szimpátiájára építettünk, arra. hogy rokonok vagyunk. A helsinki egyezmény aláírása óta kapcsolatunk alapjaiban megváltozott: Helsinki szellemében dolgozunk a magyar és a finn nép, s a két országban élő nemzetiségiek kapcsolatainak elmélyítéséért. A két állam közt nincs vízum- kényszer, a testvérvárosok egész rendszere alakult ki. Finnországban Finn—Magyar Társaság működik, méghozzá nagyon tevékenyen, Magyarországon pedig — a Hazafias Népfront keretében — Kalevala Kör. A Finn— Magyar Társaság nélkül nem valósult volna meg a Magyar Irodalmi Központ. Finnországban lapp, norvég, román irodalmi központ már működik, most a magyar is csatlakozott hozzájuk. Mi, magyarok. Hungarológiai és az énektanítás Ko- dály-módszerének elterjesztésére egy Kodály-központ létrehozását tervezzük Helsinkiben. (A Kodály-mód- szert eddig mintegy negyven pedagógus vezette be, Köztük a Finnország-szerte ismert Szilvási testvérpár.) A Magyar Irodalmi Központ otthoni megfelelőjét az Állami Gorkij Könyvtár fogja megteremteni és működtetni. ★ Az esti fogadáson Heikki Koski, a Finn—Magyar Társaság elnöke is válaszolt kérdéseimre. — A Finn—Magyar Társaság 1950-ben alakult. Ma 41 alapszervezete, 7000 tagja van. A legszorgalmasabbak közül való a pori-satakuntai szervezet. Nagyon komolyan veszik, amit csinálnak. Tizenhárom esztendeje tartanak testvérvárosi kapcsola- latot Egerrel. Puszta véletlen, hogy amikor testvérséget kötöttünk vele, akkor éppen én voltam Pori polgármestere. A magyar kapcsolat tehát létrejött, s szinte azzal egy- időben fölmerült egy könyvtárnak a gondolata is — már csak egy olyan ember kellett hozzá, aki nem hagyja elaludni, aki veri a vasat, és fáradhatatlanul, dolgozik. Ezt az embert találtuk meg Mar- jaana Karjalainen, a pori könyvtár vezetőjének a személyében. Azt mondta: alakítsunk egy bizottságot, az feleljen azért, hogy a könyvtár dolga lépésről lépésre előre menjen. Közben elkerültem Helsinkibe, s mint régi magyarbarát, a Finn— Magyar Társaság elnöke lettem. Figyeltem, mi lesz a könyvtárból, s természetesen segítettem is. Két éve aztán odáig jutottunk, hogy most már csakugyan megvalósul a könyvtár. A magyar nagy- követség. a magyar rádió, a magyar sajtó, a művelődési minisztérium segítsége nélkül nem tudtuk volna fölállítani. — Koski úr, a könyvtári központot most fölavatták, méghozzá nagyon ünnepélyesen és méltóságosan, de milyen jövőt jósol neki? — Finnországban elég nagy az érdeklődés a kultúra, az irodalom iránt. Ügy gondolom. használni fogják, és nem is kevesen. Szóval látogatják majd az olvasók. S a mai könyvtári technika olyan, hogy a könyvek, s a többi dokumentumok nem maradnak Pori falai közt, eljutnak mindenhová az országban. Ahogy én Pori városát ismerem, ezután is támogatni fogja a Magyar Irodalmi Központot — az a városi-megyei könyvtár szerves része most már, a könyvtár pedig a város, a megye életének a szerves része — ezért vagyok biztos abban, hogy se be nem fog porosod- di, se meg nem áll a gyarapodásban. Az illetékesek éppen most írták alá a két ország újabb három évre szóló kulturális együttműködési megállapodását, ez szintén segíteni fogja a könyvtár munkáját. •ir Az alakuló, formálódó Magyar Irodalmi Központról már hírt adott a magyar sajtó. Az Esti Hírlap 1985 szeptemberében adta tudtul, hogy létrejött, közvetlenül a megnyitás előtt pedig a Magyar Nemzet közölt róla elég bő információt. Magát a könyvtárat azonban mind ez idáig egyedül e sorok jegyzője látta a magyar újságírók közül. Milyen hát ez a könyvtár? Mi is? Könyvtár vagy irodalmi központ? S mitől központ? Mit központosít ? Az intézmény nem önálló, a pori városi-megyei könyvtár része. Annak a külön- gyűjteménye. Pontos, szakszerű elnevezése tehát magyar különgyűjtemény volna, de végül is mindegy, minek tituláljuk. Állományát a Gorkij Könyvtár dokumentációs osztályának egyik finnül tudó, minden ízében könyvtáros és finnbarát munkatársa. Kristó Judit rendezte, dolgozta fel a művelődési minisztérium ösztöndíjasaként. Olyan ösztöndíjas, aki két hónapon át mindenes munkát végzett — s nem nyolc órában — azért, hogy a központ az olvasóknak megnyílhasson. A gyűjteményen Marjaana Karjalainen, a könyvtár igazgatónője,. megteremtője, spi- ritus rektora kalauzolt végig. Az állomány mintegy 2000 kötet könyvből áll, benne Kustaa Vilkunának, a nemrég elhunyt finn néprajztudósnak a magyar gyűjteményével, akinek a fia történetesen Poriban él. (A tudós akadémikus Apáink munkája — ősi finn mesterségek című könyve 1984-ben jelent meg magyarul.) Vil- kuna néprajzi, nyelvészeti műveket gyűjtött. Az állomány többi része olyan, mint egy szabályos könyvtár, minden művészet és minden ismeretág föllelhető benne, elsősorban magyarul, de finnül s világnyelveken is. Egyelőre szerény videokazetta-gyűjteményük van, de azt a 16 kazettát annál többre tartják. Szép hanglemez- és kottaállományt mondhatnak a magukénak. Pori ugyan vidéki város, de a könyvtárközi kölcsönzés révén gyorsan és pontosan el tudják juttatni mindenhová a kért műveket S a könyvtárközi kölcsönzés nagyon fejlett szolgáltatás Finnországban. A könyvtárnak az avatás, tiszteletére két bibliográfiája látott napvilágot. Az egyik a magyar nyelvű szépprózát tárja fel az állományból, a másik címe: Magyar és magyar vonatkozású szépirodalom. valamint irodalom- és nyelvtudomány finn nyelven, amely már természetszerűleg nem a pori könyvtárra támaszkodik. Kodolányi János A csend országában című ötven évvel ezelőtti finnországi útijegyzetében leírja, látott egy szép múzeumot, s megkérdezte az alapítót, hogyan sikerült megteremtenie. — Egyszer hajnalban azt álmodtam, hogy ebben a házban múzeum van — meséli nevetve az idős hölgy. — És amikor felébredtem, elhatároztam, hogy az álmot megvalósítom. És amikor hire terjedt, hogy mit akarok, az egész környék csőstül hozta a múzeumi kincseket. És amint látja, a múzeum megvan, — jegyzi le Kodolányi. A pori Magyar Irodalmi Központról nem hallottam ilyen szép mesét, de valóban megvan, létezik, működik. Köszönet érte a poriaknak, finn barátainknak! (Vége) Győry László A pori színház (KS-reprodukció)
