Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-24 / 225. szám

NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 24., szerda A molnár mérnöknek tanul Vannak családok. ahol nemcsak az apák, a nagy­apák, de a dédnagyapák pél­dája is vonzó. Így lett a fotón látható kápolnai fia­talemberből — molnár. Fo­nod Sándor megízlelte mes­tersége tudományát, és el­határozta. hogy továbbfej­leszti képességeit. Az élel­miszeripari szakközépisko­lában igazolta, hogy méltó az örökséghez: harmadik lett az országos tanulmányi versenyen. Ez az eredmény bátorította, hogy gépészmér­nök legyen. Már az első év­ben kiválóan tanult, ennek is köszönheti, hogy a diplo­ma megszerzéséig Moszkvá. ban folytathatja egyetemi tanulmányait. Most harma­dikos, a nyári szünidőben találkoztam vele. Számító­gépekkel ismerkedett a Mátravidéki Fémművekben. — Az egyetemen kiemelt tantárgy a számítástechnL ka — újságolta. — Az elő­zőekhez képest az idén több órát fordítunk majd a meg­ismerésére. A sirokiak szerint Sán­dor egészen belejött a já­tékprogramok másolásába. Szüksége is van rá. Az egye­temen szeretné bemutatni társainak az itthon szerzett tudását. — Boldogul a nyelvvel? — Nemcsak az orosszal, az angollal is — válaszolta magabiztosan. — Moszkvá­ban 39 ország diákjai tanul­nak az egyetemeken. Euró­paiak. ázsiaiak, afrikaiak, amerikaiak. Az orosz nyelv kötelező tantárgy, az an­gollal kedvtelésből foglal­kozom. — Kik a barátai? —- A magyarokon kívül sok külföldi diáktársammal vagyok jó kapcsolatban. Eb­ben segítségemre van az is, hogy vezetőségi tagja va­gyok a külföldi egyetemis­ták szervezetének, illetve a magyar diákok moszkvai KISZ-bizottságának. — Mi a tennivalója? — Sportügyekkel foglal­kozom, politikai vitaköröket szervezek, a gyengébb ta­nulókat korrepetálom, meg­próbálva ekként is segíteni — másoknak­Mika István Gárdonyi Géza emlékére Vers- és prózamondó verseny Hevesen Bár hivatalosan még csak szombaton .kerül sor a he­vesi úttörőház idei kapunyi­tására. az élet már pár nap­pal korábban fölpezsdült. Ma délután két órakor, rendezik ugyanis a Gárdo­nyt Géza emlékére rendezett vers- és prózamondó ver­senyt. Ez alkalommal 36 gyermeket várnak a város­ból és a körzethez tartozó 17 községből. A két kate­góriában alsó tagozatosok, 8 és 10 évesek mérik össze tudásukat. A győztesek a jutalmakon kívül tovább mehetnek a megyei vetél­kedőre. Újoncok között A katonaélet, testközelből A sortkatonai szolgálat minden fiatal életében mér­földkő, hiszen a tinédzser­kor altkonyán, a felnőtté vá­lás küszöbén olyan közösség­be kerül, amelynek hatása egyéniségformáló, eseten­ként meghatározó lehet a továbbiakban. A bevonulás mindig emlékezetes ünnep, így volt ez legutóbb is Eger­ben, a városi stadionban. Szülők, feleségek, menyasszo­nyok, barátok kísérték el a „nagyfiút”, s bizony a búcsú pillanataiban néhány könny­csepp kibuggyant az asszony­nép szeméből. írj minél előbb, fogadj szót és légy jó, kérték, majd elhangzott a parancs; Sorakozó! Irány a laktanyai A bevonulás óta négy hét telt el, s hogy hogyan, erre voltunk kíváncsiak a Dobó István laktanyában, ahol el­sőként három, megyénkben fiatalemberrel beszélgettünk. Nyitrai Lászlót az egri Mágnes Aruház eladópultja mögül szólította el a behívó­parancs: — Az alapkiképzés precíz menetrend szerint zajlik, hi­hetetlen gyorsasággal telnek a napok. Már eddig is ren­geteget tanultunk, bár ne­kem például az alakizás vagy a géppisztolyszétszedés, -ösz- szerakás nem volt ismeret­len, mivel ifjúgárdistaként belekóstoltam a katonaélet­be. Egyébként nem gondol­tam volna, hogy ilyen ha­mar összerázódik a társaság, segítjük egymást, igazán ba­ráti hangulat alakult ki köz­tünk. Likai Dénes Nagyvisnyóról érkezett, a 3. számú Épfu bélapátfalvi kirendeltségén dolgozott autószerelőként. — Reggelente még szapo­rán kell kapkodnunk a lá­bunkat, ha el akarunk vé­gezni mindent. Persze ezt is megszokjuk, mint a stokizást. Mert otthon valahogy úgy voltunk, hogy ledobáltuk a ruhánkat a szék karfájára és kész. Itt viszont milliméter­re pontosan kell hajtogatni valamennyi darabot... Ami a kiképzést illeti, nekem a harcászkodás tetszett a leg­jobban, bár a gyalogsági ásó­val nem volt gyerekjáték lő- állást készíteni. Vadócz Péter idén állam­vizsgázott a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán. Huszonegy éves, s ha a IS hónap után leszerel, a Ho­tel Egerben fog dolgozni: — A töhbség az egyetem, a főiskola elvégzése előtt 12 hónapot már letölt a hon­védségnél. a maradék ha­tot a diploma után „tudja le”. Én a kivételek közé tar­tozom. Az alapkiképzést kö­vetően szeretnék a szak­mámnak megfelelő, ahhoz közel álló területen tevé­kenykedni, hiszen másfél év alatt az ember könnyen ki­eshet a gyakorlatból. A fizikum fejlesztése első­rendű feladat (Fotó: Molnár Béla) Amit mindhárman hang­súlyoztak, hogy a rendet, a fegyelmet és a pontosságot érdemes lesz magukkal vin­ni a civil életbe. A katona­ság úgy tűnik jó tanítómes­ter ... De, nézzük milyen véle­ményt alkotott az újoncok­ról Molnár Béla őrmester, kiképző alegységparancsnok. Néhány évvel ezelőtt még ő is a „másik oldalon” állt, s mint mondta, a sorkatonai szolgálat alatt kedvelte meg a hivatást, és továbbszolgáló­ként itt ragadt. — Bármennyire is fejlett a haditechnika a hadsereg­nek erős fiatalokra van szük­sége. Sajnos, az újoncok erőnléte nem megfelelő. Re­méljük a testnevelési órák bepótolnak valamit a hiá­nyosságokból. A fiúk szor­galmasan végzik a kiképzési feladatokat, s az eskü nap­ján sem vallanak szégyent a díszmenetben. Igyekeztünk úgy kialakítani a napi prog­ramot, hogy a szórakozásra, a művelődésre, a sportra is jusson idő. A könyvtárunkat sokan keresik fel, csakúgy, mint a fotószakkört. ahol pályázatokra készítünk kép­anyagot, kiállításokat tekin­tünk meg. A legnagyobb si­kert a videó- és mozifilmek vetítése aratja, és volt már politikai-kulturális vetélke­dőnk is. Egyszóval a kikép­zés ideje alatt is ügyelünk arra, hogy fiatal katonáink minél otthonosabban érez­zék magukat a hadseregben. Csábrági László Budai Ferenc Szemközt az űrtigrissel — A kozmikus csibe — Mese az emberi butaságról — Berzsenyi Dániel emlékezete A Kincskereső szeptemberi száma Két gyerek és egy külö­nös formájú űrhajó szerepel az e havi Kincskereső cím­lapján. A rajz a folyóirat­ban most induló gyermek sci-fire. Simái Mihály: Szem­közt az űrtigrissel című re­gényére utal. Az első rész­ben találkozunk az őrültek házából szökött öreg feltalá­lóval, egy tizenkét éves gye­rekké visszafiatalított része­ges apával, egyszóval jó né­hány izgalmas furcsaságot ígér a mű. A Nevető irodalomóra Kántor Zsuzsa újabb, vidám írását közli, melyből kide­rül, hogy „Csuhaj nem kap­kodja el”. A főhős egy há­látlan, fukar tinédzser, aki sajnos csak az olvasó előtt válik nevetségessé. A török fogságban szenvedő hős, Szapáry nemeslelkűségét mu­tatja be Kerékgyártó Erzsé­bet, Szapáry Péter bosszújá­ról szóló elbeszélésében. Felbontanak egy különös csodatojást. Ezzel az ese­ménnyel kezdődik Gianni Rodari: A kozmikus csibe című meséje. Lázár Ervin a tüskés varabint bemutató történetében a gyermeki fan­tázia szép példáját tárja az olvasó elé. Ion Creanga: Me­se az emberi butaságról cí­mű példázatát is közli a lap. Az író. munkásságát Sütő András ismerteti. Gazdag és változatos a szám lírai anyaga is. Kosz­tolányi Dezső első oldalon közölt költeményének, a Szeptember elején-nek a han­gulata visszatér Kerék Imre, Nagy Gábor' és Lukács Ottó verseiben. Mellettük Csoóri Sándor, Markó Béla és Kár­páti Béla soraiban gyönyör­ködhetünk. Az Örökség rovat Berzse­nyi Dánielt idézi, a Testvér- múzsákban Móser Zoltán Liszt Ferenc-sorozatának el­ső részét olvashatjuk. Harcászkodás közben Sorsjegy Nicaraguáért Beszélgetés dr. Szórádi Sándorral, a KISZ KB titkárával Kedves fiatalok, ilyen még nem volt! Ötször hat — Mostanában sűrűn hal­lani a „NIC-sorsjegy”-akció- ról. Ez nyilván része annak a programnak, amelyet a KISZ XI. kongresszusa a Nicaraguával vállalt szoli­daritás jegyében meghirde­tett. — Igen. A KISZ régóta, megalakulásától kezdve fi­gyelemmel kíséri a felsza­badulásukért küzdő népek harcát, szolidárisak vagyunk velük. Gondoljunk csak azokra a nagyszabású akci­ókra, amelyeket a vietnami háború idején, vagy később a kambodzsai gyermekvá­ros felépítése érdekében, s az etiópjai éhezők megse­gítéséért kezdeményeztünk, szerveztünk. Ma, úgy látjuk, a nicaraguai nép hősi har­ca kell, hogy a világ figyel­mének, szolidaritásának kö­zéppontjában álljon. Mi, ma­gyar ifjúkommunisták, fia­talok ezért ajánlottuk fel a kongresszuson egy száz­hatvan személyes mezőgaz­dasági szakmunkásképző intézet felépítését. — Miért pont ezt? — Olyan segítséget akar­tunk adni, ami valóban hasznos, amire Nicaraguá­ban égetően szükség van. Az intézet hosszú időn keresztül hozzájárulhat az ottani me­zőgazdasági szakembergár­da képzéséhez. — A kongresszus — a ni* caraguai küldött felszólalá­sát követően — nagy lelke­sedéssel, szinte közfelkiál­tással hagyta jóvá a felaján­lást. Az akció szervezésében viszont elég sok, hogy úgy mondjam, üzleti jelleg ke­rült előtérbe. Talán nem eléggé országos ez a lelke­sedés, avagy ma már nem divat a közadakozás? — A lelkesedés, a szoli­daritás érzése nem csupán a kongresszusi küldötteket jel­lemezte. Akciónkkal egyet­értenek a magyar fiatalok, s mondhatom a társadalom egésze is. Ugyanakkor, ha az elmúlt évek hasonló „vál­lalkozásaira” gondolunk — Nemzeti Színiház, Ű'ttörősta- dion —, nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül, hogy mai hazai körülményeink köze­pette az emberek jó részé­nek pénztárcája laposabb, s ha egyet ért is a szolidaritá­si akcióval, nem biztos, hogy annyit tud adni, amennyit szeretne, amennyi szüksé­ges volna. A nicaraguai be­ruházás ötvenötmillió fo­rintba kerül. Ezt a hatalmas összeget, hagyományos mó­don, gyűjtéssel aligha tud­nánk előteremteni. Ezért élünk — a kérdésben hasz­nált kifejezéssel — az üz­let lehetőségeivel is. Hang­súlyozni szeretném azonban, hogy a szolidaritás a hagyo­mányos felajánlások formá­jában is megmutatkozik, pél­dául az intézet felszerelése. bútorzata, a kint dolgozó magyar szakemberek étkez­tetése részben ebből a „ke­retből” származik, illetve oldódik meg. Másfelől az akció „üzleti”, vállalkozói része sem nélkülözi a szoli­daritás jegyeit. — Arra törekszünk, hogy amikor valaki a Mundiál zárt kapuk mögött című könyvet megveszi, vagy megvásárol egykét NIC­sorsjegyet, tudja, nemcsak egy izgalmas olvasmány­hoz jut, szerencsés körülmé­nyek esetén nemcsak hoz­zájuthat valamilyen érté­kes nyereményhez, hanem szolidaritást is vállal Nica­raguával, s forintjai a szo­lidaritási alapot növelik. Ügy tapasztaltuk, az emberek többsége tisztában van ez­zel. Egyébként, bár koránt­sem mellékesen jegyzem meg, e szemlélet kialakulá­sában nagy szerepük van a KISZ-bizottságoknak, melyek közül nem egy, nem kettő valamilyen szolidaritási de­monstrációval, program­mal, akcióval köti össze a sorsjegy árusítását. — Néhány technikai jel­legű kérdés: meddig tart az akció, mennyi sorsjegy ván, hol lehet ezeket vásárolni, mik az eredmények? — Az akció szeptember elején kezdődött, úgy gon­doljuk, novemberig eltart. A sorsolás, a televízió nyilvá­nossága előtt, december 19- én lesz. Addig is nyakon csípheti sok ember a szeren­cséjét, hiszen jó néhány sorsjeggyel azonnal, hely­ben nyerni lehet. Három­millió sorsjegyet bocsátot­tunk ki, egyenként húszfo­rintos áron. Rendkívül ügye­lünk az akció tisztaságára, arra, hogy visszaélés ne kö­vetkezzék be. Eddigi tapasz­talataink, egyes technikai problémáktól eltekintve — kedvezőek. A sorsjegyeket elsősorban a KlSZ-bizott- ságokon keresztül lehet megvásárolni, lerakata­ink, a városi KlSZ-bizott- ságokon vannak. Itt vehetik át az igényelt mennyiséget az üzemi, iskolai s más KISZ-szervezetek is. Emel­lett árulunk utcákon, a Ská­la és Centrum áruházak előtt, az aluljárókban, s minden, nagy tömeg rész­vételére számot tartó ren­dezvényen. A nyeremény­lista tizenhárommillió forint. Többek között elekt­ronikus berendezéseket, já­tékokat, személyautókat le­het nyerni, s fődíjként egy 53 négyzetméteres lakást. — Talán nem tűnik for­mális udvariaskodásnak, ha sok sikert kívánok az akció szervezőinek . . . — Én is úgy érzem, ha az akció sikerrel zárul, akkor valamennyien jól járunk, valamennyien elégedettek és büszkék lehetünk. Szer­vezők, vásárlók, adakozók egyaránt, hiszen mindany nyian egy nemes, humánus küldetés részeseinek vall­hatjuk magunkat. Sz K. J. Rendhagyó játékra, vetél­kedésre hívunk mindenkit, akinek kedve, energiája, ba­rátai és ismerősei vannak. A KISZ Heves Megyei Bizott­sága játéksorozatot indít, mellyel a 30 éves ifjúsági szervezetet köszönti. Ebben a vetélkedőben csak nyerni le­het. Bármilyen közösség játszhat (lakóterületi és üze­mi KISZ-alapszervezet, ba­ráti körök, klubok, szakkö­rök. brigádok, 8. osztályos tanulók), sőt létrejöhetnek alkalmi társulások is. A já­ték 5 fordulós. Márciusban az előző négy fordulóban leg­jobban szerepelt csapatok megyei döntőben mérik ösz- sze tudásukat. A vetélkedés során ötle­tességre, fantáziára, gyűjtő- és kutatómunkára, tudásra, és persze szerencsére is szük­ség lesz. Semmi sem lehetet­len, semmi sem végrehajtha­tatlan. A megyei döntő első hat helyezettjét 2—10 ezer forintig jutalmazzuk. A fel­adatok végrehajtásához nem kell több munkát végezni, mint amit saját közöséggel eddig végeztek, illetve végez­nétek. Figyeljétek a játék első fordulójának feladatait a Nép­újság október 1-i számában. a Ma a holnapért összeállí­tásban. Közülük három kö­telező (külön jelölve), három ajánlott. Az általunk aján­lott feladatok közül kettőt válasszatok, így egy forduló­ban ötöt oldjatok meg! Kérjük, hogy a teljesítés idejére (ami megoldható: szüret, hagyománybemutatás, társadalmi munka), küldjön minden csapat egy meghívót. Lehetőségeink szerint min­den játékkal kapcsolatos ak. dóra elmegyünk, illetve kér­jük, hogy a játék fotóval vagy hangszalaggal doku­mentálható megoldásairól ké­szüljön felvétel. (A játék vé­gén szükség lehet rá!) A já­ték során fordulónként száz pontot lehet elérni. Az értékelésről, a pillanat­nyi helyezésekről folyamato­san értesítünk minden ját­szó csapatot. Az első fordu­ló megoldott feladatait csa­patnévvel és értesítési cím­mel küldjétek be a KISZ Heves Megyei Bizottságára. (Eger, Széchenyi u. 18. 3300) A borítékra kérjük írjátok rá: Ötször hat. A szervezőbizottság

Next

/
Thumbnails
Contents