Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-24 / 225. szám
NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 24., szerda A molnár mérnöknek tanul Vannak családok. ahol nemcsak az apák, a nagyapák, de a dédnagyapák példája is vonzó. Így lett a fotón látható kápolnai fiatalemberből — molnár. Fonod Sándor megízlelte mestersége tudományát, és elhatározta. hogy továbbfejleszti képességeit. Az élelmiszeripari szakközépiskolában igazolta, hogy méltó az örökséghez: harmadik lett az országos tanulmányi versenyen. Ez az eredmény bátorította, hogy gépészmérnök legyen. Már az első évben kiválóan tanult, ennek is köszönheti, hogy a diploma megszerzéséig Moszkvá. ban folytathatja egyetemi tanulmányait. Most harmadikos, a nyári szünidőben találkoztam vele. Számítógépekkel ismerkedett a Mátravidéki Fémművekben. — Az egyetemen kiemelt tantárgy a számítástechnL ka — újságolta. — Az előzőekhez képest az idén több órát fordítunk majd a megismerésére. A sirokiak szerint Sándor egészen belejött a játékprogramok másolásába. Szüksége is van rá. Az egyetemen szeretné bemutatni társainak az itthon szerzett tudását. — Boldogul a nyelvvel? — Nemcsak az orosszal, az angollal is — válaszolta magabiztosan. — Moszkvában 39 ország diákjai tanulnak az egyetemeken. Európaiak. ázsiaiak, afrikaiak, amerikaiak. Az orosz nyelv kötelező tantárgy, az angollal kedvtelésből foglalkozom. — Kik a barátai? —- A magyarokon kívül sok külföldi diáktársammal vagyok jó kapcsolatban. Ebben segítségemre van az is, hogy vezetőségi tagja vagyok a külföldi egyetemisták szervezetének, illetve a magyar diákok moszkvai KISZ-bizottságának. — Mi a tennivalója? — Sportügyekkel foglalkozom, politikai vitaköröket szervezek, a gyengébb tanulókat korrepetálom, megpróbálva ekként is segíteni — másoknakMika István Gárdonyi Géza emlékére Vers- és prózamondó verseny Hevesen Bár hivatalosan még csak szombaton .kerül sor a hevesi úttörőház idei kapunyitására. az élet már pár nappal korábban fölpezsdült. Ma délután két órakor, rendezik ugyanis a Gárdonyt Géza emlékére rendezett vers- és prózamondó versenyt. Ez alkalommal 36 gyermeket várnak a városból és a körzethez tartozó 17 községből. A két kategóriában alsó tagozatosok, 8 és 10 évesek mérik össze tudásukat. A győztesek a jutalmakon kívül tovább mehetnek a megyei vetélkedőre. Újoncok között A katonaélet, testközelből A sortkatonai szolgálat minden fiatal életében mérföldkő, hiszen a tinédzserkor altkonyán, a felnőtté válás küszöbén olyan közösségbe kerül, amelynek hatása egyéniségformáló, esetenként meghatározó lehet a továbbiakban. A bevonulás mindig emlékezetes ünnep, így volt ez legutóbb is Egerben, a városi stadionban. Szülők, feleségek, menyasszonyok, barátok kísérték el a „nagyfiút”, s bizony a búcsú pillanataiban néhány könnycsepp kibuggyant az asszonynép szeméből. írj minél előbb, fogadj szót és légy jó, kérték, majd elhangzott a parancs; Sorakozó! Irány a laktanyai A bevonulás óta négy hét telt el, s hogy hogyan, erre voltunk kíváncsiak a Dobó István laktanyában, ahol elsőként három, megyénkben fiatalemberrel beszélgettünk. Nyitrai Lászlót az egri Mágnes Aruház eladópultja mögül szólította el a behívóparancs: — Az alapkiképzés precíz menetrend szerint zajlik, hihetetlen gyorsasággal telnek a napok. Már eddig is rengeteget tanultunk, bár nekem például az alakizás vagy a géppisztolyszétszedés, -ösz- szerakás nem volt ismeretlen, mivel ifjúgárdistaként belekóstoltam a katonaéletbe. Egyébként nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar összerázódik a társaság, segítjük egymást, igazán baráti hangulat alakult ki köztünk. Likai Dénes Nagyvisnyóról érkezett, a 3. számú Épfu bélapátfalvi kirendeltségén dolgozott autószerelőként. — Reggelente még szaporán kell kapkodnunk a lábunkat, ha el akarunk végezni mindent. Persze ezt is megszokjuk, mint a stokizást. Mert otthon valahogy úgy voltunk, hogy ledobáltuk a ruhánkat a szék karfájára és kész. Itt viszont milliméterre pontosan kell hajtogatni valamennyi darabot... Ami a kiképzést illeti, nekem a harcászkodás tetszett a legjobban, bár a gyalogsági ásóval nem volt gyerekjáték lő- állást készíteni. Vadócz Péter idén államvizsgázott a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán. Huszonegy éves, s ha a IS hónap után leszerel, a Hotel Egerben fog dolgozni: — A töhbség az egyetem, a főiskola elvégzése előtt 12 hónapot már letölt a honvédségnél. a maradék hatot a diploma után „tudja le”. Én a kivételek közé tartozom. Az alapkiképzést követően szeretnék a szakmámnak megfelelő, ahhoz közel álló területen tevékenykedni, hiszen másfél év alatt az ember könnyen kieshet a gyakorlatból. A fizikum fejlesztése elsőrendű feladat (Fotó: Molnár Béla) Amit mindhárman hangsúlyoztak, hogy a rendet, a fegyelmet és a pontosságot érdemes lesz magukkal vinni a civil életbe. A katonaság úgy tűnik jó tanítómester ... De, nézzük milyen véleményt alkotott az újoncokról Molnár Béla őrmester, kiképző alegységparancsnok. Néhány évvel ezelőtt még ő is a „másik oldalon” állt, s mint mondta, a sorkatonai szolgálat alatt kedvelte meg a hivatást, és továbbszolgálóként itt ragadt. — Bármennyire is fejlett a haditechnika a hadseregnek erős fiatalokra van szüksége. Sajnos, az újoncok erőnléte nem megfelelő. Reméljük a testnevelési órák bepótolnak valamit a hiányosságokból. A fiúk szorgalmasan végzik a kiképzési feladatokat, s az eskü napján sem vallanak szégyent a díszmenetben. Igyekeztünk úgy kialakítani a napi programot, hogy a szórakozásra, a művelődésre, a sportra is jusson idő. A könyvtárunkat sokan keresik fel, csakúgy, mint a fotószakkört. ahol pályázatokra készítünk képanyagot, kiállításokat tekintünk meg. A legnagyobb sikert a videó- és mozifilmek vetítése aratja, és volt már politikai-kulturális vetélkedőnk is. Egyszóval a kiképzés ideje alatt is ügyelünk arra, hogy fiatal katonáink minél otthonosabban érezzék magukat a hadseregben. Csábrági László Budai Ferenc Szemközt az űrtigrissel — A kozmikus csibe — Mese az emberi butaságról — Berzsenyi Dániel emlékezete A Kincskereső szeptemberi száma Két gyerek és egy különös formájú űrhajó szerepel az e havi Kincskereső címlapján. A rajz a folyóiratban most induló gyermek sci-fire. Simái Mihály: Szemközt az űrtigrissel című regényére utal. Az első részben találkozunk az őrültek házából szökött öreg feltalálóval, egy tizenkét éves gyerekké visszafiatalított részeges apával, egyszóval jó néhány izgalmas furcsaságot ígér a mű. A Nevető irodalomóra Kántor Zsuzsa újabb, vidám írását közli, melyből kiderül, hogy „Csuhaj nem kapkodja el”. A főhős egy hálátlan, fukar tinédzser, aki sajnos csak az olvasó előtt válik nevetségessé. A török fogságban szenvedő hős, Szapáry nemeslelkűségét mutatja be Kerékgyártó Erzsébet, Szapáry Péter bosszújáról szóló elbeszélésében. Felbontanak egy különös csodatojást. Ezzel az eseménnyel kezdődik Gianni Rodari: A kozmikus csibe című meséje. Lázár Ervin a tüskés varabint bemutató történetében a gyermeki fantázia szép példáját tárja az olvasó elé. Ion Creanga: Mese az emberi butaságról című példázatát is közli a lap. Az író. munkásságát Sütő András ismerteti. Gazdag és változatos a szám lírai anyaga is. Kosztolányi Dezső első oldalon közölt költeményének, a Szeptember elején-nek a hangulata visszatér Kerék Imre, Nagy Gábor' és Lukács Ottó verseiben. Mellettük Csoóri Sándor, Markó Béla és Kárpáti Béla soraiban gyönyörködhetünk. Az Örökség rovat Berzsenyi Dánielt idézi, a Testvér- múzsákban Móser Zoltán Liszt Ferenc-sorozatának első részét olvashatjuk. Harcászkodás közben Sorsjegy Nicaraguáért Beszélgetés dr. Szórádi Sándorral, a KISZ KB titkárával Kedves fiatalok, ilyen még nem volt! Ötször hat — Mostanában sűrűn hallani a „NIC-sorsjegy”-akció- ról. Ez nyilván része annak a programnak, amelyet a KISZ XI. kongresszusa a Nicaraguával vállalt szolidaritás jegyében meghirdetett. — Igen. A KISZ régóta, megalakulásától kezdve figyelemmel kíséri a felszabadulásukért küzdő népek harcát, szolidárisak vagyunk velük. Gondoljunk csak azokra a nagyszabású akciókra, amelyeket a vietnami háború idején, vagy később a kambodzsai gyermekváros felépítése érdekében, s az etiópjai éhezők megsegítéséért kezdeményeztünk, szerveztünk. Ma, úgy látjuk, a nicaraguai nép hősi harca kell, hogy a világ figyelmének, szolidaritásának középpontjában álljon. Mi, magyar ifjúkommunisták, fiatalok ezért ajánlottuk fel a kongresszuson egy százhatvan személyes mezőgazdasági szakmunkásképző intézet felépítését. — Miért pont ezt? — Olyan segítséget akartunk adni, ami valóban hasznos, amire Nicaraguában égetően szükség van. Az intézet hosszú időn keresztül hozzájárulhat az ottani mezőgazdasági szakembergárda képzéséhez. — A kongresszus — a ni* caraguai küldött felszólalását követően — nagy lelkesedéssel, szinte közfelkiáltással hagyta jóvá a felajánlást. Az akció szervezésében viszont elég sok, hogy úgy mondjam, üzleti jelleg került előtérbe. Talán nem eléggé országos ez a lelkesedés, avagy ma már nem divat a közadakozás? — A lelkesedés, a szolidaritás érzése nem csupán a kongresszusi küldötteket jellemezte. Akciónkkal egyetértenek a magyar fiatalok, s mondhatom a társadalom egésze is. Ugyanakkor, ha az elmúlt évek hasonló „vállalkozásaira” gondolunk — Nemzeti Színiház, Ű'ttörősta- dion —, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy mai hazai körülményeink közepette az emberek jó részének pénztárcája laposabb, s ha egyet ért is a szolidaritási akcióval, nem biztos, hogy annyit tud adni, amennyit szeretne, amennyi szükséges volna. A nicaraguai beruházás ötvenötmillió forintba kerül. Ezt a hatalmas összeget, hagyományos módon, gyűjtéssel aligha tudnánk előteremteni. Ezért élünk — a kérdésben használt kifejezéssel — az üzlet lehetőségeivel is. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a szolidaritás a hagyományos felajánlások formájában is megmutatkozik, például az intézet felszerelése. bútorzata, a kint dolgozó magyar szakemberek étkeztetése részben ebből a „keretből” származik, illetve oldódik meg. Másfelől az akció „üzleti”, vállalkozói része sem nélkülözi a szolidaritás jegyeit. — Arra törekszünk, hogy amikor valaki a Mundiál zárt kapuk mögött című könyvet megveszi, vagy megvásárol egykét NICsorsjegyet, tudja, nemcsak egy izgalmas olvasmányhoz jut, szerencsés körülmények esetén nemcsak hozzájuthat valamilyen értékes nyereményhez, hanem szolidaritást is vállal Nicaraguával, s forintjai a szolidaritási alapot növelik. Ügy tapasztaltuk, az emberek többsége tisztában van ezzel. Egyébként, bár korántsem mellékesen jegyzem meg, e szemlélet kialakulásában nagy szerepük van a KISZ-bizottságoknak, melyek közül nem egy, nem kettő valamilyen szolidaritási demonstrációval, programmal, akcióval köti össze a sorsjegy árusítását. — Néhány technikai jellegű kérdés: meddig tart az akció, mennyi sorsjegy ván, hol lehet ezeket vásárolni, mik az eredmények? — Az akció szeptember elején kezdődött, úgy gondoljuk, novemberig eltart. A sorsolás, a televízió nyilvánossága előtt, december 19- én lesz. Addig is nyakon csípheti sok ember a szerencséjét, hiszen jó néhány sorsjeggyel azonnal, helyben nyerni lehet. Hárommillió sorsjegyet bocsátottunk ki, egyenként húszforintos áron. Rendkívül ügyelünk az akció tisztaságára, arra, hogy visszaélés ne következzék be. Eddigi tapasztalataink, egyes technikai problémáktól eltekintve — kedvezőek. A sorsjegyeket elsősorban a KlSZ-bizott- ságokon keresztül lehet megvásárolni, lerakataink, a városi KlSZ-bizott- ságokon vannak. Itt vehetik át az igényelt mennyiséget az üzemi, iskolai s más KISZ-szervezetek is. Emellett árulunk utcákon, a Skála és Centrum áruházak előtt, az aluljárókban, s minden, nagy tömeg részvételére számot tartó rendezvényen. A nyereménylista tizenhárommillió forint. Többek között elektronikus berendezéseket, játékokat, személyautókat lehet nyerni, s fődíjként egy 53 négyzetméteres lakást. — Talán nem tűnik formális udvariaskodásnak, ha sok sikert kívánok az akció szervezőinek . . . — Én is úgy érzem, ha az akció sikerrel zárul, akkor valamennyien jól járunk, valamennyien elégedettek és büszkék lehetünk. Szervezők, vásárlók, adakozók egyaránt, hiszen mindany nyian egy nemes, humánus küldetés részeseinek vallhatjuk magunkat. Sz K. J. Rendhagyó játékra, vetélkedésre hívunk mindenkit, akinek kedve, energiája, barátai és ismerősei vannak. A KISZ Heves Megyei Bizottsága játéksorozatot indít, mellyel a 30 éves ifjúsági szervezetet köszönti. Ebben a vetélkedőben csak nyerni lehet. Bármilyen közösség játszhat (lakóterületi és üzemi KISZ-alapszervezet, baráti körök, klubok, szakkörök. brigádok, 8. osztályos tanulók), sőt létrejöhetnek alkalmi társulások is. A játék 5 fordulós. Márciusban az előző négy fordulóban legjobban szerepelt csapatok megyei döntőben mérik ösz- sze tudásukat. A vetélkedés során ötletességre, fantáziára, gyűjtő- és kutatómunkára, tudásra, és persze szerencsére is szükség lesz. Semmi sem lehetetlen, semmi sem végrehajthatatlan. A megyei döntő első hat helyezettjét 2—10 ezer forintig jutalmazzuk. A feladatok végrehajtásához nem kell több munkát végezni, mint amit saját közöséggel eddig végeztek, illetve végeznétek. Figyeljétek a játék első fordulójának feladatait a Népújság október 1-i számában. a Ma a holnapért összeállításban. Közülük három kötelező (külön jelölve), három ajánlott. Az általunk ajánlott feladatok közül kettőt válasszatok, így egy fordulóban ötöt oldjatok meg! Kérjük, hogy a teljesítés idejére (ami megoldható: szüret, hagyománybemutatás, társadalmi munka), küldjön minden csapat egy meghívót. Lehetőségeink szerint minden játékkal kapcsolatos ak. dóra elmegyünk, illetve kérjük, hogy a játék fotóval vagy hangszalaggal dokumentálható megoldásairól készüljön felvétel. (A játék végén szükség lehet rá!) A játék során fordulónként száz pontot lehet elérni. Az értékelésről, a pillanatnyi helyezésekről folyamatosan értesítünk minden játszó csapatot. Az első forduló megoldott feladatait csapatnévvel és értesítési címmel küldjétek be a KISZ Heves Megyei Bizottságára. (Eger, Széchenyi u. 18. 3300) A borítékra kérjük írjátok rá: Ötször hat. A szervezőbizottság
