Népújság, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-24 / 225. szám

2 NÉPÚJSÁG, 1986. szeptember 24., szerda Munkabarátság A szovjet katonáknak ez a csoportja most Detken segédkezik Ülésezett az Országos Béketanács (Folytatás az 1. oldalról) nak a szovjet moratóriumot üdvözlő nyilatkozatát, amely a következőképpen hangzik: Napjainkban a világ né­pei mindinkább tudatára éb­rednek annak, hogy az em­beriség jövőjét fenyegető legnagyobb veszély, a tízez­rével felhalmozott atomfegy­verekből fakad. A veszé­lyeztetettség felszámolásá­nak egyetlen útja valameny- nyi atomfegyver megsemmi­sítése. A Szovjetunió lépését a nukleáris és űrkorszak reali­tásai vezérelték. A bizton­ságos világ megteremtéséért a népeknek közösen kell tö­rekedniük a fegyverkezési hajsza megállítására, a vi­lágűr felfegyverzésének meg­akadályozására. Építő tár­gyalásokra, a megegyezés ke­resésére van szükség: a hel­sinki folyamat, s annak leg­utóbbi, stockholmi mérföld­köve jó példa a kölcsönös biztonság és érdekek figye­lembevételére, az ésszerű kompromisszumok kidolgo­zására. A magyar békemoz­galom megelégedéssel kö­szönti ezt az eredményt, amely joggal ébresztett re­ményt és szolgálhat például a béke, a jövő felé vezető egyedüli úton. Épp ezért várják el a világ békeszere­tő erői az Egyesült Álla­mok kormányától: ne sza­lassza el újból a fegyverke­zési hajsza megfékezésének történelmi lehetőségét, csat­lakozzon a moratóriumhoz. Az Országos Béketanács a magyar nép nevében öröm­mel üdvözli a moratórium ismételt meghosszabbítását, a Szovjetuniónak az egyoldalú leszerelési lépésekben is megnyilvánuló béketörekvé­seit. A magyar békemozga­lom valamennyi atomfegy­verrel rendelkező ország kormányához fordul: sora­kozzanak fel az atomkísér­letek moratóriuma mellé. Az ENSZ által a béke nemzet­közi évévé nyilvánított 1986 elnevezéséhez méltó módon maradhatna meg a emberi­ség emlékezetében, ha Föl­dünkön megszűnnének az atomfegyver-kísérletek. Mire telik? Ha a turista magyar II/2. Jesolóban szállodában lak­tunk. Reggelit és vacsorát kap­tunk. A reggeli „kontinentá­lis”. Ami az ottani fogalmak szerint egy deka vajat, két deka dzsemet, két zsemlyét és teát vagy kávét jelentett. A többi vendég a svédasz­talnál válogathatott kedve szerint. Ja, ők nyugatiak voltak. Sóhajtva emlékeztem vissza a letenyei vendégfo­gadóban tálalt reggelire, amely három tojásból ké­szült rántottéból, tíz deka felvágottból, öt deka vajból és tíz deka sajtból állt. Mind­ezért 35 forintot kértek. A vacsora...! Valaki azt mondhatta, hogy a magya­rok sertéshúst esznek csak. Minden este kaptunk natúr­szeletet, három darabka krumplival, előtte vagy két- kanálnyi levest, vagy félma­réknyi főtt tésztát. A végén desszertnek befőttet, szelet­ke dinnyét vagy kevéske gyümölcsöt hoztak. El ne fe­lejtsem: negyed liter bor — de milyen? — illetve ugyan­ennyi üdítő járt még a me­nühöz. Csak néztük, a nyugatiak a napi összegekért mit kap­tak. A mi étkeztetésünk egy ki­csit elmaradt a többitől. Hogy ebben mennyire ludas az IBUSZ, azt nem tudom. Az utazási iroda megbízott­ja ezzel a dologgal nem tö­rődött. ö külön asztalnál ét­kezett. messze tőlünk, ha éppen ott volt. Az ebédről magunknak kel­(Folytatás az 1. oldalról) A parancsnok Moldáviából származik, Kisinyovban él. Ezért a hasonló éghajlat, s a szőlőtermesztésre ott is több helyen alkalmas dom­borzat miatt számára nem újdonság ez a munka. Szí­vesen van katonáival kint a területen — pláne, hogy nincs gond a teljesítéssel sem. A gondosan jegyzett vö­dörszámok alapján megál­lapítható volt, hogy tegnap­előtt Igor Valerijevics Sku- renka brigádja szedte a leg­több szőlőt. Megkerestük hát a négytagú csoportot, akikkel ötödikként egy put­tonyos dolgozott, és vezető­jüktől arról érdeklődtünk, hogyan érzi magát Detken. A krasznodoni fiú azt vála­A Szovjetunió új béke­kezdeményezéseit terjesz­tette a világ közvéleménye elé az ENSZ közgyűlésének ülésszakán Eduard Sevard- nadze szovjet külügyminisz­ter keddi beszédében. Sevardnadze korunk nem­zetközi realitásainak is­mertetésével kezdte felszó­lalását. Rámutatott: a köz­gyűlés legutóbbi ülésszaka óta eltelt időszakban nem vált derűsebbé és világosab­bá korunk panorámája. Számos olyan tényező jel­lemezte, amely megnövelte a korábbi aggodalmakat. Folytatódott és felgyorsult a fegyverkezési verseny, reá­lissá vált annak veszélye, hogy azt a világűrre is ki­terjesztik. Fennmaradtak a háborús konfliktusok tűz­lett gondoskodnunk. Hát... ! Turistamenüt már 18 000 lí­ráért, azaz 600 forintért le­hetett kapni. Egy fél kiló rozskenyér 1300 lírába ke­rült. A Doge-palotába a be­lépő ötezerbe. A benzin literje 1200 líra, tehát majdnem 40 forint. És még mi panaszkodunk - az itthoni 20 forintos benzin­re... ! A kemping sem olcsó 'mu­latság. Cortinán egy napra, két személyre 16 000 líra, több mint 500 forint. Igaz, el ne felejtsem, ebben min­den benne volt: az állandó meleg víz, a mosógép, a va­saló használata, az úszóme­dence díja és a villanyfőző is. Aztán az is más, hogy oda­kint mennyi a havi kereset. Az árak Ausztriában is eléggé meglepőek. A számok sokkal kisebbek, de össze­vetve őket a forintértékükkel, mindjárt eláll szemünk- szánk. Például: a kenyér ki­lónként 40 forint, a kávé 50 egy csészével, egy korsó sör 60, pohárral pedig 45. A me­nü 240 forintnál kezdődik. A nyári színházi előadásra 200 forinttól 1200 forintig terjedt a jegyek ára. így az­tán egyetlen Strauss-operet- tet sem volt „kedvünk” vé­gignézni Klágenfurtban. A benzin ott már csak 27 forintért folyt a tankba li­terenként. A kemping pe­dig csak napi 400 forintba került két személynek, igaz, sokkal szerényebb szolgálta­tásokkal, mint amilyeneket Cortinában lehetett élvezni. Aránylag drágák az autó­szolta, hogy a laktanyában is és a táblákban is jól. A parancsnok persze, azonnal hozzátette, hogy a szabad levegő, s nem utolsósorban a finom gyümölcs miatt mindannyian nagyon szíve­fészkei, nem csökkent a sze­génység. „Mindennek ellenére az a véleményünk, hogy a nem­zetközi békeév nemcsak bé­keteremtő jelképével kerül be a világtörténelembe” — hangoztatta a szovjet kül­ügyminiszter, rámutatva: el­jött az ideje annak, hogy a csoportokra, tömbökre, ide­ológiákra alapuló elképze­lések helyett a békét te­kintsék legfőbb értéknek. Sevardnadze szólt azokról a konkrét lépésekről, ame- ket a Szovjetunió fogana­tosított az elmúlt időszak­ban. Első helyen emelte ki a nukleáris robbantások egy­oldalú moratóriumának ér­vénybe léptetését, amely „ki­fejezésre juttatja a Szovjet­unió őszinteségét, a béke sor­sa iránti komoly felelősség­pólyák használati díjai is Jugoszláviában is, Olaszor­szágban is. Az osztrák autó­pályák szépek, kitűnő vonal- vezetésűek. burkolatuk ki­fogástalan, a 2000 méteres magasságokban völgyhíd és alagút töméntelen mennyi­ségben és mindez — díjta­lanul. Akartam venni kedvezmé­nyes benzinjegyet az olasz határon. Csak 150 liter a legkisebb mennyiség, ameny- nyit adnak. Annyi pén­zért . . . ? Mi maradt volna pizzára? Abból egy darabka csupán 30 forint értékű lí­rába került. Ha már ott kint jártunk, kíváncsiskodtunk még. Egy férfiöltönyt már 1800 schillin- gért lehetett kapni. A ci­pők . . . ? Olaszban is, Auszt­riában is nagyon szépek, de 2000—2500 forint, ami nem a mi pénztárcánkhoz való. Az arany sem olcsóbb, mint itthon. A műszaki cikkek kö­zül is a jók eléggé borsos árúak. A zöldség- és gyümölcsfé­lék viszont semmivel sem kerülnek többe, mint itthon. Azzal a különbséggel, hogy ott a banán olcsóbb, mint az alma. Mégsem kapkodnak érte. Általában szemenként szedik ki a vevők a reke­szekből a barackot vagy a szilvát és a dinnyét is sze­letekre vágva árulják, ugyan­úgy, mint a kókuszdiót. Ke­vesen vásárolnak kilós té­telekben. Spórolósak odaát az embe­rek. Nemcsak a „bennszülöt­tek”, hanem a turisták is. Ezért a vendéget megbecsü­sen segítenek a szövetkezet­nek. Igor a Szovjetunióban bányászként dolgozik, és el­ső ízben van szüreten. Ezért is nagy élmény számára. — sok más társával együtt — ez a munka. érzetét. Felhívjuk az Egye­sült Államokat, csatlakoz­zék a fegyverkísérletek be­szüntetéséhez. A kétoldalú, majd többoldalú moratóri­um az egyik legfontosabb láncszeme lehet a nemzet­közi béke és biztonság átfo­górendszerének” — han­goztatta. A szovjet külügy­miniszter aláhúzta, a Szov­jetunió és a többi szocialis­ta ország meg akarja való­sítani ezt a rendszert, s ezért terjesztett erről javas­latot a közgyűlési ülésszak elé. „Meggyőződésünk, hogy az ilyen rendszer létreho­zása, amely magába foglal­ja a katonai, a politikai, a gazdasági és a humanitári­us területet, minden állam és nép érdekeinek megfe­lel” — szögezte le beszédé­ben. Cortinán már felhőfoszlányok ültek a hegyek derekára (A szerző felvétele) lik a bisztrókban is, ahogy a vevőt is, mert egy szem ba­nán kifizetésekor is hangos köszönömöt mond a keres­kedő. A portékák java részét ki­rakják az utcára. Mindenki kedvére válogathat, mustrál- gathat, senki sem zavarja ebben az időtöltésében. A „tulaj” nem türelmetlen. Jól tudja, aki most csak néze­get, az előbb-utóbb venni is fog. Nem tudom megállni, hogy megemlítsem. Amikor ke­resztül jöttünk Lienzen. jól megnéztük az ottani magas hegyeket. Vajon melyik ré­szükön edzettek a magyarok a világhajnokság előtt? De . .. minek? Az elért eredményük szerint megtette volna ezt Mátraháza is. Ennyit arról, milyen az, ha a turista — magyar. Hej, de örültem a forint­jaimnak itthon, és milyen jól­esett a vacsora a körmendi csárdában. (Vége) G. Molnár Ferenc Az ENSZ-közgyűlés ülésszakán 4 Eduard Sevardnadze beszéde —( Külpolitikai kommentárunk )— Észak és Dél harca Szudánban TALÄN EDDIGI LEGVÉRESEBB szakaszába lé­pett a szudáni polgárháború. A hírügynökségek ked­den is arról számoltak be, hogy súlyos harcok dúl­nak az ország déli részén, ezúttal Dzsuba tartomá­nyi központ környékén. A déli országrész önkor­mányzatáért, az elmaradottság felszámolásáért küz­dő, magát Szudáni Népi Felszabadító Hadseregnek (SPLA) nevező mozgalom, John Garang vezetésével az utóbbi hetekben offenzívát kezdett a hatalmas terület nagyvárosaiban lévő laktanyák, a kormány­csapatok bázisai ellen. A zaklatott vidékről érkező híreket persze nehéz ellenőrizni. A szemben álló fe­lek egyaránt saját sikereikről számolnak be. A fel­kelők — állításuk- szerint —, ellenőrzésük alatt tart­ják Dél-Szudán 95 százalékát, és körbezárták a kor­mánycsapatokat mintegy tucatnyi városi helyőrség­ben. A FŐVÁROSTÓL, KARTUMTÓL ezer-ezerötszáz kilométerre lévő településekkel az összeköttetést már hosszabb ideje csak repülőgépekkel biztosíthatta a kormány. A nyáron ez a szál is csaknem teljesen megszakadt: a felkelők kihirdették, .hogy válogatás nélkül lelőnek minden gépet. Erre a sorsra jutott néhány hete a polgári légitársaság, a Sudan Airways egyik repülőgépe is. Az SPLA azzal vádolja a kor­mányt, hogy a polgári, sőt, a Nemzetközi Vöröskereszt járatait is hadiszállításokra használja fel. A mind he­vesebb harcok miatt tömegesen menekülő lakossá­got így még inkább fenyegeti és éhínség, hiszen nem jut el hozzájuk a nemzetközi élelmiszersegély. Pedig látszott már halvány reménysugár a több évtizedes polgárháború lezárására. A szomszédos Etiópia fővárosában, az Afrikai Egységszervezet nyá­ri csúcstalálkozóján első ízben találkozott Garang ezredes — aki rangját a megbuktatott Nimeri elnök idején szerezte a hadseregben — és Szudán új pol­gári kormányának vezetője, Szadik Al-Mahdi. De csakúgy mint a korábbi félhivatalos próbálkozáso­kon, ezen sem sikerült előrelépni, a saria, az iszlám törvényhozás ügyében. Ezt még a jó egy éve elűzött Nimeri kényszerítette az országra, nem csupán az arab északra, hanem az etnikailag Fekete-Afríkához tartozó, többségükben keresztény vagy természeti vallásokat követő dél-szudániakra is. S bár az új kormány felfüggesztette e középkori törvénykezési mód alkalmazását délen, az SPLA — amelynek dön­tő szerepe volt a Nimeri-diktatúra destabilizálásá- ban — a bizalom alapkövének tartja a saria végle­ges eltörlését. Ehhez köti, hogy mozgalma részese legyen az új Szudán formálásának, s elsőként is a diktatúra jogrendszerét félresöprő alkotmányozó nemzetgyűlésnek. A MÉLYEN HÚZÓDÓ BIZALMATLANSÄG a je­lek szerint nem csökken, a vezérszólamot ismét a fegyverek vették át Szudánban. A Nimeri-rezsim idején bűnös módon elsorvasztott déli térségben ez minden bizonnyal további súlyos következmények­kel jár. Megegyezés helyett öldöklés — ez jó ideig meggátolhatja Szudánt abban, hogy végre belépjen . a modern kori fejlődés szakaszába. Laczik Zoltán Félidejénél az őszi BNV (Folytatás az 1. oldalról) Az őszi seregszemlén szép sikert aratott a Caola Koz­metikai és Háztartás Vegy­ipari Vállalat. A közkedvelt Óceán sorozat két tagja: a tusfürdő, valamint a folyé­kony szappan vásárdíjat ka­pott. Ez utóbbi termékük egyébként jelenleg egyedül­álló Magyarországon, hiszen más cég még nem készített ilyet. Minden bizonnyal el­nyeri majd a fogyasztók tetszését. Az élvonalba tartozó nagy- vállalat — amelynek idei terve 3,5 milliárdos árbe­vétel — újdonságokkal is jelentkezett. Amellett, hogy főleg a hölgyeknek kedvez­nek, például a Mystic el­nevezésű rúzzsal, amely a kéktől a vörösig, illetve a zöldig többféle színárnya­latban jelent meg —. a fér­fiakra is gondoltak. Á nagy sikerű Mundiál kozmetikai sorozat után, még most szeptemberben elkezdik a Senator elnevezésű család gyártását is, kizárólag fér­fiaknak. Ennek a hagyomá­nyoktól eltérően tizennégy tagja lesz. Az arcszeszen, a spray-n, illetve a borotva­habon túl ebben a sorozatban például tusfürdőt, hajápoló krémet, illetve lábfrissítőt is fogalomba hoznak. Ezek­nél a termékeknél is garan­tálják a kiváló minőséget. Tervezik a Derby család bő­vítését is. továbbá a Bar- bon borotvahab mellé a jö­vőben tusfürdőt is ajánla­nak. Felső-magyarországi Vendéglátó Vállalat IV. sz. Árubeszerző Eger, Lenin út 55. MNB 350—10564 sz. bélyegzője elveszett, ezért 1986. szeptember 16-tól érvénytelen Ugyanakkor elveszett a P 381318 sz. cégszerűen aláirt keretösszeg nélküli elszámolási utalványa, amely 1986. szeptember 16-tól nem használható fel.

Next

/
Thumbnails
Contents